Sherali kalandok [OM-UT]

[Sessaryen]

(Chin)

*A házikót meglátva szélesedik a mosolyom, és előkapom az üvegem... Nagyot húzok belőle.
Az utitársam javaslatát lelkesen támogatom.*

< Reggeli!!! >

- Jobbat nem is tehetnénk! Már úgyis nagyon hiányzik a reggelim, hátha kapunk valami harapnivalót...
- Verdon kisasszony! Meghívhatom egy reggeli-ebédre és egy kis itókára? - meglengetem üres üvegem... - Sajnos ez már elfogyott...

*Az ösvényre visszanézve látom, hogy nincs ösvény. Felettébb érdekes.*

- Tudta hogy mi szellemek vagyunk? - vigyorgok a lányra.

[Niobe]

( Nasha Verdon )


* Ahogy társam vigyorát meglátom, és a flaskát, amint jót húz belőle, kicsit morcosan összehúzom szemeimet. Megvárom mondókája végét, majd rászólok: *

- Nem ártana, ha kicsit mértéket gyakorolna. Ha segítséget akarunk kérni a háziaktól, nem biztos, hogy jó ötlet hullarészegen beköszönni. Idegen helyen nem ártana kicsit jobban odafigyelni. Viszont a meghívásnak nem tudok ellenállni. Már én is éhes vagyok és az erdőben nem találtam ennivaló gyümölcsöt.

- Remélem a háziak nem lesznek szellemek.

- Na menjünk, majd lesz valahogy.

* Ahogy a ház felé közeledünk, próbálok odafigyelni a környékre, hogyha baj van, időben tudjak legalább én reagálni. *

[Sessaryen]

(Chin)

*Óvatosan körbenézek*

- Részeg? Hol? - majd leesik a tantusz és magamra mutatok, közben csodálkozva nézek rá. - Hölgyem! Én még csak egy kis frissítőt ittam, mitől lennék részeg?

*Legyintek, nem tudhatja... A ház felé ballagok, közben figyelek mindenfelé: hátha valaki felbukkan, akin demonstrálhatom milyen illedelmes, és mennyire józan vagyok...*

[Navaratna]

//Nem, Lorin, eddig bambultam, megvártam míg lesz ihletem //

(Wenla)

Ha már így megegyeztünk, biccentek és elindulok arra, amerre Zenton fekszik. Szemem dörgölöm elálmosodtam, de jobb lesz civilizált helyen aludnom, mint az erdőben, menedék nélkül fejem felől.
Út közben a magam kedvére dudorászom, ám ha útitársam nem botfülű, kihallhatja ebből is, nem csak háztáji nótát próbálgatok, hanem van érzékem az efféléhez.

[Shalar un Daleien]

(Ragdox)

* Kis logika után arra a következtetésre jutok, hogy beledobok egy rézpénzt én is az üstbe... Felsóhajtok, majd ha átértem visszafordulok, és ha lehet elindulok tovább.*

[Lorin O Krell]

//Ok, bocsi nem akartalak sürgetni//

Ryell

Szépen csendben követi Wenla-t. Közben kezébe veszi a levelet és még párszor elolvassa.
<<Na csak sikerült érőszak mentesen tárgyalnom, bár még mindig nem értem miért akar minden útjába kerülőt megkéselni, ha most megkérdném biztos valami frappáns választ kapnék...inkább hagyjuk majd később mikor már nem lesz ilyen agresszív.>>

Mikor meghallja hogy dudorászik kicsit meglepődik.
<<Nocsak! Ért a zenéhez? Meg a késekhez is... biztos nem vándor>>

-Megkérdezhetem mi szél vetett erre?
<<Jó lenne fényt deríteni ki ő és miért van itt. Ebből talán sikerülne rájönnöm arra hogy ki az aki a levelet írta. >>

[Navaratna]

(Wenla)

Provokatív vagyok:
-Milyen szél? Alfartáji. Muszáj tudnia? Én se kutakodom a maga háza táján. Szétveti a kívéncsiság? Szeretné, hogy eret vágjak magán? Azt mondják, az jót tesz -sandítok rá szemem sarkából.

[Lorin O Krell]

Ryell

-Pontosan ... szétvet a kíváncsiság... leginkább a felől hogy ki az aki mindkettőnket ismeri! Gondolom ön sem azért van itt mert olyan szép erre felé a táj... vagy igen?
<< kezdem elveszteni a türelmem!!! >>
Az előtte haladó minden moccanására figyel hátha komolyan gondolja az érvágást. Ezt megelőzendő egy nagyon kicsit le is marad.

[Navaratna]

(Wenla)

-Nem kötöm az orrára, mit kódorgok itt. Magánügy. Én se állok le mindenféle útszéli idegentől azt tudakolni, hogy hívják és merre viszi a lába. Választhat a nagymamámat látogatom, szellemi felemelkedésem keresem és a titkos küldetésben járok között. De még mindig fenmntartom a bűnbocsánat árulását. De ahhoz a hamisítványhoz semmi köze, amit féltve szorongat. Ismétlem: hülye vagyok hitelt adni névtelen firkálmányoknak, bár szívesen pofán verném azt, aki a nevemmel szórakozik. Úgy látom, magát ez nem zavarja. Vagy hozzá van szokva, vagy holdkóros, aki ebben égi jelet lát. Kalandozó-szindróma. Ismét csak részvétem.
"Bakker, mi a fene ütött ebbe? Remélem nem a törvény emberei eresztették mégis utánam és arra vár, hogy beismerő vallomást tegyek. Sose húzza ki belőlem, hogy öltem és most menekszem. Nem ezzel indítanak azok, akik nem hibbantak.

[Lorin O Krell]

Ryell

-Miből veszi hogy nem zavar? Ellenben míg nem tudok semmit arról aki ezt írta semmit sem tehetek ellene! Ezért érdekel miért jár erre! Ha nem akarja ne mondja csak el majd rájövök így is legfeljebb tovább tart.
-Akkor csak vezessen a Zeton nevű helyre.Remélem mihamarabb odaérünk... na meg azt is hogy a helyes úton haladunk.
<<Idegesítőbb mint Alix ...volt >>
<<Hogy milyen szószátyár!Habár máshogy is megtudhatom amit akarok csak félő hogy nem sikerül és lebukok akkor meg biztos megkóstolom a késeit >>

[Navaratna]

(Wenla)

Megtorpanok:
-Hű, de nagyon biztos abban, hogy megtudja amit akar! Fogja már fel ember: semmi köze hozzá! Hogy jön ahhoz, hogy zaklasson?! Nem érti azt a szót, hogy NEM?! Rohadtul semmi köze hozzá! Mi a f*sznak akar vájkálni itt az életemben, he? Méghogy nem tehet semmit egy fecni ellen! Nem kell komolyan venni, ennyi! És igen, jó felé megyünk! -kiáltom és majd felnyársalom szemeimmel.
"B*szná meg az ég az élhetetlen embereket! Azt hiszik, van joguk turkálni, és még nekik áll feljebb, hogy nem terítem az orruk elé azt is, egy nap hányszor szellentek!"

(jól felnyomod a karim agyát Élvezet lesz nézni, ha majd visítva ráugrik a karidra )

[Lorin O Krell]

Ryell

Kicsit meglepődik...
<<Ez bolond! Ez teljesen bolond... kit érdekel az élet? Cseppet sem érdekel. Pusztán azt akartam megtudni minek van itt? Annyira magánügy?... mindegy biztos napszúrást kapott.>>

-Ahogy gondolja...-sóhajt lemondóan.
... inenntől inkább csendben követi Wenla-t.

[Navaratna]

(Wenla)

Veszek pár mély levegőt.
-Jó. Helyes. Hú, maga ért ahhoz, hogy kihozzon a sodromból.
Egy ideig csendben megyek én is, majd lefoszlik rólam az idegesség, és egészen békésen megyek, újra a dúdolással ütve el az időt. Mintha az imént nem is forgattam volna a szemeim vad indulattal. A végén annyira megnyugszom, hogy még mosolyogni is tudok.

[Lorin O Krell]

<< Ahogy így dudorászik a Fehér Fény házára emlékeztet Lar-Dor ban... az ottani bárdok értették a dolgukat. Mindig valami újjal kecsegtettek.>>

<<Hogy kihozom a sodrából ? ezt se sokan mondták még... bár a mester gyakran a világ végére kergetett volna, na ő mondogatta. várjunk csak! Hiszen a mester küldött ide. Akkor a levél és az amulett is tőle van, akkor viszont ismeri Wenlat. Szóval lehet hogy, Wenla is ismeri őt. Ha megkérdezem megin leharapja a fejem... majd később>>

Gondolataiba merülve követi Wenlat de látszik rajta hogy, aligbirja visszatartani kimondatlan kérdéseit.

[Navaratna]

(Wenla)

Párszor rápillantok, szemei forgatom. nem bír magával a hapsi. Messziről lerí róla, alig bír szavainak gátat vetni. Most már dúdolásról énekre váltok:

Ismertem én egy embert,
szava mint a tenger
meresztette szemeit,
de kérdezni nem mer.

Jobban teszi ha hallgat,
addig is csak csend van,
nem fojt bele szózatba,
maradok szárazban.

Ám az ilyen nem bírja
mindene a pletyka,
nem mindegy hogy ki kivel
hányszor megy dikóra.

Vigyázz vele, mert ravasz
kikérdez mindenről
mit ettél és hogy jött ki,
a gyanta füledből!

Megszámolná hajszálad,
ha bírnád ki várni,
akkor se felejtene
mindig csak kérdezni.

Ismertem én egy embert
bevarrtam a száját,
meresztheti szemeit,
így nem látja kárát.

És vállat vonva dúdoltam megint...