Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Sirak]

Teteb Azurec
<Nem tetszik nekem ez, olyan furcsa, hogy itt valaki van egyáltalán. Maga a hely sem normális. jobb lesz, ha inkább tovább állok és nem bonyolódok további zűrzavarba.>
- Bocsásson meg modortalanságom miatt, csak barátom eléggé ittas és az esső elől bejöttem ide, de úgy látom zavarunk, szóval megyünk is, hallom is, hogy már elállt az esső.
*Ezzel bólintok és ismét felveszem a a fickót, ahogy eddig hoztam, tőröm továbbra is rejtve tartom, de készülten, ha esetleg valami probléma lenne.<Legalább a távozás legyen zükkenő mentes, aztán keresek valami elhagyatott területet, de mi legyen az?>
- Viszlát! *Bólintok, majd hátat fordítok a lépcsőre nézve megkönyebülök, hogy most nem kell felfelé mennem ezen a hosszú lépcsőn.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város kikötőjében-tömlöcében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*Megragadod az ájultat és felemeled, majd elindulsz a lépcső felé. Ekkor fura érzés tőr rád. Az elmédnél mintha a védelmet nyújtó pszi pajzsok nem védenének már egyáltalán. Megtorpansz, és gyorsan az elmédet védő pajzsokra koncentrálsz. Rémülten tapasztalod, hogy a mentális energia, mely az akaratodat védte, most semmivé foszlatva párolog el. Ekkor számodra ismeretlen szavakat hallasz a hátad mögül. Riadtan fordulsz meg, de már késő. A csuhás alak úgy látszik nem tréfált, mikor azt mondta, hogy „Jobb lesz, ha egyelőre nem tudsz megmozdulni, és majd később ezt megbeszéljük”. Kezével jeleket fest a falra, és pár szót mormol. Hírtelen testedet zsibbadás fogja el, és egyre gyengébbnek érzed magad. Erőtlen lábad már nem bír tovább tartani, térdre rogysz, majd a jobb oldaladra esel. Szemedet is csak erőltetve tudod mozgatni, teljesen lebénultál. A fickó lassan közelebb lép hozzád, és látod amint kirúgja erőtlen kezedből tőrödet. Ezután a szemedbe néz, és koncentrálást veszel észre tekintetéből. //Sajnos 5-t dobtam asztrálra, nem sikerült.// Nagyon erős félelemérzés kezd úrrá lenni rajtad. Hírtelen olyan erős fájdalom jelenik meg a testedben, melytől azonnal elájulsz.

***
*Felébredsz. Hűvös, dohos levegőt szívsz az orrodon keresztül a tüdődbe. Szemedet kinyitod, és homályos fényekre leszel figyelmes, és mikor már hozzászokott szemed a sötéthez, látod, hogy 2x2 méteres szürke, kopottas kis helyiségben vagy, melynek az egyik fala helyett vasrácsot látsz, és azon a rácson van a kijárat is rácsos ajtó formájában. Ezen át a homályos folyosót látod, és veled szemben egy másik hasonló helyiséget. Ekkor eszedbe jut a fájdalom, és félve nézel végig magadon, de szerencsére megvan minden porcikád, és szerencsére épen. Viszont azt látod, hogy a bal bokádra vas bilincs van erősítve, melyen 1 méteres láncon nehéz vasgolyót látsz. Ez valószínű a tömlöc, és te most rab vagy. Aki a toronyban volt, valószínű valamilyen átokkal gyengített le, és így kerültél ide. A veled szembe lévő zárkában, egy vékony testalkatú, őszes ápolatlan öreg férfi ücsörög. Úgy néz ki, mint aki már évek óta itt sínylene. Mikor megmozdulsz felfigyel rád, és mint aki ennek a „háznak” lenne a házigazdája, megszólít.

-Légy üdvözölve a férgek, és patkányok által lakott királyi lakosztályban. HAHA… és hosszú röhögésben tőr ki, mint ha megbuggyant volna.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz este
Résztvevők: Twou Line, Rhienna D’Vire, Gondo
__________________________________________________

Twou Line

*A fogadós elveszi tőled a ludat, és csak annyit mond: - Ahogy az úr óhajtja. Majd visszamész a többiekhez, és beszélgettek.

Gondo, Rhienna

*A pincér egy kicsit meglepődik a kérdéseden, de válaszol rá.

-Hogy is mondjam. Úgy egy fejjel magasabb, mint egy átlag ember, és nagyon erős testalkatú. Az istenek kegyesek voltak hozzá, mert nem csak a teste erős, hanem az akarata, és a tudása is. Legalább is azt hallottam. Bár igaz, ami igaz, én mikor láttam valahogy olyan érzésem volt, mint ha tudná, mit cselekszik, és nem tűr ellenvetést. Egyébként hosszú fekete haja van, melyet mindig varkocsba kötve hord, és állandóan vaskos páncélokban jár, mintha mindig háborúra számítana. Ahogy tudom, igazságosan jár el teteivel, de kegyetlenül bánik el a törvényszegőkkel.

*Nem mond többet, és igazából így fogalmad sincs, hogy találkoztál e vele, vagy sem. Ekkor tér vissza a lovag, de már nincs nála a lúd.

***

*Míg a finom vacsorát eszitek, mely finom sült lúd, és zöldség köretből áll, a fogadó kezd megtelni vendégekkel, és látjátok, hogy estére megint eleredt az eső. A vendégek átlagos kereskedők, és utazók, persze jó módúak.

//Nyugodtan beszélgessetek, nem kell rám várni. //

[Sirak]

Teteb Azurec
- Huhu, de vicces, nem is tudom, hogy birjam ki kacagás nélkül.
<Kellett ez is az éjjszakára nekem, lehet innen ki se jutok. A fickó! Az nincs itt, tehát vagy meghalt már vagy egy másik cellába van. Legalább egy picit megijed.>
- Még mindig a toronyba vagyunk? *Kérdem az öregtől, szépen közben végignézem őt és az egész helyiséget is hátha van valami kiút. - És volt velem egy másik ember is nem tudod, hogy ő hol van? Te hogy kerültél ide? Ki lehet innen jutni? *Bombázom meg kérdéseimmel, hogy legalább idegesítő nevetését abbahagyja.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város tömlöcében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*Az öreg elhallgat, mikor a kérdéseiddel elhalmozod, majd meredten néz rád.

-Micsoda, milyen torony? Ez a városi börtön, ha eddig nem vetted volna észre. Hö, szerencsétlen. Nem, nem hoztak veled senkit ide. -* Mondja egykedvűen. – Csak téged dobtak ide be, mint valami zsákot.

-Én hogyan kerültem ide, az már régen volt. Mondjuk úgy, hogy nem tetszett annak a parasztlánynak a férfias hozzáállásom. -* És ekkor hangos farkas vonyítás félébe kezd, majd hangosan felröhög.

-Mivel nem történt komolyabb baja a lánynak, így nem akasztottak fel, hanem tömlöcbe vetettek. A fura az egészben az, hogy nem küldtek el bánya munkára, de lehet azért, mert nincs a városnak bányája. -* És ekkor megint hangosan el kezd röhögni.

-Talán már egy éve is, hogy itt lehetek. -* Hagyja abba a nevetést. - Megszökni nem szép dolog, de ha kitaláltad miképpen lehet, engem is magaddal vihetnél. Egyébként szerintem várd meg a tárgyalást, és ha nem tetszik az ítélet, akkor próbálj megszökni. Ugyanis szökésért rögtön akasztás jár, még akkor is, ha csak pár napra dugnak ide be téged.

*A beszélgetést abba hagyja, elfordul a fal felé, és nem szól többet hozzád, lehet álmos, és aludni akar. Te körbe nézel, de csak a falat, és a rácsot látod. Ki tekintve a folyosóra, jobbra is, és balra is csak cellák sokaságát látod, de nem igazán érzékelsz mozgolódást arra. Vagy nem sok a törvénysértő, vagy általában bitófa a jussuk. Ekkor egy kicsit megérzed torkodon a kötél szorítását, és megborzongsz tőle. Végül is nem öltél meg senkit. Végig kutatod magad, és sajnálattal tapasztalod, hogy mindenedet elvették, és csak a ruhád maradt. Akárhogy is gondolkozol, nem jut az eszedbe semmilyen ötlet, hogy miképpen tudnál ki jutni. Le ülsz a földre, mivel ágy nincsen, és meredten bámulod a falat.

***
*Talán már reggel lehet, mikor léptekre leszel figyelmes. Az öreg fickó veled szemben riadtan húzódik a fal sötétebb zugába, és ott lapul. Három férfi áll meg a rácsos ajtód előtt. Mind a három bőr vértet, és rövid kardot visel. Ruhájuk egyszerű, és kicsit koszos is. Az egyik közelebb lép a cellád rácsához, és megszólít.

-Hé kutya, kapd össze magad, mert Kitrichi kapitány helyettes veled akar beszélni.

[Pelso]

Gondo

*Ezt a leírást egy kicsit sajnálattal halom. Asztaltársaimhoz fordulok hát.
- A magam részéről nem pihentem, és nem volt semmi probléma.
*Rhiennahoz fordulok.
- Elnézést csak egy apróságra kíváncsi voltam. Tehát az iménti két asztaltársammal kint a téren találkoztam. Kint arról beszélgetek, hogy mostanság milyen borzalom ólálkodik a város körül. Mivel nem halottam beszélgetésük elejét így megkérdeztem tőlük.
*Leöblítem száraz torkom egy korty borral.
- Állítólag a környéken garázdálkodik egy démon. Már végzet egy fűszerkereskedővel és valószínűleg a családjával. Valamint a meglátogatásukra küldött katonákkal. *kortyolok még egyet italomból* A fűszerészt egy hónapja találták meg a tengerparton. Családjához két hete küldtek katonákat a családjához. A füvész fejét eltávolították egy feltételezhetően fogas pengével. De a lakosság egy démonról sugdolódzik. Ennek fényében már érthető miért zaklatta fel a parancsnokot az pár hulla a várostól délre. Szerintem mondjuk a város kapitányának feltűnt volna, hogy nincs eltávolítva a fejük. Tehát nem lehet közük a „démonhoz”. Ez a bizonyos Worgan kapitány meg lassan már egy hónapja elment Barlinba. így helyettesére és városiakra maradt a körömrágás a feltételezhető démon miatt.
*Kortyolok még egyet az italomból.
- És ön mitt halott, míg a várost járta? *Fordulok Rihennahoz. Felkapok egy sajt darabot és azt eszem míg válaszol.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Bármilyen furcsának is találom társam viselkedését először Gondóval foglalkozom, így amint Twou leült hozzánk, akkor odafordulok hozzá: *

- Nos, hozzám házhoz jött az információ. * mosolygok rá kicsit huncutul.
- Egyrészt az ebéd alatt az egyik asztalszomszédunk jóvoltából, amit sikerült véletlenül kihallgatni. Másrészt a kedves Kitrichi kapitány helyettesnek köszönhetően a városban található varázslócéh egyik tagjától. Mindezt most vacsora alatt akartam Önnek és társamnak elmesélni, de úgy látom Ön megelőzött.
- Megkértek engem és társaimat, hogy holnap délelőtt látogassuk meg az Úrnőt. Természetesen csak akkor, ha szeretnénk keresni egy kis pénzt, ártatlanokat megmenteni és nem félünk a szörnytől. Ugyanis hiába varázslók, ők inkább tudós félék, így nincs merszük szembeszállni a szörnnyel. A katonaságot pedig inkább hagyjuk.
- Nos, ha Ön és társam benne vannak, akkor szerintem látogassuk meg a hölgyet holnap és hallhassuk meg mondanivalóját. Veszíteni valónk nincs.

- Apropó, * és fordulok oda Twou-hoz: *
- Inkább meg se kérdezem, honnan szerezted a ludat és miért. Gondolom a fogadós nekünk készíti el, mivel nem látom a szegény párát a kezedben?


// off: Pelso kérlek addig ne írj, míg Gorodak nem reagál az én írásom után. Köszi. ( a KM kérése ) //

[Sirak]

Teteb Azurec
<Hát nem valami jók a kilátásaim, de azért igaza lehet az öregnek meg kéne hallgatni mit monnd és csak utánna megkisérelni a szökést. Mindenképp, bár, ha jól gondolom akkor már beszélt azzal a fickóval és hát biztos nem a lejobbakat mondta rólam, de előbb gondolkodj aztán cselekedj.>
- Rendben, de gondolom nem itt akar velem eszmecserélni. Vagy igen? *Közben teszek egy kis lépést hátra, hogy a rácsot kinyissák.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város tömlöcében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz kora hajnal
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*Az egyik őr leveszi övéről a vaskarikát, melyre rengeteg kulcs van felfűzve, és megkeresve ezt a cellát nyitó kulcsot, bele helyezi a zárba, és elfordítja. A kulcs hangos kattanással elfordul, és a katona kinyitja a cellát. Jól gondoltad, a rácsos ajtó befelé nyílik. A másik őr csörrenve emel fel egy bilincset, és belép a cellába. Nem tart támadástól, ezért egykedvű arckifejezéssel bilincsel meg. Miután ez sikerül ki lökdös a folyosóra.

-Menj Mikar után. -* Mutat a barna hajú katonára. Az végig mér téged, majd hátat fordít neked, és elindul a homályos folyosón. Neked muszáj követned, mert a mögötted lévő két katona ellenkező esetben durván előre lök. Végig haladva a folyosón, nem sok rabot látsz. Amiket látsz, azok meg pitiáner kis tolvajoknak, és utcán élőknek látod.
A folyosó nem hosszú, talán ötven méter, ha lehet. Nem sokára egy csigalépcsőhöz juttok, de nincs itt külön rácsos ajtó. Felfelé indultok, mivel lefelé nem lehet haladni, és pár métert haladva egy vasajtó zárja el utatokat. A kulcsos őr eléd lép, és megkeresve a jó kulcsot, kinyitja vele az ajtót. Kiléptek egy helyiségbe. Ez egy széles folyosó, úgy 5 méter széles, és 15 méter hosszú, és egyben kihallgató szoba. Egy vaskos fa asztal van a folyosó közepén, és a két oldalán két szék. A folyosó végén van még egy ajtó, mely innen szintén vasajtónak látszik. A folyosón ezen kívül még pár olajlámpást látsz, de sem bútort, vagy ablakot. Szerencsére kínzó eszközöket sem véltél felfedezni.

-Ülj le oda. -* Mutatat az egyik székre a kulcsos fickó.

*Ekkor zár kattanásra leszel figyelmes a másik ajtónál. Ki is nyílik és egy katona kíséretében egy láncinges alak lép be. Oldalán görbe pengéjű hosszú kardot visel. Barna bőr nadrágot, nemesi inget a lánc ing alatt, és lovagló csizmát hord. Hosszú barna haja a vállán nyugszik. Leül veled szemben, és hideg tekintetével méreget.

-Astum Kitrichi kapitány helyettes vagyok. Haljam, maga ki, és mit keresett a világítótoronyban az ájult fickóval? -* kérdezi, és közben felhúzza a jobb szemöldökét.

[Gorodak]

Twou Line

* Figyelmesen végig hallgatom Gondot, majd Rhiennát is. *

< Végre lesz egy kis munka. Kíváncsi vagyok, a démonra. Vajon, hogy pusztított s miért? Viszont így tényleg érhető a parancsnok viselkedése. Valószínű tudni akarta, hogy démon áldozatok e vagy sem, viszont a démon nem ásta el az áldozatait. >

Igen a ludat nekünk készítik el. Remélem nem baj. A városban jártam egy kicsit, hogy felfrissítsem magam. Egészen jól esett. Útközben pedig visszafelé vettem krémet a vállamra és egy ludat is vacsorára. -
< A ludat lehet ott kelet volna hagynom valahol, vagy ezt is oda kellet volna adnom a hölgynek. Jobban oda kell figyelnem nehogy le, bukjak Gondo előtt. >
- Egyébként a szörnyre visszatérve. Szerintem is benézhetnénk az úrnőhöz. Engem érdekel az ajánlata és kíváncsi vagyok a démonra is. Természetesen ön is jöjjön velünk, ha van kedve. –
- Tudtok még valamit a szörnnyel kapcsolatban? Esetleg a katonákról, akik elmentek látogatóba? Mármint mennyire jól voltak képezve? Tényleg milyen volt a megbeszélés a céhnél?

[Sirak]

Teteb Azurec
- Én is üdvözlöm. Csak betértünk együtt az esső elől. Barátom, akit ön ájult néven illet jól berugott. *Ezután ártatlan mosolyomat vélheti látni rajtam.
<Biztos nem veszi be ezt az állszent kis szöveget. De csak a bosszantásra kell törekednem, és a szökésem kulcsa ott van az oldalán. Csak bizzunk benne, hogy lobbanékony, az ilyenek a magamfajtát igen nehezen tudná megfélemlíteni. Föleg, ha erőszakkal vagy halállal fenyeget.>
*Gondolatim közbe körbenézek jó alaposan, persze a körülöttem lévő örökkel és a kihallgatóval együtt, hogy hol helyezkednek el és hogy mi van nálluk. Fegyverzet illetve felszerelés.
//Milyen vastag a lánc? Könyen ketté lehet vágni egy kardal vagy megállitaná azt?//

[Pelso]

Gondo

*Csendben iszom a borom és megeszem, a sajt maradékát miközben hallgatom társaim beszámolóját. <Egyesek milyen szerencsések.> Arcomon azért látszik, hogy csak fél fülel, hallgatom a beszámolókat. Még mindig nem hagy nyugodni Worgan kapitány. Twou kis története végén felnézek.
- Szerintem a katonák hasonló képességekkel bírnak, mint akik most is a várost védik. Amúgy szívesen veszek részt könnyű pénzt hozó feladatokban. Azt nem tudom, hogy valóban démon e a támadó de már láttam fogas pengéjű fegyvert. Annak a nyomát meg lehet állat vagy démon harapásának nézni. Szerintem csak egy amund vagy egy amund fegyvert birtokló ember, de tény, hogy érdekes kérdés miért gyilkolt, valamint ha még itt van, mit akar. Már csak az a kérdés, hogy a városiak milyen bizonyítékok birtokában vannak és menyit kérhetünk a feladatért.
*Kortyolok a poharamból. Érdeklődve várom a többiek véleményét.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város tömlöcében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz kora hajnal
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*Körbe pillantva négy katonát látsz, akiken bőr mellvért, szövet barna ruha, és oldalukon rövid kard van. Nem süt sok értelem az arcukról, de nem is ezért fizetik őket. Van, amelyik unottan ácsorog, várva mikor lesz már vége a kihallgatásnak, míg másik gyenge érdeklődést mutat a történetedre. A lánc elég vaskos, de ha lenne egy jó kis fejszéd, talán pár csapással meg tudnád gyengíteni a láncot. A lánc inges katona, ki kapitány helyettesnek mondja magát, veled szemben ül az asztalnál. A négy katona pedig félkörívben a hátad mögött áll. A kapitány helyettes sajnálatodra nem tűnik buta embernek. Válaszodra felhúzza mind a két szemöldökét, és hátra dől a széken.

-És azt mondja meg nekem, mi a fenének cipelte fel a részeg barátját a torony tetejére. És egyébként ő kicsoda, mi a neve, és hogy került az a seb a fejére?

[Niobe]

Rhienna D’Vire

- Alaphelyzetben én szörnyre gyanakodnék, de amíg nem tudunk semmit az esetről, addig kár előre bármit is állítani. Az embereket hiába kérdezzük, általában nagyon babonásak és minél több ember beszél róla, annál jobban formálódik a történet. Így a végén már nem is arról szó, mint valójában.

* itt kortyolok a boromból. Ha valaki esetleg közbeszólna, felemelem a jobb mutatóujjamat, jelezvén, még nem fejeztem be. *

- Jobbnak látom holnap az Úrnőtől tájékozódni, mielőtt mindenféle mesével összezavarnak minket. A pénzre célozva pedig majd holnap gondolom arra is kitérünk. Először hallgassuk meg az ő ajánlatát, és legfeljebb a munka nehézségére hivatkozva majd kérünk többet, ha nem leszünk megelégedve.

- Ellenben * és fordulok Twou felé* nem mondtam, hogy voltam a céhnél. Tőlük jött hozzám egy varázsló. Majd oda is benézek, információszerzés céljából.

- De majd holnap a hallottak fényében megbeszéljük a további teendőt. Amondó vagyok, hogy vacsorázzunk. Ne sértsük meg szegény párát azzal, hogy beszélgetünk, míg ő itt illatozik az asztalon. Jó étvágyat kívánok Önöknek uraim. * kedvesen rájuk mosolygok. *

* Ezennel részemről lezártnak tekintem a témát, és ennek megfelelően hozzá is látok az időközben az asztalon heverő ínycsiklandóan finom vacsorának, illetve rendelek még egy pohár édes vörös nedűt. *

* Csendben fogyasztom el az ételt, ha nem muszáj, nem folyok bele az esetleges társalgásba. Szeretnék hamar végezni. Amennyiben a vacsora végeztéig van még hozzám intézett kérdés, arra válaszolok, majd visszavonulok kissé becsiccsentett állapotban a szobámba egy kellemes egész estés alvásra. *

[Pelso]

Gondo

*Figyelmesen végighallgatom Rhiennat.
- Teljesen egyetértek. Ellenben had szögezem le, hogy én csak annyit szűrtem le a hallottak alapján, hogy nem feltétlenül démoni vagy egyéb szörnyeteg végzet az áldozatokkal, ahogy a helyiek gondolják. Én sem szeretek elhamarkodott következtetéseket levonni. Az mindig csak katasztrófához vezet. <Én ne tudnám milyen katasztrófákkal, jár, ha valaki feltételezések re alapozza minden tervét?!> Ezért is vagyok kíváncsi, hogy a helyiek milyen bizonyítékokat gyűjtöttek eddig. *Szünetet nem hagyva mondandómban, az időközben elénk helyezet vacsoránkból magamhoz, veszem a magam részét.* Mindenesetre én azért akartam megbeszélni az anyagiakat is, hogy mikor megyünk beszélni a város elöljáróival már csak egyikünk, vigye a megbeszélés fonalát. Ezzel is erősítve a látszatot, hogy mi egy összekovácsolt erős csapat vagyunk kik, értenek ahhoz, amire vállalkozunk. Ennél fogva csak előnyünkre válik, ha megbeszéljük még a feltételezéseink is. Ámbátor, ha kegyed úgy látja jobbnak reggelinél vagy a szobámban vacsora után is, megbeszélhetjük. Én az utóbbit támogatom.
- Az étel kapcsolatban viszont teljesen egyetértek. Ne is sértsük meg azzal, hogy balga fecsegés miatt mellőzük.
- Jó étvágyat.
*Neki is látok az evésnek. Nem adom annak jelét, hogy a vacsorám végezte ellőt meg óhajtanék szólalni.