Keleti szigetvilág

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: a csónakban
Időpont: 11. nap, nyár vége, este
_________________________________

Majdnem elkapod az evezőt, de aztán kicsúszik az ujjaid köszül.
-Kötél? Van a francot!-nyúl le lábai mellé Ronja.
Az átalakulás folytatódott. A kecskeszemek maradtak, s a vér befedte a bőrét. Nem cseppent le a csónak aljára, fáját se fogta be, hanem ráfeszült a bőrére, míg az teljesen vörös színűre nem változott. Akkor aztán bőre alatt megrándultak az izmok, s gyarapodni kezdtek. A kecses Imoen teste egy izmosabb valamivé kezdett alakulni, lábfeje pedig szabályos pata fejlődési irányt vett, vádliján szőrszálak indultak növekedésnek.
-Mi a kurva élet ez? Leszúrjam?-rántott Ada fegyvert, de ezzel csak azt érte el, hogy Imoen megragadta a csukólát és csont reccsent. A tolvajlány arca egy kos és egy ember keverékévé változott, s hajfürtjei közül véresen egy növekedő szarv kezdett előtekeredni. Szabályosan hallottad a koponyacsont recsegését, ahogy megnyílt, utat adva eme szokatlan képződménynek.
Ada felüvöltött, mert eltörték a kezét. Ronja azért, mert látta a borzalmat, amivé Imoen változott. Az összekötő azért, mert kiderült, nem tud úszni, ám félelmében csak kiugrott. A menekültek azért, mert lángokban állt az egész hajó. A pap azért, mert már lángra kapott ő is, ám közben mintha kacagott is volna. A kalóznők azért, hogy kiejezzék, igyekezzetek már. A matróz csendben volt és az iszonyat meg az áhitat keverékét láttad az arcán.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Az északi elfintorodva nézi végig szegény Imoen átalakulását, lemondóan bólint, felfogván nincs náluk kötél. Ő maga is fegyveréért kapott, de midőn látta Ada próbálkozásának eredményét, inkább nem tette. Óvatosan lenyúlt a csónak fenekére, elővette lantját, s a hátára akasztotta azt, felkészülvén a menekülésre, egy pillantást vetett a kikecmergő Összekötőre, s kínjában egy mosoly jelent meg arcán.*

<… Hülye picsa! Jobban járt volna ha inkább vízbe fúl, vagy ha már megakarja magát menteni, akkor a Csavard Lazára fedélzetére kapaszkodik fel. ...> *Gyors körbetekint, felmérve azt milyen távol vannak a kalózhajótól, hátha elérték már azt, s száraz lábbal eltudják hagyni a csónakot. Rápillant Adára, gyors felméri azt, hogy szerencsétlen arelita csuklója a szörny markában van e, ha nem akkor kimérten megszólal*

- Lányok! Sajnálom a dolgot, de magára kell hagynunk Imoent, vagyis azt a szörnyet amivé vált! Mindjárt elérjük a Csavard Lazára azon részét, ahol „vár ránk” a kötélhágcsó. Felmegyünk, s magára hagyjuk eme szörnyét Ynevnek! Rendben?! Esetleg tud valaki valami jobbat, mert én nem?! Itt hagyjuk, s a hajóról megsemmisítjük ezt a csónakot, nehogy valahol még a végén partot érve pusztítani kezdjen utasa. * Nagyon fáj Erlonnak eme szavakat kiejtenie, de tudja jól, hogy nincs mit tennie! Eme mágiához nem ért, harcolni egy szörnnyel nem sok értelme van egy kis csónakban, Imoent ő „visszahozni” nem tudja. A rúnás ládikót gyors körbeköti a nadrágjából előhúzott övével, s vállára akasztja azt,, hogy el ne veszítse azt, majd ha elérik a hajót a kötélhágcsóért nyúl óvatosan, hogy ne „bosszantsa fel” a szörnyet.*



// Off: kiugrott volna a csónakból, de megnéztem, úszásképzettsége nincs a fiúnak! //

[Lianna Pentangelin]

//Khm, az összekötő nem mászott fel az égő hajóra, nem jól olvastad. Csapkod a vízben, félelme erősebb votl úszni nem tudásánál...//

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: a csónakban
Időpont: 11. nap, nyár vége, este
_________________________________

Még 10 méter kell, hogy elérjétek a Csavard lazára fedélzetét. Az egyik matróz meglátta, mitek van a csónakban:
-Ide ne hozzátok azt a bestiát! Inkább dögöljetek meg!-ordította. Akadt, aki borzadva nézte, mi folyik nálatok, már viszont perverz látvűányosságot talált benne:
-Ranagol hívta ide, tudnak valamti ezek a gorvikiak!
-Pofád befogod, ha ez idejön, minket zabál meg áldozati ételnek!-csapták tarkón a dícsérőt.
Ronja kapott Ada ötletén, de már óvatosabb volt. Ő hátulról akarta elmetszenia lény nyakát. Csakhogy hiába vitte be a vágást, a penge eltört, és a lény is felfedezte, valaki ellene tört. Felmordult -nem volt ebben sem emberi, se nőies- és felpattant. A csónak vészes ingásba kezdett. Ada fájdalommal szemében nézett rád és fel a jó két méteresre nőtt 'Imoenre". A kosfejes lány nőstény maradt, mert bár bőre vörössé vált, keblei helyén domborodtak, és ágyéka sem különbözött egy ember nőétől. A tolvajlány úgy festett, mint egy szép lány, akire kosfejet tettek, meg izmos karokat, továbbá a lábait térdtől lefelé kicserélték szőrös patás juhlábakra.
Félelmetes gyorsasággal kapott Ronja felé, megmarkolta melléna ruhán, aztán elhajintotta. Egyenesen a kalózhajó oldalának vágta, aztán a toroni beleesett a fekete tengerbe. A matrózok íjakat hoztek.
-Lődd le a dögöt!
-Lődd le azokat is, akik vele vannak!!!
-Ne, mi nem vagyunk fertőzöttek!-rikoltotta Ada.
-Még nem! Na de majd most!
Imoen visszafordult felétek. A lény vigyorgott.
-Hímhús...
Ez hatrozottan neked szólt...Elröppent az első vessző, de majdnem Adába állt, ahelyett hogy a lényt érte volna el.
-Csókold meg, bárd!-üvöltötte valaki-Csókold meg, az istenért!-ez Maura volt, az Antoh papnő. A matróz, aki eddig ügyesen lapult, most félig felemelkedett és idegen nyelven suttogott alénynek. Furcsa,hogy rá nem akart támadni, pedig Ronja mellett kushadt.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Az északi „átélvén” a hírtelenjében lezajló eseményeket, reagálni sem tud a történésekre. Akkor ocsúdik fel, mikor az első nyílvessző majdhogy Adára csap le. Megemeli balját, jelezvén a Csavard Lazára fedélzetén tartózkodóknak, hogy „hagyják abba”, majd óvatos, színtelen hanglejtésben megszólal.*

- Tünés! Tünés mindenkinek! Én vagyok, akire szemet vetett, ti lépjetek le! *Szűri fogai közt a többiek, a még emberi alakot öltő „útitársai” felé, majd a „szörny” –re tekint, s elmosolyodik. Érzi, erei kitágulnak, szíves csak úgy „pumpál” a hatalmas idegfeszültség alatt. Nem tesz semmit, a lény szemébe néz mereven, legyen az bármily csúf. Felé „lép”, ahogy az egy csónakban lehetséges, várva, hogy a többiek vízbe ugorva ”megmeneküljenek”, majd előrébb hajol, csókra tartva száját, hogy a lény figyelmét magára vonja, s Ada, az összekötő, a hajó oldalának „csapott” Ronja, a matróz megmenekülhessenek. Áll, visszafogott lélegzettel, várva a többiek megmenekülését, saját sorsának beteljesülését. Tudja, eme rút féreg végett esélye sincs. Maximum arra, hogy társai megmeneküljenek a csónak „fogságából”. Átfut szemei előtt „röpke”, de eseményekkel, keblekkel dús élete, majd rájön, hogy „keveset élt”, kevés, tapasztalattal kell, hogy Albornetol búcsúzva, Darton színe elé kerüljön….*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: a csónakban
Időpont: 11. nap, nyár vége, este
_________________________________

Ada beleugrik a vízbe és úszni kezd a nagy hajó felé. A matróz marad és figyeli kerekedett szemekkel a lényt, aki testsúját áthelyei a bal lábára, megbillen a csónak és felfordul Hideg vízbe zuhansz mindazokkal, akik akkor a csónakban voltak. Imeon sikolyát hallod, fákylafény folyik a vizen.
-Hol a dög? Nem látom!
-Ott!
-Az a csónak segge, te barom!
-Hol van?! Le kell lőnöm, mielőtt felmászna ide!
-Talán nem is tud úszni.
-És ha igen?? -kiabálnak kalóznők.
Valaki belemarkol a válladba erősen, lihegést hallasz.
-Bassza meg, kurva erős volt-hallod Ronja zihálását. Ő tud úszni, ami neked talán jó hír, mert te nem A lényt nem látod, a csónak felfordulva himbál, a matróz feje arrébb ki-kibukkan a vízből. Adát elvesztetted szem elől.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok csókra „eresztett” ajkakkal várja a többiek reakcióját. Midőn megbillen a csónak, s a hideg vízben találja magát elkapja a páni félelem. Nem tud úszni. Rajta ruházata, rapírja, vállán a rúnás dobozka, hátán lantja. Felbukkan a habok közül. Se lát, se hall. Érzi valaki belemarkol a vállába. Nem tudja ki az. Gyors körbetekint, s arra próbál „evickélni” amely tárgy közelebb van. Tökmindegy neki, hogy az a felborult csónak, vagy a Csavard Lazára. Lényeg, hogy száraz talajt érezzen a talpa alatt….*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: a csónakban
Időpont: 11. nap, nyár vége, este
_________________________________

A nagyobb hajót éred el, meg az oldalára lógatott kötélhágycsót.
-Mássz!-lök oda Ronja.
Már a korlátot markolod, vizesen, amikor visszanézve a vizet nyelő Imoent látod. Igen, őt, és nem a lényt. Talán a víz visszavetette a megjelenését, vagy megszüntette?! A menekültek hajója felől tűzropogás, sikolyok, vízbe hulló égő, nem égő emberek látképe fogad. Lyssa kiadta az indulásra a parancsot, nem akart egyet sem felvenni.
Utánad Ronja, majd váratlanul Ada következett.
-Csessze meg, a hajú túloldaláról mire idevergődtem....!
-Hol a szörny?-fürkészte összehúzott szemmela vizet Lyssa testőre, aki jelenleg hermafroditának volt nézhető: félig nekikezdett a férfiálca leszedésének, de attól még az állszakál az arcán maradt, keblei meg már nőiesen duzzadtak kihajtott kabátja alatt.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

Az északi felkapaszkodik a kötélhágcsón, majd megszólal.*

- Köszi Ronja! * Azonban a nagy hálálkodásra most nincs ideje. Megjelenik szerencsére Ada is, de a bárd tekintete Imoen vízben „vergődő” sziluettjére tapad. Nyel egy nagyot, majd egy pillantást vet a mellette lévő „fél nő” kinézetű testőre, utána vissza társaira.*

- Ki kell menteni Imoent lányok! Úgy tűnik a szörny távozott belőle, vagy visszahúzódott! * Tekint körbe, hátha rálel egy megfelelő hosszúságú kötélre, majd ha abban nem akadályozza meg senki, egyik végét kézben tartva a kötél köteget Imoen felé dobja, s ha azt a lány eléri megpróbálja a hajó fedélzetére húzni a szerencsétlen tolvajlányt. Azonban fél szemmel a matrózt és az összekötőt is kutatja. Hátha azok is bajban vannak. Hülyén nézhet ki Erlon. Mint egy ázott kakadu, kinek hátán a lantja, vállára akasztva a rúnás ládikó, csurom vizesen, csapzottan épp egy kötéllel bajlódik, hogy társát megmentse végzetétől. Egyenlőre próbálja elméjéből "kizárni" a szomszédos, égő hajó utasait, s azok szörnyűséges halálhörgését, kiáltásait. Oda sem tekint. Próbál saját társaira, azok megmentésére koncentrálni *

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: a csónakban
Időpont: 11. nap, nyár vége, este
_________________________________

Imoennek van annyi lélekjelenléte, hogy megfogja a kötelet, de húzni kell, ereje nincs mászni. Pucér, és erőtlen. A matróz is előúszik, ő tolja hátulról fel a fedélzetre. Amint mindenki fenn van, hajótok elhagyja az égő másikat, túlélőstül mindenestül. Lyssa idegesen elétek lép, miközben takarót adtak nektek a matrózok:
-Valaki mondja el, mi volt ez az egész?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Az északi nekifeszül a hajókorlátnak, s teljes erejéből megpróbálja szép, óvatosan „becsévélni” a kötelet s a kötél végén „lógó” Imoent. Azonban ha még sem bírná azt egyedül társaitól kér segítséget, s a „kötélhúzás” közepette még megterheli elméjét is és üzenni próbál Ronjának*

<… Figyelj kérlek! Nem szeretném, ha valaki kinyírná Imoent attól tartva, hogy szörnyet húzok a fedélzetre…>

* Midőn épségben felhúzták Imoent is, s mindenkit számba véve eltávolodnak a süllyedő hajótól, lehajtja fejét Lyssa kérdésére Erlon, majd enyhén megrázza a fejét.*

- Őszintén! Nem tudom! * Körbetekint és ha Imoen pucér testét még nem fedték be, akkor saját incognójával takarja be a lányt, azért figyelve, hogy az „átalakulás” nem kezdődik meg e újra, majd felegyenesedik, és a kapitány tekintetébe mélyeszti szembogarait.*

- Nem tudom! Felmentünk, hajrá le a fedélközbe, kicselezve a gorvikiakat, azután rengeteg szelencés ládikóra bukkantunk. Persze az összekötő sehol! „Dolga” akadt! * Tekint az összekötőre egy pillanatra.* Imoennel két ládikót hoztunk magunkkal. Tessék! *Nyújtja át a rúnásat* Ez megmaradt, de a másik leesett a fedélzetre. Egy piros szalagokkal körbekötött. Leesett, s az abból kiszóródó piros port felszippantotta Imoen. Ja, közben felfedeztek minket a gorviki fattyúk, s szemtől szemben álltak ott. Elakarták kapni Imoent és Adát. Imoen menekülés közben ejtette el a rá bízott ládát. Utána azok a fattyúk mosolyogni kezdtek, elengedtek minket, de Imoen rosszul lett. Vért hányt, „apróbb” nyalánkságok. Mind e közben kigyulladt a hajó is. Miután Imoen jobban lett a gorvikiak figyelő tekintete közepette mindannyian csónakra szálltunk. Na, ott kezdődött az igazi „muri” A gorviki pap révületében hörgött, röhögött rajtunk a hajóról. Istenéhez, a birka képűhöz imádkozott. Mind e közben Imoen egyre rosszabbul lett, s hát hogy is fogalmazzak?! Mássá lett. Apróbb „malőrök” következtek. Eltörte Ada kezét, az összekötő vízbe esett, elhagytuk az evezőnket. A furcsává vált Imoennek köszönhetően a vízbe esett mindenki, de onnantól már te is láthattad. Kievickéltünk, Imoent „bevontattuk”, most meg itt pislogok előtted! * Fejezi be Erlon az egy szuszra végigmondott kis monológját. Rátekint a kalózvezérre, majd elmosolyodik.* Amúgy minden rendben van! * Mosolyodik el még jobban, sejtve hogy a kalózvezérnek jól összekell ahoz magát szednie, hogy ezen információkból valami „egységet” kovácsoljon. Erlon azonban mosolyog. Nem tudja min, miért, talán mind azon ami itt a mi előbb velük megtörtént. Áll csapzottan, vizesen, kimerülten, de életkedve, jókedélye valahogy visszatért. Talán a hatalmas traumát ami rövid idő alatt érte elméjét, testét, szervezete csak is így tudja „feldolgozni”.*


// Azért levonom a pszi üzenetért az 1 pontot //

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: a csónakban
Időpont: 11. nap, nyár vége, este
_________________________________

(Az összekötő nincs ott, sehol nem írtam, hogy ő feljutott a hajóra. Nagy valószínűséggel megfulladt...)

-Mutasd a te ládikód! Hátha attól okosabbak leszünk, bár attól tartok, a csajszit valami megfertőzte. Tényleg belőle lett valami szörny?
A matrózok vállukat vonogatták, rosszul láttak, nem voltak semmiben se biztosak.
-Igen, de elmúlt-karolta át Ada Imoen vállát, aki takaróval is didergett, sápadt votl, de ember és önmaga. Ada keze jól ösze volt zúzva. Ronja figyelte a nőket, nem akar-e valaki nekimenni Imoennek, de szerencsére nem. A matróz úgy nézett Imoenre, mint egy istennőre.
-Erlon, mért nincs meg a ruhám és mért fázok ennyire?-kérdezte vékony hangon a tolvajlány.


A szelencsét kinyitva egy kis acéltáblán gorviki írás díszelgett. Lyssa elolvasta:
-Jöjj közénk, urunk lánya, s mutasd meg a hitetleneknek végtelen hatalmad!

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok egy pillanatra elcsodálkozik az összekötő hiányát „felfedezve”, hisz nem rég még úgy rémlett neki, hogy mindenki épségben a fedélzetre érkezett. Azonban nem sok ideje van ezen töprengni. Átnyújtja a rúnás dobozkát, majd Adára és annak összeroncsolódott kezére tekint. Imoen kérdésén elakad a lélegzete. Hírtelen azon töpreng, miként is adja elő azt az ominózus átváltozást.*

- Khhhmm. Imoen. Tudod a por kissé elváltoztatott! Miután beszippantottad, kissé megnőttél… * Épp ecsetelné tovább a dolgot, megpróbálva minél „szebben” előadni, amit látott, mikor Lyssa felolvassa a ládikóban talált acéltáblán lévő vésetet. Eláll szava a bárdnak, majd eltöpreng elfehéredve a halottakon.*

<… Jöjj közénk, urunk lánya, s mutasd meg a hitetleneknek végtelen hatalmad! Albornera! Ez a tábla arról ír, ha jól gondolom, hogy jöjjön el a Kosfejes lánya!? Imoen nagyon kosra hasonlító alakot öltöt! Ráadásul le sem tagadhatta volna nemi hovatartozását!? A rohadt életbe! Életre kelltettük itt a végén Ranagol lányát?! Mi a frászt csináljunk, csináljak?!…>

* Lyssára terelődik figyelme, direkt abbahagyva Imoennek való „történetleírását”. Nyel egy nagyot, s az acéllapot kezdi „bűvölni”.*

- Lyssa! Mutasd! Nézd meg jobban! Nincs a másik oldalára írva, hogy mily módon, és miért jöjjön el annak az átkozottnak a lánya?! Esetleg valami utalás, bármi?! * Nézi ő maga is a táblácskát, egy „elborzongó” pillantást vetve Imoenre, majd Adára, végül Ronjára. Tudja, érzi, hogy a többieknek is hasonló gondolatok merülhettek fel elméikben. Tudja, hogy valami megoldást kell keresni, még mielőtt tényleg „elő nem tör” Ranagol fattya.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 11. nap, nyár vége, este
_________________________________

-Átváltoztatott? Megnőttem?! - értetlenül pislog a lány. Lyssa fejét rázza:
-Itt ugyan semmi bővebbet nem taglal. De én ezt nem veszem be. Kupaktanács nélküle a kabinomban. Hóhér, Retyó, Nicsak és Rusnya a lány kabinja előtt őrködik! Külön figyelemmel kell rá vigyázni, ha valami baj van, szóljatok!
Lecsörtet a helyére és ott veled, Ronjával, Adával meg Muriellel beszédet tart.
- Baromság az egész. Ranagolnak nincsen lánya!
-Aki dug, az nemz. Ergó lehet(A)
-Ja, persze, és egy isteni, félisteni entitás csak úgy átlibben Ynevre, felborítva az egyensúlyt.(M)
-Ne gúnyolódj, lehetséges.(R)
-De nem Ranagolnál. Ő a vasrend kegyetlen ura, nem a káoszé, nem Toronban vagy(M)
-Ahol egy toroni, ott Toron. Valami nem tetszik? Soroljalak kasztba? Biztos nem oda kerülnél, ahova én.-kérdezte vontatottan Ronja, de Lyssa leállította.
-Nehogy egymásnak ugorjatok, nem ezért vagyunk itt. Bárd! Te sok legendát ismersz. Mit tudsz Ranagolról?
-Ő világi személy, nem pap, szerintem semmit-fonta össze karjait Muriel.
-Szedett fel elég hitet ölforrásból-lett ferde vigyora Ronjának.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Erlon bólint Lyssa parancsait hallva. Tudja ő is, hogy eme „történést” alaposan meg kell beszélni, még mielőtt bármiféle hírtelen döntéssel még nagyobb bajt okoz bárki is. Lesétál a kapitányi kabinba a többiekkel együtt, majd nekitámaszkodik a kabin falának, úgy hallgatja eme női társaság parázs megnyilvánulásait. Kissé megrázza fejét, enyhe mosoly kíséretében a vizázó feleket hallva, azonban mikor rá az ő kilétére „tudására” terelődik a szó elvigyorodik.*

- Hát hölgyeim! Őszintén bevallom nem tudok róla, hogy bármikor is gorviki combok közt kerestem volna egy kis boldogságot! Bár ki tudja!? Ezek után amit itt az imént hallottam még az is előfordulhat!? * Vigyorodik el, de nem tekint egyik útitársnőjére sem, nehogy azt „magára vegye” bármelyikük is, s ezzel egy újabb vita kerekedjen. Muriel kijelentésén enyhén ingatja fejét.*

- Igazad van Muriel! Nem értek a papi dolgokhoz. Azonban jó pár helyen megfordultam, hallottam, tapasztaltam egy s, mást. Mesterem azt mondta anno, hogy sokat megtudhatunk a legendákból, de azért próbáljuk meg lefelezni a hallottakat. Így megkapva az igazságot! * Lép a szoba közepére, körbetekint a hallgatóságán, majd belekezd kissé színpadias előadásába.*

- Ranagol sem különb véleményem szerint a többinél! Ő is csak egy Istenség, ki hívek nélkül elveszne, feledésbe merülne! Neki is szüksége van arra, hogy híveinek „csodát mutasson” az elsődleges anyagi síkon, ezzel erősítve hitükben, újabb híveket toborozva! Miért is mondom el mindezt? *Tekint körbe kérdőn a hölgyeken.* Nem ismerem a Kosfejes hitét mélyebben hatólag! Én északról jöttem, hol Ranagol hite nem dívik, de szerintem ugyan az a szar van itt délen is, mint északon, azzal a különbséggel, hogy felénk Tharr a fő gonosz, még nálatok Ranagol! Na, de félre eme összehasonlítással! * Jobbjával egy színpadias félkört ír le a levegőben.* Inkább mondanék pár példát. Kezdjük az elején! Uwel! Ő nem démonokat idéz, enged Ynevre, ezzel hitében erősítve követőit, hanem szent pallost „hozott létre”, s az ki a főtemplomukba lebegő fegyvert magához tudja egyszer venni, az lesz az ő küldötte! Legalább is a legendárium szerint. Darton! A pyarroni Istencsalád túlvilági, a shadlinban „leledző”, a halottak Istene. Ő például kimutatta foga fehérjét Yneven! Kiválasztottat, szabadított az elsődleges anyagi síkra. Nevén nevezve Airun al Maremet! Halottatok már róla? Nem, majd egyszer alakalom adtán mesélek róla nektek! Ezen felül az elmondások, dalok alapján Rowonban a kiszakadt lovagrend „fővárosának” főtemploma oltára alatt titkos kamra van, hol Darton káoszlényei, démonjai várják, várták az eljövendő korokat! El is érkezett az midőn a Hallgatag úr kiválasztottja bajba került Kránban! A démonhad mindent felégetve maga előtt megindult Kárn belső tartományai felé nem is oly rég, s pusztításuk segítségével Airun megmenekült a tizenhármak egyikének szorításából! Bár nem kell messzire menni. A legendák szerint, ami most itt zajlik gorvik körül, Tabarában a sivatagban az is élő példája az Istenségek ynevi megnyilvánulásán! Az amundokat démonok, egyéb lélekkel „feltöltött” kőfajzatok segítik a harcban, Ynev eltiprásában! Akkor Ranagol miért ne szabadíthatna egy démont, más dögöt például az ősi ellensége Domvik nyakára!? Én láttam Imoen átalakulását! * Csendesedik el, s szavai megtöltődnek sejtelmességgel.* Megnőtt! Bőre vért izzadt, női mivolta mit sem változott, inkább jobban kihangsúlyozódott! Paták, kecske szemek, furcsa szőrzet trónolt lányos vonásain! Nem merek találgatásokba menni, de nagyon hasonlított legalább is számomra a rémálmainkban megjelenő Ranagolra! * Fehéredik még most is bele az emlék felidézésébe.* Szerintem a lény még a lányban van, csak visszahúzódott, érezvén vesztének közeledtét, a vízbefulladás lehetőségét! Nem tudom mi lesz a későbbiekben, de a mi dolgunk az, hogy megoldást találjunk eme problémára! Hisz valamilyen szinten mi vagyunk a felelősek eme démon, vagy mi megjelenéséért, létrejöttéért! * Vesz a dalnok mély levegőt, majd sejtelemesen folytatja.* A gorviki pap is a táblán szereplő szavakhoz hasonlatos módon „dicsőítette” a Kosfejest, midőn látta, hogy Imoen felszippantotta a piros port! Azonban valami furcsa érzet költözött elmémbe! Főleg azután hogy fel lett olvasva a táblára rótt mondat! * Tekint végig hallgatóságán, majd Lyssára tekint.* Miért írta fel külön valaki egy táblára, egy rúnás ládikóba rejtett acél lapra azokat a szavakat?! Gondolkodtatok már rajta? Miért kellett két külön ládikó? Az egyik, mint utóbb kiderült Ranagol valamely démonának porba zárt „szellemét” őrizte, még a másik utalást a démon megjelenésére! * Rázza meg fejét, majd folytatja.* Komolyan mondom számomra mindez úgy tűnik, hogy nem történt véletlenül! Az ódák sok hasonló, oly dolgokról regélnek, melyek egyes emberek sorsába előre meg vannak írva! Lehet, hogy Imoen valamilyen jelhordozó. Lehet, hogy testén is fellelhetnénk a jelét, bár lehet, hogy csak is elméjében „pillanthatnánk meg” Ranagol „lenyomatát”! Ráadásul mind ezzel még nincs vége! Kiderült, hogy a néma matróz is tud beszélni, s valamilyen titkos száll fűzi a lányhoz! Ronja, Ada ti ismeritek legjobban, legrégebb óta Imoent! Mit tudtok róla? Honnan származik? Vannak gorviki esetleg kráni ősei? Tudom Krán hallatán mind hitetlenkedtek, de én nem tenném a helyetekben! Gondoljatok csak bele, ha Ranagol valamely gonosz démona, vagy még annál is hatalmasabb teremtménye kezd itt az orrunk előtt alakot ölteni, akkor azok a kráni vadállatok, kik a legjobban „imádják” Ranagolt nem fognak itt megjelenni?! Tennünk kell valamit mi hamarabb! Először is ki kell deríteni, hogy Imoenben lakozik e még a démon, utána ki kell belőle purgálni, hogy ne szabadulhasson Ynev népeire! Van ötletetek miként kellene ezt véghezvinni? * Néz a nőkön végig, s egy- egy hosszabb pillantást vett a két papnőre, hisz tudja ők a járatosabbak az ilyen dolgokban.* Hölgyeim én ennyit tudtam leszűrni a történtekből! Mint mások mondoták jó magam nem vagyok járatos az e féle dolgokban, én csak a legendáriumok történeteiből hallottam hasonlóakat, de konkrétumot nem tudok, csak tapogatózom a sötétben! * Fejezi be mondandóját Erlon várva annak hatásait.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 11. nap, nyár vége, este
_________________________________

-Mi a picsának soroltál fel ennyi vallást? Azt hiszed valami papképzőben vagy?-puffogott az Antoh papnő.
-Engem nem zavart-vonogatta vállait Lyssa.
-Nono, csak módjával Tharról! Orwellát se felejtsük el, ha már hű de gonosz istenekről van szó...Nehogy úgy járj, mint én, hogy kecskebak helyett nyúlbaknak hívtam az egyik fejét és majdnem megöltek!-emelte fel mutatóujját Ronja. A nyuszis botláson a jelenlevők majdnem felnyihogtak. Még Ronja szája széle is felfelé görbült, de a Tahrról szóló figyelmeztetés komoyl volt.
-Hogyhogy csak majdnem? Ez nem volt szentségtörés?-dédelgette kezét Ada.
-Azért nem, mert apám Tharr pap.
Csend ült a kabinra.
-Ez komoly?-húzta össze szemeit Muriel, a kalapos pedig hanyagul megvonta a vállát és félig leeresztett szemhéja alól a nőt méregette:
-Igen, és?
-Ez egyre zaftosabb lesz...-matatott fegyverövén a kapitánynő. testőre megárkezett:
-Csaj elzárva, őrség felállt.
-helyes(L)
-Ronja, még valami meglepetés esetleg?-mérgeskedett Ada.
-Nem tudhatom, mi kerül még szóba az életemből...Az egész pyar panteont csuklóból rázom, hőseikkel egyetemben. Szóval ezt a részt untam kicsit-néz rád laposan Ronja.
-Én amondó vagyok, bármikor kitörhet Imoenből az a valami. de le nem szúrhatom, mert mi van, ha azzal őt is megölöm?(A)
-Á, erejét gyűjti a dög. Még fiatal, most lépett a síkunkra. Imoen a kapu. Ha a kapu likvidálva, a dögnek is annyi-vélte Ronja. Muriel forrongott:
-Ez mind csak feltételezés. És ha tévedtek? Erőgyűjtés? Van benne logika. de ha majd szépen felszámolja a barátotok személyiségét, akkor mi lesz?
-Én ehhez az ügyhöz kicsi vagyok, maguk a kalandozók-vallotta be Lyssa.-Kincsre számítottam, nem démonra.
-Szerintem morbid humorból volt a másik ládában a fémlap(R)
-Ranagol nem viccről híres. Jobban meg kéne ezt rágni(A)
-Purgálás? Jó, fojtsuk vízbe (M)
-Baromarcú, mi mindannyian kevesek vagyunk hozzá, hiába élvezzük istennőnk kegyét!-Ada és Muriel összenézett, és úgy festett, ez igaz. Lyssa váratlan ötlettel állt elő:
-Ronja, apád mióta pap? Tapasztalt, ugye? Ért kiűzéshez?
-Hogy mi?! Tharr papot keresünk ehhez?! Szent kagyló, méghogy Ranagol ellen Tharrt eresszük! Méga végén lepaktálnak és megszopjuk mind! NEM megyek Toronba!!!-vijjogta Muriel.
-Azt nem is kell, de a víz útján ide tudod hozni...(Lyssa)
Muriel majd szét robbant. Ronja fejét ingatta:
-Ez nem elsz jó ötlet, apámmal már nem jó a viszonyom...És nem egyezne bele Antoh istennő nyitotta vízúthoz...
-Még szép, hogy ne, be ne merje mocskolni jelenlétével ezt a szent elemet!-sziszegte Muriel és mennydörgés követet szavait.