* Az északi szavai után a női perpatvalt hallgatja egyre türelmetlenebbül. Először még csak mosolyog a dolgok alakulásán, végezetül megelégeli, s megköszörüli torkát.*
- Hölgyeim! * Emeli kissé fel hangját Erlon* Én azt hittem harcosokkal vagyok körbevéve, kiket nem érdekel ki honnan jött, kinek mivel foglalkozik, foglalkozott felmenője! Őszintén! Engem rohadtul nem érdekel, ki mely Istenségben hisz, még az illető nem tör elennem, szeretteim ellen! Véleményem szerint, kompromisszumot, békét kellene kötni mind addig még ezt az enyhén szólva sem csekély problémát meg nem oldjuk közös erővel! Ha itt ellenségeskedni kezdünk, csak a démon malmára hajtjuk a vizet! * Vesz egy mély levegőt, ha kissé lenyugodtak a kedélyek.* Na, kezdjük az elején! Én a mondó vagyok, hpgy Imoenek mindaddig nem eshet bántódása, amíg ellenünk nem tőr! Gondoljatok csak bele! Akármelyikünk felszippanthatta volna azt a port, s most a helyett, hogy megmentenénk, őt szurkálnánk agyon a démontól való félelmünkben! Én addig nem vagyok hajlandó ezt eltűrni, még egy csöppnyi remény is van a lány lelkének megmentésére! Ki gondolja másképp? Az most szúrjon át! *Húzza szét ingét a dalnok, csupasz mellkasát megmutatva. Ha nem jelentkezett senki a zenész átszúrására, folytatja Erlon
