Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Pelso]

Gondó

<Úgy fest, lassan terjednek a hírek.>
*Mikor Rhienna asztalt bont én is fel álok.
- Kellemes pihenést. A vacsoránál is szívesen látnak az asztaluknál vagy azt már egymagukban óhajtják elkölteni?
*Miután megkapom ere a kérdésemre a választ leülök és Twou felé fordulok.
- Legjobb tudomásom szerint, akinek az öcsét megöltem „tejesen véletlenül”-*Bocsánatkérő félmosoly. –Elsőként halt meg. A társairól nem tudok semmit. Valószínűleg egyszerű bérencek voltak, de jobb az elővigyázatosság hátha egy klán tagjai, akik nem nézik, jó szemel a kudarcot.
*Kortyoltok a boromból.
- A dzsadok világáról legnagyobb sajnálatomra nem tudok semmilyen szépet mondani. Jelenleg egy iszonyatos háború folyik ott, amiből én csak az oldalszeléből kaptam egy keveset.
*Kortyolok még egyet az italomból és eszek néhány kanállal a levesemből.
<Nagyon lassan terjedhetnek errefelé a hírek ha ennyien nem halottak a háborúról.>
- Azon kívül, hogy poros egy környék és a háború, lassan de biztosan pusztít.
*Újabb pár kanál leves.
- Sajnos az emlékeim homályosak arról a világról. Viszont azt hiszem, jól példázza a körülményeket, hogy a sereg, amivel elindultam; mikor megérkeztünk a dzsadok poros világába háromezer főt számlált. Legjobb tudomásom szerint egyelőre csak én tértem haza.
*Iszom a poharamból és eszem a levesem, míg a Twou megemészti a halottakat és felteszi újabb kérdését.

[Gorodak]

Twou Line

* Mikor Rhienna fel ál és közli, ő megy pihenni én is felállok helyemről. *
- Jó pihenést. Akkor a többit majd reggelinél meg beszéljük. –
* Miután távozik, visszaülök a helyemre és kíváncsi vagyok Gondo történeteire. Szeretem a jó történeteket és a legendákat. *

- Egyébkén milyen kártyajátékban kapta csaláson azt az embert? Illetve még tart támadásoktól, vagy úgy gondolja a múltkori csetepatéval vége lett? –
*Hagyom, hogy kifejtse a történetét. Persze oda figyelek rá. Kíváncsi vagyok. hogy meg lepődik e a kérdésemen. *
- Csak mert ha van, kedve játszhatunk, persze csak a poén kedvéért, ha nem haragszik én nem játszom szívesen pénzben. S közben mesélhet nekem a dzsadok világáról legendáiról. Esetleg valami szebb emlékek. Vagy milyenek a városaik? -

< Remélem Rhienna elalszik és az ebéd befejeztével mely későire sikerült az úr is felmegy a szóbájába. Miután elmesélte a dolgokat és, ha meg mutatja, a játékot ebéd közben annak örülök. Viszont én felmegyek a szobámba. valószínű, miután befejezte történeté ő is így tesz majd. >
- Természetesen a vacsoránál is szívesen látjuk, de fogalmam nincs, mikor megyünk vacsorázni, ha gondolja, mikor megyünk, bekopogok önhöz, ha ez így meg felel. –
* Miután Rhienna távozik, visszaülök a helyemre. *
< Erről eszembe jut a tegnapi vacsorám, amit sajnos ki kellet hagynom, pedig biztos finom vére lehetett annak az embernek. Igaz másfajta vacsira számítottam, de ő is meg tette volna. Na, majd ma elmegyek vacsorázni. Keresek valami finom falatott. >
* Erre körbe nyalom a számat, majd mikor észre veszem maga, gyorsan eszem egy falatot és elterelem a gondolataimat egy kérdéssel. *

- Egyébként tud valami érdekfeszítő legendát arról a helyről? Ha nem akkor én az ebéd be fejezetével felmegyek rendbe szedni a holmim. –
* Közbe újabb falatot teszek a számba és várom a választ. Kíváncsian várom a választ miközben eszem. *
< Vajon a kocsmáros úgy értette, hogy mikor távozunk, akkor rendezzem a számlát vagy naponta. Mindegy majd meg látom. >

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város kikötőjében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*A részeg fickók nem foglalkoznak sem veled, sem a prédáddal. Hangos röhörészés közben az egyik ringatózó hajó felé dülöngélnek. Akit pedig követsz egyáltalán nem néz körbe. Célirányosan halad a kikötő vége felé. Úgy látszik a szerencse melléd szegődött, a fickó a kocsmát elhagyva két raktár közötti sikátorba sétál. Óvatosan benézel a kicsiny utcába, és látod, hogy egyenesen a városfal felé vezet a sikátor, és ott zsákutcába torkollik, mint az összes többi itt a kikötőben. Egészen a falig halad az illető. Utána mész lopakodva, bár egy kicsit lemaradtál tőle. Itt már nagyon sötét van, ezért az illető fáklyát gyújt. Most már látod, hogyan néz ki. Barna köpeny borítja a testét, csak a fekete lovagló csizma látszik ki alóla. Viszont azt látod, hogy ball oldalán a köpeny alatt valamilyen kard van. Meglepetésedre egy kiálló kövön mely a városfalból mered kifelé, egy fekete madár ácsorog, és mintha a fickót várná. Még nagyobb meglepetésedre a fickó a madárhoz szól.

-Mond meg az uradnak, te bestia, hogy a lord üzeni, siessen a kutatással, mert türelmetlen már.

*Ekkor a madár felröppen és eltűnik a sötétségben. Ekkor érsz oda. A fickó pont megfordulna, de már nincs ideje védekezni. Gyorsan előre lendülsz, és jobb kezedben lévő tőröd pengéjét a torkához nyomod. A fickó ijedtében kiejti a kezéből a fáklyát, de az nem alszik el. Arca átlagos, de most félelmet látsz a szemében.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*Körbe tekintesz, de nem látsz olyat, aki feltűnően nézne benneteket.
Elköszönsz a többiektől, és elindulsz a szobádba. A lépcsőhöz érve látod, hogy nemcsak messziről tűnt nagynak, hanem az is. Szürke márványból készült, és felfelé csillogó bordószínű szőnyeg kanyarodik, melyet minden lépcsőfok tövében egy díszített ujjnyi vastagságú réz rúd fog le. A lépcső balra kanyarodik, miközben felfelé haladsz. A korlát is márványból van, de az, fehér színű, és méterenként ököl nagyságú réz gömbök díszítik. Felérve az emeletre egy félkör alakú előtérbe kerülsz. A lépcső a középpont, és végig a kör peremén vannak a szobák, összesen 12. Maga az előtér is szép, a lépcső mellett mind a két oldalt üveg ablakokon át lehet szemlélni a várost. Körbe az ajtók mellett cserépben ápolt növények vannak. Fent a plafonról sárgásan csillogó réz csillár, melyen a gyertyák fele világít. A szobák a lépcsőtől számolva jobbra kezdődik. A tiéd a 11. Az ajtóhoz érve látod, hogy sötét barna fából készült, és rézből kovácsolt két darab egyes van rajta szemmagasságban. A kilincsen lévő díszítés is mester munka, mely úgy szintén sárgarézből készült. Belépve a szobába úri pompa fogad. Balról tekintve végig a szobán, egy hatalmas ágyat látsz, melyen talán még hárman is kényelmesen elférnek. Rajta kék színű törülköző, és fehér színű fürdőköpeny. Az ablakhoz közelebbi oldalon az ágynak látsz egy tükörrel ellátott asztalt. Szembe az ajtóval van az ablak, mely egyben erkély ajtó is. Jobbra tekintve a szoba közepén egy ovális alakú asztal, körülötte székekkel. És végül az ajtó melletti sarokban egy zöld szövet függönnyel eltekert sarok rész, melyet megnézve egy sárgaréz fürdőkádat látsz, és belőle illatos gőzölgő fürdővíz van. . A falakon olajlámpások, és képek láthatók. A padlón pedig vastag mintás szőnyeg található. Kilépve az erkélyre látod, hogy szürke kőből faragott korlát van. Az erkély a térre néz, és látod amint 9 főből álló csapat masíroz be a fogadó ajtaján.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Twou Line, Gondo
__________________________________________________

*Ketten maradtatok. A fogadó hangulata nem változott. Egy ideig a beszélgetés és a nyugalom, ami mulasztja az időt. Ekkor kinyílik a fogadó ajtaja, és kilenc katona trappol be rajta. Nyolc katona egyértelműen város őr. Rövid kard az oldalukon, és bőr vért a testükön. De a kilencedik valamilyen tiszt lehet. Hosszú barna haj, csontos arc. Láncing védi a testét, és az oldalán egy görbe pengéjű kard. Egyikőtök sem jeleskedik a fegyverek ismeretében, de Gondo neked is ilyen fegyvered van, ezért felismered, hogy az, szablya. Kinézetükre úgy látszik, hogy valószínű portyázásról térhettek vissza. A láncinges férfi rideg tekintettel végig néz a fogadón, majd rajtatok állapodik meg tekintete. Felhúzza a szemöldökét, és elindul felétek. A többi katona követi őt. Oda érve hozzátok biccent fejével egyet, és közben látjátok, hogy a katonák körbe vesznek benneteket.

-Jó napot. - * Szólal meg a tiszt. – A nevem Astum Kitrichi, és ennek a városnak vagyok a kapitány helyettese. Szeretném megkérdezni, hogy önök érkeztek-e a mai nap folyamán, a városba, a déli kapun át?

*Szavai ridegek, és ellent mondást nem tűrőek.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Ahogy felállok és megemlítik a közös vacsora lehetőségét, egy pillanatra elgondolkodok. *
< Vacsora? Az még nagyon messze lesz, de nem is rossz ötlet. >

- Természetesen szívesen látjuk a továbbiakban is az asztalunknál, részemről örülnék a társaságának. Akkor vacsoránál.
* Bólintok társamnak és távozom. *

* Végig a szobáig és odabent is csak dicsérni tudom a fogadó berendezőjének eszét és tehetségét, rég láttam és jártam ennyire elegáns fogadóban. Ahogy meglátom a hatalmas kényelmes ágyat, elfog egy pillanatra a kísértés, hogy azonnal lefeküdjek és reggelig meg se moccanjak. De gyorsan felülkerekedik a józanabbik eszem, és inkább ledobom a legközelebbi szék támlájára a köpenyem. Közelebb megyek a fürdővízhez, és mélyen beszívom az illóolajok semmihez sem fogható bódító illatát. Ennek köszönhetően gondolataim már messze járnak. Ahogy viszont kilépek az erkélyre és észreveszem, hogy térre néző szobát kaptam, visszazökkenek a valóságba. *
< A látvány csodaszép, de a zajoknak nem fogok reggel örülni. Kérhettem volna hátsókertre néző szobát is. Na mindegy. >

* Már épp készülnék visszafordulni, amikor észreveszem, hogy egy kisebb csapat masíroz be a fogadóba. *
< Úgy látom gond van. Vagy a szörny miatt vannak itt, vagy keresnek valakit vagy valakiket. >
- Miért nem lehet legalább egy éjszakára nyugtom? Mit vétettem?

* Ezzel a kicsit dühös és hangos kirohanással párhuzamosan felkapom köpenyem, botom a másik kezemben és kimegyek a szobából. Bezárom az ajtót kulcsra. Majd a lépcsőhöz futok, ott viszont visszafogok a tempón és kicsit sietősen, de nyugodtan lemegyek a lépcsőn a fogadóba. Próbálok fülelni, hátha meghallom mit akar a kis csapat. *

< Remélem nem minket keresnek, vagy ha igen, akkor a fiúk elboldogulnak addig, míg leérek hozzájuk. >

[Pelso]

Gondó

- Ötlapos póker.
*Bekanalazom a levesem maradékát.
- Különösebben nem tartok attól, hogy még egyszer megtámadnának. Viszont jobb az elővigyázatosság.
*Kortyolok a boromból. <Mindenkép beszélnem kell az elfekkel. Vajon milyen nyelven beszélnek, és honnan jöhetek? Menyire lehetek jó lövő hozzájuk képest?> Mindösszesen csak egy futó pillantásra méltatom a bejövő városőröket.
- Sajnálom, hogy csalódást kell, okozzam, de sajnos a dzsad legendában nem vagyok túl járatos. Tudja……
*Félbehagyom a mondandóm és tekintetem a körénk csoportosuló város őrökre függesztem.
<Vajon mit akarhatnak. Tudtommal nem követem el még semmilyen törvénytelenséget.>
*Figyelmesen végighallgatom a parancsnokot.
- Valóban ma, és ha jól tudom déltájban érkeztünk, és azt hiszem a déli kapun. Miben lehetünk a segítségére uram? //Szavaim érdeklődéstől teltek.//
*Kurtán végigfutatom tekintetem a kis csapaton, a vendégeken, a társamon és végül a parancsnokon állapodik meg figyelmem. Érdeklődve figyelek.
//Mik a reakciói a katonáknak, vendégeknek, a fogadó dolgozóinak és a társamnak a történtekre. A parancsnok reakcióira külön odafigyelek. //

[Sirak]

Teteb Azurec
- Egy nyikanást se! Szerintem te se akarod felébreszteni az alvó várost.
<Jobb lesz vigyáznom, hátha az a furcsa madár, akinek beszélt még figyel.> *Körülnézek picit szemeimmel, majd, ha nem látok semmit a ház oldalának verem a fickót, és így szólok: *- Figyelj barátom! Hallottam iménti beszélgetésed. És, ha még szeretnéd érezni az élet ízét ajánlom pörögjön a nyelved.
- De a helyedbe nem hazudnék, észre fogom venni hidd el és, ha ez megtörténik. Minden egyes hazugság után lemteszem egy ujjad, és, ha nem marad több, akkor gyereked se lesz azt garantálom. *És, hogy lássa nem viccelek megvágom picit a torkát, úgy, hogy csak éppen kibugyanjon a vér.

[Gorodak]

Twou Line

*Kíváncsian hallgatom Gondo történetét. Amikor ki nyílik az ajtó és város örök jönnek be. Nagyon nem érdekel így visszafordulok Gondohoz. Egyszer csak oda jönnek hozzánk, amit felettébb különösnek találok. *
< Nem értem mit akarnak még nem csináltam semmit és tudtommal gondolatokért senkit nem vesznek elő. Illetve helyeznek vád alá. >
* A parancsnok szavai igen csak sértik fülemet, mivel majdhogynem követelődzik. *
< Igen, ha jól emlékszem tényleg a déli kapun jöttünk be, na és akkor mi van talán tilos közlekedni. Értem a hivatalos és parancsokoskodó beszédét, de meg válogathatta volna a szavait. Még is csak egy lovaggal beszél, bár ez öltözékemből úgy tűnik nem vették észre. Mondjuk így páncél nélkül nem csoda. Na, majd a szavaimból remélem, feltűnik neki. >
*Jobb kezemet meg feszítem, hogy ha harcra kerülne a sor, akkor elő kapva a kardom szétloccsantsam a kapitány fejét.*
< Azt hiszem, aki itt van az meg fog halni, ha itt egyetlen vércsepp is hullni fog. Mert akkor kis esély lesz, hogy meg tudom magam állítani. >
* Egy gyenge fohászt fogalmazok meg úrnőmhöz magamban: * < Kérlek agy erőt, hogy ne ész nélkül mészároljak itt, illetve adj erőt le gyöznőm öket. >
* Roppantul idegesít, hogy a katonák körbe veszik az asztalunk. Nem számitok semmi jóra. Végig mérem a kapitányt majd a szemébe nézek úgy, hogy meg lássa szemeimben a halált és az elszántságot mely nemességgel keveredik. Majd e képen nemeshez méltón szólalok meg. *
- Istened kísérjen utadon, ahogy engem is az enyém. A nevem Twou Line parancsnok és egyet kell, értsek az úriemberrel az asztalnál. Valószínű ott jöttünk be. Meg tudhatnám miért baj, ha bejövünk a városba békésen parancsnok? -
* A helyemen maradok ülve, de felkészülök. Biztos, ami biztos. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város kikötőjében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*A fickó felszisszen, mikor megvágod a torkát, de szemeiben most már kezdi a félelmet felváltani a düh. Úgy látszik nem olyan könnyű megrémiszteni, valószínű volt már dolga a halállal. Arca mérges grimaszra húzódik, és egy kicsit lekezelően, de azért félve megszólal.

-Úgy sem fogod levágni az ujjaimat. Ha elkezdenél engem itt kínozni, hidd el, azt hamar meghallaná az őrség, és akkor aztán neked annyi. Jobb, ha elengedsz te féreg, nem mondok neked semmit!

*Úgy látszik a bátorsága mellé még egy kis ész is került. Miközben sakkban tartod, nem mozdul, és nem tesz semmi olyan cselekedetet, mely támadó jellegű lenne.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Twou Line, Gondo
__________________________________________________


*A parancsnok végig hallgat mind a kettőtöket, de nem igazán hatja meg a lovag udvarias szavai, mintha egy paraszt fiúból lett katonatiszt állna előttetek. Miután befejeztétek a mondandótokat, határozottan válaszol.

-Azzal semmi bajunk nincsen, ha békés szándékkal jöttek városunkba. De most értünk vissza a város körüli őrjáratunkról, és haza felé jövet, pár frissen ásott sírt találtunk a déli úttól nem messze, az erdőben. A kapuban álló őrök azt mondták, hogy csak, egy három főből álló csapat érkezett, és a személyleírás igencsak magukat írja le. Tudnak valamit azokról a sírokról? -* És jobb szemöldökét felhúzva, felváltva a szemetekbe néz.

*Mind a ketten látjátok, hogy a katonák felkészülten várják az esetleges elfogató parancsot, de nem tesznek semmilyen fenyegető mozdulatot. Eközben az is észlelhető a fogadóban, hogy teljes csend van. A zene sem szól, és még a pincérek sem mozognak. Mondhatjuk úgy is, hogy mindenki figyelmét a ti asztalotok kelti fel.

Gondo

*Te jobban megfigyeled a környezeted. A kapitány helyettes teljes magbiztossággal áll előttetek, bár azt azért nem mondanám, hogy nyugodt, de valószínű, ha kardot kellene rántana, nem futamodna meg. A katonákat már vegyes érzelem jellemzi. Valamelyik közönyös, szinte nem is foglalkozik veletek, egyesek meg idegesen állnak mellettetek. Az itt dolgozók kíváncsian és kicsit távolabb állva szemlélik az eseményeket. A mellettetek lévő asztalnál ülő vendégek, pedig távolabb húzódtak tőletek, de a többi vendég is inkább kíváncsian figyelnek benneteket, nem érzik úgy, hogy félniük kellene. A lépcső felé nézve látod, hogy Rhienna jön le rajta.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*Visszamész a lépcsőhöz, és lassabban elindulsz lefelé. Miközben lépkedsz hallod, amint valaki kérdezősködik a lovagtól és új ismerősötöktől.

„-Azzal semmi bajunk nincsen, ha békés szándékkal jöttek városunkba. De most értünk vissza a város körüli őrjáratunkról, és haza felé jövet, pár frissen ásott sírt találtunk. A kapuban álló őrök azt mondták, hogy csak, egy három főből álló csapat érkezett, és a személyleírás igencsak magukat írja le. Tudnak valamit azokról a sírokról?”

*Leérve a lépcsőn azt látod, hogy a katonák teljesen körbe veszik azt az asztalt, ahol ti is ültetek. A katonák valószínű a város katonái, rövid kard oldalukon, és bőr vért felső testükön. A ki beszél, átlagos magasságú férfiember. Teste izmosnak mondható, hasonló, mint Twou. Haja hosszú barna, és látszik, hogy mostanában a szél fésülte. Felső testét lánc ing takarja, oldalán görbe pengéjű kard. Barna bőr nadrág, és lovagló csizmát hord. Neked jobb féloldalasan áll. A többi itt lévő kíváncsian figyelik az eseményeket. Mikor leérsz a lépcsőn, Velusz a pultos lép oda hozzád, és halk suttogásban szólít meg.

-Kisasszony, a katonák önöket keresik. Ha bajban vannak, szívesen segítek.-* Mondja, és közben visszanéz a katonák felé.

[Pelso]

Gondó

*Enyhén felvonom a szemem és még az eddigieknél is érdeklődőbb arcot, vágok.
<Lehet, hogy egy kicsit túl közel ástam el őket az úthoz.>
- Pár mérföldnyire a várostól valóban látunk egy friss földhányást de, nem is gondoltuk volna, hogy sír lett volna. Ara meg végkép nem is gondoltam volna, hogy több sír lett volna.
*Kortyolok egyet az italomból.
- Elhiheti uram, hogy mindenkép meg álltunk volna imádkozni szegények lelki üdvéért. A magam részéről meg legalább egy fejfát faragtam volna szerencsétleneknek. Ha, már aki elkaparta őket erről megfeledkezet.
*Újratöltöm a poharam. Tisztán és érthetően minden szót és hangot gondosan formálva ejtek ki, hogy mindenki értse.
- Annak a néhány halott lelki üdvére, akik a közelmúltban vesztették életüket a várostól délre. Kívánom, legyen jobb a sorsuk a fátyolon túl, mint amilyen véget értek.
*Iszok a halottak egyészségére.
*Kíváncsian figyelem a parancsnok és a többiek reakcióit. Külön figyelmet szentelek a társaimra. Csak ezután vetek egy fél pillantást a többi vendégre.
<Na erre mit lép kedves uram.>

[Niobe]

Rhienna D’Vire

< Nagyszerű, ez van, ha nem nézek utána jól a dolgoknak. Na, ebből hogy mászunk ki? >

* Ahogy meglátom a körbevett asztalt és a sok katonát, lassabbra fogom lépteimet. Ahogy meghallom a Velusz halk hangját, amint felajánlja segítségét, egy pillanatra megtorpanok és felhúzom jobb szemöldököm. *
- Nincs tudomásom olyan dologról, ami miatt bajban lennénk, de azért köszönöm, észben fogom tartani.
* suttogom neki vissza válaszképpen. *

* Lassan odasétálok a díszes társaság közelébe, de megállok pár lépésre, ha netalántán karddal rontana felém valaki, még időben tudjak cselekedni. Megállok és határozott hangon megszólalok: *

- Segíthetek valamiben Önöknek uraim? Valami gond van talán?

[Gorodak]

Twou Line

< Furcsa, hogy meg találták a nyomokat, hiszen egy részét elmosta az eső, itt valami, nagyon nem tetszik nekem. >
< Elég udvariatlan ez az ember. Legszívesebben móresre tanítanám egy párbaj alkalmával, de a stílusából ítélve azt se tudja mi az. >
< Furcsa ez a jövevény, én biztos nem említetem meg volna, hogy látunk bármit is, na, mindegy. Nem is értem miért falazok neki. Talán, mert nekem is meg mentette egyszer valaki az életem. Mondjuk, tetszik, a stílusa jól beszél, csak figyelmetlen volt, kissé.>

* Kortyolokén is a boromból. Egy pillanatra Gondo szemébe nézek, jelezvén hagyja rám a tárgyalást. Majd bólintok. * < Jól fogalmazott, tetszett. >
* Ekkor meg hallom Rhienna hangját az asztalunktól viszonylag távol. *
- Üdvözöllek, de majd én meg beszélem ezt a parancsnokkal és a többi úrral, ha meg engeded. Ugyanis az úr igen csak meg feledkezet a jó modorról. –
* Rhienna felé küldök egy barátságos és komoly mosolyt. Majd bólintok neki. *

* Lassan felállok az asztal mellet. A jobb kezemet az asztalra teszem felálláskor, így nemesi pecsétgyűrűm jól látható. A gyűrűn két hal van ellentétes irányba nézve és az egyik pikkelyes és T. van benne a másik nem, és L. van benne. Majd oda fordulok a parancsnokhoz és a szemébe nézek. Jéghideg nemesi tekintettel és tartással. Hangom komoly és nemeshez illő hanghordozásban cseng. Kyr etikett stílusában adom elő magam. * // Etikett 3 //
// Ha nem fogalmaztam elég etikusan kérlek, akkor, nézzük a képzetségemet, ha lehet. //

- Parancsnok, mindig így bánik az utazókkal? - * Miközben válaszol, végig mérem a katonákat. Ha válaszol. *
* Közben szememet nemeshez méltón félkörbe hordozom a katonákon, mindegyik szemébe nézve. Meg nézem mennyire állnak egy nemesi tekintetett. Majd újra a parancsok szemébe nézek. *
// A katonák reakciójára kíváncsi vagyok. //

< Kicsit zavar ez a sok katona, nem szívesen küzdenék meg minddel, ki tudja, mennyire jól vannak képezve. >
- Zokon ne vegye uram, de soha nem akartak még hadsereggel a hátunkban beszélni velünk. Ha gondolja, szívesen meghívom önt csatlakozzon az ebédünkhöz, és cserébe szívesen válaszolunk a kérdéseire. Viszont legyen, szíves ne sértsen meg jobban és hívja vissza az embereit. –
* Közben bal kezemmel az asztal felé intek. Közben pedig végig a szemébe nézek. *
< Remélem, elfogadja, és talán eljut a tudatáig, hogy nem egy egyszerű emberrel társalog. Kicsit zavar a lekezelő és támadó stílusa. Megértem valahol, de oda figyelhetne, ki hogyan beszél vele. >