Shadon városa - az ország szíve

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:

Dzsadul:

-Segítsenek felkeftetni őket az ágyba egymás mellé! Takarót, az összeset ami a szobában van!

Felketetem és betakarom a férfiakat az összes ágyhuzattal, takaróval, mindennel ami van a szobában.

-A fiú, magához fog tárni egy olyan óra múlva...-mondom a nőknek. -Kutya baja se lesz.

Aztán az apához megyek a homlokára teszem a kezem és alkalmazok rajta egy Testhőmérséklet növelés diszciplinát. (Off: Előszőr csak 1 pszi pontot kap, ami 5 fokot emel rajta. Tapintással ellenőrzöm, hogy hideg-e még, ha nagyon hűvösnek találom akkor kap mégy egy pár foknyit.)

<Apád írtó dühös lesz ha magához tér...te nem vagy az édeslányuk ugye? Örökbefogadtak?>

Ha az apával végeztem biztos ami biztos a fiún is emelek olyan öt fokot, hogy ne maradjon kiütve.

Mikor végeztem mondom a nőnknek:

-Most már csak idő kérdése míg magukhoz térnek.

< Talán megegyezhetnék a nevelőapáddal, hogy dolgozz nekem...amúgy is szükségem van egy segédre aki eljár az irattárba, meg a hivatalokba helyettem. Túl sok fizetést nem tudok adni, de azt hiszem hasznodat tudnám venni...ne aggódj nem rabnőt vagy szexrabszolgát keresek...ha efféle élvezetre vágynék sokkal olcsób, kevesebb nehézséggel és vesződséggel járó módját is tudom, hogy partnert szerezzek, de ha apáddal mardasz nem adok neki fél évet és családi tragédia lesz...ha akarod megtaníthatlak rá, hogy tudd szabályozni az erődet és hogy tudd kiváltani tudatosan...nem szeretnélek valami mágylán látni, mert rádsütik hogy boszorkány vagy, pengeélen táncolsz te lány, ha ebben az országban látványosan durrogtatod a belső erődet! Persze csak ha apád hajlandó kötélnek állni...nem megvásárollak, csak -átveszem az ellátásod, taníttatásod költségeit, a munkaerődért cserébe. Amíg már a magad lábára nem tudsz állni. Utána tőlem azt csinálsz amit akarsz, haza is mehetsz. Kérdés az akarod-e...>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, délben
Esemény: családi perpatvar
_________________________________

A sokkot kapott nő használhatatlan. Ám az első feleség magához tért és szavadra homloktörlés után engedelmeskedik, lányával felpakolja a hapsikat. Az anya bólogat, ért.
Az apa bőre picit melegedett, kérdés, ezt elégnek tartod, vagy kockáztatsz és tovább emeled a hőjét.

<Engem nem érdekel, mi lesz, ha felkel. Mielőtt ez lett vele, kitagadott és leszajházott. Tudom, a szépségem miatt ezt csak a düh mondatta vele, és esze ágában se lenne elzavarni, de nekem ennyi elég volt. Ha elmegyek idegen föld lévén nem kerestet annyit. Ám mivel bántottam, az az érzésem, ezzel eljátszottam előtte az életem. Ezek nem a szüleim, úgy tudom, anyám ágyas volt valami úrnál a rokonságban és halálakor Ahim meg az apja magukhoz vettek engem.>

Míg melegítesz, az első feleség pénzt nyom a lány kezébe és egy varrott tarisznyába ruhákat gyömöszöl.
-Menj el, Sacha! Apád elűzött, és ha itt talál, megöl, főleg, hogy kezet emeltél rá. Ha elmész, morog egy darabig, de aztán kitöröl az emlékeiből, ahogy Ahim is, mégha szépnek is talált. Ha férjem meghalna, akkor bízd rám a fiunkat! Ha felkelnek, megmondom nekik, menjünk el erről a rossz emlékű helyről és hallgatni fog rám.

A fiún sokkal jobban látni, hogy jót tett neki a hőemelés, de ő jobb állapotban is volt. Sacha várakozással telin néz rád, mi legyen vele. Őneki itt ki van adva az útja.

<Mondd, mit kéne tennem. Nőként tán ilyen komoly helyeken szóba állnának velem? Elébb tégy próbára, értelmem és tudásom elég e ahhoz, amire szánsz. Ne végy úgy valamit, hogy nem tudod miféle. >

Ágyasos javaslathoz nem fűz hozzá semmit, csak lesüti a szemét. Ha még mindig igaz, amit az asztalnál láttál, tetszel neki.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:

Ha érzem hogy melegedett, az orra elé teszem a kézfejem hogy érezzem ütemesen vesz-e levegőt. Ha túl hoszzú idő telik el két lélegzetvétel között, emelek rajta még egy pár fokot.

-Senki nem fog meghalni. -mondom az asszonyoknak- A férjük és a fiúk magához fog térni egy, talán másfél órán belül. Idő kell mire teljesen átmelegednek, de nem fognak meghalni...a férje talán rosszabbul fogja viselni magát, lehet támogatni kell majd míg teljesen erőre nem kap...

Sachanak:

<Mindegy miféle, kiféle vagy. Ha már eldöntöttem, hogy lendítek a Sors kerekén, nem lehet kiszállni. Hála Kyelnek hogy eldöntötted: változtatsz azon mi részedül jutott; segítek benne hogy magadra találj, mert énrajtam is segítettek, mikor mélyben voltam. Nem kényszerítelek semmire. Én most visszamegyek a szobámba. Ha úgy döntesz, kell a segítségem; szívesen és érdek nélkül állok melléd. Ha úgy döntesz; erős vagy egyedül járni az utad, nem kényszerítem rád az akaratom. Búcsúzz el akitől szeretnél; mindenesetre legalább azt az időt töltsd nálam, amíg az apádék elhagyják a várost és már nem kerestet. Tudod melyik a szobám.>

-Jól van asszonyok. Ne remegjenek már, nem halt meg egyik sem...Csak várjanak egy órát és újra elkezdhetik élni a megszokott életük...fogja meg a homlokát, vagy tegye a kezét a mellkasára ha nem hiszi....

-Na jó, én megyek. Galradzsa óvja magukat.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, délben
Esemény: családi perpatvar
_________________________________

Ha lassan is, de az apa is lélegzik. Sacha odahűtött nekik de nem túlzottan. Az első feleség figyelmesen hallgat, összeteszi kezét, meghajol:
-A sivatag minden emberi istene, régi és új legyen önnel, áldja meg háza népét, adjon hosszú és gazdag életet és őrizze meg szeme élességét az eszével, s szívének lágyságát nemkülönben!

Kilépsz a folyosóra, sarkadban Sacha jön. A fogadósba botlasz meg két nagydarab, piacról szalajtott emberbe. Rufusz megkönnyebbül.
-Ebben a nagy csendben azt hittem, maga oda. Vártam vissza, nem jött, hát kerítettem egy kis segítséget... Sose lehet tudni...
Sacha az idegen férfiak láttán elfedte magát.

[Castor de Vinter]

Aztán megkeresem Ruszlant és beszélek vele:

-Nah! Ruszlan most szeretnék önnel beszélni egy kicsit.
-Négyszemközt szeretnék...igaznán köszönöm a nem várt sergítséget az uraknak...fordukok feléjük. De az ügy békésen, és tárgyalásos úton elrendeződött. Hála Domviknak lehetett beszélni a dzsad fejével...
-Köszönöm urak a segítséget de...Ruszlan beszélhetnénk akkor?

Rendelek tőle valami alkoholmentes italt kettőnknek (Sachának is):

-Hát...ahogy Önök mondanák Domvik útjai kifürkészhetetlenek...a következő a helyzet: a dzsad kis híján félholtra verte a családját. Az egyik nevelt lánya, -ki nem édesgyermeke- iránt különös haragra gerjedt. Szándékomban áll őt kimenteni a kutyaütő karmaiból. Nem kertelek. A nő nálam fogja meghúzni magát a szobámban, míg elül a vihar. Ott akarja hagyni ezt a családot. Szükségem van a segítségére hogy ezt a nőt megmentsük, és muszáj vagyok beavatni magát is...tudjon róla a nő nálam lesz; vagy tud megfelelőbb rejtekhelyet az ifjú hölgy számára? Ha jól tudom Domvik előtt kedves a gyengék és a rászorultak védelme. Segítsen nekem Ruszlan. Segítsen és ...maga úgy tudja hogy a leány egy kis motyóval elhagyta ezt a fogadót. Számíthatok a diszkréciójára? No meg természetesen számolja duplán ezentúl a kosztot és a kvártélyt mert ketten leszünk...de ha ez önnek kellemetlenséget okoz...- az asztal alatt bátorítóan megfogom Sacha kezét.

<Az nagyon meghatott, ahogy Sacha az idegen férfiak előtt eltakarta magát...úgy látszik én már nem számítok idegennek... >

Várom Ruszlan válaszát.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, délben
Esemény: mi legyen Sachával?
_________________________________

-Csak tessék, fáradjunk le. No ti meg, vaklárma volt, menjetek csak, de máskor aztán beugorhatnátok, az a nagy hordó még mindig itt van, nem bírom megemelni...

Odalenn tejbe temetkezik a lány, aztán vissza is húzza arca elé a fátylat. Rufusz hallgat, néha hümmög.
-Ma éjjel még itt kell maradnia, és ha nem nagyon cirkuszol a családja, tovább is. Rajtam ne múljon, láttam már vendégfogadóként elég cifrát. Ha gond lesz, elbújhat a Felhők felett-ben, ami menedék bántalmazott nőknek, férjetlen gyerekes fiatal anyáknak, hontalan leányoknak, akik nem elkallódni akarnak, hanem a kosztért ágyért megdolgoznak. Viszont az ön szobájába még egy ágyat nem tudok se ma, se máskor átcipeltetni, mert nem férne. Nem lesz az úgy gond önöknek? -kérdi diszkréten, mert így egy ágyban kell aludnotok
Az asztal alatt a lány selymes bőrű kezével visszaszorít és futólag meg is simítja az ujjaid tövét.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:


-Ami a szállást illeti: majd Sacha eldönti mit szeretne; de egynelőre amondó vagyok, most mi visszavonulunk a szobámba, mert a dzsad hamarosan magához tár és elkezd majd itt ordítozni valószínűleg. Egyenlőre kivárjuk míg elül a vihar, aztán majd ráérünk a szállásdolgot elrendezni.,

-Tessék ez itt a plusz szállás és ellátás költsége az enyém mellé egy hónapra előre. (Kifizetem.)

-És köszönöm Ruszlan.

***

Felmegyek a szobámba.

-Foglalj helyet. -mutatok az ágyra.

-Szóval a neved Sacha...mesélnél valamit magadról? MINDEN érdekel ami veled kapcsolatos. Kevés dolog tud lenyűgözni egy nőben, de te nagy titok vagy nekem Sacha. Vonzó titok. ...
-Miért nem búcsúztál el a nőktől? Ők is rosszul bántak veled?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, kora délután
Esemény: Sacha
_________________________________

Sacha odalenn nem adja semmi jelét annak, hogy mit szeretne és mit nem, illedelmesen hallgat. Úgy tűnik, ehhez szoktatták.

Fenn a szobádban először érdeklődve körbejár, majd leül szépen az ágy szélére, kezét ölébe ejti. Miközben beszél, felmér téged külsőben. Nem élvetegen, nem kikezdőn, egyszerűen kíváncsi.
-A teljes nevem Sacha Ninlil Damkina, aki nem ismer, első nevemen hív, aki szeret, az a másodikon, és aki az igazi apám és csak a fejemben hallom félálomban, ő az utolsón. Nem tudom hány éves vagyok. Nem beszélem ennek az országnak a nyelvét, így fordítóra vagyok utalva. Mindenki Nyelvén csak alapszavakat ismerek. Először és két hónapja vagyok ebben az országban, ahol hideg van és fakók a lakók.
Anyáin elméláz.
-Nekem nem szokásom hosszan búcsúzkodni, de hálás vagyok nekik, mert befogadtak és nem hagyták, hogy Ahim szerelme ágyba csaljon. A régi sivatagi hitet követem, mint őseim. Mi érdekel még? Könnyebb lenne, ha kérdeznél.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:

-Nos, az én nevemet már tudod, bemutatkoztam az ebédkor. Shane a nevem, a Bertram pedig a családom neve.

-Szóval édesanyád ágyas volt -gondolom egy emír palotájában. És csak a dzsadot beszéled.

-Hm...vizslatom én is a nőt, hasonlóan kíváncsian és figyelmesen.

-Igen mostmár biztos vagyok benne...azaz...túl sokminden utal rá...ragyogó szemek, kfinomult arc....és a pszi-vad tehetség...ez volt az ami biztossá tett. Ööö...nem vagyok valami nagy tudós, meg nemigen találkoztam még eggyel sem, de azt hiszem...tudod hogy jann-vérű vagy? Ha ugyan nem teljesen az. Ha apád szólongat álmodban akkor valószínű ő az.

-Mennyit tudsz az ősiedről?...a tisztavérű jennekről. Tudtad, hogy gyakorlatilag ők nemzették a dzsadokat az emberekkel való elkeveredés útján? Ugye vannak dolgok amiket meg tudsz tenni az emberekkel -rá tudsz venni őket dolgokra- ha akarod? Gondolom gondosan ügyelsz a tisztaságra és nem állhatod az ápolatlan, mocskos testszagot...kiváló logikai érzék, a dolgok, apró részletek összefüggésben látása....kiváló elemzőtehetség. Ha tapasztaltál magadon ilyesmit akkor te bizony királynő lehetnél a dzsadok között. Nem is értem hogy a tapló apád hogy nem ismerte fel a jeleit... Jennak lenni különleges kiválasztottság a dzsadok között Sacha. Bár tudom te ezt nemigen érezhetted magadon. igazág szerint -úgy tanultam- az őseid nem is erről a világról valók...

-Ööö... ami a legfontosabb: Ne használd az itteni emberekkel a Szellemnyelvet. Soha. Akkor se ha nem tudod megértetni magad. Nem értenék...babonásak, tele félelmekkel...bajod lehet belőle. Ez nem mindenkinek olyan veleszületett természetességű mint neked. Én is kicsi korom óta tanulom és csiszolom a Pszi-nek nevezett erő használatát. Az én hazámban ezt iskolában oktatják, de itt ez ha nem is halálos bűn de...inkább higyjék azt hogy egy dzsad lány vagy.
-Ne emelgess tárgyakat és ne fürkészd azok gondolatait akiknek pajzsuk van. Akiknek pajzsa van az itt valami hivatalos szeméyl és zokon veheti a kíváncsiságod.
-A legfontosabb hogy őrizd meg a látszatát: egy egyszerű nő vagy.

-Ami a neveidet illeti...a Damkinát választanám, ha ez téged nem zavar. A Sacha nagyon férfias, a Ninlil pedig olyan fura...hogy beletörik a nyelvem, mintha dadognék, vagy ittam volna...-mosolyodok el.

- A Damkina tetszik nekem.

-Az hogy nem beszéled a nyelvet átmeneti probléma, nyelvkönyv és gyakorlás kérdése. Majd beszerzek neked szótárt és esetleg nyelvtanárt.

-Egyébként mihez értesz, mi az amit tanultál, vagy amire tanítottak? Bármi legyen az...

Meghallgatom Damkina válaszait.

-Most te jössz. Mire vagy kíváncsi velem kapcsolatban?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, kora délután
Esemény: Damkina
_________________________________

Sacha latolgat az anyja kapcsán, majd biccent. Ilyenkor olyan, mintha ott se lenne, de becsapós. Lelkének tükre nagyon is éles elmét villant fel, ami még fényesebb lenne, ha nem heverne parlagon. Aztán visszatér és még mosolyog is, amikor a tudását vad pszínek hívod.
-Az mi? Hogy lehet vad?
Fajának firtatásakor épp a körmeid nézi:
-Hallottam már ezt a szót. Az égen túli nép. Mesélték hogy a sivatagban laknak mások is, mint ember és sose lehet tudni, akivel beszélünk az nem-e egy olyan -most a ruhád egyik ránca kötötte le figyelmét. És semmi több. Mintha megkukult volna. Az őseiről úgy látszik, vagy semmit se tud, vagy ez afféle tabu.
Képessége kerül terítékre, öved lesi. Úgy látszik, jól tud egyszerre több dologra figyelni.
-A tárgyakat muris pakolgatni. Azt hiszik, szellemek vagy dzsinnek teszik. Rávenni dolgokra másokat? Néha, főleg érzelmekre. Tompítom vagy erősítem. Ez is vad? Te is tudsz ilyet?-néz fel rád.
-Fürödni jó. A szaglásom érzékeny, de szerintem ebben nincs semmi különös.
Nevelőapja miatt csak vállat von. Sor kerül az intelmekre, bólogat, ekkor arcvonásaidnál járt. Olyan ez az egész, akár ha minden porcikád bevésné a fejébe, azért ilyen alapos.
-Megjegyeztem. Ami a nevemet illeti... legyen. De csak egymás között.
Befejezte felmérésed, berhelést nem éreztél, és máris élénkebb, tanulmányai felsorolásánál egész eleven:
-Tudok írni, olvasni, számolni, énekelni, kicsit táncolni, ismerkedem a jatagánnal, mivel jó az orrom, egyszerűbb parfümöket saját használatra kevergetek, tanultam kalligráfiát, és elmés dolgokat, nem sokat, csak párat, tudok szerelmeskedni -ezt teljesen normálisan közli - és ha jó a kedvem, akkor apám nyelvén is megszólalok.
Fészkelődni kezd, amikor felajánlod, kérdezhet.
-Muszáj szavakkal? Egyszerűbb, ha megfoghatnám a kezed és előtte eltennéd félre a gondolataid körüli falat.
Ajkába harap, megrázza fejét:
-Ezt nem hagynád, biztos van pár dolog, amit nem akarnál az orromra kötni. Maradunk a döcögősebb módnál.
Elhelyezkedik kényelmesen, azaz felteszi lábait, és bokáit összekulcsolja maga előtt (törökülés).
-Mit csinálsz itt? Nevelőmnek hevesen odavágtál valamit, de én akkor mással voltam elfoglalva. Van családod? Jóban vagy velük? És saját családod van-e, ahol te vagy a vezető? Mivel töltöd az időd, amikor nem dolgozol, azaz mik a kedvteléseid?

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:


Leülök Damkinával szemben és kicsit bánatosan elmosolyodok.

-Ez így van. Pár órája ismerlek, és bármennyire is vonzódom hozzád...túl jól kondícionáltak ahhoz, hogy teljesen megnyíljak...az életem önmagában nem titok. Mozgalmas volt; de van olyan része amit el kell rejtenem.

-Ha akarod...lebonthatom a pajzsaimat és megszűntethetem a falaimat, ha cserébe te is ezt teszed és úgy láthatjuk egymást IGAZÁN ahogy csak sok-sok éves barátság után. Ahogy az ebédlőasztalnál akartál megnézni...ha akarod megtezem ezt neked...de bizonyos emlékeimet el fogok rejteni, mert...hogy úgy mondjam nem csak az én sorsom múlik rajta, hanem felelősség és kötelesség. Ezeket a sötét foltokat ne bolygasd kérlek. Elég annyit tudjál róluk hogy...A Pyarroni államnak dolgozom. Ezzel nem hazudtam, és elég tág foglalatossági kör is ahhoz, hogy ne fecsegjem ki amit nem szabad. Ezekről ennyit mondhatok, amit bárki emberfia előtt is felvállalhatnék.

-Az sorsomat és azt hogy miféle ember vasgyok...ha érdekel megnézheted...ez nem zavar, vallalom. Csak tartsd tisztelertben hogy van amit nem akarom hogy megtudj...még. Bár...-legyintek sóhajtva- ha velem maradsz és az életem része leszel, előbb-utóbb összerakhatod a sok kis apró részletet. Nincsenek illúzióim arról, hogy egy hozzád hasonló elme nem fogja kikövetkeztetni azt amiről nem beszélhetek. Hogy miért vállalom mégis azt hogy rájöjj? Siopa-pszit tanultam. Ez még nem az a rész amit titkolnom kellene... A mestereim az iskolában térden állva könyörögnének neked, hogy légy az Iskola tanítványa...ha tudnád azt amit mi és utána képes lennél magadtól csiszolni a tudásod...nincs kétségem felőle hogy páratlan siopa tanár lennél.

-A másik ok meg...-simogatom meg az arcát- szeretném, ha megismernél és én is téged, mert...mert -fogom meg a kezét...

Becsukom a szemem lebontom a Membránt, a statikus pajzsokat és a dinamikust is.

-Szóval...mire vagy kíváncsi? -teszem fel a kérdést újra.

-Hasonlóan hozzád...ha te valamit nem szeretné előttem elmondani...nyugodtan rejtsd el, nem fogom bolygatni.

(Asztrál ás mentálszemmel megnézem a lányt.)

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, kora délután
Esemény: Damkina
_________________________________

(Pm értelmében módosítottam a reagot.)

Ahhoz, hogy elé ülhess, egy széket kell magad alá húzni.
-Rendben van, te megnyílsz, én is, és mindketten elrejtjük azt, ami belső dolog és nem szeretnénk, hogy más beledugja az orrát, akkor se, ha nem ellen.
Kicsit felszalad a szemöldöke, hogy töredékesen majdnem vallomást teszel neki és másképp is számolsz vele, mint egy futó ismerős.
-Mi az a Siopa pszi? Sose hallottam róla. És hogyhogy ilyen hamar vonzalom ébredt benned irántam? A külsőm teszi, meg az, hogy az elmém válaszol tiédre? -értetlenül nézi a kezed, majd megrázza fejét, eljött az idő, hogy jobban megnézzen magának és hogy te is őt.

Egy igazi élmény volt. Aurája tisztán és sugárzóan bomlott ki előtted, szinte megbabonázott.

[cir=162x400]http://img0.tar.hu/navaratna/img/34250369.jpg#3[/cir]

Nem csak a teste körüli burkok gyönyörködtettek, de testén belül más, lélek szempontjából fontos testhez való csatlakozási pontok is lelepleződtek. Lila foltok úsznak néha be látóteredbe, de a kék dominál. Eleszényően türkiz pettyek is elő-elő tűnnek, de nem számottevőek, ugyan így tapasztalod a narancssárga foltokkal is. Tudod, ezek a színek mit jelentenek: a lila a sprirituális gondolatokat, a kék a kiegyensúlyozottságot, nyugalmat, a türkiz az energikusságot, lendületességet, a naracs az erőt, hatalmat. A legkülső héj kiélesedik előtted, így értelmezheted, mi zajlik Damkinában. Ezzel párhuzamosan érzed, valaki megérint téged, de nem testi vonatkozásban. A lány nekilátott megismerni.
Leolvasod, Damkina szeretné tudni, mennyire bízhat meg benned és nem akarod-e kihasználni, mindemellett kicsit ámul, hogy máris intenzív érzelemmagokat bolygatott meg benned. Rövid távon biztonságos helyet keres, ahol nem zaklatja senki, és reméli, veled nem lesz gondja s nevelői sem erőszakoskodnak. Apja miatt még nem múlt haragot látsz mustársárgán. A nevével kapcsolatban nagy valószínűséggel nem hazudott, van, amiben többet tud mint te, ám másban meg te taníthatnád őt. Szinte biztos, hogy nem szervezett oktatás keretében avatódott be a pszí használatába, csak valamiféle korlátozott tanítás alanya lehetett. Érzelmileg független, de apja irányába nem kevés szeretetet látsz, ami feltételezi, volt, amikor találkoztak is, nem csak szavak nélkül üzengetnek egymásnak. Érzelmi életét tekintve képes szeretetre és barátságra de azt sose fogja olyan hevesen megélni, mint egy teljes értékű ember. Fiatal és kíváncsi, emiatt nem mentes huncutságtól sem.
Mélyebbre szállsz, hogy a háttérben megbújó indokokat is megismerd. Kiderül, tud egy s mást a jennekről, de elzárta előled a részleteket. Azt nem, hogy úgy fest, az anyja félvér volt és terve az, ha majd elég éretté válik, egy nap szeretne apjához visszamenni, mert fontos neki az, honnan származik és hogy tartozzon egy közösséghez. Még nem kiforrott, hogyan képzeli a jövőjét, hogy mit is szeretne kezdeni az életével, és emiatt szégyelli magát, mert ezzel alulmúlja fajtájának elvárásait. Eddig csak azért viselte el nevelőit, mert általuk világot láthatott. Úgy érzi, ő nem elég tájékozott és művelt a világ dolgaiban és ezen mihamarább változtatni akar.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:

(Off: Kicsit visszaveszem ezt a szerelem témát mertt egyáltalán nem hiteles így. Főleg nem egy Shane-típusnál. Szép-szép, meg okés hogy egy tömör gyönyör a leány de azért...tényleg kicsit erőltetem ezt a szerelem dolgot, meg a mély érzelmeket. A képet külön köszönöm, nagyon jó, nem kevés munka lehetett összeszedni...honnét kerítetted? )

- Huh, .hát ez... lélegezet elállító...-mondom- túlzás nélkül állíthatom egy kezemen meg tudnám számolni hogy hány ilyen szép lelket láttam...-mosolyodok el.

-Bocsánat a gyerekes rajongásért, és az elragadtatásomért, de hozzá vagyok szokva hogy a belső az amit előszőr megnézek egy emberből, és téged illetően nem tévedtem, igazi kis ékszer vagy belülről is. És ez elégedettséggel tölt el.

-Ne szégyenkezz amiatt, hogy -szerinted- nem vagy elég tájékozott. Amiatt kellene; ha nincs is meg rá benned az igény hogy tanulj és tudj. De neked egyszerűen csak lehetőséged nem volt rá eddig.

-Egy kicsit tudok bene segíteni, hogy visszatalálj a népedhez, látom ezt szeretnéd. Úgy értem a jennekhez. Egyetemre kellene menjél. A Pyarroni Okkult Tudományok Egyetemére, neked a mentalista képzés feküdne a leginkább, vagy Lar-Dor-ba ha beavatott varázsló akarsz lenni...bár...ha ezt az utad választod ha elég tudásod lesz, egy nap olyan leszel majd mint az anyám...-húzom el a szám... -Apám viszont igazi tudós, tanárember, Krad - papja. Imádna téged...-mosolyodom el.- Úgy kb egy fél évig csak kérdezne és naplózná a beszélgetéseitek...Ha elég pénzed lesz...tényleg szívből javaslom, hogy menj Új Pyarronba és tanulj ott. Ott megkaphatod azt a tudást amivel emelt fővel járhatsz a tisztavérűek előtt is, és amire büszke lenne az apád.
-A tanulás sok pénzbe kerül Damkina...nem tudom az igazi édesapád tud-e neked ebben segíteni; de egyben én egész biztosan tudok: apám révén -hogy úgy mondjam- könnyeben ki fogsz tudni nyitni egy pár ajtót az Egyetemre vezető úton. Ha meglátja kiféle vagy és mik a vágyaid, céljaid, magától fog segíteni. Kard papjainak semmi sem szentebb a tudásnál és annak megosztásánál. Egy jó ajánlólevelet egész biztosan írna neked, ha öszinte leszel hozzá és valóban a tiszta tudásvágy hajt. Meg persze én is fogom rágni a fülét, hogy segítsen neked.

-Ami kettőnket illeti: nem tartozol nekem semmivel, sőt éppen hogy én tartozom neked, hisz az én tapintatlanságom révén kerültél ebbe a helyzetbe amiben vagy. Ha nem megyek le és csinálok botrányt, akkor apád nem mar el maga mellől. Bocsáss meg, de vállalom a felelősséget, segíteni foglak amíg igényled.

-Rád bízom mit kezdesz magaddal, senki se fogja neked írásba adni. Én sem. Ha pénzre van szükséged egy kisebb összegig ki tudlak segíteni, ha mégis úgy döntenél hajóra szállsz és megkeresed apádat, vagy visszatérsz az Ibarába.

-Ami a szállást illeti: mindenképpen fogok kérni Ruszlantól egy külön szobát neked. Úgy vélem azért az nem korrekt hogy egy ágyban háljunk, pusztán azért, mert kényszerhelyzetben, szorongatva vagy. Megaztán mindenkinek kell egy kis nyugalom, egy saját zug ahol maga lehet...a hölgyeknek meg aztán főleg. Én nem utolsósorban nem vagy te senki szolgája; oda mész ahová akarsz.

-És most pihennem kell és visszaépítenem a pajzsaim és a membránom. Este...hivatali kötelezettségem lesz, én nem minden elmefürkész olyan jóindulatú ám mint te vagy. Hm...fura de azt hiszem legalább tíz éve volt utoljára hogy semmi nem védte az elmém...kicsit olyan most mint a ráknak páncél nélkül... De muszáj visszaépítenem...úgy is mondhatnám szolgálati "pajzs"...a harcosk se mennek az arénába páncél nélkül.

-Bocsáss meg de most muszáj transzba essek és pihenjek. Ha neked ez nem probléma, most kicsit ledőlnék, mert úgy könnyebb ellazulnom. Nem zavar ha nézed, legalább látod hogy kell iskolaforma szerint végezni...

Addig pihenek és meditálok amíg a membránom, dinamikus és tatikus pajzsaim fel nem építettem újra teljesen.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, kora délután
Esemény: Damkina
_________________________________


Nem neheztel, megért, és mosolyog. Hallgatja, mik a lehetőségei, igazán érdeklik. Elgondolkozik, de erre nem fog azonnal döntést hozni. Helyet cseréltek, tiéd az ágy, hogy meditálj, ő addig a széken ülve figyel. Mikor visszatérsz belső világodból, látod a szemén, döntést hozott valamiben. Átült melléd, és habozás nélkül szájon csókolt. Nem kapkodott, édesen kiélvezte, hogy meglephet. Felnéz rád, mélyen a szemeidbe. Nem szugerál, egyszerűen csak azt akarja a szemét nézd. A hangja halk, kedves:
-Ma éjjel szeretnék itt aludni, veled. Úgy akarom megköszönni a váratlan segítséged, ahogy nekem se lenne ellenemre. Remélem, megengeded...

(A membránt nem is kellett lebontanod, az amúgy se védett, csak ajtó felé akasztott csengőként jelzett)

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****

Tudom hogy nem szugerál, és őszinte, a Memránom egyébként is jelezné, ha az Emberismeretem megcsalna...

Valami puha és meleg éri az ajkaimat, és egy fekete "gyémántba" bámulok. Csók.

-Mmm...-nyögök fel meglepetten, azt sejtettem hogy tetszem neki, de a csók váratlanul ér azért kicsit...előszőr is, dzsad lánnyal még soha nem csókolóztam, pláne meg jenn-vérű nővel, és azért csók és csók között nagy különbségek tudnak lenni...

Az "ajánlattól" meg aztán minden Siopa-képzés dacára, de elfog a pír...no nem mintha olyan nagy erkölcscsősz vagy szűz fiú lennék, csak nemigen fordult még elő velem, hogy egy nőszemély így akarjon "megköszönni" valamit, eleddig többnyire én kezdeményeztem effélét, vagy -igaz ezt ritkán volt alkalmam- adományt adtam érte Ellana-leányainak.

-Huh...-veszek egy nagy levegőt- te aztán értesz hozzá mivel hozd zavarba az embert...ezt még Shadion királynője előtt is el tudtam kerülni...-mosolyodok el-...de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem verném a fejem a falba, egész hártralévő életemben; ha ezt most visszautasítanám...-aztán elveszek a fekete tó nézésében...

< Na jó itt van vége...-korholom magam- mielőtt lassan újra versíró kamasz leszek...egy éjszaka az csak egy éjszaka...kíváncsi leány és jól akarja érezni magát egy férfival, aki tetszik neki..., nincs ebben semmi rossz, sőt lassan már nekem is ideje kilépnem a paranoiámból, és lazítani... de ...ettől még holnap ugyanúgy továbbálhat, nem vagyunk mi egy pár,...hálás valamiért és ki akarja fejezni a megbecsülését. Köszönet és hála neki hogy rám gondolt és hogy nem esik nehezére megosztani velem az ágyat... Nem kell ebbe többet képzelni mint ami, legfőképp mélyen kötődni...nem hozzád akar menni Shane, csak jól akarja érezni magát!>

-Igen, azt hiszem az csodálatos lenne...nyögök fel,megsimogatom az arcát, aztán igyekszem kivonni magam a "természetes" bűvköréből, ami igen nehezemre esik; de elvonom a tekintetem a tekintetéből, meg attól hogy ne lihegjünk egymás szájába, mielőtt még hirtelen itt átmennénk az "időalagúton" és este helyett most délután próbálnánk ki ezt az "együtt alvást."

-De lehet nagyon későn jövök haza...egy díszvacsorára vagyok hivatalos bájologni...lehet éjközép is lesz már mire visszaérek...ne érezd ezt kényszernek főleg a mai nap után...egyébként -mondom szemöldök ráncolva- add csak ide a karod! A fájósat! Hadd nézzem kérlek!