Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
_________________________________


Nézi a virágot, sóhajt:
-Néha, újholdkor, megváltozik a látásom, és az ő szemeikkel látok. Akkor az egész faluban és környékén ilyen virágokkal van tele a mező, a kert...néha még az ablakba ültetett kis virágok közé is beférkőzik. Talán ha az összes kidögölne, megtörne a varázs...Nem tudom... Ez a nők kedvenc növénye. És én is tudom a vezető nevét, valami Fireszia. Alig lehet kiejteni.
Előhúzza az alig meggyűrődött rajzot, amit elvett tőled és visszaadja. Még érzed rajta teste melegét.

[Iymer]

Eszembe jut, hogy lehet, hogy hazudik, most akar kelepcébe csalni, ugyanis egyelőre nem tudom, hova tenni a tájszólását kint, de itt bent a teljesen korrekt kiejtését. Lehet, hogy ő is ezeknek a némbereknek dolgozik, és most csak megjátsza magát. Viszont meggyógyította a piktort, így van némi bizalmam felé, másrészt meg ha elölrébb akarok jutni, valakiben mindenképp meg kell bíznom, különben csak egy helyben toporgok. A visszaadott rajzot szótlanul átveszem, elteszem. Még mindig él a szánalom bennem. Odalépek hozzá, és a hozzám közelebbi vállára teszem az egyik kezem, finoman szorítok rajta egyet, majd egy darabig ott hagyom a kezem. Továbbra is csönd van.

[Navaratna]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
_________________________________

Kicsit elered a könnye, de nem kezd el bőgni. Felállt és meglepétsedre átölel. Nem mászik rád, nem is préseli a testét neked, csak lazán átölel, homlokát válladra támasztja. Enyhe kamillaillatot áraszt a haja, ruhája.
-Én nem akarom, hogy maguk is itt ragadjanak és szenvedjenek. Ha tudnék módot, hogy kimenjenek, én is mennék gondolkozás nélkül! Mióta Mikk lánya, Julla belebolondult a nőkbe, nem értek szót vele. Kislányként vele jártam az erdőt, hátha egyszer csak huss, máshol lukadunk ki, messze ettől a helytől és megszabadulunk. Aztán mikor történt az a tragédia a tetőfedő nejével, meg Mikk fiával, Julla ellmaradt, nem engedték velem sehova... Főleg hogy akkoriban akasztotta fel magát az anyám...-a hangjából semmi mesterkált szánalomkeltést nem hallasz ki. Csendesen emlékezik.

[Iymer]

Az ölelés igencsak meglep, így eleinte állok, mint egy darab fa. Majd oldódok én is, egyik kezemet a derkára teszem, a másikkal a haját simítom végig egyszer, majd megállapodik a hátán. Pár szívdobbanásig így maradunk, majd eltolom magamtól, hogy a szemébe nézhessek, de a két kezem a derekán marad.
- Azt mondtad, itt az özvegyek is és a nőtlenek is bajban vannak. De a tetőfedő már régóta özvegy, és az erdőkerülőnek sincs neje.

- Amikor látod ezeket az Istentelen virágokat, nem próbáltál meg letépni vagy kitaposni egyet-kettőt közülük?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
_________________________________

-A tetőfedő erejét a felesége halála után gyászának közepette elragadták a nők. Most úgy látod, nincs vele semmi baj, egészséges férfi, de nem az... Ha megnyílna váratlanul a kapu a világ felé, akkor holtan zuhanna össze, mert a lelke félig itt van, félig a nőknél. Mondják, először elveszik a férfierőt, majdan a lelkierőt. És aztán már mindennek vége. Nicns íze az ételnek úgy, mint régen, gyakori a komorság. A tetőfedő hát búsongva beszél, aki meghallgatja, az erődkerülő se járt jobban. Nem akart fiatalon nősülni, így megjárta, s ma már csak annyi öröme van, hogy kimegy az erdőre.
Sóhajt:
-Így akár maradtok itt, akár nem, védelem kell nektek, azaz leány. Nem csak úgy, hogy megfogjátok a kezüket... Velük is kell hálni. Úgy hiszem, eme nők nem szeretik a férfiembert, mert a nő erejét nem veszik el.
A virágon elgondolkozik:
-Ó, akartam én megfogni, de keresztülcsúszik a kezem rajta, akár egy jelenésen.

[Iymer]

<Ennek a firessziának kel nyilván a férfierő. Beszélni kellene az erdőkerülővel, hogyan vették el tőle. Meg valahogy szót kellene váltani a fuvarosékkal is, de az biztosan nehéz lesz.>

- Még az erdőkerülőnél mondtad, hogy a pap zagyvaságokat szokott mondani, meg nem szivesen jön. Miféle zagyvaságokat hord össze az átokról?

[Kiaan Hargun]

Majd' leborul a lóról, mikor meghallja a szőke fiú kalandját. A nevetéstől hátradől a nyeregben, hasát fogva hahotázik.

<Ezek tényleg nem normálisak>

A korgó gyomrot igyekszik figyelmen kívül hagyni, céljáról fantáziál.

<Vajon milyen lehet Shadon? Nem hiszem, hogy bármelyik legenda igaz lenne /Sárkányok, tündérek, patakokban folyik a bor/... Persze nem tudhatom, míg a saját szememmel nem láttam.>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
_________________________________

-Nos, a papunk folyton el akart aludni, amikor itt járt. Csak imádság révén maradt ébren. Ebből sejtette, itt valami nem jó. És hiába építettünk kérése szerint kápolnát, másnapra hűlt helye volt. És ami még furcsább: akárhányszor elment, hogy majd ennek hírét vigye, tudja mi történt?! Azt is elfelejtette, hogy itt járt! Csak mikor újra a falu földjére lépett, akkor esett le neki a tantusz! Ezért egyre kevesebbszer jött erre, mert istentelenség folyik itt szerinte. S hogy szóljon a kintieknek, ha elfelejt mindig mindent?-lett keserű a hangja. Még mindig egymással szemben álltok, kezed nagy békességben a derekán. Merrow szomorúan átölelt, jobban mint az előbb, két puha keble a mellkasodnak nyomódott.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Guserad után, Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 1. nap, dél körül
_________________________________

A fantáziálást lovad rángatása szakítja félbe: valami kígyószerű teremtmény cikázott át előttetek az úton és nem csak a te, de a lovagok lovai is megijedt, különböző mértékben.
-Baromarcú kígyója!-káromkodott Red.
Frid rosszul tette fel csomagját és nagy hanggal leesett. A harmadik lovag lova kicsit ágaskodott, de fennmaradt rajta. A tiéd topog, hátrál.

[Kiaan Hargun]

- Ki látott már ilyet? Négy világpróbált legény rakja tele a gatyáját egy csúszómászótól!

<Ha már így egyhelyben topogunk, legalább körbenézek, hátha akad még meglepetés.>

Igyekszik minden bokrot, fát, s a főbb ágakat megvizsgálni. Nem hiányzik, hogy valami váratlan dolog újabb szívbajt hozzon.

<Ha tizesével potyognának ránk a kígyófattyak az ágakról, vajon mindannyian megbirkóznánk a feladattal? A bor és az egyhangú út ereje nagy, s a harc idejébe nehéz visszazökkenni. Kyel-verte kígyó, jól feladtad a leckét.>

[Lianna Pentangelin]

___________________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Guserad után, Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 1. nap, dél körül
Esemény: úton a paplovagokkal
___________________________________________

-Eh, a lovainknak beszélj, mit nekünk egy csúszómászó?
Megállnak csomagot felszedni, lovat ráncbaszedni, káromkodni. A vidék felettébb békés, de nem túlzottan, hogy aztán amiatt gyanakodj rá. Látod, odébb két alak jár íjjal, mintha vadászni menne, de a járásuk és az, hogy kebleik vannak, felkeltheti érdeklődésed.
Frid feldobja az ötletet:
-Ha már így állunk, ehetnénk valami szárazat! Megpusztulok! Vagy itt mindekni a pocakja raktárjából fal?-céloz a hájra.

[Kiaan Hargun]

NIVOR


- Azt javaslom, csatlakozzunk a vadászó hölgyekhez. Nékik jobb járásuk vagyon e vidéken - kacsint cinkosan a lovagokra.

- 'Frid siess, mert lemaradsz és kimaradsz!

A környéket folyamatosan szemmel tartva lassan megindul a hölgyek felé.

<NEM a melleket bámulod, hanem útbaigazítást kérsz. Akár veszélyes ragadozók is lehetnek, nem kell a felesleges csetepeté>

Gondolatainak szellemében igyekszik halkan léptetni lovát, hogy ne zavarjon senkit.

<Van rá egy aranyam, hogy Darton lovagjai két másodpercen belül szörnyű hangzavarral megelőznek...>

Elképzeli magában, ahogy a három <kettő valószínűleg csutkarészeg> mindenre elszánt csibész romba dönti finom ismerkedési tervét.

<Az íjászok mind őrültek, ezt tapasztaltam otthon. Ha az íjász NŐ... Az biztos, hogy egy nem normális nő.>

[Iymer]

Eszembe jut Melga, meg az is, hogy már régen öleltem nőt. Jól esik az ölelése, de azért némi bizonytalanság is vegyül a mozdulataimba, hisz mit is akarok én Merrow-tól? Beleszagolok a hajába, újból végigsimítom a haját, a feje tetejétől lefelé végig, majd tovább halad a keze a hátára, derekára. Lehet, hogy hozzáértem a fenekéhez vagy a combához is? Ki tudja. Ha igen, el is húzom a kezem, vissza a derekára, majd fel a vállához, és szorítok is rajta egyet, végül lassan elengedem. A kezemet úgy eresztem le, hogy közben végig hozzáérek. A lélegzetvételem, lassab, hallhatóan mélyebb lett.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
Esemény: Merrow
_________________________________

A lány nem töri meg a pillanat varázsát. Mikor elengeded, felemeli kezét, arcodat tenyereivel keretbe foglalja és száját a szádra tapasztja. Megcsókol, nem kapkod.
Ezt az alkalmat választotta Dentas, hogy kihajtsa kíülről az ablaktáblát és belessen, mit tökölsz oly nagy csendben és mérgesen felkiált:
-Már te is?!

[Lianna Pentangelin]

___________________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Guserad után, Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 1. nap, dél körül
Esemény: úton a paplovagokkal
___________________________________________

A nők jó száz lábnyira vannak tőletek, néha felétek néznek, de nem állnak meg.
-Nézd már, ezeknek olyan nomád formája van!
-Ugyan, azoknak az asszonyai nem vadásznak, csak a férfiak!
Közeledsz, az egyik megböki a másikat, és megállnak, hogy lássák, mi a búbánatot akarsz. Minél közelebb jársz, annál jobban látni, nem civilizálatlan alakok, hanem főleg feketébe burkolt nők ezek, és nyúl már lóg vállukon elejtve. A dartoniták nyakukat nyújtogatva figyelik, mire készülsz.