Utak, ösvények, csapások

[Iymer]

<Részeg?! Hogy a ló rúgja meg! De ne akármelyik... mondjuk a Holló, vagy valami nála nagyobb, mérgesebb csődör!>

<Ma már nem kerül sor arra a zászlós útkeresésre. Van időnk, a fene egye meg, akkor majd holnap. Remélm a Piktorról meg em feledkezett meg Siken. A lelkére kötöttem!>

<No, de legalább megtudtuk, hogy ez a bejön-de-nem-megy-el dolog itt a faluban közismert. Mégsem csinálunk magunkból hülyét.>

- Szép jó estét, legalább magának!

Bemegyünk, végigmérjük a részeg fuvarost - No, neki biztos jó napja van. De majd holnap, ha hazamegy! - ha hellyel, ennivalóval, innivalóval kínál, elfogadjuk - legalábbis én -, majd ha szóval is tartana, mihamarabb rá akarok térni a saját dolgomra.

- A nevem Iymer, a barátom Dentas. Idegenek vagyunk, az erdőkerülőnél szálltuk meg.

- Erről az országút dologról lenne szó, meg hogy az idegenek nem mennek el. A barárom - mutatok Dentasra - kereste a kifelé vezető utat, de nem találta. Ez ügyben szerettünk volna beszélni valakivel, aki esetleg segíthet kijutni. Így jutottunk Mikhez - itt a végén, amikor kimondom a fuvaros nevét, ránézek, megcsóválom a fejem, megvakarom a tarkóm és sóhajtok egyet.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, késő délután
_________________________________

-Csak nem rossz az urak kedve? - engedett be a kapun titeket a vézna emberke, hogy aztán a tiszta, egyszerű konyhába vezessen titeket. Női kézre utaló nyom egy szál se, a tetőfedő agglegény. A konyhaasztalra borulba kupa mellett Mikk hortyog kopasz fejjel, kigombolt mellényben. Lába mellett macska ül, jöttötökre nyávogni kizdett.
-Oh, este érte fog jönni a felesége, hallgathatom a panaszait! Üljenek le, kérnek egy kis szilvapálinkát?
Hallva hogy idegenek vagytok, elámul:
-Hej, én már 10 éve nem láttam itt idegent. Kifelé meg sose akartam menni, így aztán én nem tudom, mi ez a csuda! Mikk szokott elmenni, viszi a falusiak terményeit, árujait, állatait, oszt estidőre visszagyün. Ő hoz nekünk ruhaneműt, meg ami kell...Hm, de furcsa...-nézett a fuvarosra-Rakta kívül nem is igen hallom, hogy járna valaki el innen...

[Iymer]

- Hogyne lenne rossz a kedvem! Elég furcsa ez a "nem lehet innen elmenni" dolog, nekünk meg kint van dolgunk, kint van a családunk; minden. Épp csak megálltunk itt.

A szilvapálinka emlegetése némi derűt lop az arcomra, meg is pödröm a bal oldalon a bajszom: - Ha már így ajánlja! De csak azért, hogy meg ne romoljon. <Csak Sikenről meg a piktorról meg ne feledkezzünk!>

- Senki nem jár ide, és el innen? Nekem azt mondta az erdőkerülő, hogy a pap is a szomszéd faluból jön. Ez a furcsa dolog, hogy nem lehet elmenni, csak ezt a falut érinti, vagy többet is a környéken? A földesuruk - vagy az intézője meg a porkolábok - sem járnak ide? Nem szokott ide püspök, vagy esperes, esetleg egy kanonok jönnni egyházközség-látogatásra? Mióta tart ez a furcsa dolog?
<Azért az nagyon furcsa, hogy egy ilyen forgalmas országút mellett ilyesmi előfordulhat...>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, késő délután
_________________________________

-Hm, én már azon is csudákszom, hogy betaláltak ide. Mikk szerint nem tudnak a városban a falunkról-vakarta fejét a tetőfedő:-Mondják, miben más egy város a falunktól? Nagyobb, meg több benne az ember? És az hol van?-kapott az alkalmon, hogy idegenek járnak nála.
A pálinka igen jól sikerült, Dentas is kipirul tőle.
-Ez emberes. Már ezért megérte betérni ide. Node mondja csak, ha Mikk ki tud innen menni, mi is, nem igaz?
-Azt én nem tudhatom. A pap évente kétszer jön, ha közben valaki születik, vagy meghal, magunk tesszük nyugalomra, magunk adunk neki nevet, ő meg jön, morrant rá valamit, de legtöbbször valami átokról beszél, amivel minket vert meg Domvik. Csak a pap és Mikk az, aki ki-be jár, ide urak, katonák sose tették be a lábukat, pedig élek már egy jó ideje.
-Nem mondja komolyan, hogy a falunak nincs ura!-gúvadt Dentas szeme.
-Van, mi magunk! Mért, másutt nem így van? Mióta az eszemet tudom, így élünk. Apám sem beszélt másféle világról.-csodálkozik.
Kint fáklyák sárga fénye kezd el lobogni, egyre többen gyűlnek a tetőfedő háza elé.
-Jaj, megütöm a bokám! Nem szóltam, hogy idegenek vannak a faluban, pedig mindig kell!-húzta be a nyakát a férfi. Mikk horkantott, majd zavartan felnézett.
-Ezek meg kik?

[Iymer]

- Minket is a véletlen hozott ide. Négyen vagyunk, és egyikőnk beteg lett. Az erdőkerülőnél van a szállásunk. De ezt már mondtam is.
- Miben más? Sokkal többen laknak benne. Nagyobbak a házak, gazdagabbak az emberek, keskenyebek az utcák. Van, amelyik le is van kövezve. Van ott mindenféle népség. Jók is, rosszak is. Jámborak is, hitetlenek is. Olyan is van, hogy nem csak egy temploma van, hanem több. Nagyok, nagy toronnyal. Akkor a piacterük, mint a negyed falu, annyi jószággal, amit itt össze sem lehetne terelni. Nagy a zaj, a mozgás, erősek a szagok.

- Miféle átokról szokott beszéli a pap? - üt szöget a fejembe az elejtett megjegyzés.

Ha már Dentas dícsérte a pálinkát, én csak ízlelgetem, tartom a számban, kiélvezni minden zamatát. Elismerően nyelek minden kortyot, van, hogy bólogatok is hozzá. Hanem amikor arról beszél, hogy nincs uruk, megál a kezemben a pohár, a számban az ital, felcsúszik a szemöldököm, és látszik rajtam a meglepettség. Csak a kinti mozgásra ocsúdok fel.
- Kinek kell szólni? Mindegy is, menjünk ki, gazduram, aztán beszéljünk az emberekkel. Te meg, Dentas, addig Mikkel válts pár szót.
Ha a tetőfedő elindul kifelé, felállok én is, és követem.

// Ha esetleg fontos: lovat nem hoztunk, fegyvert sem, nekem csak az ostor van az övemen, a szabját még az erdőkerülőnél lecsatoltam. A többitől megszabadulni meg az egyik első mozdulat volt.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, koraeste
_________________________________

-Átok? Tudja az, aki meghallgatja. Sok a mellévaló, így csak egy darabon bírom hallgatni.
Mikkel nehéz lesz szót érteni, dehelyesebb ha a fálykásokkal te beszélsz. A falubeli férfiak közül úgy nyolc érkezett ls elég bizalmatlanul méregetnek.
-Maga hát az idegen! Hol van a társa? A falu vezetője szólni kíván magukkal.
Soraik közt meglátod Sikent, aki vállát vonogatja, nem érti, mire ez a nagy felbuzdulás.

Nincs mese, a falu kútjától jobbra álló ház elé visznek titeket, ahol egy magas, vastag bajszú férfi áll, kíváncsi és valami miatt felettébb elégedett. Mögötte a portán négy különböző korú lány állt kendőben, szoknyában (koruk úgy 16, 23, 28).
-Hozta önöket a vakszerencse! Régen jöttek már közénk újak, de csak örvendeni tudok, hogy így alakult. Tudom hol szálltak meg és azt is, egyik társukat kór nyomja ágyhoz. Úgy tudom, hallottak már kicsiny falunk sajátosságáról, hogy be igen, ki nem. Ezt csak megerősíteni tudom. Rendezzék el magukban ezt, mert mostantól, míg élnek ez a falu, Vegyigekő az otthonuk, ahogy nekünk. Ha majd túl lesznek az első felháborodáson, meg próbákon kijutni, és felocsúdnak, nem mesebeszéd az, amit itt összehordok, remélem kisegítik majd közösségünk pártában maradt leányait azzal, hogy választanak közülük feleséget. Nincs elég férfi mindenkinek és kellenek a gyerekek is...
Dentas csuklani kezd, Siken meg odahajol hozzád:
-Itt mindenkinek buggyant az agya?

[Iymer]

Amikor meglátom Sikent:
- No? A piktor? Rendben?

Megyek az emberekkel, majd meghallgatom a falu vezetőjét.
<Nincs elég férfi, persze, hogyne. Az erdőkerülőnek sincs felesége, és a tetőfedőnek sem. És ezeken túl csak a fuvarossal találkoztunk ezidáig a faluban. Háromból kettő. No, ebből nem kapsz, találj ki jobb szöveget!>
Siken kérdésére: - Szokj hozzá a gondolathoz. Nem lesz könnyű innen kijutni.

- Azért mi csak megpróbálkoznánk a kijutással, hiszen maga is mondta, a betévedők így szokták. Aztán ha mi is látjuk már, tényleg nincs más lehetőség, akkor esetleg újra visszatérhetünk az ajánlatára, de azért az nem lesz olyan könnyű. Van közöttünk családos is, és van közöttünk olyan is, aki már választott párt magának, csak még nem kelt vele egybe.

Szeretném rövidre zárni a beszélgetést, hogy a piktor ne maradjon ellátatlan, és még addig beszélnék a fuvarossal, amíg a felesége meg nem jön.

- Engedelmével mi most mennénk a saját dolgunkra. - és ha enged, megyünk is: Sikent küldöm vissza a piktorhoz, mi meg megyünk a tetőfedőhöz.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, koraeste
_________________________________

Siken bólogatott, hogy igen.
A falu vezetője, mert olyan kiállásúnak tűnt a férfi, értett a szóból, de félmosollyal könyvelte el, milyen asszonyokra, lányokra hivatkoztok. Nagyon biztos volt a dolgában, hitt abban, hamarosan már ezek a kifogások érvényüket vesztik.
Távozhattatok, a fáklyások szemeinek kereszttüzében.
-Mikor jösztök majd? Unalmas egyedül, az erdőkerülő is leheveredett már, Ormond pedig régóta alszik.

Visszatértetekkor a tetőfedő épp Mikket támogatja ki a házából. Csontrészeg, dűlöngél, kásás hangon dünnyög. Dentas mérges.
-Ebből akarsz te valamit kihozni? Nézz már rá! Örül, ha a tökét megtalálja, ha rájön a vizelhetnék! Az árgyélusát ebből a helyből! Papolnak itt átokról, kifelé nem vezető útról, meg hogy vegyek el valami helyi satrafát, csak úgy! És nem csak a bigámiával van bajom, hanem hogy más szabja meg, mi merre! Hujj, de hazamennék, és vinné el a pokol Elennia házasságát!

[Iymer]

- Nem tudom, mikor megyünk. Beszédünk van a fuvarossal.

Elválunk Sikentől, amjd irány a tetőfedő. Amint meglátom a részeg Mikket, eleresztek a fogaim között egy káromkodást. Dentas megjegyzésére csak legyinteni tudok: - Ez használhatatlan.

Hogy jussunk is egyről a kettőre, a tetőfedőt kérdem:
- Maga szerint mikor lesz használható Mikk?
- Tudja, mikor lesz, szokott lenni, a következő fuvarja?

Megköszönöm a választ, majd megyünk vissza az erdőkerülőhöz. Indulnánk, és ekkor ezembe jut valami. Megfordulok, majd még megkérdem:
- És a pap. Az mikor szokott jönni?

Amikor visszaérünk az erdőkerülőhöz, elmondom SIkennek a történteket:
- Rossz hír: a falu vezetője nem hülyeségeket beszélt. Azt mondta a gyógyító is, az erdőkerülő is és a tetőfedő is, hogy inne nem tudnak elmenni. Dentas, emlékszel, délután visszafordult, mint aki nem találja a kivezető utat: szerintem nem a hülyét járatta velünk. Tudtommal csak ezt a falut érinti ez nem is tudom, micsoda. Viszont van egy fuvaros, aki ki-kijár, és egy pap, aki bejönni szokot néha. Meglátjuk.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, koraeste
_________________________________

-Holnap már minden rendben lesz, nem nagyon morgós. A következő menése jövé hétre esik, igen, határozottan akkorra, még mondta is, hoznia kell kabátot a lányának. Ám a pap már volt a múlt hónapban, legközelebb tavasszal gyün...
Az messze, nagyon messze!
Siken fejét vakarja:
-No de mért van ez így? Húzzunk innen a fuvarossal, zsírosan meg kéne kenni! Nem akarok nősülni!!! Sem itt leélni az életem.
ha ránézel Ormondra, látod, valóban kielégítő az állapota. Dentas mérgesen kiül dohányt színi a ház elé.

[Iymer]

A tetőfedő válasza épenséggel nem vigasztal:
- Mindenesetre köszönöm. No, Isten áldja!

- Hogy miért van így? Te is tudsz kérdezni! Ha tudnám - ha tudná itt valaki! Mindenesetre nősülni én sem akarok, és én is szivesen hazamennék. A fuvarost meg zsírosan nem tudjuk megkennni, ahhoz túl jól megy neki. De meglátjuk, mit hoz a holnap!

Megnézem a piktort, meg is vizsgálom: a homlokára, arcára teszem a kezem, figyelem a légzését, a kezét, pulzusát is megvizsgálom. Az eredménnyel igazából nem tudok semmit kezdeni, hisz nem értek a gyógyításhoz, mindez inkább csak a saját megnyugtatásom miatt tettem. Nem kérdem meg Sikent, mikor adott neki utoljára inni, én most megitatom.
- Maradok fennt mellette egy darabon, aztán te jössz, Dentas, hajnalban meg újra Siken.

Időm mint a tenger, sétálok a szobában, nézelődök ki az ablakon, ahol csak a csillagok és a hold ad némi fényt. Hirtelen rámtör az éhség. Ha hagytak kint ennivalót, akkor eszem a Siken dícsérte szalonnából, ha nem,m akkor a sajátból, és gondolkodok a holnapi napon.
<Igen, az a hegy megmászása, az fontos lenne. A fuvaroshoz nem kell sietni, ahogy el volt ázva, macskás lesz egy ideig. Fel kellene idézni, hogy is jöttünk be, milyen úton.>

Elég álmos vagyok már, hogy az elmém képességével ne tudjam újra végiggondolni azt, hogy milyen úton jöttünk a faluba, így az majd reggelre marad. Meg talán bele is aludnék, azt meg most nem kellene.

Itatom rendben a piktort, majd a második tea, azaz olyan 3-4 óra mulva költöm Dentast, és én is lefekszem aludni.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, koraeste
_________________________________

-Nem tetszett nekem, ahogy féklyákkal körbeálltak. Mintha betolakodók lennénk, aztán meg marasztalnának! Nem tetszik ez nekem! istentelenség szaga lóg a levegőben! De erről csak csendben, nem akarok galibát, vagy hogy a ház ura kidobjon minket. Elég furcsát beszélt az a tetőfedő is. Se uruk, se istenük! Micsoda népek ezek, he?! Kéne ide valaki az egyháztól, aki jól a körmükre nézne!
A piktor békésen alszik, lement a láza. Tudott Merrow valamit, ha ilyen szépen alakul. Míg virrastasz, csendbe süppedt a falu. Párszor kutya ugatott, macskák is vernyákoltak a kert végében, ételt meg falatozhattál.

Reggel kopogásra kelsz. Siken a vénlányt fogadja, aki azért érkezett, hogy ránézzen a betegre. Ormond pislog, gyenge, de jól van. Dantes megfogja vállad:
-Minden rendben volt az éjjel. Az erdőkerülő korán reggel ment a dolgára, mi vigyázunk a házára.
Észreveszed, Siken végignéz a vénlányon, és ismered már ezt a nézést. Tetszik neki, csak hát nagyon nem ezért vagytok itt.

[Iymer]

Dentas csak hadd morogjon, úgy szokott.

Ha lement a láza, azt azért meg tudom állípítani, jó hír. Eszembe jut, azt mondta a gyógyító, hogy egy darabig gyenge lesz, így lehet, 3-4 napig, vagy akár a héten is maradni kényszerülünk. Úgy néz ki, lesz idő végigjárni az egyes szálakat, hogy hogyan tudnánk innen elmenni.

Gyorsan felöltözöm, legalább inget és nadrágot húzok.
- Elment? Ránk hagyta a házát? Ezek szerint igen szimpatikusan nézhetünk ki neki.

Hadd vizsgálja meg csak a piktort a vénlány, kíváncsi vagyok, mit mond. Én is odamegyek nézni, mit csinál, és a hozzá nem értők áhitatával várom a konklúziót. Siken nézésének nem örülök, de most ennél van fontosabbb dolog is. Beszélni is akarok a gyógyítóval. Előbb a piktor állapotáról, majd az elmeneteli szándékunkról.
- Üljön le egy kis időre, váltsunk pár szót.
- Mikor ülhet az úr lóra?
- A piktor után nézzük ezt az elmenetelt: tegnap délután nagyon sietett.
- Azt tudja, miért nem lehet innen elmenni?
- Mióta tart ez a dolog?
- Csak ezt a falut érinti, vagy a szomszédosakat is?
- Mit tud róla, hogyhogy ki tud menni a fuvaros, meg a pap?
- Milyen átkot emleget a pap?
- Kik próbáltak elmenni, és mivel próbálkoztak? Még itt vannak, vagy már csak a leszármazottaik?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: úton
Időpont: 7. nap ősz, koraeste
_________________________________

Siken vállát vonogatta:
-Felkelt, benézett, él-e még Ormond, meg hogy hevertek, aztán azt dörmögte: "nekem most mennem kell, dolog vár, maradjanak csak, úgy se tudnak innen elmenni, nem aggódom a házamért". Ez itt a faluban valami népbetegség...

Merrow megérintette a piktor homlokát, nyakát, és kérte, nyissa ki a száját.
-Elégedett vagyok. Jól van ez, nincs szárazság, kapott teát rendesen.
Mikor le akarod ültetni a lány begubózik, kendőjét összébbhúzza:
-Inkább maradok álva. Mit mondók én? Tuggya asztat amit kell a falunk eszétől. Tudom, hítta magukat oda. Kell a betegnek még két, három nap, és mehet lóval...No de hova?-mosolyodott el keserűen.
-Én nem tudok semmit. Nem vagyok okos-kocogtatta meg homlokát-Én csak fűhö', fáho' értek. Az nem csal, nem hazudik, az ember meg igen. Én mán lánykaként akartam vón elmenni innen, mert tuggya, kíváncsi vagyok. Nem sikerűt. Megyek szerte a faluba, erdő, út, földek, nem lehet, nem lehet. Néz körbe a hegyrő, nem lát más hely, csak a mi falunk. Ez nem jó, van itt valami, ami nem enged látni, elmenni. A pap se szeret ide gyünni. Ha jön, csak jön isten miatt, izzad a feje, és beszél átokról, mer' mikor akar ő arról beszélni otthon, mit tanált itt, nem tud, nyelvére csomó nő, vagy ha beszél, az egész zagyvaság. Igézet hull a fejére, nem érti, hát nem gyün, nem akar új kudarc, új baj. Innen csak Mikk mene el, de hogy hogyan, nem tudom. Sose visz senkit, elzavar a fenébe, aki próbálkozik.
Közelebb hajol:
-Egyszer akart vele menni a tetőfedő neje meg a baba. Mikk rábólint. Út lett nagyon hosszú, Mikk mesélte, olyan hosszú, hogy az nem volt rendes. És jöttek a bajok: baba megfullad anya karjában, anya sikoltozott, és ütötte meg a guta. Mikk azonnal megfordúlt, gyütt vissza, de későn. Mindkettő meghótt, és mikor Mikk hazament, a neje sikoltozott, mert Mikk fia is meghótt. Mert volt neki az is, nem csak egy lyánya. Az átok büntette, mert akart segíteni: elvette életét menekülőknek, és el a fuvaros fiáét is. No, akar még tudni valami? Itt senki se fog segélni, mert senki se akar pokolra jutni.
Siken abbahagyta a beszámoló közben a stírölést, rémülten nézett rád.

[Iymer]

Merrow megérintette a piktor homlokát, nyakát, és kérte, nyissa ki a száját.

Ezek szerint a piktor magánál van?
- Hogy érzi magát, piktor uram? Tegnap igencsak rossz bőrben volt!

Döbbenten nézek Merrow-ra, köpni-nyelni nem tudok.
<Ezek szerint itt kell leélnünk az életünket? Az nem lehet, azt nem akarhatja a mi urunk!>
- Boszorkányság... boszorkányság - csúszik ki halkan a fogaim közül. Mereven nézek előre, nem tudom, mi tévő legyek, Merrow kérdésére, hogy van-e még kérdésem, sem tudok mit mondani, csak nézek magam elé.
<De hát hogy hagyhatták az Egyetlen papjai, hogy ilyen hely legyen az országunk közepén? Mindenképp tudniuk kell róla, az nem lehet, hogy nem tudják.>
<Akkor is, ha törik, ha szakad, de elmegyünk innen!>
Nem figyelek a környezetemre, továbbra is magam elé bambulok.