JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap
Mire leérsz a tűzőrők ás Abdul segédei már eloltották a tüzet. Elsőnek az éles szemű Yasar figyeli ki, hogy közelitesz. A tetőtől talpig kormos kis ordani piritósból csak a villogó zöld szemek látszanak ki egyébként a bőre és a ruhája szénfekete, mint akit most füstöltek, vagy a szenespicéből jött.Az elszenesedett nyersanyagokat és szőnyegeket pakolgatta éppen.
Odaszalad hozzád, előszőr nemigen tudja hogy segítsen, mit csináljon de nagyon akar... csak körbeszaladgál és gúvadt szemekkel ijedezik az állapotod látva:
-Zanazan néni! Zanazan néni! Tessék rámtámaszkodni majd én segítek menni!- szurtos kezek fonódnak a derekadra míg bicegsz.
Mikur Abdul meglát összecsapja a kezét:
-A dervisek szakállára! Te jó ég! Hozzad fiam, hozzad, bent lefektetjük...illetve dehogy...hozd a csacsit, meg a kordét az Ispotályba visszük!
Hamarosan szamár vontatta kétkerekű kordé kerül elő. Abdul segédei felraknak a durva posztóval bélelt paltóra. Azért van a plató posztóval kárpitozva, hogy a drága szönyegek ne sérüljenek a pakoláskor.
-Renben fiúk. Míg helyre nem állítjuk a károkat egyenlőre bezárunk. Takarítsatok ki. Elmegyünk az Ispotályba.
****
Abdul hajtja a kordét, Yasar beül melléd a platóra és ad egy kulacs vizet.
-Megtudott valamit a támadókról Zanazan? -kérdi Abdul- Köszönöm hogy leállította őket, még jó hogy a kár nem jelentős. Néhány próbadarab, egy-két vég vászon no meg újra kell meszelni. Nem vág a padlóhoz, de sajnos muszály vagyok bezárni míg a károkat helyreállítjuk Talán három nap. Azt javaslom addig feküdjön és gyógyuljon. Rútúl elbántak magával...hányan voltak?