Hónicsi

[Mare-ai]

Hónicsi

Ez a város a Keleti-óceán partján fekszik, Enoszuke szigetének majd’ középvonalában.
A Csappa tartományhoz tartozik, amely a Szuva Klán felügyelete alatt áll. Északnak alig egy napi járóföldre már a szomszédos tartomány, - az Urne - határátkelője található.
A város fontos kereskedelmi központ, a kikötője és a városon áthaladó Torakaidó révén.
A Szuva Klán „fővárosa”, bár a Birodalom szabad városa. A Klánnak hivatalosan nem, csak a tennónak tartozik engedelmességgel a Városi Tanács.
A város tulajdona a környező földterület félnapi járóföldre. Saját őrsége van, ruházatuk narancs-szürke „madárláb” mintával.
Monjuk egy keréken álló gácsér.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Pyarron szerinti 3701 – Virágok hava, 2. nap - Hajnalban
_______________________________________________________________

Korán reggel összekészítve várt holmid. Nem sok, de az utazáshoz elég. A kapun kilépve a még csendes utcára jutsz. Házad, melyet a férjeddel együtt vettetek, a hátad mögött áll, csendesen és – úgy látod – szomorúan. A környék még csak most ébredezik, szolgálók indulnak a reggeli tennivalójuk után. A pékárus kocsija fordul be a sarkon a szokott nyikorgással.

Szolgálóid elküldted még tegnap, mikor hazatértél szüleid és férjed szülei házából. Elbúcsúzni mentél - áldásukat kaptad. Bár apósod még nem bírt megszólalni fiának elvesztésének gyászától, terveidre rábólintott. Anyósod, és később édesanyád is, egy szerencsetalizmánt adott az útra. Többet nem is várhatsz tőlük, hiszen eldöntötted: Te keresed meg férjed gyilkosát. Most előtted az indulás perce.

Belül enyhe nyomást érzel, először indulsz el úgy, hogy talán végleg elhagyod szülővárosod. Egyedül. Csak az emlékek és a tudásod tart veled.
Megborzongsz kissé, a hajnali szél még hűvös, bár tizenhárom nap múlva már a Hanami ünnepét tartják.
Nem ácsoroghatsz a kaputokban az idők végezetéig, indulnod kell…

[Niobe]

Meiko Sinjori

* A hajnal új otthonom kapuja előtt köszön rám. Fázósan megrázkódom, de mélyen gondolataimba mélyedve még ezt sem veszem észre. *

< Egy reményteljes, szép és boldog jövő előtt álltam. Most pedig férj nélkül, kevés, de boldog együtt töltött idő emlékével a szívemben és gyászolva állok itt. Vajon mi vár még rám? Olyan egyszerűen hangzott a magamnak és családomnak tett esküm, hogy megtalálom a kérdéseimre a válaszokat, és bosszút állok haláláért. >

* Egy pillanatra kétségbeesetten nézek körbe. Majd dühösen megrázom fejem. *

< Össze kell szednem magam. Ez nem én vagyok. Mindig véghez vittem, amit elterveztem, és a legjobb voltam. Nem adhatom fel. >

* Még egyszer utoljára visszanézek a házra, majd becsukom a kaput. Magamhoz szorítom kevés holmimat és elindulok az úton. Először még csak lassan, sétálva megyek. Próbálom az ismerős utcák látványát mélyen az emlékeim legmélyére elraktározni. Úgy, mintha soha nem térnék vissza, de bárhol vagyok, mindig emlékezhessek rá. Majd egyre sietősebbre fogom lépteimet. Szinte menekülök a fájó emlékek elől. *

< Alig várom, hogy kiérjek a városból. A gyönyörű természet látványa hátha kis enyhülést hozz, és eltereli gondolataimat. >

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Pyarron szerinti 3701 – Virágok hava, 2. nap - Hajnalban
_______________________________________________________________

Hónicsi nagyváros, eddig talán nem is vetted észre milyen nagy...
Lassú bolyongásod, majd gyors lépteid először az ismerős helyeken, majd a kevésbé ismerteken visz keresztül. Az utadba kerülő szolgák és rakiminek udvariasan félreállnak előled, bár különösebben nem foglalkoznak veled. Az utca végében, ahogy elhaladsz a pékárus kordéja mellett, csábítóan illatoznak a friss sütemények. Még nem is reggeliztél...

A közeli szentély felé vezetnek tétova lépteid, ott házasodtatok össze... A szerzetesek már ébren vannak, a szentély környékét takarítják épp. Udvariasan meghajolnak feléd, majd folytatják munkájukat. Két fiatal lány és az öregebb kísérőjük jönnek veled szembe. A lányok udvariasan bólintanak feléd, míg az idős asszony rosszallóan mér végig. Egy erőteljes mozdulattal nyitja ki napernyőjét, melyet tüntetőleg emel a feje fölé. A lányok a kezük mögé rejtik mosolyuk...

Kiérsz a Kereskedőnegyed szélére, itt találkozik a négy nagyobb negyed főútja össze. A várost keresztbe szelő Északi Főút forgalma is itt szeli ketté a várost. A Kikötőnegyed felé vetsz egy pillantást, hiszen gyakran megfordultál ott, férjed kikötői lerakatában. Talán még egy-két személyes tárgya is lehet ott... Előtted nem messze a Minnasó egyik tisztje sétál a két testőrével a dokkok felé. Biztos jele annak, hogy hajó érkezik ma reggel...

[Niobe]

Meiko Sinjori

* Gondolataimból finom illatok ragadnak ki. Körbenézek, és megpillantom a pékárus kocsiját. Eljátszok a gondolattal, hogy veszek valamit reggeli gyanánt, de lábaim visznek tovább. Igazából nem merek megállni. Nem óhajtom látni sajnálkozó tekintetüket. *

* Elhaladok az előtt a szentély előtt is, ahol összeházasodtunk. Az emlékek oly erővel törnek rám, legszívesebben világgá kiáltanám fájdalmamat. Észre sem veszem körülöttem a világot, csak menekülök innen. *

* Hamar kiérek a főútra. A kikötő felé nézve, eszembe jut, mennyit jártam én arra. *

< Talán van még ott valami olyan tárgy, vagy emlék férjemtől, amit érdemes lenne magamhoz venni. Hiszen semmim nincs tőle most nálam. >

* Így a kikötő felé veszem az irányt. Hamar észre veszem a tisztet és két kísérőjét, akik szintén arra tartanak. Amint észrevesznek, udvariasan meghajolok feléjük köszönésként. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Pyarron szerinti 3701 – Virágok hava, 2. nap - Hajnalban
_______________________________________________________________



A Kikötőnegyed felé veszed hát utad. A környék nagyon vegyes képet mutat. A jómódú kereskedők egyszintes, kertes, díszes faragású házaitól, a szegényebbek pagodatetős többszintes bérházaiig minden féle épületet láthatsz. A szennyvizet itt burkolt csatornák vezetik el az óceán felé. A bűz mégis megül a negyeden: hal, rothadó zöldség, friss kenyér, sült hús, és egyéb – azonosíthatatlan – szag és illat érezhető. A szolgálók egyre nagyobb számban lepik el az utat, tapasztalatból tudod, hogy pár óra múlva már csak lökdösődve, durva tülekedéssel tarthatod jelenlegi tempódat. Természetesen a muszatasik és az omik elől mindenki kitér. Mint ahogy a városi őrjáratok elől is ki fognak.
Jelenleg viszont jó tempóban haladsz a Minnasó tisztje mögött. Látásból ismered is, bár nevét nem tudod. Egyik testőre viszonozza udvariasságod, bár nem olyan mélyen hajol meg, mint te. Mindhárman a kettős kardot hordják, muszatasik tehát. Mire elérsz volt férjed kereskedőházáig, a Kikötő már teljesen felébred. A halárusok, rákászok és tintahal-kínálók már mind áramlanak kétkerekű kordéikkal a város többi negyede felé, veszedelmes szagokat hordozva.
A férjed irodája mögött a cégetek raktára áll, a mögött pedig már a tényleges kikötő. Egy távoli hajó manőverez éppen a part felé, szerinted egy óra és kiköt. Ha ügyes a kapitánya.
Belépve az épületbe, egy kis előtérben találod magad, ahol látod: már két számvevőtök is dolgozik. Erre utal a levetett lábbelik száma. Bentről, a szemben látható tolóajtó mögül halk beszélgetést hallasz…

[Niobe]

Meiko Sinjori

*Ahogy haladok a kikötő felé, az ismerős épületek, emberek és hát finoman kifejezve illatok mellett, egyre jobban érik bennem a gondolat, hogy nagyon jó ötlet volt ez az utazás. *

< El kell innen menekülnöm minél hamarabb. Mintha még mindig itt lenne mellettem. Akárhová nézek, mindenről ő jut az eszembe. Mikor fog ez a fájdalom megszűnni? >

* Amikor megérkezem az épület elé. Egy pillanatra megtorpanok. Minden bátorságom elszállt. Pedig túl kell esnem rajta. Nem halogathatom tovább. Belépve meglepődve tapasztalom, hogy nem érkeztem elég korán. Sóhajtok egyet. *

< Már van itt két számvevő. Pedig senkivel nem akartam találkozni. Pláne meg nem itt. >

* Meghallva a hangokat, nem késlekedem tovább, nincs szándékomban hallgatózni, így gyorsan levetem lábbelimet és széthúzom a tolóajtót, majd köszönök: *

- Jó reggelt kívánok. * és meghajolok. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Pyarron szerinti 3701 – Virágok hava, 2. nap - Hajnalban
_______________________________________________________________

Az ajtón belépve a férjed vezette kereskedőház két számvevőjét pillantod meg, ahogy sejtetted. Nagyon szorgalmasak, úgy látszik. Az iroda egyik oldalán ablak, a szemben lévő falon férjed irodájának ajtaja, két oldalán tekercstartókkal. Az utolsó falon teljesen beépített tekercs, irat, papír és ecset, festék tároló. Egy kis parázstartó, két asztal, előttük a két segéd. Ők most mélyen meghajolnak feléd:

- Meiko szei! Jó reggelt! – mondják kórusban. A bal oldali, Haga. Ő kissé ösztövér, bár nem túl magas. Vékony és inas testén lötyög a ruha. Haja egy laza copfba fogva. Arcából szürke szemek néznek ki, a kissé pisze orr két oldalán. Suikra a másik segéd. Ő ellentéte a társának: pufók, pirospozsgás. Mindig mosolyt látsz az arcán. Mellette az elmaradhatatlan rizsgombóc-tartó doboza. Mindketten szürke khitamát hordanak, ahogy azt a szegényebb csóinok szokták, és az inasok. Tekintetükben részvét és enyhe zavar.

A férjed irodája egy kis helyiség mindössze. Egy polcsor, egy szekrény, egy írópult az egyik sarokban, egy ablak a jobb oldali falon. Középen négy ülőpárnával körbevett alacsony teaasztal. A szemben lévő sarokban egy fogas, rajta az itteni khitamája. A fogas alatt egy kis kályha, rajta a lavór és a frissítő törülköző. Az írópult fiókjai nyitva, ahogy mindig is láttad. A pulton egy félbehagyott levél. A teaasztalon a férjed halála óta beérkezett levelek. Nincs sok, csak három. Ezek nem az üzleti ügyekben érkezhettek, azért nem a kinti szobában maradtak.

[Niobe]

Meiko Sinjori

* Ahogy belépek és üdvözölnek, finoman rájuk mosolygok. Meglátva tekintetükben a részvétet és zavart, én is zavarba jövök, így sietős léptekkel bemenekülök férjem irodájába, és magamra húzom az ajtót. Lepakolom oldalra a cuccaimat, majd körbe nézek, pedig minden szegletét ismerem.*

* Ahogy meglátom a fogast, rajta férjem khitamájával, gyorsan odamegyek, magamhoz ölelem, és mélyen beszívom az ismerős illatát. Ekkor elerednek a könnyeim. Pár pillanatot engedélyezek csak magamnak a gyászolásra, majd inkább gyorsan visszaeresztem a khitamát, és a írópulthoz megyek. Felveszem a rajta levő félbehagyott levelet és leülök az egyik párnára a teaasztalnál. Elolvasom, majd megnézem és felbontom az asztalon heverő érintetlen leveleket *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Pyarron szerinti 3701 – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________


Helyet foglalsz az egyik párnán, de oda sem nézel. Ugyanis ahogy felemeled a levelet, egyből a címzés ragadja meg figyelmed.
Neked szól.

„Drága, szeretett Feleségem!

Ha ezt a levelet olvasod, akkor valószínűleg már nem találkozunk többet ebben az életben.
Olyan sokat adtál és olyan kevés időt tölthettem Veled!
Úgy alakult az életem, hogy meg kell fizetnem egy tartozásom. Megpróbálok mindent, hogy hazatérjek Hozzád. Ám ennek kicsi a valószínűsége.
Most el kell utaznom Óheiaganba, barátomhoz, Hicsamotóhoz. Hallhattál már róla, sokat meséltem már gyerekkorunkról…
Amint visszatértem, részletesen elmondok mindent.
Addig is nagy vonalakban, hogy tisztán láss, vagy ha történne velem valami…

A tartozás egy nőhöz köt, kit Soka…”

S itt ér véget a levél. Az ismerős kézírás nem árul el többet számodra, akárhogy is faggatod a levelet.
Először meg kell ezt a levelet emésztened, mielőtt a másik háromhoz kezdenél.
A címzésből viszont már ránézésre kiderül: mind a három meghívót tartalmaz…

[Niobe]

Meiko Sinjori

* Ahogy észreveszem, nekem szól a levél, egy pillanatra meghökkenek. Maga a levél nem hosszú, de mire a végére érek, úgy érzem egy örökkévalóság telt el és a tartalma által kiváltott megdöbbenéstől nagyon nehezen térek magamhoz. Először a tartozás megfizetése jut el tudatomig, ami miatt dühömben legszívesebben valamit menten összetörnék. Emiatt inkább még egyszer elolvasom a levelet. Ekkor fogom fel igazából, hogy ő már akkor tudta, hogy nem fog visszatérni. *

< Drága férjem, mibe keveredtél? Hogyan voltál képes itt hagyni? Mi lehetett az a tartozás, amiért hajlandó voltál feláldozni az életed, a szerelmünk, a családod? >

* Itt elszakad a cérna, és nem bírom tovább. Magamhoz szorítom a levelet, és végigfeküdve a párnákon zokogok addig, míg van bennem erő. *

* Amikor már úgy érzem, hogy képes vagyok foglalkozni a többi levéllel, vissza felülök, az összehajtogatott levelet gondosan elteszem a ruhám egyik zsebébe, majd megvizsgálom a másik három meghívót. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Pyarron szerinti 3701 – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Ahogy a levelet elolvasod másodjára is, az érzések és emlékek elborítanak. Bár érdekházasság a tiétek, a férjed igen gyorsan megszeretette magát veled. Szerencsés vagy/voltál, igazi szerelem alakult ki köztetek az első hónapban. Aztán az a két gyönyörű hónap…
Felnézel, és tekinteted a háziköntösre téved. Azonnal bevillan egy kép az eskütök napjáról. Mintha kívülről látnád magatok:

[cir=180x250]http://img0.tar.hu/viragmagus/size2/34324592.jpg[/cir]

Elszakad a cérna és sírásba fojtod bánatod.
Egy röpke fél óra múlva összeszeded magad, és piros szemekkel nyúlsz a három boríték felé.

Az első egy vacsorameghívás egy Ötödik Rangú kereskedőtől. Mert hazádban minden szervezetben rangok vannak. Férjed, mint Harmadik rangú kereskedő, igazán magas helyet töltött be a város kereskedelmében. Immár értelmetlenné vált a meghívás.

A második egy női kéz írása. A borítékon a férjed családjának pecsétje.

A harmadik a Városi Tanács meghívója a férjed részére. Hivatalosnak tűnik.

Eddig érsz el az olvasásban, amikor az iroda előtt – halkan hallod – egy utcai árus parkol le, és hangosan kiabálva kínálja áruját. A gyomrod megkordul, követeli a reggelit…

[Niobe]

Meiko Sinjori

* Az első meghívót hamar félre is teszem, hisz már lényegtelen. Egy pillanatra elgondolkodok azon, hogy udvariatlanság lenne válasz nélkül hagyni, bár tudják mi történt. De ezzel majd később foglalkozom. *

* A második levél pecsétje láttán felhúzom szemöldököm. *
< Érdekes, vajon mit akarhatnak, hisz elbúcsúztam tőlük és engedélyüket is megkaptam. Valamit nem akartak ott elmondani, így levélben közlik velem? >

* A harmadik levélre csak egy pillantást vetek, de a családi levél jobban leköt. *

* Eddig érek gondolatmenetemben, amikor meghallom a kintről beszűrődő utcai árus hangját, amire válaszként a gyomrom követelni kezdi a reggelijét. *

< Már így elszaladt az idő? Tényleg ennem kell, mert itt leszek menten rosszul. >

*Gyorsan felállok, elrakom a családi és a városi tanács levelét a ruhámba. Majd odaszaladok az ajtó mellet lévő kis csomagomhoz, kiveszek belőle 1 me-t és kihúzom az ajtót. Kint odaszólok a két segédnek: *

- Azonnal jövök. Csak kiszaladok az árushoz.

* Majd sietős léptekkel kimegyek az ajtón, felveszem a lábbelim, és az árushoz megyek. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Pyarron szerinti 3701 – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Az inasok felnéznek a lépteidre, és abbahagyják halk beszédüket. Udvariasan meghajolnak ültükben.
- Jó étvágyat Meiko szei! – csendül fel a kórus megint…

Kilépve az irodából látod, hogy az utca forgalma jelentősen megnőtt. Rengeteg kereskedő-inas, kuli, hordár, néhány városőr a jellegzetes narancs-szürke ruháikban, tengerészek, árukísérők, raegenek. Az utca túloldalán a mozgóárus, már kisebb sor áll előtte, szolgák és munkások. Jöttödre udvariasan meghajolnak, így köszöntenek. Látszik rajtuk a tétovaság: önként adjanak neked helyet a sor elején? Nem igazán tudják felmérni, mi is a szándékod.

Tudod, megtehetnéd hogy a sor elejére állsz, rangban felettük vagy. Közben a kezedben lévő ezüsttel játszogatsz, a kínálatot is felméred.

- Sült hal
- Nyers haldarabok rizsgombóccal.
- Moszatlevélbe göngyölt fűszerezett kagyló.
- Valami húscafat pirítva, édes tésztával.

Az árus várakozóan tekint feléd. Várja hogy döntesz: rendelsz, vagy beállsz a sorba?

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita
Helyszín: Hónicsi - Kikötő
Időpont: Pyarron szerinti 3701 – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________


Li megértően bólint:

- Semmi gond, Kita! Ha mégis lesz hozzá kedved, akkor a Parti Szagok Házában leszünk… És igazad van, most már jobban kell figyelnem… Menj csak! – int búcsút neked. Arcára komor elszántság költözik, ahogy visszanézel a kormányállás tövéből. Immár odaadóan a munkájára koncentrál…

[cir=180x220]http://solar.njit.edu/images/zhaozhao_li_photo.JPG[/cir]

A kabinodba ténferegsz, lázas pakolgatásba kezdel. Igazából ez abból áll, hogy újra és újra átrendezed, átpakolgatod a holmidat. Az idő telik vele, de tulajdonképpen semmi szükség rá.
Aztán megváltásként ér: kopogtatnak.
Kubota lép be az ajtón…

- Készülj, kikötünk. – és lőn, már érzed is a rázkódást, ahogy a kikötőbe oldalaz a hajó. Li ügyes kormányos, első nekifutásra sikerül eltalálnia a megfelelő szöget és benavigálnia az egyik mólóhoz.
Kubota kitessékel a kabinból, fel a fedélzetre…

Itt már a kikötés utolsó fázisai zajlanak, a járópallót most tolják át a mólóra. A mólón három férfi álldogál. Egy idősebb hivatalnokféle, magas sapkában, hivatása teljes magaslatán. És két harcosnak tetsző alak. Mindhárman két kardot hordanak övükbe tűzve, egymás mellett…
Ruházatuk igényes, narancs-szürke színekben. Mellükön egy jel – Kubotátol tudod: mon-nak hívják. A két testőré egy keréken álló madárféle, a vezetőjük viszont egy megtépázott virágfejet visel mon-ként.

[cir=150x150]http://img0.tar.hu/viragmagus/size2/34333309.jpg[/cir]

Feljönnek a hajóra és a tiszt komoran végignéz az időközben felsorakozott legénységen, majd Kubota lép elé és mélyen meghajol. A legénység utánozza ezen mozdulatát.

- Komban-va, Szuva nó Szagura-szei! Üdvözlöm a fedélzeten.

- Komban-va, Kubota–szei! – Hajol meg kissé a tiszt udvariasan bár, de kimérten. – Kérem a papírokat és a szállítmány jegyzékét.
- Ő ki? – biccent feléd a fejével. – Még soha nem láttam magával…

- Ő az unokahúgom, Kita. Sokat meséltem az Önök pompás Birodalmáról, és megkért, hogy elkísérhessen. Tanulni szeretne Önöknél, szei.

- Igazán? – kérdezi Szagura. – Hmm, a partraszállása 1 gjóba fog kerülni, és a Kikötői Házban meg kell váltania egy hét tartózkodást előre. Az megint csak 1 gjó lesz.

Kubotán látszik, hogy megrándul ezen összegek hallatán. Gyorsan számolsz fejben: az 4 arany! Igen drágán osztják itt az engedélyeket…

A többi papírmunkára oda sem figyelsz igazán, bár hamar is végeznek. Amit megjegyzel, hogy majd a fél rakományt a Császári Hivatalnak, a Minnasónak kell leszállítani.

A tiszt végül biccent egyet és Kubota kifizeti neki az 1 gjót érted is. Az elvonulásuk után a megkönnyebbülés söpör végig a legénységen, megindul a beszélgetés és feltűnnek a mólón a parti személyzet tagjai is.

- A hivatalos résznek ennyi elég, most siessünk a Te dolgodat elrendezni, és utána megkeressük az itteni kapcsolatom. Elkísérsz oda is? A Kikötő nem igazán biztonságos hely. Nekem, mert védtelen vagyok, Neked, mert tudatlan vagy. Így kiegészítenénk egymást. – néz rád Kubota.