Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Sirak]

Teteb Azurec
*Gúnyos vigyor jelenik meg arcomon.
- Próbára akarsz tenni? Ne hidd, hogy lelki bánatom lesz a halálodon. De inkább sétáljunk egyet, hátha a friss levegő meghozza a kedved a beszéléshez.
*Majd magam elé rántom és elindítom ki a sikátorból, tőröm markolatával ekkor hirtelen tarkón vágom.
//dobásom 92, TÉ-m 61, fegyverem TÉ-je 8=161, sp:3(csak leütni akarom, nem megölni)//
*Majd vállamhoz támasztom és elindulok vele a fogadóhoz.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire, Twou Line, Gondo
__________________________________________________

//Én minden cselekedetet, hazugság, etikett, esés, harci cselekedetek stb. a képzettségek, és tulajdonságok alapján nézem. Ha például nincsen kígyónyelv képzettséged, akkor akaraterő próbát teszek, hogy mennyire árulkodik a testbeszéded arról, hogy hazudsz. Persze, ha valaki jól szerep játszik, akkor az plusz pontot kap.//

* A katona összehúzott szemöldöke jelzi, hogy nem igazán hiszi el azt, amit Gondo mondott, de mielőtt válaszolhatna Rhienna szól közbe. A tiszt a nő felé fordul, és végig méri tetőtől talpig, nem igazán foglalkozik vele, hogy így megsérti e vagy nem. De Twou közbe szól, és valószínű, ha nem mutatná meg pecsétgyűrűjét a lovag, a katona igencsak kijönne a béketűrésből. Végül Twoura néz, és neki válaszol.

-Rendben, elfogadom válaszukat. És elnézést kérek, ha kellemetlenséget okoztam önöknek. Kellemes pihenést a városunkban.

*A tiszt megbiccenti fejét a lovag felé, majd int a katonáknak, és azok gyors iramban elhagyják a fogadót. A kapitány helyettes hagyja el utoljára a helyiséget, de mielőtt kilépne, még egyszer Rhienna felé néz, és végig méri. De nem úgy, mint aki kívánja, mint nőt, hanem fürkészően, és elég sokat időzik szeme a rajzolatokkal teli boton, de végül ő is elhagyja a fogadót. Egy kis idő telik el, mire visszatér a duruzsolás. És a zenészek is újra belefognak a muzsikálásba. Egyedül csak az eső nem változott, az szakadatlanul esik.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város kikötőjében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*Magad elé forgatod, és egy jól irányzott csapással tarkón vágod. A tőr markolata hatásosnak bizonyult, mert a szerencsétlen hang nélkül összerogy előtted. Válladra kapod, és elindulsz vele a sikátorból kifelé. Szerencsédre nem mászkál most kint senki a kikötő utcáin. Csak a hullámokat hallod, ahogy neki csapódnak a kikövezett partnak. Lassan, de biztosan megérkezel a fogadóhoz. A lámpa fényei, melyek az utcán világítanak, homályos látást biztosítanak. Persze ez neked csak jó, mert így nehezen vesznek észre az esetleges utcán járók. Hiszen eléggé feltűnő dolog, hogy valakit a válladon viszel. Ekkor egy vízcsepp esik a válladra, majd egyre több. A felhő mely eddig csak mutatta magát, most belekezd az esőbe.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Kérdésemet követően társam, nekem intézett szavait hallván, ránézek. Válaszképpen én is bólintok felé kicsit talán túl komoly arckifejezéssel. *
* A parancsnok sértő végigmérése miatt kezdek nagyon ideges lenni. *
< Hogy merészel ez a jött-ment senkiházi ennyire nyíltan végigmérni és lenézni? >

* Már épp beszólnék neki egy nagyon csípőset, aminek következtében valószínűleg lecsuknának, de társam határozott és nemeshez illő stílusa elvonja egy pillanatra figyelmemet. Végigfigyelve a jelenetet, megkönnyebbüléssel hallom a tiszt megerőltető udvarias elköszönését, amit természetesen csak társamhoz intéz. *
* Próbálom legyűrni a késztetést, hogy még utána szóljak valami igencsak sértőt, amiért volt olyan udvariatlan, hogy el sem köszönt tőlem és Gondótól. Amikor viszont az ajtóban megtorpanva még egyszer alaposan végigmér, főleg a botomat, érzem, kezd a fejem vörös lenni az idegességtől. Mire megszólalok, már nem hallja.

- Mit merészel ez a senkiházi faragatlan tuskó tiszt létére? Életemben nem találkoztam ekkora taplóval.
* Odaszólok az asztalunkhoz: *
- Vacsoránál találkozunk uraim.

* Majd dühösen megfordulok és odamegyek a pultoshoz.
- Kérek este vacsoraidőre egy ébresztést. Köszönöm. * Majd felmegyek a szobámba. Magamra zárom az ajtót kulccsal. *
< Most már nem érdekel senki és semmi. Csak azért is lefürdök. És pihenek. >

* Az egyik olajlámpást meggyújtom, az erkélyajtót bezárom. Letámasztom a botot a fürdőkád mellé, ruháimat és felszerelésemet lerakom az ágy bal oldalára.. Majd elmerülök a még forró és illatos fürdővízben. Addig áztatom magam csukott szemmel és hallgatva a csendet, míg a víz el nem kezd hűlni. Megtörülközök, felveszem a fürdőköpenyt és lefekszek az ágyba. Ha kopogtatnak az ajtón este, akkor felkelek, addig alszok egyet.*

// Pszi ébresztést csinálok az ajtón való kopogtatásra. //

[Gorodak]

Twou Line

// Köszi, hogy szóltál, illetve, hogy elmondtad így egy kicsit nyugodtabban játszom, és nem írok máskor ilyet. //

< Úgy tűnik végre leesett a parancsnoknak. Örülök, hogy végre elmegy és távozik, bár igen sértőnek tartom amit Rhienna felé cselekszik. Ha most más helyen lennénk, már valószínű ki hívnám a viselkedéséért párbajra. >
- Rendben van úrnőm. A vacsoránál találkozunk. –
* Finoman előre hajlok, majd egy halvány mosolyt küldök, felé mely elárulja, hogy direkt mondtam így. *
< Így talán fel fogják, hogy a hölgy a főnök és én csak kísérője vagyok nemes létemre, így remélhetőleg nem sértik meg többet itt. Látszik rajta, hogy neki se volt szimpatikus a parancsnok modora. Remélem, tetszik neki a kis játékom. Igazából a barátom, de ez a színjáték, néha bejön. >

* Lassan visszaülök a székemre és iszok kicsit a boromból. Elment a kedvem beszélgetéstől. Egy mosolyt azért meg eresztek és visszaveszem a komoly arcomat. Befejezem az ebédet. Ha Gondo kérdez, valamit természetesen válaszolok rá. Kicsit bele merülök a gondolataimba és közben fogyasztóm az ételt és a bort. *
< Ez most igen fárasztó volt. Hihetetlen. Talán nem fogalmaztam elég szépen. Igaz kicsit én is meg feledkeztem a jó modorról, mivel nem mutattam be Rhiennát, de egy ilyen sértés után talán nem is csoda a feledékenységem. Remélem, nem futunk többet össze a parancsnokkal, vagy ha mégis nagyon remélem már tisztelettudóbb lesz. >

< Remélem Gondo így kicsit őszintébb lesz a közel jövőben. Jól fogalmazott az asztalnál azt a kis hibát leszámítva, tényleg nagyon ötletes volt. Minden elismerésem, de más kép is elsülhetett volna a dolog. >
< El kell mennem, inni egy kis vért különben, ha máskor csatára kerül, a sor könnyen elveszthetem a fejem. Azt pedig szeretném elkerülni, mert egy városban vagyunk és valószínű a végemet jelentené. Talán a végünket. >
* Egy kicsit most beesik az arcom, mivel már nem figyelek arcvonásaimra, és a vér ivás hiánya meg tette a hatását. *
< Elmegyek, a szobámba ki pakolok, rendesen elő készítem a láncokat biztos, ami biztos. Utána pedig elmegyek és vagy veszek egy állatott, vagy el megyek vadászni. Az eső ellenére is. Mivel több napot nem engedhetek meg magamnak. Ez már így is túlságosan sok. Remélem nem fog senki semmi gyanúsat észrevenni. >
< Ha Gondonak nincs, több mondani valója felmegyek a szobámba az ebéd végeztével. >

[Pelso]

Gondó

*Érdeklődő arckifejezéssel nézek a parancsnok és társai után.
Rhienna
- Kellemes pihenést.
<Nem mondom praktikus módja a városőrök lekoptatására.>
*Twou arcát látva arcomról lassan leolvad az érdeklődő mosoly.
- Minden teljesen rendben van? Nincs szüksége esetleg valamire?
*Amennyiben állítása szerint nincs, semmi baja egyelőre ennyiben hagyom a dolgot.
- Nos ha nem bánja akor én most megyek és belekom a szobám. A vacsoránál találkozunk.
*Felmegyek a szobámba és átnézem a holmim. Miután végeztem lemegyek, a pultostól megérdeklődni hol tudom átváltani a pénzem.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*Ingerülten lépkedsz fel a lépcsőn, és közben magadban morogsz. Reményeid szerint, majd a fürdő ellazít. Kinyitod a szobádat. Majd belépsz oda. Itt bent semmi nem változott, esetleg a víz hőfoka. Gyorsan meg is nézed azt, de szerencsére még jó meleg, és illata kellemesen bódító. Neki is kezdesz az előkészületeknek, hogy minél hamarabb fürödhess. Meggyújtasz egy olajlámpást, mely saját beépített tűzszerszámmal rendelkezik. Simán csak egy kis kart a lámpa oldalán lefelé kell húzni, és már kisebb szikrával be is gyullad az olaj, majd a kar magától visszapattan. Még azzal is foglalkoztak, hogy ne büdös égett szaga legyen az égő olajnak, hanem enyhe karamell illata. Ez után oda mész az ablakhoz, hogy bezárd, és akár egy függönnyel el is sötétíthetsz. De még mielőtt bezárnád az ablakot, látod, hogy kint a téren az egyik katonának mond valamit a „kedvenc” tiszted, és az a katona a tér másik oldalára sétál, és ott megáll. Úgy látszik nem vette be a mesét a parancsok, vagy csak kételkedik benne, és így megfigyeltet. De most már nem érdekel, eldöntötted, hogy amíg nem zavarnak azért is lefürdesz. Egy jó hír viszont van, elállt az eső. Lepakolod a cuccodat, majd levetkőzöl, és a törülközőt meg a fürdőköpenyt a kád melletti, rézből készített egy méteres rúdra rakod, mely a falra van rögzítve. Majd bele merülsz az illatos meleg fürdővízbe.

***

*Kinyitod szemeidet, és érzed, hogy a víz már langyos. Úgy látszik elbóbiskoltál. Kiszállsz a kádból és megtörlöd magad. Felveszed a fürdőköpenyt, és befekszel az ágyba. Nagyon jó érzés tisztának és illatosnak lenni. Egy kicsit meditálsz, és érzed, ahogy az elméd állttal kavart energiák kicsit libabőrössé teszik testedet. A meditálás végeztével visszadőlsz az ágyadba. Bár csak délután van, de az ágy puhasága, és az út fáradsága álomba nyom.

***

*Kopogásra ébredsz. Hamar este lett. Felülsz az ágyon, és meglepetésedre látod, hogy még világos van, nincs itt a vacsora ideje.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________

*Úgy tűnik Gondo is inkább vissza vonulna szobájába, így te is azt teszed. A lépcsőhöz érve látod, hogy szürke márványból készült, és felfelé csillogó bordószínű szőnyeg kanyarodik, melyet minden lépcsőfok tövében egy díszített ujjnyi vastagságú réz rúd fog le. A lépcső balra kanyarodik, miközben felfelé haladsz. A korlát is márványból van, de az, fehér színű, és méterenként ököl nagyságú réz gömbök díszítik. Felérve az emeletre egy félkör alakú előtérbe kerülsz. A lépcső a középpont, és végig a kör peremén vannak a szobák, összesen 12. Maga az előtér is szép, a lépcső mellett mind a két oldalt üveg ablakokon át lehet szemlélni a várost. Körbe az ajtók mellett cserépben ápolt növények vannak. Fent a plafonról sárgásan csillogó réz csillár lóg, melyen a gyertyák fele világít. A szobák a lépcsőtől számolva jobbra kezdődik. A tiéd a 10. Az ajtóhoz érve látod, hogy sötét barna fából készült, és rézből kovácsolt egyes, és mellette egy nulla van szemmagasságban rajta. A kilincsen lévő díszítés is mester munka, mely úgy szintén sárgarézből készült. Belépve a szobába úri pompa fogad. Balról tekintve végig a szobán, egy hatalmas ágyat látsz, melyen talán még hárman is kényelmesen elférnek. Az ablakhoz közelebbi oldalon az ágynak látsz egy tükörrel ellátott asztalt. Szembe az ajtóval van az ablak, mely egyben erkély ajtó is. Jobbra tekintve a szoba közepén egy ovális alakú asztal, körülötte székekkel. És végül az ajtó melletti sarokban egy zöld szövet függönnyel eltekert sarok rész, melyet megnézve egy sárgaréz fürdőkádat látsz. A falakon olajlámpások, és képek láthatók. A padlón pedig vastag mintás szőnyeg található. Kilépve az erkélyre látod, hogy szürke kőből faragott korlát van, melynek oszlopait alulról vastagodó, és felfelé vékonyodóra faragták. Maga az erkély a térre néz. Nem kell sokáig szemlélned, hamar észre veszel a tér másik oldalán egy katonát, ki egy ház kinyúló tetőtere alatt álldogál és bambul előre. Lepakolod cuccaidat, és ahogy bal kezedet is használod, egy kicsit bele sajog. Vagy újra kell majd lassan kötözni, vagy be kell gyógyítani. Egy jó hír azért van, elállt az eső.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________

*Felérve a szobádba, mindent úgy találsz, ahogy hagytad. Kinézve az ablakon látod, hogy elállt az eső. Így egy kicsit nagyobb kedved van a városnézéshez. Miután megnéztél mindent, kilépsz a szobádból, és kulcsra zárod, majd lesétálsz a lépcsőn. Lent az étteremben nem sok dolog változott. Pár vendég már elment, és sajnos az elfek is köztük vannak. Oda mész a pulthoz, és megérdeklődöd Velusztól, a pultostól, hogy merre tudod átváltania pénzed.

-Nos uram, ha elegendő nemes fém van bennük, én szívesen átváltom a városunk pénzére, de ha más ország pénzére akarja válltani, azt a piacon megteheti. Könnyen megtalálja, ha kilép a fogadóból, induljon balra, át a téren. Kövesse az út kanyarulatát, és meglátja majd balra lesz a templommal szemben. -* Ekkor kicsit közelebb hajol, és halkan mondja tovább. –Ha esetleg asziszi pénz van önnél azt inkább a kikötőben ajánlatos átváltani a teli korsó nevezetű kocsmában. De vigyázzon ott, mert elég sok arra felé az úgy mond fekete ügylet, és a rossz arcú emberek, ha érti, mire gondolok. Mióta Worgan a város kapitánya, azóta a kikötőbe lettek kiszorítva a kétes alakok. Egyébként meg, ne foglalkozzon Kitrichi kapitány helyettessel. Neki mindig ilyen a modora. Ő inkább katona, mint nemes ember. Mondjuk ez nem csoda, hiszen Umbranas úrnő adott neki nemesi rangot. Nem is igazán veszi ezért a kapitányunk Worgan, ember számba őt. Volt is ezért pár összetűzésük, de sajnos -*és ezt tényleg szomorú arckifejezéssel mondja - nem vívtak meg soha. Pedig kíváncsi lennék melyikük a jobb vívó. Na de mindegy. -* Fejezi be a sugdolózást, és elővesz egy rongyot a pult alól, és elkezdi törölgetni azt.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Pillanatok alatt felébredek a kopogtatásra. Ellenben érzem, nagyon nyomott vagyok. Fejem tompa, szemeimet alig bírom nyitva tartani. *
< Már ennyi az idő? Hisz még csak most aludtam el. >

* Ahogy felülök, egy pillanatra megszédülök, de szerencsére mire felfognám, már el is múlik. Amint észreveszem, hogy még világos van, észhez térek és kipattanok az ágyból. *

< Ki a fészkes fene merészel felébreszteni? Ajánlom, hogy nagyon jó oka legyen az illetőnek, mert ellenkező esetben nem köszöni meg, amit kap tőlem. >

* Miközben zsörtölődök magamban magamra kapom a köpenyem és kezembe veszem a botom. Majd megszólalok jó hangosan még az ágy mellől: *

- Ki az?

[Pelso]

Gondó

- Köszönöm a jó tanácsokat. Akkor élnék a lehetőséggel és átváltanám pénzem egy részét.
*96 rezet váltok át. //Menyit ad?//
<A maradék pénzem majd a piacon váltom át.>
*Miután megkaptam a pénzem elindulok körbenézni a piacon.
<Vajon mikor lesz, szerencsénk még egyszer a parancsnok hoz?>
*Körutam folyamán egy-egy futó pillantással figyelem nem e figyeltet az embereivel a parancsnok.
Elsősorban kovácsmestert és fegyverkereskedőt keresek. Megérdeklődöm, menyiért vesznek be hosszú kardot és tőrt. Leginkább ara vagyok amúgy kíváncsi menyiért és milyen kézi nyílpuskát lehet venni a városban.
//Egyenlőre nem vásárolok.//
*Miután ezzel végeztem átváltom a maradék 2 e és 200 rezem. Ezek után benézek abba a kikötőbeli ivóba amiről a fogadós beszélt.

[Sirak]

Teteb Azurec
*Leveszem a fickót a vállamról és karjával átkarolom a vállamat és úgy cipelem tovább.
<A fogadóban úgyfent nem faggathatom ki... jaj de utálom, ha nehezítik a munkám.> *Gondolataim közbe fürkészem a várost és persze nézem, hogy jön valaki.
<Várjunk csak, a hajón még láttam a városon kívül egy tornyot, az talán elhagyatott, ott senki nem fogja hallani csak én>
- Nah, gyere barátom, eszembe jutott a bulink helyszíne! *Mondom az ájult arcának mosolyogva.
*El is indulok a torony irányába emlékeim szerint sikátorról sikátorra, úgy téve mintha a fickó egy barátom lenne és cipelem, mert úgy berugott, hogy világát nem tudja.

[Gorodak]

Twou Line

- Igen minden rendben van köszönöm az érdeklődését, csak kicsit fáradt vagyok. Nem köszönöm nincs szükségem semmire. –
- Természetesen, jó pihenést. Akkor a vacsoránál. -
* Mikor Gondo fel áll az asztaltól én is fel állok tiszteletből. Eszem még egy kicsit miután távozott, utána pedig én is fel megyek a szobámba. Lépésem határozottak tartásom nemeshez illő. Kimért egyenletes tempóban megyek a lépcsőig, majd fel rajta. *

* Miközben fel sétálok, látom a fogadóban, igen csak adtak a kinézetre. *
< Még a szobák ajtaja is szép díszesek. Meg kell hagyni szép munka. Meg adják a módját, de el is érik az árát. >
* Benyitok az ajtómon, és ekkor kellemesen meg lepődök kissé. Becsukom az ajtót majd körbe, nézek. Nagyon tetszik a látvány. Halvány mosoly van az arcomon. *
< Meg érte ennyit fizetni, tényleg ki tettek magukért. Szép tágas szobák, és még erkélyes ablak. Fantasztikus. Még a művészetre is gondoltak, nahát. Tényleg jó helyet fogtunk ki. >

* Kicsit körbe pillantok a szobán meg nézve a dolgokat, majd ki megyek az erkélyre, meg nézni a kilátást. *
< Az erkély is nagyon szépen el lett készítve. Mi mindenre gondolt a tulajdonos. Azt hiszem mázlim, van innen nagyon jól be, lehet látni a teret és a város egy részét. >
* Miközben nézelődök, meg pillantok egy katonát a tér másik oldalán. Lefagy a mosoly az arcomról, és kicsit bosszús vagyok. *
< Nem elég, hogy sérteget még figyeltet is. Elég zavaró. Na mindegy, ha követni fog mikor távozok, akkor ő lesz a vacsorám. >

* Kicsit bosszúsan visszamegyek a szobámba, az erkélyt nyitva hagyva. Elkezdek ki pakolni és összerendezni cuccaim. Amikor a páncélomhoz érek, hogy összekészítsem, bele nyilall a fájdalom a bal vállamba. *
< Ez most fájt, na mindegy elmegyek vért inni, és begyógyítom a sebemet. Bár nem is tudom. Nem, nem lesz feltűnő a többiek már úgy is meg feledkezek róla. >

* Pakolás közben ki tekintek a városra és látom, végre elállt az eső. Halvány mosoly jelenik meg arcomon újra. *
< Legalább nem fogok bőrig ázni vadászat közben. Vajon a meg eszek egy hajléktalant az nagyon fel tűnő lenne? Nem is tudom. Előbb ki nézek a piacra, talán veszek valami áltatot és az is meg fogja tenni. Viszont sajna nem sok pénzem van épp. Talán jobban járnék egy hajléktannal, na majd még meg látom. >

* Nem veszek páncélt. Abban megyek, amiben eddig voltam. A bakancsomat lecserélem azért a fekete csizmámra. * < Nincs kedvem nyakig sárosan meg jönni. > * Befejezem a pakolást és be csukom az erkélyt majd, halkan ki megyek az ajtón. Lesétálok a lépcsőn. A pultnál lévő embernek szólok. *
- Ha Rhienna keres, akkor üzenem neki, ki mentem a városba sétálni. Vacsorára legkésőbb itt vagyok. Egyébként meg tudná mondani, merre találom piacot? Köszönöm. Szép napot. -

* Míg a fogadóban vagyok, palástolom rosszul létem, mely arcomról leolvasható, mivel kicsit össze estem a régen történő vér szívás miatt. *
* Ki sétálok az ajtón, és rögtön piac felé veszem az utamat.Mikor ki érek, szívok egy mély lélegzetet az eső utáni friss levegőből. Néha meg állok meg nézni pár érdekesebb házat, kirakatott mintha érdekelne, és közben figyelek, hátha észre veszek vakit újra meg újra. Így kiszúrván hátha követnek. *
< Vajon a katona követ. Ha igen akkor sajna ő már nem lesz sokáig az élők sorában. Főleg akkor nem, ha még nem ittam vért. >

< Ha más állatott, nem találok, még mindig ott a patkány. > * Ezen egy kicsit röhögök magamban és mosolygok.* < Na jó végül is, jó az ember is,de nem feltétlen kell meg ölni… hehe. Viszont ha egy tolvajt meg ölök az, senkinek nem lesz nagy kár. Vajon ki akarnak majd rabolni. > * Körbe nézek, milyen is a város, így eső után. Nézegetem a város képét és közben térképet rakok össze a fejemben. * < Nincs kedvem eltévedni. >

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

-Kérlek, ne haragudj, hogy zavarlak. A nevem Seela, és a város varázsló céhétől jöttem. Ha lenne egy kis időd rám, beszélni szeretnék veled. -* Válaszol az ajtókopogtató, kedves, fiatalos női hangon.

*Csak rövid ideig tart az álmosság, mely kicsit kómában tart. Amint arról szól, hogy a varázsló céhtől jött, rögtön magadhoz térsz teljesen.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________

*Velusz átveszi tőled a réz érméket, és mint aki ért hozzá megvizsgálja.

-Úgy tűnik megfelelőek. Szerencsére nem ork pénz. -* És ekkor hangosan felnevet.
-Na itt van a mi félénkből. -*És odaad neked hasonló mennyiségű rézpénzt. Sajnos mivel te nem vagy nagyon otthon a számolás tudományában, ezért csak ránézésre tudod megmondani, mennyi is az. //Nincs számtanod, ezért nem tudsz se összeadni, se kivonni, és a számok sorrendjét sem ismered. Természetesen dobhatsz IQ próbát, és a sikerhez mérten meg tudod állapítani, mennyi rezet kaptál.//

*Miután elrakod a pénzt, kimész a fogadóból, és elindulsz a megadott irányba, tehát balra. Kilépve látod, hogy elállt az eső A téren haladsz keresztül, és látod, hogy a fogadóval szemben, egy katona ácsorog. Nem igazán foglalkoznál vele, de észre veszed, hogy elindul feléd. Nem úgy tűnik, mint aki utol akarna érni, hanem inkább követ, és figyel téged. Azt viszont elég feltűnően teszi. Egyelőre csak mész, és nem foglalkozol vele. A város mintha életre kelt volna. Legalábbis most már elég sokan mászkálnak az utcán, ki-ki a saját dolga után. Lóval húzott szekerek robognak el melletted, és néha résen kell lenni, hogy ne gázoljanak el téged. Elég sokat sétálsz, és meglepetésedre a templomtorony nem igazán akar közeledni. Sétálás közben látsz szabó „műhelyt”, péket, hentest, bőrdíszművest, cipészt, gyógynövényest és még egyéb kisebb, nagyobb boltokat. A város elég nagy, nem látszott ekkorának messziről. Talán már fél órája sétálsz a kővel kirakott széles főúton, mikor megpillantod a templomot, és annak bejáratát az út jobb oldalán, míg vele szemben a piacot. Maga a templom meglepetésedre márvány kockákból épült, és méretét ítélve jó vastag falai lehetnek. Tornya egy van, de az óriási, majdnem bele szédülsz, mikor a tetejét kutatod tekinteteddel. Bejárati ajtaja hatalmas kétszárnyú sötét barnára festett kapuféleség. Felette egy dombormű, mely lecsapni készülő villámot idéz, és mélykék színben pompázik. A falakat színes üvegablakok ékesítik. Nincs elhanyagolva a templom, épp ellenkezőleg, talán ez a legjobb állapotban lévő épület a városban. Vele szemben a piac, mely oszlopok által tartott tető védi az esőtől. Nincsen fala, csak a vaskos oszlopok, így olyan nyílt érzés mikor fellépsz a pár lépcsőfokkal emelt piactérre. Maguk az oszlopok vaskosak, ha megpróbálnád átkarolni, lehet, nem érnének össze kézfejeid.
A piac szép nagy alapterületű, és mindent meglehet találni, ami étellel, vagy ruhával kapcsolatos. Ebbe az edények is beleértendők. Fegyver árus nincs a piacon. Miután körbe tekintettél, kimész a fő útra, és tovább haladsz, hátha meglátod a kovács boltját, vagy műhelyét. Nem kell sokat bandukolnod, az út bal oldalán, nem sokkal a piactól meg is látod a kipakolt fegyvereket. Látsz kardokat, pajzsokat, csatabárdokat, buzogányokat, és vérteket. Jobban körbe nézve, még nyílpuskákat is észre veszel. Az árus maga nem kovács, de jól ért a fegyverekhez. Átlagos testalkatú, polgári ruhába öltözött kereskedő. Az árakról érdeklődve annyit mond.

-Ó jó uram, hát látja mennyire minőségiek ezek a fegyverek, de mégsem kérek sokat értük. A minőség nálam nagyon fontos, csak olyan árúm van, mely több csatát is kibír. Nézze, nézze. Látja nem? Szépek, és kitűnően ki vannak egyensúlyozva.

*Mikor a nyílpuskák után érdeklődsz, beinvitál boltjába, mely szép tágas, kőből épített ház.

-A rövidebb, de biztosabb céltartók ezek a könnyű, és kézi nyílpuskák. A minősége miatt árát 8-tól 20 aranyig mérem. De ha a távolság a lényeg, akkor itt ez a nehéz, medve vadászatra használatos nyílpuska. Az ára bár tudom borsos, de hát a minőséget meg kell fizetni, 12 arany.
-Hogy mennyiért vásárolok fel fegyvereket, azt a minőségétől, és az állapotától függően tudom megmondani. Hozza el ide a fegyvereket, és megmondom az árukat.

*Megköszönöd neki a segítséget, és tovább haladsz. Amint látod a katona még mindig követ, de nem megy oda hozzád. A piacon könnyedén találsz pénzváltót, és az ezüstökért 2 kapsz a rezekért remélhetőleg mind a 200-at, de pontosan nem tudod. A súlyából ítélve annyi lehet. Visszaindulsz a fogadó felé, mert a kikötőt arra tudod megközelíteni, de a nap már alacsonyan jár, és nem biztos, hogy visszaérsz vacsorára. Egy pillanatra megállsz a hatalmas tölgyfa mellett, és kitalálod, hogy a kikötőbe menjél, vagy vissza a fogadóba.