Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________

*Elindulsz a lovaidhoz, majd kikötöd őket, nehogy egy erősebb villámlásnak köszönhetően messzebbre fussanak. A lovak pár horkantással jelzik, hogy nem igazán örülnek neki, de te ezzel most nem igazán foglalkozol. Leveszed felső ruházatod, és látod, hogy szép hosszú a vágás, de nem mély. Persze neked nem annyira tetszik. Óvatosan, hogy ne fájjon kulacsodban lévő vízzel kimosod sebedet, majd bekötöd. Elég jól sikerül, valószínű egy ideig nem lesz vele gondod, és a fájdalom is csökkent. Ezek után, magadra vissza véve ruhádat, átnézed a holtesteket. Mindegyiknek egy hosszú kard, és tőr a fegyvere. Találsz náluk összesen 20 rezet, és a ruhájukon kívül semmi egyebet. Majd a fegyvereiket a levett, és nem véres ruhájukba becsavarod, majd elkezded ásni nekik a sírt. Nem törekedsz nagy lyukat készíteni, csak éppen bele férjen mind a négy. Miután ezzel végeztél, elindulsz a nyomok alapján a két segítőd tábora felé. Tudod, talán estére elérnéd a várost, de az eső vissza tart.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város kikötőjében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

-Ó az úr bizonyára ínyenc. -*Mondja mosolyogva. – Ne aggódjon, nálam nagyon finom borok is vannak.

*Majd látod, lehajolva kinyitja a pult alatt lévő kis szekrényt, és egy fakupát rak eléd, és hátra fordulva kis keresgélés után a palackok között, levesz egyet, és kivéve a dugót önt neked.

-Nagy uram ez így, ozta’n meg a szoba kettő rí’z vú’na.

*Odaadod neki a pénzt, majd leülsz az egyik kis asztalhoz, mely a bejárattól messzebb van, így nem olyan feltűnő. A bor tényleg finom, szinte itatja magát. Fehér, és valószínű kicsit cukrozott, de jó. Nem telik bele sok idő, egyre többen térnek be a kocsmába. Nagyrészt a kikötőben dolgozók, meg néhány matróz, de nem ismered őket, nem egy hajón érkeztetek. Lassan a kis csöndes helyiségből hangos kocsma válik. Egyre több a részeg, és egyre hangosabbak. Ekkor felfigyelsz egy fickóra. A bejárati ajtó mellett ül egymagában egy kupa társaságával, akárcsak te, és látod, hogy néha feléd néz, fürkészve, de próbálja leplezni, úgy látszik nem akarja, hogy észre vedd. A fickó sötét barna posztó nadrágot, és sötét kék inget visel, ami felett még egy fekete bőr mellényt látsz. Haja rövidre nyírt, és fekete. Mivel veled szembe ül, így az asztal takarása miatt nem látod, hogy van e nála fegyver.

[Pelso]

Gondó

//Az orvlövésznek nem volt véletlenül nyílpuska vagy íj a tulajdonában?//

<A jövőben megpróbálhatnék egy kicsivel vaskosabb erszényű bugrisokkal összeszűrni a levett.>
*A tábor felé lépkedve lovaimmal; mélyeket szippantok a levegőből. Útközben lovaimnak adok néhány jutalomfalatkát. //répát// Végigmérem magam és megtapogatom bozontos fejem.
<Attól tartok egy kicsit könnyen felismerhető vagyok. Holnap reggel már egy másik ruhában fogok, átmeni a városkapun. Igen. Azt hiszem a dzsad ruhám meg is, felel a célnak. Majd veszek valamit holnap a városban. Talán még lovat is cserélek.>
*Hajamat borzolva lépek a táborba.
Rhienna D’Vire, Twou Line
- Köszönöm a szíves vendéglátást. //Quironeia-i közöst használom.//
*Lovaim kikötöm vendéglátóim lova( i ) mellé. Lassan lemálházom a lovaim.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Ahogy meglátom a tábort (mintha egy dühöngő vadállat tiporta volna össze sátramat), egy pillanatra elborul az agyam, és legszívesebben én magam sütném meg a kismalacot nyárson. Annyira még futja józanságomból, hogy leültetem társamat, majd elszakad a cérna: *

- Sújtana le rád Adron tüzes ménkővel, csapna beléd a következő villám, nem csodálkozom, hogy itt kóborolsz, anyád sem tűr meg maga mellett, bár estél volna bele egy veremcsapdába, akkor most nekem nem kellene itt foglalkoznom veled és utánad takarítani.
- Nem hiszem el, nem elég hogy nyakunkon a vihar, társamat is lássam el, csináljak vacsorát, az idegenre is figyeljek oda, és még te is csak bajt hozol a fejemre. Kell nekem ilyen jószívűnek lenni, na de majd legközelebb.

* Miközben dühöngök, odamegyek a kis hátizsákomhoz, amit a sátor előtt találok meg, felveszem, majd visszasietek Twouhoz. Erélyesen, ellentmondást nem tűrő hangon ráripakodok társamra:
- Jobb lesz, ha inkább bemegyünk a sátradba, mert ha véletlenül elájulsz, nem óhajtalak bevonszolni.
* Nyomatékot adva szavaimnak, határozottan átvetem másik karját a vállamon, és felállítva elsétálok vele a sátorhoz, majd segítek neki befeküdni. Kipakolom magam mellé a táskámból a sebkötözéshez való cuccokat. *
* Megvizsgálom a sebet és szakszerűen kihúzom belőle a nyílvesszőt. Ezután lefertőtlenítem, bekenem vérzéscsillapítóval, és gyulladáscsökkentővel és jó erősen lekötözöm. *
// Orvoslás és anatómia: 3-3//

* Ha társam esetleg időközben elájul, akkor csendben kihátrálok a sátorból, ha még magánál van, akkor közlöm vele, hogy ha ki merészel jönni reggelig a sátorból, nem állok jót magamért és saját kezűleg fogom leütni. *

* Miután végeztem vele, kint a sátor előtt megállok, fújok egyet, és körbenézek. Felmérem a károkat és elgondolkozom egy pillanatra mit is csináljak hirtelen. *

*Ha már ott van az idegen és meghallom a köszönetét akkor én is válaszolok rá:

- Szívesen, de amint látja akadt egy kis gondom. Elkelne a segítsége. Én gondoskodom a vacsoráról és összeszedem a cuccaimat, Ön, ha megkérhetem, csináljon valamit a sátrammal és zavarja el a benne lévő kismalacot.

[Gorodak]

Twou Line

* Oda érünk a táborba, és ekkor hirtelen bele nyilall az agyamba a fájdalom, egyszerűen térdre esek, és kis híján elájulok. Meg próbálok felállni, hallom ahogy Rhienna szitkozódik, de nem megy nem birok felállni, ekkor egy meleg kéz segít felállni. Felnézek és Rhienna arcát látom meg. Nehézkesen, de felállok. Testemen érzem ahogy rá tapadt az a sok vér. Melynek illata meg részegít néha és most bele issza és szárítja magát ruhámba mely rá tapad a mellkasomra.*
Elsétálunk a sátorig. Megpihenek míg Rhienna elmegy a kis táskájáért. Bemegyünk a sátorba és ott ellátja sebemet Rhienna. Amikor ki húzza a nyíl veszőt akkor kis híján elájulok, de erőt sikerült vennem magamon, hogy ébren maradjak. Útközben hallom, ahogy Rihenna beszél, de csak annyit mondok: * – Köszönöm. –

* Ledőlök miután a seb ellátása elkészült.Hallom ahogy Rhienna kis sétál a sátorból. Érzem a földet a hátam alatt és a pihenés most lágyan fut végig rajtam. Meg könnyebbülök. A kardomat meg fogom jobb kezemmel és magamhoz húzom a mellkasomra, mely biztonság tudatott ad. Igyekszem nem elaludni. *

< Nem alhatok, el hisz itt egy vad idegen, és ki tudj milyen meg lepetéseket tartogat. Ha baj lenne akkor ki rohanok a sátorból. >

* Igyekszem fent maradni,de a biztonság tudat melyet kardom ad és a fájdalom után ledőlés okozta meg könnyebbülés meg tette a hatását, de lassan elnyom az álom, kb. 5 perc alatt. Nem tudom, mikor ébredek fel újra, de hallom a tűz ropogását. * //Ha nem mossa el az eső. // és a vihart mely az óta meg erősödőt. *

* Mikor felébredek akkor meg próbálok, felkelni és kimenni a sátorból. * //Ha addig nem történik valami, amire felkelek. //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire, Twou Line, Gondo
__________________________________________________

Gondo

// De volt, bocsi . Egy db rövid íj és tegez, melyben 11 nyílvessző van.//

*A tábor felé lépkedve a szél egyre erősebben fúj. Szerencsére a fák megvédenek tőle, de ha az úton mennél egy kicsit erőltetettebben kellene lépkedned. A lovaid örülnek a jutalom falatnak, de azért érződik rajtuk az ingerültség a vihar miatt. Könnyen rá találsz a kicsiny táborra, ugyanis már messziről lehet hallani az ezüstös hajú nő ingerült szavait. Nem tudod kiről, vagy miről beszél, de megérkezve már látod idegességének okát. Az egyik sátor összedőlve, és körülötte minden szét van szórva, mintha egy kölyökkutya játszott volna itt. Ide érve megköszönöd a meghívást, majd egy normális helyre kikötöd a lovaidat. Körbe tekintve látod, hogy ezt a helyet már más is használta. Nem nagy, de arra elég, hogy elférjetek. Körülbelül a közepén a helynek egy tábortűz ég, és szerencsére az aljnövényzet szélárnyékának köszönhetően nem aludt még ki. A lovagot nem látod sehol, de az ép sátorból Rhienna halkan mászik ki, valószínű a lovag lehet ott, és biztos most pihen.

Rhienna D’Vire

*A malac szidalmazása közben megérkezik Gondo, és megköszöni, hogy meghívtátok ide, és látod, hogy szépen kiköti a lovakat.
Ellátod a lovag sebeit. Próbálod minél óvatosabban kihúzni a vállából a nyílvesszőt, majd utána a legjobb tudásod szerint ellátod. Szerencsére nem ájul el, de látszik rajta, hogy fáradt. A kötözés után segítesz neki lefeküdni, majd kilépsz a sátorból, hogy tudjon pihenni. A másik sátorban még mindig nincs mozgolódás, úgy látszik, a kis malac most meghúzza magát a zajok miatt.

Twou Line

*Rhienna segít neked felállni, és te nem ellenkezel, mert oly erélyesen rád szolt, hogy úgy érzed most, inkább szó nélkül engedelmeskedsz neki. Tudod az idegessége nem neked szól, hanem annak, aki ezt a rendetlenséget okozta. Letelepedtek a sátorban, és a varázslónő neki kezd a sebed bekötésének. Először óvatosan kiveszi a nyílvesszőt a válladból, melytől megremegsz a fájdalom miatt, majd szépen fertőtleníti, mely egy kicsit csíp, de túl éled. Beköti a sebet, és most már csak kellemese zsibbadást érzel fájdalom helyett. Persze gyors mozdulatokat nem érdemes tenned, mert bizony akkor még fáj. Rhienna magadra hagy, hogy tudjál nyugodtan pihenni. A hátadon fekve a sátor tetejét bambulod, de nem tudsz aludni. Így hát csöndben fekszel, és közben hallod az idegen és a társad beszélgetését és neszeit, zajait, de nem telik bele pár perc és mégis elnyom az álom.

//Nyugodtan beszélgethettek egymással, anélkül, hogy én írnék. //

[Sirak]

Teteb Azurec
<Hm, vajon mi dolga lehet velem. Talán valami rosszat tettem mostanában?:lol: >
*Egy ideig még lent várok hátha jön valami társa vagy csinál valami forcsát. Majd egy idő után febatyogok szobámba, persze fél szmmel figyelem őt. Szobámba éberen figyelek, ablakokon(ha vannak) behúzom a függönyt, ajtómat bezárom.

[Pelso]

Gondó

*Miközben kikötöm lovaim, lassan végighordozom tekintetem a táboron. Miután végeztem, ráemelem tekintetem vendéglátómra.
Rhienna D’Vire
- „Amme-Ramunak melyik démonfattya” ez a kismalac, hogy így befészkelte magát a táborba?!
*A saját viccemen jóízűt nevetve megindulok a sátor felé. Felkapom a legközelebbi faágat.
- „Nyárson vagy szabadon” óhajtja kisasszony?
*A sátorhoz érve megpróbálom kirázni a sátorból a malacot. Majd a nálam lévő ág segítségével kiterelni a táborból a kis „démonivadékot”
<Ez vicces. Előbb bugrisokkal szemben vagyok kénytelen megvédenem magam, most meg egy kismalaccal viaskodom.>

[Niobe]

Rhienna D’Vire
* Az idegen kijelentésére, mi szerint a kismalac egy „démonfattyú”, csak elmosolyodom. *
-Ha szabad kérnem, szabadon.
< Na jó, ezt letudtam, most már siessünk a többi teendővel, mert nem óhajtok megázni. Ha az istenek úgy akarják, akkor még lesz időnk mindenre és az éjszaka többi része eseménytelenül fog eltelni. >

*Gyorsan összekapkodom cuccaimat, < még jó, hogy nem sok mindent vettem le a lovakról> és félrerakom egy kupacba, míg a sátram újra nem lesz lakható állapotban. *

* Ha ezzel készen vagyok, akkor odamegyek Twou lovához és kiszedem az ételt. *
< Nem sok, de talán elég lesz>

* Visszamegyek a tábortűz mellé, lerakok a kezemből mindent, és felmérem a terepet, hogyan halad az idegen. Majd halkan megérdeklődöm tőle: *

-Önnek van élelme, vagy osszam úgy szét, hogy jusson Önnek is?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz este
Résztvevők: Rhienna D’Vire, Twou Line, Gondo
__________________________________________________

Rhienna D’Vire, Gondo

*Mikor megrázza Gondo a sátrat a malac hangosan elkezd visítani, mintha nyúznák. Szerencsétlenségére annyira megijed, hogy belegabalyodik a sátorba. Így a bőr és posztóból készült sátrat ki kellett fordítani, hogy a malac kiessen belőle. A botra nem volt szükség. Amint kiszabadultak lábai a zsinórból, hangos visítás közepette befut az erdő sűrűjébe a „démonivadék”. A ”nagy izgalom” után mind a ketten elkezdtek lepakolni, és az evéshez neki készülni. A szél néha felerősödik, majd alábbhagy, mintha nem tudná eldönteni pontosan mit is akar. A fák levelei hangosan zizegnek, de ez titeket nem zavar. Egyre nagyobb a homály, és lassan besötétedik. Szerencsére, amit akartatok azt meg tudtátok még világosban csinálni. A szél egy kicsit alább hagy, és az ég sem dörög. A tűz kellemes meleget ad, és mivel még nem eredt el az eső úgy döntötök még egy kicsit üldögéltek mellette.

Twou Line

*Hangos malacvisításra riadsz fel. Ösztönösen megragadod kardod markolatát, de mielőtt ki sietnél megnézni mi is történek, hallod amint visítva messzire szalad a kis malac, így visszadőlsz és pihensz tovább. Sajnos már belőle nem tudsz „falatozni”, holnap majd keresned kell magadnak valamit. Ezek a gondolatok között el is nyom az álom.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város kikötőjében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz este
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

* A fickó egymagában ül továbbra is. Nem megy oda hozzád, rendel még egy italt, és iszogatva azt bámul maga elé. Megunod a várakozást, és kezedbe véve az asztalon lévő gyertyát felbattyogsz a lépcsőn. Lépcsőzés közben látod, hogy néha feléd pillant az idegen. Egy sima fa ajtó előtt állsz meg. Belépve rajta egy folyosón találod magad. A hossza talán 5 méter. A világosságot egy olajlámpás biztosítja, ami fel van lógatva a mennyezetre. Balra, jobbra egy-egy ajtó, és szemben is látsz egyet. A tiéd a jobb oldali. Kinyitod az ajtót, és egy egyszerű szobát látsz magad előtt. Bal oldalt egy szalmaágy, jobb oldalt pedig egy vaskos faláda. Egyetlen ablak van, mely az ajtóval szemben van. A két spaletta tárva nyitva. Nincsen függöny. A fogadótól 1.5 méterre van egy raktár-épületféle, mely talán 1 méterrel magasabb a fogadónál. Lenézve keskeny sikátor bámul vissza rád. Lassan teljesen besötétedik, így behajtod a spalettákat, bezárod az ajtót, és lepakolsz. A gyertyát sajnos csak a földre tudod rakni, igaz így nem igazán világítja be a kicsi szobát. Fura, szinte semmit nem csináltál a hajón, de most mégis fáradtnak érzed magad. Talán az idő miatt.

[Gorodak]

Twou Line

< Álom: Azt álmodom, hogy az első szerelmemnek elmondom, hogy mi is vagyok valójában, és ahogy reagál rá, meg ijed, tőlem majd elfut… Utána azt álmodom, hogy: beszélgetek a barátaimmal a suliban és hülyéskedünk, majd az iskola után, találkozom Loriennel, akin látszik, hogy fél ezért át megyek a túl oldalra. Ekkor meg lepődök, át jön hozzám a túl oldalra és rám mosolyog és félénken, de mégis kíváncsian kérdezni, hogy is néz ez ki, és milyen érzés. Ekkor elmesélem neki. Kíváncsian és félénken hallgat, majd meg kér, mutassam meg neki, hogyan néz ki. Elfogunk egy kis állatott és meg mutatom, hogy nézek ki, de a kérésén ettől függetlenül meg lepődök. A vérszívást abba hagyom, amikor látom az arcára ült félelmet.Remélem, nem ijesztetem meg, igaz, hogy démoni lénynek hívnak minket apa szerint, de azt mondja ez természetes. Utána meg fogja a kezem és egy zsepit ad a kezembe. Megtörlöm a számat vértől. Még beszélgetünk kicsit erről, arról, majd haza kisérem. Útközben fogom a kezét és beszélgetünk. Elköszönünk egy mástól, mint a barátok. Hazafelé meg állok pisilni. >

*Ekkor felébredek az éjszaka közepén, hogy ki kell mennem. Érzem, hogy kicsit sajog a vállam, de elviselhető. Felállok és tőrömet a helyére teszem, a kardomat a hátamra csatolom, majd ki sétálok a sátorból, hogy elmehessek az erdőbe dobni egy sárgát. A sátorból ki lépve körbe nézek. Ha mindenki alszik, elindulok.*

[Pelso]

Gondó

Rhienna D’Vire
- Van elég élelmem nekem és az állataimnak. Miattam ne is fáradjon. Viszont ara kíváncsi lennék, hogy van ezen a közelben egy forrás ahol friss vízhez, juthatnék?
*Miután megkaptam a kérdésemre a választ-bármilyen is legyen-nekilátok a vendéglátóm sátrát felállítani.
Végezvén a sátor felállításával, adok enni a lovaimnak. Utána egy kis élelem társaságában leülök a tűz mellé és nekilátok vacsorázni.
- Amúgy mi járatban vannak ezen a környéken?

[Sirak]

Teteb Azurec
<Nem tetszik ez nekem, ha akart volna tőlem valamit odajött volna, tehát meg akar ölni. Be kell biztosítani az éjjelre magam. És az utcán járva se árt figyelni.>
*Mileőtt még alvásra hajtanám fejem Belefogok egy meditálásba.
//Egy ébresztés pszi-t használok ajtó- vagy ablaknyitásra. Pszi-m 3 pontos.//
*Majd alvásra hunyom szemem, tőröm társaságában, s kardom is az ágy mellé rakom.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

-Még soha nem jártam a környéken, így a víz dolgában nem tudok felvilágosítást adni.

< Jól van, akkor csak kétfelé kell pakolnom a vacsorát, bár Twou szerintem reggelire fogja megenni a saját részét. >
* Az étel felét a tányéromra teszem, a többit visszacsomagolom. Nem várom meg, míg végez a sátrammal, majd szól, ha nem boldogul. Visszaviszem a maradék vacsorát társam lovához és elpakolom. Ezután megitatom a lovakat és kikötöm őket egy olyan helyre, ahol látom őket és tudnak legelészni vacsora gyanánt. *

* Majd dolgom végeztével visszatérek a tábortűzhöz és leülök enni. A fickó kérdésére csak annyit felelek: *
- Utazgatunk társammal városról városra céltalanul, és ahol akad egy kis nekünk való munka, akkor azt elvállaljuk.

* Gyorsan befejezem a vacsorát, majd mielőtt felállnék, hogy elmenjek aludni, eszembe jut valami és megkérdem tőle: *
-Szerintem őrséget kellene állnunk felváltva az éjszaka folyamán, mit gondol? Kezdem én, magának kijutott a jóból, így nem árt egy kis pihenés. De csak ha elfogad egy jó tanácsot.
- Apropó, még alkalmam se volt megkérdezni, támadói sima útonállók voltak, vagy esetleg magára vadásztak?