Krad Kegyelméből-ispotály

[Kalmárfejedelem]

"Áldassék Krad neve." -hírdeti a véset az épület homlokzatán és mondhatják azok a rászorultak, idősek, betegek; akik a pyarroni főisten kegyelméből nyerték vissza egészségüket és életkedvüket.
Erion ún. "polgári" negyedében áll; és ellát egy alapvető szükségletet a tízmilliós lakosú gigapolisz életében: ápol, gyógyít, gondoskodik a járványok megfékezéséről.
Az ellátás díjazása önkéntes; a gyógyult polgár úgy fejezi ki háláját az épületben található oltáron, ahogy pénztárcája és lehetőségei megengedik.
Gyakran adományoznak a céhek elkészült mestermunkákat, napi használati cikkeket, olykor ételt, nyersanyagokat az Ispotály számára, a megbecsülésküket kifejezendő.
Azonban nevével ellentétben a hely funkciója nem pusztán a gyógyításban merül ki. Igazi orvosdoktorokat, és gyógyítókat képeznek itt. Egyedülálló szakönyvtára van, amely felöleli az élettan, és a gyógyítás tudományának teljességét. Az itt tanult orvos-papok a hitük mellé komoly elméleti és gyakorlati tudást kapnak, amellyel felvértezve eséllyel szállhatnak szembe a betegségekkel, különböző mérgezésekkel; talán csak Krán méregkeverői képesek rajtuk kifogni...
Az Ispotály nyílvános hely, társadalmi státuszra, rendre, korra és nemre való tekintet nélkül bárkit befogadnak, senkitől sem tagadják meg az ellátást.
Az már más kérdés, hogy egy meggyőződéses Tharr hitű emberre nem fog kiterjedni a hatalmas Krad kegyelme...

[Kalmárfejedelem]

(...folytastás a Kézmûvesek és Kiskereskedõk utcái-ból...)

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap


Az Ispotály különálló telken fekszik a negyedben, sajtát udvara és kertje van, ami tárva nyitva áll az emberek előtt, a tanulnui és gyógyulni vágyó emberek tömegei rajzanak a kapun ki-be.

-Nemcsak Ispotály...-magyarázza Abdul- hanem orvostudomány egyetem és Krad-szentély is. -Ööö...kegyed pyarronita vallású ugye? Valószinűtlen, hogy a szent emberek azonnal felgyógyítanák ha természetes gyógyulással is lábra állhat, de ki tudja hogy döntenek...

****

Krad Kegyelméből Ispotály


Megálltok az Ispotály főkapuja előtt, Abdul és Yasar betámogat az óriási belső hajóba, ami több teremre van felosztva a betegségek fajtája és neme szerint, van amelyik előtt paplovag posztol.
Fiatal arany és fehér tógát viselő pap lép hozzátok.

-Krad hozott benneteket. -Hozzák a hölgyet utánam, a sebellátóba megyünk.

Egy tiszta világos és napsütéses szobába visznek, a kiváló szellőztetés és az elsőrangú higéniés körülmények ellenére mindent áthat valami fanyar alkimista vegyszer szúrós szaga.
Egy suhanc korú novícius éppen most is a padlót sikálja. Mikor a pap belép meghajtja magát és távozik.

A pap feléd fordul:

-Üdvözlöm, a nevem Nikola.
-Kérem üljön fel az ágyra, hogy megnézhessem.

-Elnézést de szabaddá kell tegyem a seb környékét mert így nem látom.

A pap a ruhádnak a felső részét -nem az egészet csak a bal vállad-lapockád környékét egy éles sebészkéssel széthasítja. A ruha nem esik le csak nyitott lesz a hátán.

-Úúú...ez csúnya. Szerencséje volt hogy ilyen jó erőben van, a csuklyás-izomszövet megfogta a lövedéket...de az izom elszakadt, ha össze is varom és természetes gyógyulással épül, fel akkor is egész életében érezni fogja, különösen mikor erőt fejt ki...ha el is látom ez akkor is tartós egészségkárosodás. Nem súlyosan, de hosszú idő lesz a teljes felépülés.

A pap elgondolkodva rád néz:

-...Szeretném az úr Krad kegyelméből visszadni a teste épségét, de tudnom kell, hogy hiszi és vallja-e egyházunk tízenegy parancsolatát? -néz rád a szemedbe nézve, fürkészően miközben válaszolsz.

[Navaratna]

(Zanazan)

Igen szépnek találom az isdpotályt, ha nem lennék lerokkanva, biz isten körbejárnám. Van ízlésük a kradistáknak (ez így hasonlít a fradistára... ).
Abdul kérdésén eltűnődöm:
-Apámék hitték az istencsaládot, belém is vertek valamennyit...
Én is dünnyögök egy köszönésfélét, szorongok előre, hogy közlik velem, lőttek a szakmámnak, mert egy életre tönkretett a lövés. A tisztaság meglep, némelyeknek a portája egy pöcegödörhöz hasonlít, itt meg a padlóról is enni lehetne.
-Zanazan vagyok-kérésének megfelelően leülök, hagyom, hadd tegye szabaddá a lövést úgy, ahogy kell. Az izomszakadást hallva megrándul az arcom. Lelki szemeim előtt konyha képe jelenik meg, magamon köténnyel, szoknyám szélét gyerek rángatja és dagadt tahó férj böffent a padon, hogy éhe van, falna... Valami csípni kezdni a szemem és sűrűn pislogok.
-Azt akarja mondani, ha rábízza a természetre, búcsút mondhatok fegyverforgató szakmámnak?
Lehunyom a szemem, küzdök a sírással. Állam megfeszül, fogaim majdnem csikorognak. Aztán Nikola előáll valami másikkal, fél szemem reménykedve felnyílik:
-Az segít? Akarom mondani képes Krad erejével rendbehozni úgy, hogy újra használhassam fegyverem?
Előbányászom emlékeim közül, mi az a 11 parancsolat, de csak pár ugrik be:
-Arra gondol, megvetem-e Orwellát, tisztelem-e feljebbvalóim? A többit, nos... Most nem ugrik be. De ha kisegítene velük, megköszönném.
Én és a vallás! Ám ha Krad most megszánja az én tinglitangli lelkem, legyen úgy, minden hónapban adok neki adományt, csak ne kelljen asszonyi sorsra kárhoztatva férjhez mennem és felcsináltatnom magam!
-Eddig mindegy volt nekem, ki néz le rám az égből, ki nem. Szorongatva vagyok, nem hazudok, eddig nem igazán éltem vallásos éltet. De ha ön ma össze tud engem rakni, hulljon ki szeme az üregéből, ha nem hálálom ezt meg minden hónapban tisztességgel és ha nem foglalom imáimba Kradot!
Mély levegőt veszek:
-Szóval hogyan is szól az a 11 parancsolat? Családom hívő volt, én meg olyan semmilyen, de mától másképp lesz. Alávetem magam az ég gyógyító erejének.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap

-Nem. Ha a természetre bízzuk, egy fél évig biztosan kiesik a munkából, mire újra olyan lesz a válla mint régen.

A tizenegyparancsolatra való válaszodra joviálisan elmosolyodik és a társaidhoz fordul:

-Ki tudnák segíteni a hölgyet?

A szurtos Yasar a fejét vakarja:

-Hát...az az igazság hogy én Sogron papjának készülök...-magyarázza.

Abdul is zavartan a szakállába túr:

-Sajnálom atyám de Zanazanon kívűl egyikünk sem pyarronita. -vonaj meg bocsánatkérően a vállát.

Nikola elnézően felsóhajt.

-Rendben, értem. Hagyjanak magunkra kérem.

Miután elmennek Nikola feléd fordul.

-Tekintettel az állapotára most megkímélem a tanítástól, de igen nagy örömömre szolgálna ha legalább egy héten egyszer megejtene egy istentiszteletet valamelyik szentélyünkben. És egy kis hitoktatás is ráférne magára... Ha már eddig hanyagolta a hitéletét legalább most majd kikupáljuk e tekintetben is.

- Azonban mivel a szülei pyarroniták voltak gondolom legalább egyszer élteében, ha máskor nem de a Névadáskor egy pap megáldotta már önt mikor kicsi volt nem?

-Rendben kezdjünk neki.

-Előszőr el kell távolítanom a lövedéket. Ez nem lesz kellemes, mert meg kell nyitnom a sebet, hogy kihalásszam.

Nikola egy másik vékonyabb fémpengével a hátadhoz lép. Egyszer-kétszer érzel egy nagyon intenzív nagyon erős éles fájdalmat, de ez nem tart tovább egy-két másodpercnél, majd kihúzza a vessszőt és egy edénybe dobja. A friss vérzésre nedves gyógyfőzetes gyolcsot szorít. Pár tekercset átvérzel, mire a vérzés csitulni kezd.

Nikola lehunyja a szemét összekulcsolja a kezét és imádkozni kezd.

-Kérlek urunk áld meg ezt az embert ki szükség idején fordult hozzád és gyógyítsd be sebeit.!

Nikola nyakában a szimbólum sárgás fénnyel felizzik. A tenyerében támad valami fényes gömb, végigsimít a hátadon, válladon- ahol átütötte a lövedék, és a sebszélek nyom nélkül záródnak, helyén sima rózsaszín bőr marad.

(Off: Nikola Összesen 5Ép-t és 10 Fp-t gyógyított rajtad.)

-Áldassék az úr neve! -fejezi be Nikola a szertartást.

- Végeztünk is, mehet dolgozni. -Ha legközelebb megint szüksége lenne gyógyításra keressen nyugodtan engem, és segítek, de a feltételem az, hogy egy héten egyszer eljár hozzám hitoktatásra a gyülekezetbe -ide az ispotályba, és részt vesz az aznapi istentiszteleten is. Azt hiszem ez korrekt ajánlat. Akkor a hét utolsó napján találkozunk a Szentély imatermében délelőtt ha önnek megfelel. Krad áldja. -aztán magadra hagy, és a dolgára megy.

[Navaratna]

//Mi lett a lábán lévő buktatózsinór okozta vágással? Azt befáslizta, vagy számoljam bele a vállas gyógyítástól az is helyrerázódott?//

(Jó muri lesz ez a Zanazan féle hitgyülibe járás )

(Zanazan)

"Fél év! Azalatt akár duplájára is hízhatok és soha többé nem jönnék formába!"
Yasar istenére történetileg kívéncsi vagyok ám, meg is jegyzet, alkalomadtán kikérdezzem, mi parázsban terem ez a Sogron.
Szóba kerül a vallási élet és én elanyátlanodva nézek a papra:
-Ööö, ide kéne jönnöm oktatásra? Hú, remélem bír velem, kíváncsiságomról vagyok híres, szóval amit nem értek, én aztán megkérdezem becsülettel.
Arra bólogatok, hogy igen, apám meg anyám Gilront tisztelte, már csak a mesterségek istene vonulat miatt, lévén ők ízig-vérig szűcsök.
Felkészülök, hogy majd kicsúszik pár potyadék a számon, ha megbabrálja a pap a vállsebem. Nos, a rövid fájdalom rövid vinnyogást eredményez A vessző láttán kicsit elsápadok. Szép darab. Árgus szemekkel figyelem, hogyan gyógyít a pap, sosem votl ilyenben még részem. A felizzással együtt kerekedik a szemem, aztán csak lesek, hogy itatódik fel a sebem. Nagyon óvatosan odanyúlok, amikor végzett, ténbyleg úgy történt-e, ahogy éreztem, láttam. Igen, a sebem felszívódott. nagyon megvidámodok, leugrok az ágyról, és meglapogatom ölelésemmel a papot, két oldalról arcon csókolom:
-Ez kész! El se hiszem! Egy csettintéssel meggyógyított! Ó, bocsánat, kicsit heves voltam -lépek el tőle, nem biztos, hogy egy papi személy ilyen örvendezéshez van szokva. A pap fiatal, de nem a férfit látom benne, hanem azt, aki meggyógyított. Vidáman böködöm a vállsebem helyét, gyönyörűséggel szemlélem. Fogalmam sincs, hogyan néz ki egy istentisztelet, meg milyen tagok járhatnak el rá, na majd megtudom.
-Ha akkor nem vagyok szolgálatban, itt leszek.
Vigyorogva, mint a tejbetök, úgy hagyom el a szobát, szemeimmel Yasart és Abdult keresem. Ruhámat megigazítom, ahogy tudom.
-Ezt nézzék! A pap eltüntette!-és mutogatni kezdem rózsaszín vállam, nem érdekel, ki látja Nagyon büszke vagyok és felettébb elégedett. Kölkös férjes rémkép szétzúzva, ismét bige vagyok a gáton

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap


Nikola meglepődik a kitörő örömödön, de jólesik neki, hogy jótt tett.

-Ugyan...-mondja kicsit elpirulva...-Krad kegyelméé az érdem, én csak a közvetítő vagyok. A csodát nem én teszem, hanem az isten.

****

Abdul és Yasar mosolyogva nézik a gyógyulásod.

-Hála Kradnak, vagy hogy hívják...-dünnyögi Abdul.

A kordéval visszakocsikáztok Abdul műhelyéhez.

A hangulat vidámabb, Abdulnak végre másra is van gondja:

-Ha hazaérünk te meg megfürdesz! -jelenti ki Abdul a még mindig fekete koromban pompázó Yasarra nézve.

-Mánpedig nem moshatom le Sogron szent lehelltét! -jelenti ki a fiú karba fonva kezeit.

-Majd rádlehelek én mindjárt egy olyat, hogy arról kódulsz te kis briganti! És mégis meddig akarsz ilyen szurtos lenni? -csattan fel Abdul- Vagy tán úgy gondoltad így járhatsz-kelhetsz majd a házban? -Meghfürdesz és kész, majd a fiúknak szólok hogy rakjanak a vízbe, de nem fogok egy kis szurtos disznajjal egy fedél alatt vacsorázni!

Yasar elhallgat és igyekszik a kormot minél jobban beledörzsölni a felkarjába.

(a reag folytatása a Kiézművesek-topicban.)

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A patkányemberek támadása után- Az Ispotályban


Nem vagy olyan állapotban, hogy gyalog elvergődje az ispotályig, egy akkora városban, mint Erion. Leintesz egy nyitott konflist felkapaszkodsz a hátsó ülésre és ledöglesz, míg oda nem értek.
A bérkocsi 3 rézbe került.

****
Útbaigazitást kérsz az első lovagtól akiinek krad szibólum lóg a nyakában Nikola atyához.

Nikolát az ispotály részben találod éppen sebet varr össze egy éjaszajkai késelés áldozatán.

Felpillant és -körülmények ellenére elmosolyodik-:

-Látom nem tud nélkülem élni.... Te jóságos Krad hogy néz ki! Egy perc ezt összevarrom és a magáé vagyok Zanazan!

[Navaratna]

(Zanazan)

Miközben kocsizom, lesem a sebeim. Mintha azt várnám, hogy mindjárt elkezdek patkánnyá változni. Kicsengetem a 3 rezet, aztán sebeimhez mérten fürgén beiszkolok az ispotályba. Nikola egyszer már segített, akkor most is tud! Ami -vagy aki, ha már papról van szó- egyszer bevált, mért cseréljem le másra?

Leroskadok, míg a varrás tart:
-Ó, emlékszik a nevemre? Csodás... Azt hittem csomó fércelnivaló között én elveszek... Még szép hogy magát kerestem, legutóbb is isteni csodát tett! Nem veszélytelen foglalkozást űzök. Ma valami patkányból emberré váló szörnyek jutottak nekem. Mondjuk összetehetem a két kezem, hogy felkeltem az érkezésükre, biztos hatott az imám...
Megelőzve a kezelést, leveszem a vértem, és a sérült részeimet részben, előre elérhetőbbé teszem.
-Az őrök azt mondták, vigyázzak, mert könnyen felszedhetek valami betegséget. Ugye nem lettem veszett vagy nem változom patkánnyá? -ránézek az egyik marásra a vállamon, beképzelek hetet-havat:
-Itt mintha hosszabb lenne a szőröm...Ez már az?!

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A patkányemberek támadása után- Az Ispotályban


-Azért még ne temesse magáz Zanazan, jó helyre jött. - mondja Nikola és megvizsgál.

-Igen, ez valóban patkányember karma nyoma...-dünnyögi- -Hol találkozott velük? ....

-Nos, ami önt illeti a lychantrópia valós veszély, a patányemberek és farkasemberek is terjesztik.

-Csúnyán összekarmolták és harapták. Többnyire egy hét a teljes lefolyás de ahogy mondta azonnal jött. Ki tudom tisztítani és fertőtleníteni a sebeit. Utána elvégeznék még egy kisebb szertartást...annak már nem lesz köze a gyógyításhoz, csak meg akarok bizonyosodni felőle, hogy biztosan nem lappang a testében a kór. ....Tudja Krad kegyelmébeől a papok képesek megállapítani a halandókról, hogy szenvednek -e valamilyen rejtett nyavalyában. Ne haragudjon hogy most nem a papi hatalmammal gyógyítom fel, de semmi olyan baja nincs, amin jó gyógyszerek, alapos orvosi ellátás és egy hosszú pihentető alvás ne segítene. Csak akor kérhetem uram kegyelmét ha nagy a szükség. De a maga baját megoldja az orvostudomány és egy pihentető alvás.

Nikola meleg vizet, tiszta gyolcsot hozat; és valami kristályos por és növényi zsíradék segítségével az orrod előtt kotyvaszt össze valami orfacsaróan szúrós szagú és kék színű zselés állagú valamit.
A sebeidet kitosztogatja enyhe lugos oldatba mártogatott kendővel, aztán bekenegeti az összes karmolást és harapást a kék zselével. Mikola ezt nem meztelen kézzel teszi hanem kesztyűben és azt is érted miért: átkozottúl csíp.

-Ne ficeregjen, ezt rajta kell hagyni estig. Szerencsére nincs olyan sebe amit varrni kellene, de a nagyobb karmolásokat bekötöm, hogy ne dörzsölődjön le róla az anyag.

-Ne fürödjön le ma estig.

Azután összekulcsolja a kezét, csendes imába réved, a szimbóluma felizzik a nyakában. Észreveszed, a szimbólum mindig világít amikor a pap "varázsol"-abból lehet tudni.

Niikola kinyitja a szemét:

-Nincs nyoma fertőzésnek, sem más betegségnek.

-Jól van Zanazan, menjen haza és aludjon és semmi esetre se dörzsölje le a gyógyszert!

Ezt viszont nagyon nehéz megtenni, mert a csípő érzés nem enyhül, sőt állandósulását érzed. Mintha besózta volna a sebeidet és azt mondaná maradj vele nyugton.

-Tudom csíp, de 2-3 órán belül a csípő érzés elmúlik. Addig bírja ki valahogy, utána már nem fogja érezni, mert felszívódik.

-Krad óvaja Zanazan!

[Navaratna]

(Zanazan)

-Hol, hol, munka közben! Afféle őr vagyok, de meg nem álmodtam, hogy ilyen dögök is elém kerülhetnek, nem sikátorban dolgozom én, nem kétes helyen, hanem tisztességes utcán ám!
Megint egy idegen szó, megpróbálom visszamondani:
-Likatópia?! Az mi a búbánat? Rosszul hangzik, bele lehet halni?

Mindent a papra bízom, ő a gyógyító, én meg a betege.
-Milyen szerencse, hogy itt találtam! És hogy Krad a gyógyítás istene...Ó, ön tudja felmérni, kell-e csoda, vagy sem
A kék trutyit látva grimaszolok, nem bizalomgerjesztő, és ráadásul csípni is kezd! Ficergek. Hallva, estig büdösen, kenőcsösen kell maradnom, ajkamba harapok:
-De ugye este már lemosdhatok? Olyan szagom van mint egy napszámosnak! És akkor ezt a viszkető izét is lemoshatom?
Kíváncsian figyelem a medál meg a pap munkáját, és a jó hírt hallva vigyorgok, rákérdezek medáljára:
-Mondja, mikor az világít, akkor meleg is? És mitől világít? Beleköltözik Krad?
De eközben persze ujjaimmal játszom, hogy lefoglaljam őket, mert máskülönben kapnék a kötéseimhez vakarózni. Viszont renre emlékeztetem magam: ha megteszem, patkánnyá változom! A végén a papot kétoldalt arcon csókolom, így köszönöm meg hogy megint összerakott

Kocsit fogok magamnak, fáradt vagyok. Szeretném kialudni magam, aztánb majd este lefürödni, hisz jön Nabil...