Godora Vándora Vendégfogadó

[Navaratna]

(Zanazan)

/Ebben az esetben elnézést, máskor figyelmesebben olvasok /

Megvakarom a hasam, és mivel magam vagyok, jóízűen megtúrom az orrom is . Nyújtózkodok fekve, majd ülve, később állva, még mindig nagyon elégedett vagyok. Átöltözöm, felveszek egy almazöld inget, hozzá fekete nadrágot, megigazítom a hajam. A virágszál eddigre kissé behervadhatott. Megérintem, majd kipróbálom, az íjpuskám belefér-e a trezorba. Ha nem, az ágy alá dugom, magamhoz veszem a pénzem, buzogányom, szobakulcsom és szobazárás után lesétálok az ivórészre, hogy valami hideggel leöblítsem a torkom.
Figyelem, most mennyien vannak lent és mifélék, a pulthoz lépek ráérősen, nem hajt semmi. Ha sorra kerülök, leadom a rendelést:
-Egy kupa facsart gyümölcslevet, alkohol nélkül. Köszönöm.
Ha megkapom, kinézek egy asztalt, ahova leülhetek, nézelődési, lazítási szándékkal.

[Draquo]

Dracon Drelian

A fogadós ajánlata után Dracon megvakarja hátul a nyakát, láthatóan gondolkodik.

<Végülis egy kis munka nem árthat, legalább lenne itt ismerősöm, de nem ezért jöttem, ah fenébe az egésszel !>
- Végülis, akár érdekelhet is, mondj többet.
<Egy kis pénz sosem árt, pár nap szabadúszás még nem vétek.>

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A fogadóban


Nos délután óta mióta elmentél a helyzet fokozódni látszik. Mostmár nemcsak isznak, táncolnak is; és öt zenész -hegedűs, tangóharmonikás, gitáros, pánsípos, sámándobos- alkalmi spontán szerveződött együttese szórakoztatja a népet, jelenleg a vendégsereg fele egyetlen hatalmas eberkígyóban tekereg ("vonatozik") az asztalok körül, mások kisebb csoportokra bomolva táncolnak , vagy az asztal tetején vagy az üresebb helyeken.

Az öt bárd igen erős mágiát pendített meg az éterben. csak annyit érzel, hogy a hátadon feláll a szőr és fene jókedved kerekedik, és mindenki olyan barátságos...
(értsd: a bárdok "Jókedv"-dalát játszák. 24 E-vel hat az asztrálpajzsodra.)
Nem érzel leküzdhetetlen vágyat hogy táncoljál, de most még mintha a marcona kidobók is a barátságosabb fejüket vették volna fel...
Az a néhány csuhás, szerzetes és pap illetve egyébb mágiatudor, akit -valószínű erős pajzsok védenek- még azok is kedvtelve nézik a nyüzsgő, táncoló embereket, kezükkel, lábukkal verik a zene ütemét; és többet isznak ők is, mint szoktak.

Lassan rájössz miért olyan híres ez a város. GYakorlatilag minden éjszakában benne rejlik egy "karnevál" lehetősége valahol. Márpedig a hangulat azt közelíti. Nyár van millió itt az idegen.
A Rattikkani gyakorlatilag rendes szórakozóhellyé vedlik, de ezt most senki sem bánja. És akkor mi lehet a Szórakozónegyedben...

****
A pult mögött Stalvik nagy vigyorogva tapsol a zene ütemére a vendégeit bíztatva. még akkor sem hagyja abba, amikor odahajol hozzád, hogy a rendelésed felvegye.
A szemed láttára vág fel öt nagy narancsot és a levüket drága talpas üvegpohárba facsarja. A 4-5 dl -es pohár szinűltig telik. Egy narancs kimarad, de Stalvik nem rakja el hanem azt is a kezedbe nyomja hámozatlanul. A pult alól egy fémládát vesz elő amiben tört jég van. egy kanállal rak a poharadba.

-Két réz lesz. -mondja. Besöpri a pénzt, majd újra tapsolni kezd és a táncolókat, meg a bárdokat figyeli.

****
Egy utcafrontra néző ablak alatt találsz egy négyszemélyes asztalt. Az asztalon lámpás ég, fényénél, egy nemes vonású elf férfi rajzol egy papírlapra fákat és pegazusokat. Az elf érkeztedre felpillant, majd visszamélyed a munkájába és tovább dolgozik az ujjai között a szén. csodálatosan rajzol, mintha emlékezetből csinálná. A rajz elég nagy, a fél asztalt elfoglalja.

[Kalmárfejedelem]

JK: Dracon
Esemény: A fogadóban


Stalvik mosolyogva bólint:

-Nos rendben, a következőről lenne szó. Egy három napi járóföldre innét ahol a Sheral lankái kezdődnek, van a dombok között, a Bramanor-tó partján egy kyr villa, melyet a kerület egyik urának tulajdona. Ez a kyr vérű úr nagy mulatságot -eljegyzési ünnepséget- rendez ott a jövő hónapban, de az előkészületek már most elkezdődnek.

-Én szállítom az étkekhez az alapanyagot, a szakácsot, a kiszolgáló személyzetet és az italokat. Azonban a vidéken meglehetősen gyakoriak a martalócok. Kellene nekem pár fegyveres aki garantálja, hogy a batárszekereket nem fogják kifosztani csellengő brigantik.

-Eddig 8 emberem van 6 ereni lándzsás, és két gorviki siedon. Te lennél a kilencedik. Az út három napi lovaglásig tart, odafele a kosztodat én állom, de visszafele magadnak kell. Egy három napos konvojkísérésért kapsz ellátást és a végén 10 ezüstöt.

-Holnap indulunk. Érintjük Kőhídvalvát, más település nincs az Amgard-kúriáig. Ha magérkeztünk kifizetlek, és a megbízatás véget ér.

-Áll az alku? -nyújtja Stalvik a kezét.

[Navaratna]

(Zanazan)

A fokozott hangulat láttán vigyorogni kezdek. Van itt élet, olyan, hogy csak győzzem. Aki nem vigyáz, könnyen beleragadhat és aztán hoppáré van.
A zene tetszik, kinevetem a tekergőket, utoljára gyerekként csináltam ilyet, no de emelkedett hangulatban a felnőttek is meggügyülnek néha
"Zana, ha itt nem érzed magad jól, sehola világon. Olyan, mint egyedül lenni, itt felejtős, nem kell attól tartanom! Amio meg a pasikat illeti...Első a munka, aztán a szórakozás. Ma szórakozás van. "

Elégedetten veszem át a narancslevem, kipengetem a rezeket:
-Köszönöm, és a szobám kafa!

Kiszúrom az asztalt, és egzotikus vendégét. Hű, tisztavérű elfet dögöljek meg, ha láttam! Félvérek csak-csak, de makulátlant! A kedvem mindig jó, de azért megilletődötten kérdezem, le szabad-e ülnöm. Letezsem magam igen esetén, kortyolok poharamba és ámuva nézem, milyen ügyesen rajzol.
- Az a szárnyas ló...az ugye pegazus? Hol élnek olyanok? - kérdezem. Én ne lennék az, aki történetekre kíváncsi? Ha zavarom, kuka maradok, de nem lombozódom le, nézem őt is, a murit is.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A fogadóban


Az elf nem hagyja abba a munkát, de némán biccent hogy leülhetsz ha akarasz.

A kérdésedre rád néz.


Árnyalatnyit elmosolyodik.

-Milyen eredeti a hajviselete.
-Nos, igen jól tudja, pegazus. Valaha a harmadkorban úgy lehetett látni őket, mint a verebeket a fán, mára egy maroknyi ménes maradt északon. Ha jól tudom ma Haonwellnek hívják azt a helyet ahol tenyésztik. De Elfendelben még vannak szabadon élő társaik...-mondja szomorúan és tovább rajzol.

[Navaratna]

(Zanazan)

-Köszönöm - ez a hajamnak szól, aztán gúvadok: -Szárnyas ló a fán?!- lesz csészealjkerek a szemem, mert elképzeltem, ahogy lovak tolonganak a fán, csak nem csiripelnek, hanem nyihognak...
Nézem a rajzot, látom, a férfi szomorú:
-Mi a baj, ha megkérdezhetem? Persze csah ha ez nem volt túl személyes kérdés.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A fogadóban


-Oh? -emeli fel a fejét az elf-...igazán semmi...csak...érezte már úgy hogy maga körül percről-percre szemvillanás alatt alakul a világ és minden változik csak egyvalami marad ugyanaz: maga? Érezte már úgy hogy beszélgetések ismétlődnek meg emberekkel, akik úgy változnak és távolodnak el magától, olyan gyorsan mint a rohanó folyóba szórt virágszirmok? Minden örökre megváltozott semmi sem ugyanaz már mint tegnap...kilencszáz évvel ezelőtt ugyanitt rajzolgattam egy ehhez hasonló képet. Akkor még Erionban is lehetett látni az égen szabadon szárnyaló pegazus méneseket. Csak akkor még hóhajú emberek voltak itt. Alig háromszáz év múlva miere visszatértem Elfendelből már teljesen más népek voltak itt. Hát kérem ki bírja nyomonkövetni ezt az őrült rohanást? Magát nem idegesítené hogy vesz egy ingatlan a városban, elutazik háromszáz évre egy kicsit, mire visszatér a házát már eladták a percéletűek, mondván hogy a tulajdonos már rég meghalhatott? Belefáradtam már hogy mindig a levéltárat túrassam az igazamért. Úgyhogy eldöntöttem az 1645. születésnapomat azzal ünneplem hogy befejezem végre ezt a rajzot. -Tudja hány ilyen hasonló beszélgetést folytattam már le? Én válaszolok, a percéletúek sajnálkozva bólogatnak, mint az a sok ezer arc és emlék akiket életem folyamán az embernépből a barátaimnak nevezhettem, mire egyet megkedveltem, meghalt... Elmegyek alig ötvben évre az ügyeimet intézni, mire visszajövök, a tulajdonios is más, az aszalomat is elvitték és a helyet is átépítik és már hitelem sincs, mert az előző tulaj meghalt. Nyomasztó úgy élni a világban hogy nincsenek stabil pontok...mire megszoknak egyet jön egy másik. Így aztán csak rajzolgatok...ez legalább biztos...

[Draquo]

Dracon Drelian

<Végülis...>
-Rendben ! Reggel kelts fel.

<Kiváncsi leszek az útra, még nem nagyon jártam a világban, remélem tetszeni fog.>
Ezzel Dracon otthagyja legújabb megbízóját, majd felmegy és vesz egy fürdőt, utána a szobájában még meditál egy kicsit, hogy elcsendesedjen elméje, majd ha semmi nem történik aludni próbál, erszényére ráfeküdeve.

[Kalmárfejedelem]

JK: Dracon
Esemény: A fogadóban

A meditáció után álomra hajtod a fejed.

(Off: Dobj Veszélyérzék %-ot! <van ilyen képzwettség> ha nem vagy képzett benne, akkor dobj érzékelés próbát, a dobás eredményét is kérem!)

[Navaratna]

(Zanazan)

Félrebillentem fejem, és csodálkozva hallgatom. Nem komoroulok el, csak lesek. Aztán mikor befejezte, hangosan tűnődöm:
-Szerintem az a gond, hogy ön túl sokat gondolkodik. És másképp is. Ön elf, más léptékben követi az időt. Az ember zizeg jobbra, zizeg balra, neki az egy teljes élet, önnek meg...hm...50-70 év. Itt van, hogy valaki 3 évig udvarol egy lánynak, ami önnél elképzelhető, hogy szégyentelenség, mert nem 20-30 év, de egy embernek nincs annyi ideje, mint egy elfnek. Az istenek nem egyformára teremtettek minket. Az elfek évszázadokat kaptam, az ember csak évtizedeket. Az elf lelke hosszú időhöz alkalmazkodott, az emberé nem. Így sose érti az elf az embert, az ember se az elfet, de ettől még nem dől össze a világ. Tudja, minálunk úgy marad meg az emékezet, ha nemzőkről utódokra száll, máskülönben elfelejtődik. Önnek erre nincs szüksége, hisz 100 év alatt jobb esetben nem hal meg, és önmaga marad, de nem így mi. Ezért van az, hogy nehezen jön ki két olyan nép egymással, ha más léptékben él. Hisz ön mindenre úgy emlékezik, mintha csak évekkel ezelőtt rendezte volna el, beszélte volna meg, ám mire kezdene is vele valamit, kiderül, hogy az emberéknél huss, több évtized volt, és nem értik, ön mit szeretne tőlük.
Belekortyolok a levembe, folytatom:
-Ön lehet, szeretne megérteni minet, de úgy látom nem nagyon megy, és önt se értik meg. Tudja jól, az ember könnyen meghal, erős szív kell emberrel barátkozni, vagy uram bocsá, embert szeretni. Aki gyönge hozzá, az inkább ne tegye, mert meghasad a szíve... A szívhez nem értek, még a magaméhoz sem, nem hogymáséhoz! Viszont én sejtem, mi tenné jóvá az emberek és elfek üzleti ügyeit, hogy ne csak pár évre, hanem évtizedekre, vagy tovább is fennmaradjon valami befektetés: pontos nyilvántartás, írásban, dátumra, névre visszamenőleg. Csak ne jöjjön egy tűzvész, s fel ne falja mindet. Hm, egy városi, központi nyilvántartás se ártana, lehetnének tekintettel a másféle élethosszú vendégekre és üzlettársakra is.
Vállat vonok, sóhajtok:
-Gondolom én a 304. féle válasszal álltam elő a kismillió közül, és kissé untattam. Nem tudok egyedi lenne olyan valaki szemében, akinek készlete van már feleletekből. Mivel ön elárulta a korát, én is elárulom az enyém: 22 vagyok, fának is csak venyige, és lehet, jobb lenne a kedve, ha megünnepelné az 1645-ik évét búsongás helyett. Nem mindegy, hogy valaki nevetve él 40 évet, vagy búban, bánatban 2000-t. Ha én olyan hosszú ideig élhetnék, mint ön, a népemmel lennék, aki addig él, mint én, és próbálnám hasznosan eltölteni, örömmel az időt, amit kiszabtak nekem. Tudom, ostoba, zöldfülű képzelgés, no de még nagyon fiatal vagyok, legyen irántam jóindulattal!
Mosolyogva beszélek hozzá, nem bántóan.
-Nem tudom, egy elfnél ez a kor öreg-e vagy fiatal, kár, hogy nincs jobb keve, mert akkor felkérném táncolni.
Nem nyomulok, barátságos vagyok. Fura, hogy osztom itt az ész, de jó a hangulatom és nincs terhemre a férfi.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A fogadóban


Az elf felélénkül és abbahagyja a rajzolást.

-Nem, nem egyátalán nem untat! Azt hiszem talán ha húsz emberrel beszéltem a fajából akik nem sajnálkozva hümmögtek, hanem meg is értették a problémát, úgy mint ön. Hasonlóképp érveltek. Sajnos ön nem ismerhette egyiket sem, de majdnem szó szerint ugyanezt mondták. Akiket talán név szerint is ismerhetett:
Egyiküket Selmonak hívták, és volt rá reményem, hogy hosszú távon a barátom is lehet, miután az isteneitől halhatatlanságot kapott. Azonban alig húsz éve Ó-pYarron ostromakor a Kráni Tizenhármakkal vívott párbajban elesett...mint ahogy az egész város...-mondja mély fájdalommal-...a másik pedig egy elég közismert bajkeverő, olyan dalnokféle, őt Tier nan Gorduinnak hívták. Ők is hasonló állásponton voltak mint ön; de nekem nem csupán ez a problémám...a népünk egyre fogy, ha mi eltününk a világból már nem marad senki aki ellen tudna állni az aquvír hatalomszavak erejének, és akkor ez a világ mi egykor a mi otthonunk volt eltűnik. Én megbékéltem az emberrel, mert ez már az ő világa, az ő földje...a mágia sem úgy müködik már mint rég...meglátja eljön az idő, mikor majd teljesen elapadnak a források és nem marad ssemmi csak a puszta acél...de...ha jól sejtem, most én untatom olyan témákkal amelyek ilyenkor csakis egy elf agyát foglalkoztatják. Egyébként a táncmeghívást köszönöm, emlékeim szerint olyan még nem fordult elő 1645.-év alatt, hogy táncba hívott volna egy "venyige". Épp ezért és mivel ön szimpatikus nekem, a meghívását köszönöettel elfogadom.

-Egyébként a népem között én már meglehetősen "aggastyánnak" számítok, ahogy önök mondanák, azt hiszem egyes elfek kinevetnének vagy ki is gúnyolnának ezért hogy önnel táncolok, de tudja ahogy embereknél is, az elfeknél is egy bizonyos kor fölött már mindent szabad...még egy tisztavérűnek is, ki már levetkőzte a büszke gőg betegségét.-mondja mosolyogva és a karját nyújtja.

- A nevem egyébként Lamalas Anárion Arcamenel, de a Lamalas azt hiszem elegendő lesz...

(Off: A karid mit tud táncolni? )

[Draquo]

Dracon Drelian

Érzékelés: 17
Dobás (d10): 4

[Navaratna]

(Zanazan)

Olyan nevekkel dobálózik az elf, hogy füttyentek egyet, vigyorgok:
-Nem semmi embereket ismert, tudja-e? Miközöttünk ők történelmet írtak. Az istenek önt homlokon csókolták! Ugyan kérem, fogy a nép? Könnyen lehet orvosolni, nagy szerelem kell hozzá békés hazában és édes órák a kedvessel! Legalábbis azt hiszem -borulok lángba. - Ebben nem vagyok tanult, beszélek itt ostobaságot...
"Öregem, miket nem sóderolok itt! Talán azért vagyok ilyen közvetlen, mert nem gondolok rá férfiként. Huh..."
-Nem tudom, milyen egy olyan aquir hatalomszó, valami erős ige, de ma ünnep van, az ön születésnapja, Lamalas Annárion Arkamennel! -igyekszem kimondani a nevét, akkoris, ha hibásra sül el.
-Nehogy a sötét múltat hánytorgassa! És megértem én, hogy nem kérték fel táncolni őt, két férfi együtt szokatlan látvány lenne
A lelkesedésem nagyobb, mint a tánctudásom Ezt el is árulom akkor, amikor már elfogadom karját:
-Én csak magamféle táncot tudok, még jó, hogy ön vezet engem és nem fordítva, mert felsülnénk. Válasszon valami olyat, amit nem nehéz nekem sem követnem zöldfülűként.

(A karim? Kérem szépen: semmilyet )

[Kalmárfejedelem]

JK: Dracon
Esemény: A fogadóban


Arra ébredsz, hogy hűs szél simit végig az arcodon. Az ösztöneid már későn ébresztettek, így csak egy sötét sziluettet látsz amint eltűnik, kiugrik a szobádból az ablakon.
Az erszényeden feklüdtél, az nem tűnt el.
De a felszerelésed...a tolvaj elvitte a teljes álcázókészletedet.