Teteb Azurec
<A nevet megkérdezhettem volna... Deh, nem baj nem kell nevet mondani, bár ha nem tévedek nem lesz könyű őt lekoptatni magamről.>
- A sebet a kocsmában szerzte, amikor elesett. Hogy miért mentünk föl? Gondoltam várost nézek, hisz ilyen szép kilátásból nem minden nap fegyelheti az ember a várost és öt mégsem hagyhattam ott lent. Nem? És, ha már itt tartunk - *Itt feljebb emelem hangom - hol van a barátom? Mit csináltak vele? Ha lehetne szeretném látni.
*Majd a kihalgatóm fegyverzetét kémlelem, s ezt próbálom takarni.