Feketeleves [ETK]

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Tudom, hogy az öregnek igaza van! De nem mutatom jelét az aggodalmamnak. Annál keményebb és büszkébb vagyok, mint sem gyengének és védtelennek mutassam magam! Főleg nem ezeknek!
Így, hát halkan csak annyit mondok az öregnek, hogy:*

- Kutyabajom se lesz, csak Te kötsd be! A többi az én dolgom...

*Majd az ébredező hegyesfülű nőre nézek. Szavai hallatán felforr bennem a méreg! És erőmhöz mérten tudtára adom a véleményem.*

- Víz kéne mi? Akkó nem voltá szomlyas mikó ránklőté??He?
Musztafa, egy kortyot se aggy neki!

*Tekintetemen látszik, hogy szívesen elvágnám a torkát, ha bírnám!*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Sheshia kérésre hasonló lelkületben akartam válaszolni mikora sebesült felrójja neki sebeit.
Félrehajtom a fejem, úgy kérdem.

-Hol van a kis kövér munkaadód? Miért támadtatok meg?

A vizet meg sem említem, azt már tisztáztuk.
Most hogy kétfelé kell figyelnem kicsit nagyobbnak tűnik a túlerö.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana/

*A quintarha csak biccent, hogy nyugodtan foglaljanak helyet vendégei. Malor megfogja Dzsana kezét és látszik rajta, hogy el is szállt a mérge, csak csednesen a nő mellé telepedik és két markába fogja annak kezét, amíg mesél. A történetet mind a lovag, mind a hülllő figyelmesen hallgatja. A bestia rezzenetlen sárga szemeit egy pillanatra sem veszi le Dzsanáról, mintha minden apró rezdülést, gesztust meg akarna jegyezni. Eközben Malor csak némán figyel és közelebb hajol a nőhöz, hogy erőt próbáljon adni. Ahogy elérkezik az utolsó momentum a történetben és Dzsana lassan elhallgat Malor gyengéden magához öleli ültükben nem igazán törődve a vendéglátóval. Néhány hosszúra nyúló perc után minden előjel nélkül felemelkedik az őrzőlény és komótosan a derengés mögötti félhomályba sétál. Ez eléggé meglepő lehet, de halk zörgés, egy-egy csörömpölés hallatszik, majd lassan visszatér ragadozópofájában egy bőrtarisznyával és a pár elé ejti.*

-Jó történet volt. Nem vihetitek el a tarisznyámat, de ha belenyúltok és ételre gondoltok kivehetitek belőle. Annyira és olyanra gondoljatok, amennyi kell.

*Látszik állja a szavát, de azért kissé feszült is. Talán zavarja, hogy más is piszkálja a kincseit, de erre inkább csak baljóslatúan jobbra-balra ingó tüskés farka utal. Malor kissé hitetlenkedve mered a hüllőre, de végül felveszi a tarisznyát és belenyúl, majd arcán mégjobban elterül a csodálkozás, ahogy előhúz egy nagyadag szárított húst. Aztán kissé felbátorodva kipakol mindenkinek ugyan ennyit. Már csak az a kérdés mi másra lenne szükség az ellátmányhoz, illetve, hogy ezt hogy viszik fel a többieknek.*

/Mustafa, Súrion/

*Az öreg enyhe rosszallással nézi Súriont, de végül vállat von és nekiáll értő kézzel átkötni a sebeket.*

-Maga tudja. Én szóltam, ha mégis történik valami csúfság a sebei miatt, akkor ne mondhassák, hogy direkt elhallgattam valamit.

*Ezzel ő letudta „kötelességét” és nem emlegeti tovább a dolgot. Közben Sheshia egy meglehetősen lekezelő pillantással ajándékozza meg a dalnokot és a papot is, majd becsukva szemeit hátrább dönti fejét és hallgatásba burkolózik. Erre a kis közjátékra azért már jobban felfigyelnek a rablók is. Abbamarad a játék és kérdőn néznek a beszélgetés résztvevőire. Az eddig is szószóló zsoldos enyhe kárörvendéssel teszi fel a láthatólag mindenkit foglalkoztató kérdést.*

-Szóval ne várjunk irgalmat? Még egy korty vizet se kaphat senki. Barbárság. Főleg egy sebesülttel szemben.

*Helyeslő mormogás, de ennyire nyíltan még senki nem mer hangot adni kételyeinek. Azért a közhangulat így is leromlott és fagyosan vibrál a feszültség a házban.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A felcser szavaira csak szemforgatva bólogatok. Jelezvén,hogy tisztában vagyok a helyzettel,szóval kár túlragozni!
Majd az elfhez intézett mondandóm után nem erőltetem magam tovább. Megpróbálok pihenni.
Azért a zsoldos körömaggatását nehezemre esik szó nélkűl hagyni! De nem szólok. Viszont látszik rajtam, hogy legszívesebben rövid úton a másvilágra küldeném!*

< Nem bírod befogni a pofád mi?! De vigyázz, mert addig fújkálod a parazsat, mig a fellángoló tűz téged is megéget!! >

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A valóságba csak percek múlva térek vissza gondolataimból. Elcsodálkozom, hogy Malor a karjaiban tart és a gyík sehol sincs. A csörgésre csodálkozva, de kissé félve hátrafordulok, szemembe kérdéssel, egy kis értetlenséggel.
Amikor visszaér a bőr szütyővel és megszólal egy fancsali és kissé torz vonás jelenik meg az arcomon.*
- Átélni... nem volt jó....
*A tarisznya láttán meg mégjobban elkomorulok, átzakatol a fejemen, hogy ez hogy fogja megoldani a problémánkat. Meglátván azonban, ahogy Malor egy nagy szelet szárított húst húz elő belőle leesik az állam - még a számat is nyitva felejtem. Csak nézni tudom megbűvölten a tarisznyát és Malort, ahogy egyre több adag élelmet varázsol elő belőle - szem szólni, sem moccanni (magyarán mondva köpni-nyelni) nem tudok; legalább is pár percig nem.
Aztán mégiscsak sikerül értelmes gondolatnak is eljutnia agyamba, melyet kérdéssé is formálok Malorhoz.*
- Hozzak valamilyen zsákot?

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

A zsoldos felé fordulva vágok egy fintort.
-Nem menjünk most bele, hogy ki merre mennyi irgalmat oszt jó?! Nem vagytok Ti olyan nebánts-virágok, és nem fogunk veletek ma született bárányok módjára bánni. A védö beszéded meg tartogasd a bíráidnak, nem érdekelnek indokaitok!

A felcsertöl kérdem.
-Mondja nem tud tenni valamit? Nem szeretném ha feldobná nekem a talpát.

Az elfet már csak elövigyázatosággból is szemmel tartom, ám ha a foglyok nem hagynak fel a kockázásal Én nem zargatom Öket.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana/

-Ihh … khm … Igen. Szükségünk lesz egy zsákra. Azt hiszem az eddigi ellátmányos megfelelő lesz.

*Malornak is nehezére esik megszólalni elsőre, de aztán összeszedi magát és bólint Dzsana felé, hogy minden rendben van, majd a hüllőt fürkészi, de nem firtatja a tarisznya titkát.*

-Köszönjük a segítséget.
-Ne nekem köszönd, hanem a nőnek, Zsannának.

*Ahogy a megfelelő mennyiségű étel kikerült a quintarha visszarántja a tarisznyát és két melső lába közzé leejtve úgy látszik megnyugodott, hogy nem kerül rossz kezekbe kincse és ismét leül várakozva, hogy végre elmenjenek „vendégei”. Ha Dzsana visszaindul az út már nem ismeretlen, így hamar visszajuthat a társasághoz a zsákért.*

/Súrion, Mustafa/

*A rablók abbahagyták a kockázást és most csöndesen figyelik mi lesz a vége az újabb szóváltásnak. A zsoldos nem szól, csupán elégedetten támasztja a falat társai között. Látszik rajta nem kívánja elsietni a dolgokat, csupán egy-egy megjegyzést tesz, ha alkalma nyílik rá.*

*Mustafa kérdésére az öreg komoly ábrázattal válaszol.*

-Jelenleg sajnos nem. Mint mondtam a társának is a legbiztosabb az lenne, ha a megfelelő gyógyfüveket összegyűjtve fertőtlenítő és sebösszehúzó borogatást készíthetnénk, de erre kevés esélyt látok, hiszen akkor ki kellene engedjenek az erdőbe, esetleg valamelyiküknek el kellene kísérnie. Godnolom jelenleg egyik megoldás sem megfelelő az önök számára.

/Mindenki/

*Ha Dzsana feljön a házba a zsákért, akkor épp az öreg felcser erdőbemenős okfejtésére érkezik. Nem kerüli el a viadornő figyelmét a hangulatban ott vibráló feszültség sem, illetve érkeztére kinyitja szemét és az érkezőre néz az elf is.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Hogy a gyík rosszul mondta a nevem nem igazán érdekel, inkább felfelé indulok, hogy lehozhassam a zsákot az élelemnek.
Felérvén Mustafához intézem szavaim, és persze Súrion is érti mit mondok.*
- Még pár perc és lesz élelem. Vagyis már van, csak fel kell hoznunk. Úgy látom itt egy kicsit paprikás a hangulat. Elbírsz velük? - *kérdem mindezt dzsadul a paptól.
Miután válaszolt magamhoz veszem a zsákot és visszaindulok az omlás túloldalára Malorhoz és ahoz a gyíkhoz.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Mustafa szavai kicsit megnyugtatnak, örülök, hogy nem hagyja magát a banditákkal szemben! Ami viszont az irányomba érzett "aggodalmát" illeti, azt csak egy apró fintorral nyugtázom.
Ám Dzsana feltűnése és szavai felkeltik az érdeklődésemet, de nem szólok.*

< Na, végre valami jó hír! De honnan szereztek azok ott lent élelmet? Talán patkányt fogtak, vagy azt a gyíkot?? >

// Őőő, hát igen! Név elírás történt! //

[Herold Bardelot]

// Úgy tűnik több gond van velem mint haszon: a netváltásom a 30-90 nap kategóriba esik, így érdemileg játszani nem tudok. Azt hiszem még egy napom van hátra.

Gondolom Súrion rám gondolt nem Malorra a reag elején .//

(Mustafa)

Dzsanna szavai megnyugtatnak.
-Na látják csak lessz mit felzabálniuk! Sikerült kaját találniuk! Vágom a haramiák képébe.
-Nem ajánlom, hogy ez bárkit is elhamarkodott cselekedtre sarkaljon, próbáljanak meg némi hálát tanúsítani a lovag és a hölgy irányába. Kapnak enni, nem fognak éhen dögleni!

-Dzsanna Súrionnak gyógyfüvekre lenne szüksége! Próbljatok meg azt is kicsikarni a dögböl jó?

Figyelmemen nem lazítva örködök tovább bár ez lassan már kikezdi idegeim és állóképességem is.
Magamban hálát mondok Doldzsahnak nagylelküségéért, és eröt kérek töle a elkövetkezendökhöz.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Mindenki megélénkül Dzsana visszatértére. Ki örömében, ki csalódottságában. A csalódott csoportosulás kimerül a három zsoldosban, akik azért eddig remélték a szörny elintézi helyettük a csapat felét, így ők most eléggé csúnyán néznek a világba maguk körül. Ettől függetlenül az egyszerűbb lelkek nagyon emgörülnek az élelem ígéretének, így oldódik a lincshangulat és lassan elindul a reményteljes susmogás, hogy mégse olyan rabszolgahajcsárok ezek a fogvatartók és talán tényleg rendes emebrek csakhát ez a munkájuk, hogy elfogják a rablókat, mégha csupán megélhetési bűnözőkről van szó. Így lassan elterelődik a figyelem az elfről és Mustafáékról is. Hogy hol találhattak ehető dolgokat odalent a pincében Malorék az relytéj, de nem is a tájékozottsággal fognak jóllakni mindannyian. Dzsana még hallotta lefelé menet Mustafa kérdését/kérését, hogy jó lenne gyógyfüveket is kicsikarni a quitarhából, ha lehetséges. Mondjuk, hogy pontosan micsodát azt nem mondta. Az út már gyorsan leküzdhető, hisz ismeri a „járást” a viadronő, így hamar vissza is ér a terembe, ahol Malor és a hatalmas bertia épp azon „vitáznak”, hogy mennyire szép dolog egyszerű elkergetés helyett módszeresen levadászni és megöldösni az ide tévedő, kincsek látványától elvakuó kalandorokat.*

-… akkor sem kellene megölni őket, hisz nem tudják mit cselekszenek és nem hiszem, ha ennyire könynedén megy a leölésük, akkor gondot okozhatna a megkímélésük.
-Nem hagyom megtorlatlan a bírtokháborítást és az én dolgaimhoz senki nem nyúlhat büntetlenül…

*látszik, hogy mindketten kezdik belelovallni magukat saját igazukba. Malor már felállva magyaráz, míg a hüllő úgyan még ül, de szeme összeszűkült és eddig mellette nyugvó tüskés buzogányszerű farka már mögötte lengedez ide-oda, mint amikor a tarisznyába nyúlkált a lovag kicsivel ezelőtt.*

//Semmi gond az eddig megbeszéltekhez tartjuk magunkat és megvárunk Herold. //

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

//üdv újra mindenkinek .//

Az élelem reménye és a oldódó feszültség utat nyit az emberségesebb formám felé.
Az exfelcserhez szólok//off:pls mi a neve?//.

-Jóember! Jöjjön oldozzukki a nöt. Mutatok Sheshia felé.
-Most kioldozunk és ez az ember megnézi a sebeid! Légyszíves ne játsz a türelmemmel és legyél kedves nem arra kárhoztatni hogy egy ilyen virágát az életnek bakanccsal tapossam.

A figyelmeztetés után hagyom a felcsert dolgozni.
Azért az a kioldozás a fogjuk meg és vigyétek elven csinálom, hisz nekem a többi rabra is vigyáznom kell.
< nehogy már egy felcser ne boldoguljon a csomókkal...>

Miután kiszabdul az elf is Súrion mellé lépek, és onnan tartom szemmel a korgó hasu "megélhetési bűnözöket".
< érdekes a sivatagi rablók köpnének a szemünkbe ezek meg itt rimánkodnak emberséges bánásmódért... kíváncsi vagyok Nekik hányan rimánkodtak így... >

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Miután Musztafa mellém telepszik halkan, rezzenéstelen arcal megszólítom (dzsad nyelven).*

-Biztos jó ötlet elengedni? Szerintem nem fog nyugton űlni. Legalább is nem sokáig. És emez a három is csak egy hibára vár.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Szintén dzsadul válaszolok a feltett kérdésre.-Addig fog élni míg nyugton marad. Az már csak rajta múlik ez az idő milyen hosszan fog elnyúlni. Azért ne aggódj pár fegyvertelen ember és egy elf még nem feszegeti képességeim határait.

Próbálok nyugodt hangnemben válaszolni, nem a dicsekvés hanem a biztatás a célom.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Musztafa válasza egy halvány mosolyt csal a "nyúzott" képemre. Majd folytatom (dzsad nyelven).*

-Talán...
Szerinted mit találtak Dzsanáék?