Örökség [UT]

[Mesemondó]

//Már ha odaér hozzátok Hm, kivételesen nem jól jön ki, hogy Saggaras nem olvastad a többiek reagjait, mert abból kiderül, hogy elfogáskor a tolvajt az őrség már ismert arcként beazonosították, és korábbról van priusza... Kicsit nehézkes lenne most visszagurigáznom és beilleszteni idézetként több reagnyit...
Ayana, ezt a csomagelhelyezési dolgot kifejtenéd? Tehát kocsiról leszedték, ott álltatok a téren, de szállást nem választottatok, akkor hova is vitetnéd be? Vagy egyéb úton történt az elhelyezése? Esetleg tényleg ott maradt prédának?! Magad, vagy valakit megkérve a Libbentől intézteted el az Üregbe lépés előtt? Zsé nélkül senki civil ezt meg nem teszi neki, még a két szép szeméért se. Látszólag úgy néz ki, utólag retusálunk csomag ügyben, de úgy vettem észre, kiment a fejetekből, hogy cuccal vagytok és arról nem rendelkeztek a karik. Tudom, Ambrose nem az a cipekedős fajta, míg a többiekről el tudom képzelni, hogy hajlandóak és mennyiségnél fogva képesek is magukkal cipelni amilyük van. Feltételezem a szép nemesnek rakat cucca van és nem fűlik a foga a ciheléshez //

____________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyerben
Időpont: ősz, délelőtt
Résztvevők: Santoro
____________________________

-Nem kell tanúskodni, ismerjük, mint a rossz pénzt! A jutalom pedig -elneveti-... gazdagnak néz minket, jóember? Ne aggódjon, az enyveskezűje elnyeri méltó büntetését, és ez az úr meg csak felismeri ami az övé!
Magyarán le akar rázni. Önjelölt szemtanúból nem csak te vagy, tolong ott más is, és széles karmozdulattal hesseget az őr.
Lemaradva ha követed őket, akkor láthatod, hogy a helyi őrsre mennek be. Ajtón belül csak akkor engednek, ha konkrét ügyben jársz, máskülönben kinn maradsz. Így is zajlik benn az élet, hol összekapdosott rosszfiúkat terelnek be sorban, hol örömlányforma némberek vonulnak kifelé.

[Saggaras Zenir]

//Oké vettem az adást//

<Na leráztak, viszont a hiúság mindig is egy kihasználható dolog, és van köztük aki nem szeret cipekedni, én meg itt ugyis mint valami paraszt gyerek vagyok, aki kiváncsi és kalandra szomjazik, ráadásul elvileg a kis Ambrose szolgálatában állok.>

*Megvárja a fiú a kocsinál, hogy az urak visszajöjjenek holmiükért.*

-Andreas, ide jöttek az urak?

//Amugy most úgy néz ki a srác, mint egy sovány falusi paraszt gyerek lenött haj, csupasz arc. olyan 16 17 évesnek tűnik.//

[Jomadar]

(Armon)

Nála a kiszállás azt jelentette, hogy fogja a cuccait és indulásra kész. Egy hátizsák és egy masszív hegedűtok jelenti az úti holmit nála. Dehogy felejti féltett hangszerét egy enyveskezűekkel teli hangyaboly közepén.

* Libben a szoknya? Az bármi lehet. Költőktől hemzsgő elitklubtól az okádékkal mosott ócska lebujig bármit el tudok képzelni. Bár ha mindez a föld alá került, az engem pöcegödörre fog emlékeztetni, mégha történetesen elefántcsontból faragták is a falait. Remélem nem kell soká időznünk ezen a borzalmas helyen. Hogy aludjak olyan fedél alatt, ahol azt sem tudom, csillagos-e az ég? Tudom-tudom, a legértékesebb igazgyöngy mélyen a tenger legsötétebb fenekén pihen. Próbálom úgy felfogni, hogy egy jó szerzőnek ismernie kell a poklot, hogy a valóságot megfelelő perspektívából lássa. *

Ha a többiek kijönnek az őröktől:
- Na meglettek az értékeitek? Igazán nagy mázli, hogy ez a tolvaj ennyire elbénázta a dolgát. A mai fogással megalapozhatta volna a szerencséjét, ehelyett csak pofonokat gyűjtött meg némi priuszt. Bár ha itt ennyien űzik ezt a mesterséget, akkor nem túl szigorúan ítélkezhetnek felettük.

[Ayana]

(Ambrose)

//Ó igen, én nem olvastam el elég figyelmesen azt a félmondatot, hogy "lerakodja segédjével a holmitokat". Mivel ez még az erszény eltűnése előtt történt, 1 ezüsttel megbíznám a kocsist, hogy legalább a Libben a szoknyáig vigye el a három bőröndöm, plusz a bajvívótőr tokját, vagy vitesse el valakivel, max ha mégis másik szálláshely mellett döntenénk, akkor meg majd onnan megoldom az átszállítást. (Ha meg így nem jó, akkor sz.ptam )//

- Nem sok maradt, de majd csak valahogy kihúzom belőle - felelem Armonnak és amíg az utcán tartózkodunk, addig egyik kezem a kardom markolatának közelében tartom, másikat pedig az erszényemen. - Remélem levágják mindkét kezét annak a tolvajnak, hogy mást már az életben ne tudjon meglopni.
A Libben a szoknyában pedig a magánszobára szavazok, előre gondolva az esetleges női "vendégekre".

[Alauron]

(Mauno)

- Számíthattunk volna a zsebesekre, bármely nagyváros tele van velük. Én már csak tudom, Erionban is ilyen a helyzet. Ott is arra vadásznak aki idegen, és itt most mi vagyunk azok, hát nincs min csodálkozni. Ha a törvény hasonlóan esik lattba mint általában szokott, akkor csak az egyik kezét vágják le, vagy csak néhány ujjcsontját. Nem lennék a helyében, az biztos. Ha szerencséje van, talán megússza egy ujjcsonttal, meg valami mellékessel. Korbács, vagy kasza...na ne szörnyedjetek el barátaim, a kaszára azt értettem dolgoztatják egy kicsit, vagy eladják rabszolgának, bár ha jól tudom az nem pyar gyakorlat...
-miközben elég színes ismeretet mutatva találgat, tovább sétál a többiekkel, hátára vetve kevés csomagját, hogy a Libbenbe szálhassanak meg.
<Mennyit is érhet a gyűrűm? Azt hiszem, ha egyszerű zsebesként szereztem volna, én is úgy járhattam volna mint az a kutya. Hiába, akármilyen ügyes is volt, ostobán viselkedett. Ráadásul ő sosem tudná bizonyítani hogy az az övé! Hah, jó voltam. >
- Ne aggódjatok, bár az én pénzem nem lett meg, azért nem maradtam szegény, és jól fogunk élni, utazni, ahogy azt kell, és kijár. Be kellene szereznünk egy helyi viseletű ruhát, amúgysem biztos hogy a fekete rosszul fog állni, és úgy nem leszünk annyira feltűnő célpontok.
<Beadom a gyűrűt egy zálogoshoz, vagy egy ékkőműves értőszemű embernek, ha szükség lesz rá. De ha nem, megtartom, elég szép, és vidám a története.>

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer
Időpont: ősz, dél körül(másfél hónapja)
Résztvevők: Mindenki
__________________________________

Elgondolkoztató, hogy a tolvajnak már volt dolga a törvénnyel és azután is hiánytalan végtagokkal, ujjakkal kóricált. Tényleg ennyire siralmasan könnyen veszik a zsebesek dolgát?
A fogadós dús bozontú, vastag bajszú férfiú, aki csak bólint, amikor Ambrose kéri, neki egy magányos szobát bocsássanak rendelkezésére. Utána Armonra és Maunora pillant, nekik mi az óhajuk.
Mikor a neveteket felvette a jegyzékbe, pult alá nyúlt, és egy levelet csúsztatott elétek. Ezen nem volt a kék viaszba nyomott nyílon ülő macska, hanem egy dundi vörösbegy gubbasztott szép pirosan:
-Ezt egy helyi úr hagyta itt nekem, mondván ha találkozom valamelyikükkel, adjam át. Hozta önöket az ég Sempyerben! értékeikre vigyázzanak, jutányos áron széfet biztosítok értékeiknek.
Két vendég a pultnál állva feltűnően méregetik Ambroset s látszik, susmusuk közepette valamin vitatkoznak. Aztán az egyik összeszedi a bátorságát, odalép hozzá:
-Megbocsásson, de nem jutunk dűlőre, így veszem a bátorságot, és megkérdezem: ön nő vagy férfi?
Micsoda?! Nem egyértelmű, hogy a szép nemes a férfiak táborát erősíti?! Pedig semmi félreérthetőt nem hord! A kérdező nem volt ittas, és nem is kötöszködésképpen kérdezte, látszik, nem jut dűlőre a nemes nemét illetően.
-Tudja az orcája olyan lányos...és férfi mifelénk nem ilyen, hm...-látszik, a tisztaság és az ápoltság zavarhatta meg, hátha látott volna teljes ruhapompádban!-Szóval ha férfinak tetszik lenni, amondó vagyok, nagyon vigyázzon magára!Nem a jányok miatt....de majd megtudja...

Santoro egy idő után már egyedül vár, a kocsi elhajtott, Andreas a Libbenre mutatott érdeklődésedre. meg is jöttek mind a hárman, ki berzenkedve, ki elégedve (úgy tűnik, van aki súlyos összegektől lett megszabadítva), és szobafoglalást indítványoztak...Az egyik helyi hapsi foirtatni kezdi Ambrose nemi hovatartozását, és úgy tűnik, nem kajánkodik, hanem valóban tanácstalan...A fogadós üzenettel várta őket. Vajon ki intézkedik ilyen ügyesen a részükre? Mi állhat benne?

[Saggaras Zenir]

Santoro

*A fiú a nemes urak elé baktat logó órral. Sahdoni nyelven szólt az urakhoz.*

-Elnézést uraim, tudják én voltam a kocsi segéd, és hát mivel itt a munkám végett ért, haza menni semmi kedvem, így nem tudom megtudnának-e szánni egy ifjút némi munkával, bármivel beérem, csak ne unalmas földkaparás vagy szántás legyen osztályrészem jó urak.

<Remélem a bűnbánó bárgyú paraszt képe bejön nekik.>

-Akár cipekedek is önök helyett, vagy felmosok, vagy varrok sok, mindenhez értek ám, csak a hétarcú nem adott nékem annyi gógyit hogy pap lehessek.

<Dehogy nem adott sőt többet is mint egy papnak.>

-Kérem csak ne hagyjanak közbe unalomba, kiváncsi lelkem.

*A cipekedős résznél, főleg Ambrose tekintetét kereste*

[Ayana]

(Ambrose)

Már épp említeném a fogadósnak, hogy az értékeinktől már nagyjából "megváltunk", és persze a levelet is venném át, de mielőtt ezt megtehetném, megszólítanak.
A férfi méregetésétől és szavaitól eléggé zavarban érzem magam, eddig még nem fordult elő olyan, hogy valahol nőnek néztek volna, így nem is nagyon tudom, hogy mit válaszoljak nekik.
- Uraim, biztosíthatom Önöket, hogy férfi vagyok - a biztonság kedvéért a 'férfi' szót kihangsúlyozom és ha nem is öblös és mély a hangom, azért egyértelműen nem nőhöz tartozik. - Bár nem teljesen értem az aggodalmát //naív:P//, de azért arról is bizonyosak lehetnek, hogy tudok vigyázni magamra.
Ezután visszafordulok az útitársaimhoz, akik bizonyára már átvették a levelet, miközben én "csevegtem".
- Azt hiszem jó lenne minél előbb elolvasni azt a levelet. Hatszemközt.
Ha a csomagjaimat sikerült idejuttatni, akkor arra is rákérdezek a fogadósnál. Ha pedig megvannak, akkor megszánva a "parasztot", egy ebédért cserébe segíthet a szobámba vinni a három bőröndömet, és "A többit pedig majd meglátjuk". (Ha akármilyen okból nincsenek meg a csomagok, akkor sztornó és egy "Örülnék, ha tudna miben segíteni, de se csomagom, se pénzem" blablával szerelem le.)

[Jomadar]

(Armon)

Jól megnézi a férfit és meglehetősen gyanakvó.
* Úgy volt ott velünk heteken keresztül, hogy tudtunk is róla meg nem is. Tényleg értheti a dolgát, de vajon mi a dolga? *

- Úgy vélem egy pár ügyes kéznek mindig tudjuk hasznát venni. Először is le kellene pakolnunk a csomagjainkat. Talán ebédeljen velünk délidőben, ott beszélgethetünk. - ez kicsit elbocsájtásféle is - jelzi, hogy hármasban akar beszélgni.

3-asban biztonságos helyen, ahol feltehetően nem hallja őket más, ha nincs ilyen, akkor amit lehet, a szobában halkan mondja:
- Részemről 3 szomszédos szobát javasolnék. Ha nagy értékekről tudakolózunk könnyen forró lehet alattunk a talaj, és ebben az ürgelyukban nem sok menekülési út lesz, tehát ha valaki nyíltan szembeszáll velünk, fel kell vennünk a harcot. Azonkívül nekem valahogy nincs ínyemre, hogy közel-s-távol mindenki tudja, kik vagyunk és miért jöttünk, szóval, ha nem akarjuk, hogy ellenségeink folyton előttünk járjanak, ki kell találnunk valami hihető fedőtörténetet és annak a látszatát folyamatosan fenntartani. Ha valakinek az útjában vagyunk, pillanatnyilag erőfeszítés nélkül tehet nekünk keresztbe. Legalább nehezítsük meg a dolgát. Mivel most már az egész város előtt nyilvánvaló, hogy Ambrose barátunk gazdag nemesem... nemes - jut eszébe az előző közjáték a nemi hovatartozásról - lehetnénk az unatkozó nemessel utazó "jóbarátok" - * eredtileg élősködőt akart mondani, de félt, hogy Maunot bántaná a szó és ezért vetné el az ötletet * - , akik követjük őt, ő pedig hóbortos szeszéllyel azt teszi, ami épp eszébe jut. Most mondjuk épp egy ékszert akar venni, és egy messzi földön híres ember nevét tudja, aki ebben a segítségére lehet.

[Alauron]

(Mauno)

- Hát Ambrose, épp arra céloztak neked, van olyan aki bizony, minő botorság a férfiakat szereti, habár maga is férfi. Nem menék a helyedben közös fürdőbe...
A buzgó ifjú nem nyeri el a tetszését, mert neki nem maradt pénze arra hogy fizessen neki, azt meg nem hiszi, hogy ingyen is segítene. Meghát nem hiányzik még egy kíváncsi alak, aki akár jó pénzért el is adhatja titkaikat később, vagy erővel kiszedhetnek belőle bármit, ha elkapják.
- De, ha már egyszer nemes baártunk vendégei vagyunk, úgy illő, hogy ő fizessen nekünk egy jó ebédet, egyikünk szobályába, talán a sajátjába...ebéd után pedig egy kiadós alvást javaslok.
<Eszembe jutott viszont hogy miben segíthetne ez az alak nekem.>

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer
Időpont: ősz, dél körül(másfél hónapja)
Résztvevők: Mindenki
__________________________________

(Ambrose, Mauno, Armon)

Ambrose csomagjai jó egészségnek örvendenek, a felajánlkozó gebe férfi épp aktuális. Armon láthatja, ártalmatlannak tűnik, aki így akar pénzhez jutni, hogy besegít nektek. Az ötlet, hogy egymás mellett legyetek, azért Mauno szempontjából kérdéses, nem veti fel a pénz. Ám a nemes szobája alkalmas a megbeszélésre, ahonnan így a hordárnak ki kell mennie. A levélben a következő áll, ha kinyitjátok:

Tisztelt Uraim!

Tiszteletreméltó megbízóm, Armando Moltan tud majdani érkezésükről, és engem kért meg, hogy amint ez bekövetkezik, fogadjam Önöket a Lámpás nevű, igényes tavernában, hol megismerkedhetem Önökkel. Ha úgy látom, megbízhatom Önökben, akkor meglátogatjuk megbízómat és szót válthatnak vele. Minden nap este, naplemente után két órával a Lámpásban leszek, talpig barnában.

A mihamarabbi találkozóig üdvözli Önöket Ricco Reed.

(Santoro)

Miután segítő kezed elfogadják, a fogadós elterel a csomagokkal Ambrose szobájába. Nem sokkal később feljön a szoba tulajdonosa és társaival bezárkóznak diszkurzusra. A folyosón nem járnak gyakran, így ha hallgatóznál, talán van esélyed elcsípni pár dolgot. (ha ezt tennéd, meghallod a Lámpás taverna nevet, és estét, meg barna ruha, Reed.)

Feltettem nektek egy kérdést Erigow Csillagában, majd nézzétek meg.

[Alauron]

(Mauno)

- Ezek szerint ráérünk. Mivel engem kiraboltak, nincs pénzem, egy huncut peták sem, de ha kipihentem magam, megpróbálok egy kis pénzhez jutni. Megkeresem a bankházat, nincs mit tenni, be kell váltanom valamit, addig hiányozni fogtok, de mindenképp várjatok meg, mígnem elindulunk, hogy találkozzunk Riccoval. Egyenlőre azonban együnk valamit, ugye megengeded, hogy rendeljünk valamit Ambrose?- ebéd után nekikészül, hogy pihenjen.
- Apropó, Ambrose! Használhatom az ágyad? Mármint csak most, igazán nem akarom fáradtan lejárni a lábam a városban.
Ha sikerül kipihennie magát, ami talán egy órát, ha igénybevesz, el is indulna.
- Még valami Ambrose...lehet nem találom meg a bankházat, de csak vennék magamnak valamit, amiben kevésbé vagyok feltűnő, hisz még a végén tőlem is megkérdik fiú vagyok e vagy sem. Kölcsönadnál két ezüstöt?

[Jomadar]

(Armon)

- Remélem a konyha jobb a környéken, mint a közbiztonság és a szállás. Szerintem először is együnk valamit.

Kicsit furcsán les Maunora, aki egy óra pihenéstől várja sorsa jobbrafordulását, de nem teszi szóvá a dolgot.

* Csak nem valami varázslófajzat? Vagy pszímester? *

[Ayana]

(Ambrose)

- Ó persze, én is megéheztem! - mondom Maunonak, és persze a segítőmnek is küldetek ebédet, ahogy ígértem neki.
- Pihenj csak nyugodtan, én addig átöltözök valami kevésbé feltűnőbe és írkálok egy kicsit a naplómba, úgyis régen vettem már kézbe, aztán szívesen el is kísérlek a bankházba, meg a szabóhoz.
Hosszas válogatás után végülis a vívóöltözékem mellett döntök, mert az fekete, de nagyon sajnálom a többi ruhámat, így viszont kénytelen leszek csak az angyali arcommal kitűnni. (És remélem, Mauno nem leskelődik ;P)

[Alauron]

(Mauno)

Hogy a dzsad félvér "varázslófajzat" lenne-e, azt egyenlőre nem támassza alá semmi. Hamar álomba zuhan, és úgy alszk mint bárki más, persze ki tudja, de az biztos, hogy Armon semmijen meditációra utaló jelet nem vesz észre. Mikor felébred mindenesetre vidámnak tűnik.
- Nincs is jobb, mint egy kiadós ebéd, és egy szunyókálás. Nincs igazam? Elsétálok egy szabóhoz, és megnézem tudok e választani valamit, ami nem förtelmes, és nem is túl drága. - kér hát Ambrosetól két ezüstöt kölcsönbe.
- Adósod vagyok jó Ambroseom, de ha találok egy bankházat még estig visszakapod.
Ígyhát el is indul.

Ha szembetalálkozik a hordárfiúval, eszébe jut mire is gondolt még ebéd előtt.
- Hé pajtás! Figyelj, lesz egy feladatod. Eredj ki a városba, és hozz nekem a környék édes vörösborából, amit csak találsz, de jó legyen ám! Olyan édes kell, mint az élet maga! Jól mondom? Érted?- veregeti meg a vállát barátságosan az álruhás Santoronak, akiről persze mit se tud, legalábbis nem mutatja.- Tehát, itt egy arany, és estére meglegyen. Vigyázz a tolvajokkal, kishijján mindenemet ellopták. Még jó, hogy van tartalékom. Szóval egy kancsóért nyugodtan adhatsz egy két ezüstöt, és egy ezüstöt a szolgálataidért, ha elégedett leszek.
<Csak nem lép le a pénzzel...>
Aztán elégedetten továbbmegy, hogy megkeresse azt a szabót.
<De jó kis meglepetés lesz Armonéknak estére, még az is lehet kedvünktámad egy kis női társasághoz. >
Arra számít hogy talál valahol egy utcát, vagy egy kerületet, ahol a mesteremberek, vagy céhek árulják portékáikat. Ha ráakad egy szabóságra nem haboz, hogy belépve megvásárolhassa amit keres: egyszerű helyi divat szerint ruházat, sötétebb okker, vagy barnásszürke árnyalatban, szövetből, a bőrt nem szereti.
<Már csak egy van, nem pazarolhatom el.>