Shadon városa: Rózsadomb

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, kora este
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________

Casilda villája a Rózsadombon, a nemesi negyed frekventált helyén található, a kötelező gondozott nagy park közepén. Természetesen amikor Valentin annak idején közölte, mik várnak rád, ellátott meghívóval, mindennel, nehogy az ajtóból fordítsanak vissza

[cir=420x259]http://www.foliowine.com/winery_pages/26_villa_sandi/Media/intro/Villa_sandi_web.jpg[/cir]

A te városi kocsid kirí a nemesek cicomás, szalagos, virágos, lakkozott járművei közül, no meg nem saját kocsissal érkeztél, akinek egyenkabátja vagy bármi flancosabb lenne a testén, hanem egy olyannal, akin bár tiszta, de fakó öltözet virított. Sebaj, te ma egyszerűségre törekedtél, amit sikerült is elérned

Fennakadás nélkül beengedtek, meghívód érvényes volt, és az inasok arca kiművelten fa volt, ők azon se lepődtek volna meg, ha szőlőlevéllel az ágyékodon érkezel

Casilda villája elismerésre méltó. A díszítés fehér, függönyök és virágok tekintetében is, esetleg enyhe krémszínnel párosítva, ne legyen minden túl sápadt és szűzies. A patinás belsőhöz jó választásnak tűnt a szoldi fehér.

[cir=271x458]http://www.crockerartmuseum.org/about/images/gallery/large_Foyer.jpg[/cir]

A gyönyörű, virágokkal agyonrakott előcsarnok után jobb és balkéz felé lehetett elvonulni, szemben kijárat volt a teraszra, azon túl a hátsó parkba juthattak ki a vendégek. Jobbra volt a bálterem, ahol majd az estély táncos mulatsága kerül megrendezésre, balra pedig puha, arany és fehér mintás szőnyegekre állított, szépen terített asztalok jelezték, itt a vacsorát fogják felszolgálni.

[cir=320x430]http://www.crockerartmuseum.org/about/images/gallery/large_ballroom.jpg[/cir]

Mindenki puccba vágva jelent meg, te enyhén szólva kilógtál a sorból. Akadt, aki egyenesen felháborítónk tartotta puritánságodat, a nyugtalan legyezőmozdulatok és méricskélő pillantások nem hagytak találgatni valót. Viszont akadt, akinek épp a kíváncsiságát keltetted fel egyszerűségeddel és azt találgatták, vajon ki lehetsz, hogy megengedhetsz magadnak ilyen feltűnőséget.
A terasz irányából Salvatoret látod meg érkezni, aki a fekete-arany kombinéációra szavazott, ha már húznia kellett magára valamit. Egy ünnepi dartonita viseletnek inkéább beillett volna, bár a legprímább anyagból készült mindene és a komorságot cseppet feldobta az aranyozás. Vállig érő göndör fekete haja olajosan fénylett a gyertyafényben, felderült láttadon:
-Végre valaki, akit ismerek! Már kezdtem azt hinni, végig varjúként meredek valahol, elriasztva minden érzékeny lelket.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****

<Hát ezek aztán nem sajnálják a cicomát sehonnan...> -nézek szét Casilda házában.

Salvatorét örömmel üdvözlöm.

-Salvatore! Ugyan...a nők imádni fogják a gorviki eleganciáját. Igazán attraktív a külseje, ne panaszkodjék...csak aztán jó ha két szót tudunk egymással beszélni, mert fürtökben fognak lógni magán. -nyújtok kezet a gorvikinak.

-Én úgy döntöttem, ma lazára veszem a figurát, nekem a reggeli majomparádé bőven elég volt Liana udvarában...mégegyszer részvétem az embereikért...nézze el nekem, de nem tagadom: erős előítéletekkel viseltetek a gorvikiak iránt, mind a hitük, mind a politikai beállítottságuk miatt, hazudnék ha azt mondanám nem így van; de nem tudok kibújni a bőrömből. De ne várjon mást első körben egy veterán Krad-pap fiától...apám még látta Ó-Pyarront elpusztulni és végigharcolta a Dúlást. De azért örülök hogy jókor volt jó helyen...maga az első ember aki rácáfolt az előítéleteimre. ha a főnöke alapján kellene megítélnem magukat...nos...-nem fejezem be a mondatot.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Casilda Spinelli villája
Időpont: 3. nap, ősz, kora este
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________

Salvatore fél szóból is megért.
-Nem volt könnyű eset a felettesem, igazi kullancs volt.
Kezed elfogadja, körbetekint:
-Nos, merre menjünk? Köszönti a ház úrnőjét, vagy talán elébb felkeresne valakit? Én minden maréknyi ismerőst végigköszöntöttem és kiszorultam a teraszra. Némelyek olyan erős parfümmel vértezték fel magukat, hogy erősen fontolgatom, hadi méretekben is alkalmazhatnák Ami pedig a hölgyeket illeti...-mosoly suhan át arcán- Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Majd figyelje meg, ha bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztásra kerül a Hétarcú hívei felettébb szabados mozzanatokat engednek meg maguknak. Érkezésem estéjén is hivatalosak voltunk egy ehhez hasonló estélyre és a parkban kis híján belefutottam egy felhevült párosba, akik már rég áttörték az erény gátját. Azóta óvatosabban sétálgatok.
Két sötétrózsaszín ruhás leányzó sétált el előttetek -ikrek voltak, meg is bámulták őket rendesen- és megpillantottad Zarminát, aki egy dús hajú, szőke, díszvértes paplovaggal társalgott (nem, ez nem Marlboro). A lány hű maradt ígéretéhez, hozzád öltözött: barna szoknya és szoros fekete kabátka alkotta minden díszét, s a kabátkán fényes szürke hímzés kacskaringózott. Fürtös haját feltűzte a feje tetejére és csak két pici függő lógott fülében.
-Mintha más is a könnyedségre szavazott volna-veszi észre Zarminát Salvatore.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****

-Azt hiszem ezt a szólást ma igen könnyű lesz betartanom...-mondom visszamerengve az eltelt dálutánra, valóban "nem vagyok éhes", elégedetten és békésen, de vágy nélkül szemlélem a shadoni leányokat, miután Damkina jár a fejemben jóllakott napközisként vigyorgok ki a fejemből bólogatva.

-Mindegy...Jöjjön Salvatore bemutatom Zarminának. Ma reggel ismertem meg az udvarban. A királynő egyik udvarhölgye.

****

Zarminához megyek és ráköszönök:

-Jó estét Zarmina kisasszony. Örülök hogy ismét láthatom. -kezet csókolok, és barátian a két kezebbe veszem a kezét mosolyogva.

-Engedje meg hogy bemutassam, egy nagyon kedves és bátor úriembernek, aki ma az életemet mentette meg a merénylőktől, akik a kíséretünkre támadtak...-Zarmina kisasszony ő itt Salvatore úr, a gorviki követ. -Salvatore, a hölgy Zarmina, a királynő udvarhölgye.

-Ööö, volna olyan kedves és bemutatna minket az ön mellett álló nemesenszületettnek?

-Uram...-meghajlok a lovag felé.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Casilda Spinelli villája
Időpont: 3. nap, ősz, kora este
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________

Mikor Zarmina észrevesz, elkapod, ez a lány, ha nem vigyázol, menthetetlenül beléd fog szeretni. érdeklődése nem csupán baráti Már most sugárzóan felcsillan a szeme és enyhe pír futja el arcát.

Salvatore bemutatásakor fejet hajt:
-A híre megelőzte önt, mindenki arról beszél, milyen hősiesen helytállt. Minden tiszteletem az öné.
A lovag türelmesen várakozik, nyílt érdeklődéssel néz téged is meg a gorvikit is.
-Hadd mutassam be önöknek Perceval Fran-Vipant, aki urunkat paplovagként már négy teljes éve szolgálja és családunk barátként tartja számon.
Fiatal, jóképű fickó, és nem nagyképű, pedig a shadoni lovagokról gyakran terjesztik ezt és nem is ok nélkül. Hajlamosan fennhordani az orrukat a fényes vértjük, kiállásuk, no meg vonzerejük miatt. Ez a Perceval olyan, mintha templomi talapzatról lépett volna le Domvik egyik angyalaként, a felföldi stílusban hosszan meghagyott (hátközépig érő!) szőke hullámos hajzuhatag, a fényesített ezüstfényű acélvért, s a tengerzöld palást mindent vitt, amitől egy érzékeny hajadon padlót foghat, pallosa pedig már csak a jéghegy csúcsa. Szemei értelmesen csillognak és előítélet helyett kíváncsiság lakozik bennük, amikor Salvatorére terelődik a szó.
-Örvendek uraim.
-Perceval kicsit elveszett volt, ritkán jár ilyen rendezvényekre, pedig gyakrabban is megengedhetné magának.
-Úgy látom, akkor meglelte azokat, akik valamilyen szinten egyet értenek vele és hasonló cipőben járnak.
-Mért, ön is kimenti magát az estélyek alól?-tudakolta Zarmina. Salvatore összecsücsörítette száját, hogyna is adja elő, amit akar:
-Mondjuk azt, Gorvikban az ilyesmi nemcsak szemet gyönyörködtető mulatság, de halálosan veszélyes is. Nehezen megy az átállás.
-Nos, itt csak egy szép és veszélyes dologgal futhat össze, azaz személlyel, ő pedig Godiva Pannawonica-somolygott a paplovag. Zarmina összecsapta kezeit.
-Itt lesz?
-Azt beszélik...
Godiva? Ez a név neked ismerős, Tintásék említették! Vagy egy másik lenne? Milyen gyakori lehet ez a név itt a fővárosban?


//Kép a lovagról kissé nyál, de ezzel kell beérni

[cir=218x362]http://img0.tar.hu/navaratna/size2/33068859.jpg[/cir]//

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****


<Jaj, ne... > -nézek végig Zarminán. <Pont én!? Miért pont engem szúrt ki, mikor itt van mellette ez Domvik angyal éppencsak szárny kellene a hátára?...Tele van bajvívókkal meg lovagokkal és ki kell neki? Egy snasszul öltözött pyar fickó...Zarminát sürgősen le kell építenem, helyesebben a leghamarabb ráébresztenem, hogy foglalt vagyok. Egy ilyen nő csak túllép az ilyesmin hamar, főleg ha azonnal megtudja mi a helyzet...össze kéne hozni Salvatoréval...vagy ezzel a szent fütykössel itt...>

Godiva nevének felemlegetésekor eszembe jut hogy igen Tintásék emlegettek valami ökölráző hölgyikét az első sorban...<Hát ha a bunyóbol akarok egy kis mellékest, igyekeznem kell valami cselt kieszelnem, hogy ne ismerjen fel ha a ringben meglát...mondjuk nem találkozok vele az este...csak nem kell itt bemutatkozni minden istenverte vendégnek.>

Miután Zarminán látok valami rajongást előbb gyorsan azzal foglalkozok, mielőtt teljesen elszáll és veszélyes lesz...nincs szükségem egy szerelmi bánatos nőre az udvarban...így maximum csalódott lesz egy kicsit, hogy a pacák, akit kinézett foglalt, de könyörgöm egyszer találkoztunk, semmit se tud rólam, nem neheztelhet azért mert be találtam "csajozni", és különben is tele a ház fess lovagokkal, csak talál valami vigasztaló vállat...

-Mondja Zarmina kisasszony -már meg ne sértse a kérdésem kegyedet, de már kissé még döcög az etikett tudásom és nem akarok felsülni;- az itteni etikett szerint legkorábban mikor szabadulhatok el az estélyről? <Pontosan tudom, hogy mikor, de így akarook magamról információt csepegtetni, megfelelően semleges formában arról, hogy foglalt vagyok.> Ne haragudjék ha modortalannak tűnök, tudja találkozóm lesz egy hölggyel ki a szívemnek igen kedves, és azt mondtam neki éjfélnél korábban ne várjon rám...mondja kérem lehetséges hogy éjközép körül elköszönjek majd a házigazdától és elmehessek?

<Remélem nem üti nagyon szíven a dolog, vágül is egyetlen egyszer beszéltünk eddig egy negyed órát...>

A lovag nekem túlontúl szentembernek tűník, tényleg nem való ide, nem nagyon tudok vele mit kezdeni, így csak barátságosan vigyorgok Salvatore mellett, aki Ranagol-hítűként egy kissé feszélyezhet a paplovag jelenléte...gondolom a feje olyan mint aki szögeken ül csak nem tartja illendőnek, hogy erről beszéljen...
Egy kicsit udavariasságból elbeszélgetek vele a hadi helyzetről, aminek az alakulását betéve tudom, hiszen erről tettem jelentést a királynőnek. Elmesélem a lovagnak is, hátha érdekli a háború állása.

-...úgy vélem hamarosan áttörést érhetnek el, ha az élelmiszerárakat tartani tudják, és az újoncok kiképzése nem akadozik. -teszem hozzhá nagy okosan bólogatva.

Biccentek Zarmina és a lovag felé:

-Hölgyem,... uram bocsássanak meg, de beszélnem kell a követ úrral, most.

Megrántom Salvatore kabátujját és intek a fejemmel a terasz felé:

-Jöjjön Salvatore, beszélni szeretnék önnel...

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Casilda Spinelli villája
Időpont: 3. nap, ősz, kora este
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________

Zarmina készséggel áll rendelkezésedre, hogy segítsen, és amikor meghallja, készülsz valahova, meglepődik, zavarba jön, aztán egy "hát mért is ne menne valakihez, én csacsi!" érzelem vonul át gyorsan az arcán. Nem lett depressziós, szusszan egyet és az "így jártam" kezet fogott a megnyugvással:
-Igen, akkor már illemsértés nélkül el lehet köszönni.

A lovag ácsorog, mintha kicsit feszélyezné az összejövetel, mert úgy kell viselkednie, ami nem is ő, és mikor végre valaki olyat is feldob témának, amihez ért is -háború-, megkönnyebbül:
-De a legjobb az lenne, ha véget érne már ez az egész. Messze kerülnek hazájuktól a katonáink és azt nem mindenki viseli egyformán jól...
Salvatore jobb híján csak bólogatni tud, háta mögé tett kézzel a sarkán billeg Látszik, ő inkább a menekültekre gondol hazamenetele címén, és biztos hőn áhítja, hogy Domvik hívei is szépen szállingózzanak haza, de ez csak akkor lehetséges, ha vége a háborúnak.

Mikor félrehívod Salvatoret, Zarmina és Perceval engedékenyen hagyja. A gorviki kiereszti a levegőt:
-Megmentett. Eme szent fényesség kezdte megfeküdni a gyomrom. Nem vagyok megveszekedett bigott hitű, de azért csak módjával Domvikkal. vagy komoly oka is volt hogy félrehívott?-sandít rád.
Épp ekkor valaki, egy női hang elrikkantja magát, elég harsányan, de tisztán, azaz tuti nincs beszívva:
-Szöszi!!!
Szöszi? A paplovag durván szőke. De ez egy bokszoló neve is volt. Vagy csak véletlen egybeesés? Lehet, a te agyad néha túlzottan is kombinál Viszont mikor a lovag megmerevedik és egy "ó, mamám" suttogással végighúzza arcán a tenyerét, meg beejti a vállát, talán már nem is biztos, hogy feleslegesen kapcsolod össze a kettőt. Zarmina csak pislog:
-Honnan ismered Godivát, Perceval?
-Hosszú történet-dünnyögte a paplovag, szemeit az égre emelte.
És Godiva bevonul a színre. (errőla nőről majd csütörtökön teszek fel képet, másik gépen van) Égővörös hajú, vidám, végtelenül extrovertált, magabiztos, és fittyet hány arra, éppen kit botránkoztat meg. Hosszú ruhát visel, aminek színe kékeszöld, nyakában gyönyörű smaragdok ragyognak, a dekoltázs pedig igen provokatív, vékony csipkeréteg kerüli el a botrányt, hogy esetleg a mellbimbó ki ne bukkanjon a ruhából. Perceval füle elvörösödik és lesüti a szemét. Kitárt karral lép Perceval felé, aki máshová kívánja magát. Salvatore hamiskásan vigyorog:
-Ah, ezt élvezem. Csak kicsit, ami még nem bűn. Szerintem hagyjuk őket, elboldogulnak egymással

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****

-Komoly ok? Túl akarom élni a mai napot úgy hogy ne tépjen darabokra valami nőstényördög -mint azt a szerencsétlen lovagot- és ehhez megbízható szövetséges kell; ez nem elég komoly ok, Salvatore?-vigyorodok el.

Godivát meglátva határozottan el tudom képzelni valami illegális utcai harc első sorában szurkolni.

-Mondja Salvatore miért van olyan érzésem hogy ez a nő Gorvikban is egy nagy cápa lenne?

-Na jól van, lépjünk innen mielőtt feltűnnek neki az új arcok és kifigyeli az új húst...minket Salvatore. ...Természetesen ha be akar kerülni a nő ágyába, amire a szénfekete göndör hajával, sasorrával, meg az olajos bőrével minden esélye megvan, csak szóljon és nem akaszkodom tovább...

-Menjünk, köszöntsük a házigazdát, meg akiket feltétlen megkövetel az etikett, aztán én bevonulok valami szalonba egy tál sülttel meg egy üveg borral...gondolom itt is előbb-utóbb, úgy szétterjed a buli, hogy minden helységben lesznek valakik és mindenhol megy majd a traccsparty...meg a táncot most kihagynám...meglehetősen mozgalmas délutánom volt, és nem én akarok lenni az aki táncba viszi a fél női bagázst, erre it van maga barátom...csapok a gorviki vállára vigyorogva. Én majd csirkét eszegetve végignézem, hogy segélykérőn pislog, hogy lekérjek valakit a kezéről...ha már a kaja ingyen van, zabáljunk...ha akar tartson velem...

<Hát eddig még nem tapsztaltam, hogy Damkina csodálatos tisztaszagú szappan varázslata annyira kiemelét volna a tömegből...remélem csak túlzott, a box-edzés és egy ilyen együttlét után nem szeretném ha mikor elkezdődik a tánc, kézről kézre adnának a csajok mert mindenki engem akar szagolgatni keringőzés közben...attól kicsit beihadalnék azt hiszem.... ...a végén még Salvatore fog a táncparkett szélén állva csirkét zabálni és rajtam röhögni, hogy szétszedenk! Még szerencse, hogy ebben a parfümbűzben labdába se rúghatok...>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Casilda Spinelli villája
Időpont: 3. nap, ősz, kora este
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________

Szép suttyomban elindultok házigazda keresőbe:
-Ó, én nem félek egyetlen nőtől sem, még ettől a virgonc vöröstől sem. Csupán nem szeretnék senkit se megbántani az által, hogy nem omlok a lábaik elé úgy, ahogy megszokták és hogy tartom magam a mindent a szemnek, semmit a kéznek-szabályhoz. És igaz, hazámban nem egy férfinak tetszene a vérmérséklete, a vallási hittételek ellenére is, ami mértékletességre int. Ah, vagy ahogy a legtöbben szeretik hangoztatni, érzéketlenségre. De kérem szépen, ember vagyok, nem más, hogy lehetnék érzéketlen?-egyáltalán nem csinál abból ügyet, hogy ezzel kissé megbillentette a vallása egyik alapkövét. Könnyed és kialakult világképe van, némely gorviki hagyománnyal meghintve. Nem biztos, hogy földijével is így beszélne, mint veled.
Egy tálcáról, mit inas hordoz, leemel két pohár bort:
-Tessék, szereti az édes vöröset? Az aromájából ítélve ez shadoninak álcázott gorviki édes -belekóstol, bólogat-Lebuktak, igazam volt. 3500 körüli warviki termés. És még mi vagyunk ravaszak
A táncot hallva mosolyog:
-Mi kifogása ellene? Pár hölgyet, mondjuk Zarmina kisaszonyt igazán megtisztelhetne vele. Illemből az estély úrnőjét felkérem, és ha elkapatnák magukat a bizarr kiházasításra vágyó leányok, elég ha egy gorviki faarcot bevágok, amit a papjaink is szeretnek-és megmutatja. Megáll kezében a pohárral és azonnal fagyos arcot ölt, lenéző szemekkel és sótlansággal, amiből egy felsőbbrendű faj fénye csillog. Megrázza fejét és visszatér rá a megszokott jó kedély.
-Hogy én ezt hogy utálom! És hányszor rákényszerülök!-de nem panaszkodik, csak vállat von.
Egy kisebb csoport közepén meglelitek a ház úrnőjét a férjével, a szokásos udvariassági formulákon és kérdéseken túlesve felszaabdultok. Casilda szép luxusa öltöztetett exudvarhölgy, de a te izlésednek túl butus. Megszokta, hogy mások döntenek helyette, és az akarata mára a szép díszfeleség szintjére csökevényesedett. Kár, de gyakori az ilyen.
Nem sokkal ezután vacsorára szólít a finom hangú csengő. mert nem terített asztalról kell szedni kis tálra, hanem ötszemélyes, kör alakú asztalhoz kell leülni, ahova majd felszolgálják az étkeket. Salvatore előrébb szúrja ki a vész közeledtét:
-Felénk jönnek-szűri ki fogai között-Zarmina és Perceval, a vörös ördöggel. Mi legyen? Kikhez csapódjunk? Vagy válaljuk a megmérettetést és az étellel lenyeljük őt is?-játékos kihívással csillan a szeme.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****

-Na jó, Zarminát meg a ház úrnőjét, rendben felkérem, de senki mást.

Salvatore arcát meglátva megállok és rámutatok:

-Igen, ez az! Nemrégiben láttam egy kobrát a...szóval láttam egy kigyót, na az nézett így mint most maga! Persze maga előnnyel indul, mert gorviki de én mit vessek be ha az a vörös démon megtalál ha? Vessem be a kisfiús mosolyom és mondjam azt hogy nem bánts? Azt hiszem egyre csak súlyosbítok a helyzeten...

****
A vörös hurrikánt meglátva egy pillanatra égre emelem a tekintetem:

-Muszáj lesz, ugyanis ahogy látom, kifejezetten minket keresnek. -Egy vacsorameghívásba fogadom, hogy az éltveszélyes vörös magát választja majd! -ajánlok gyors fogadást a gorvikinak- <Ráfázott a szép ruhával, meg a gorviki sármjával..>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Casilda Spinelli villája
Időpont: 3. nap, ősz, kora este
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________

Salvatore nyugodt, megrántja egyik vállát:
-Tőlem aztán választhat, ki lesz kosarazva. Nem esetem a vörös szín és az ilyen túl eleven modor, gyakran párosul obszcén szóhasználattal és az nálam rontja egy nő értékét.

Zarmina vitt titeket vágóhídra, mert ő keresett titeket, perceval ment anyomában, de órá meg Godiva csimpaszkodott, átvitt értelemben.
-Figyeli a legyezőjét?-súgja Salvatore és a vörös nő kezére néz, amivel ki-be nyitogatja ama virágos kis tárgyat-Azt jelenti, szívesen betöltené a paplovag vágyait. Ez nyílt felhívás táncra. A lefgyezőnyelv finom, de aki érti a szavát, annak nincsenek illúziói. Vajon a lovag úr tisztában van eme eszköz jelzéseivel?
Igen, Perceval tudhatja, mert égre emeli szemét és mély levegőt vesz. Szeretné finoman hárítani Godiva nyomulását, egyelőre nem nagyon megy neki.
Odaérkeznek hozzátok.
-Mondják, lenne kedvük velünk egy asztalnál vacsorázni?
A vörös nő észrevesz titeket, ábrándozva ránéz a legyezőjére majd lassan bezárja és figyelme rátok terelődik. Mivel titeket nem ismer, egész visszafogott, de szemén látszik, ez nem fog soká tartani:
-Várjanak, kitalálom: ön a gorviki frissen avatott nagykövet, Salvatore Xiomara, ön pedig Lyc Matter helyettesítője, Shane Bertram. Eltaláltam ugye?
Salvatore békésen mosolyog, mint egy jól fésült áldozati bárány...Vagy kos?
-Ó, ne ácsorogjunk itt, mint a kurtizánok, üljünk csak le.
Salvatore szemeivel ennyit üzen neki, hogy ő megmondta Úgy alakult, hogy melléd a paplovag került, Salvatore mellé pedig a vörös nő, de egyből feléd fordult:
-Olyan régen akartam már egy pyarral beszélni, vagy valakivel arról a fertályról, mert érdekelne engem egy dolog: az önök hazájában mit csinálnak a kitett gyerekekkel?
Zarmina meglepődött, ő valami sokkal sikamlósabb kérdésre számított, ehelyett Godiva mással indított.
-Mért érdekel ez téged?
-Zarmina, tudod jól, hogy nemrég nyitottam egy újabb lelencházat, szeretnék tájékozódni arról, máshol mi a szokás.
-Elnézést, nem is mutattam be Godiva Pannawonica kisasszony, aki anyai ágról másodunokatestvérem...
Perceval sóhajtott:
-A te családod kedvesem olyan kiterjedt, hogy olyat mutass, aki nem a rokonod.
Zarmina zavarban volt, szó szerint vette a felhívást és Salvatorera mutatott, akinek ajka megremegett. Nem akart nevetni, ehelyett felvette a beszélgetés fonalát.
-Tehát ha jól értem, ön jótékonykodik és szívén viseli az árvák sorsát?
-Igen, jól érti. Elkeserítő, hogy az isteni tanítások ellenére nem egy szegény család képes ezt tenni. Ha nem képes vállalni több gyermeket, akkor mért születik egy újabb csöppség?
-Én tudom a választ. Az pedig a bujaság az ésszel szemben-fűzi össze ujjait Salvatore és ebben felismered a gorviki tanokat. Bár most arra használja, hogy az árvás téma közben vízbe fojtsa Godiva mustráját irányába.
-Hogyan?
-Jaj, kérem, uram, ne...-jajdult fel Zarmina, de Perceval megpaskolta a kezét:
-Nem hiszem, hogy Xiomara úr megsért bárkit is azzal, ha elmondja a véleményét.
-De pont vacsora előtt? Meg fogja feküdni a gyomrom!-süppedt a székbe Zarmina. Most igazán kislányosnak hatott, nem egy okos udvarhölgynek. tartott attól, a követ kihúzza a gyufát a rokonánál és az patáliát csap.
-Ne csitítsd az urat, igazán érdekel az ő véleménye is, bár egy pyar véleménye valahogy...emberségesebbnek jósolható.
-Ugyan, ne viseltessen előítéletekkel irányomban. A vélemény az vélemény, akkor is, ha az ön érzékeny fülének nem tetszik. Ahogy mondom, a bujaság a ludas,hiába a tanítások. És ez a zsigeri vágy olyan erős, hogy legyőzi az észt, akkor is egymás karjába hajtja az embert, ha tudja, abból gyermek is lehet, pedig nem engedhetik meg maguknak. És ez szomorú.
-Mégpedig miért?-könyökölt fel Godiva az asztalra.
-Azért mert akkor nem sokban különbözünk az állattól és ha már megérkezik az új jövevény, kötelesség felnevelni, és vállalni a felelősséget. Mert ha jól tudom, Domvik nem arra tanít, hogy az ilyen szerelemgyerekeket taszítsuk el magunktól, jól mondom?-néz a paplovagra, aki jobb híján széttárja igenlően kezeit.
-Csak ne vitázzunk, mert lassan az én gyomrom is megfekszi.
-Tehát ön elítéli a vágyakat, uram?-fekteti le karját az asztalra Godiva.
-Az ésszel élt vágyakat nem, de aminek nincs korlátja, csak pusztán múló felhevülést szolgál ki és nemes érzések nélküli kéjt, ami a hús oltárát gazdagítja, igen, annak nem látom létjogosultságát.
-Kemény szavak, hallja-e, férfi létére-dőlt hátra Godiva.-És természetesen ellentmondásosak. A vágyban nincs se ész, se logika.
-Eltértünk a tárgytól, pyarroni árvaházakról volt erdetileg szó-szólt vékony hangon Zarmina.
-Lehet, hogy kemény szavak, de lényegében a Hétarcú is erre kéri híveit.-adta meg magát Perceval.
Salvatore vigyorogni kezd.
-Csak nem több hasonlóságot lelünk egymás hitében?
Perceval felkönyököl az asztalra, homlokát kezének támasztja, Godiva már kiszívta az erejét, és jött még valaki aki folytatná. Egy olyan estélyen, amire nem is akart eljönni

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

-Őszintén szólva nekem is kicsit túl harsány ez a nő...félre ne értsen, nem ítelem el, semmi ilyesmi csak...sok igazság van abban amit mond. ...Nos legyezőnyelvben nem vagyok otthon, de köszönöm hogy kikupált, de ha felismerném hogy efféle tervei vannak valószinűleg akkor is tettetném a hülyét. Látom a nő nem nyugszik míg Percival trófeáját ki nem teheti a falra...

****

-Nos; úgy vélem Pyarronban nem jobb vagy rosszabb a helyzet e tekintetben, mint más városokban. Minden nemzet a maga igényei szerint törődik az elesetekkel, de túlzás lene a hazámat valami fellgekben járó utópiának elképzelni. Mi is éppolyan gyarlók és bűnösök vagyunk, mint a shadoniak vagy akár a gorvikiak...de mint itt is és ott is, mindenütt vannak felelősen gondolkodó emberek, akik tenni akarnak valamit egy ügyért amit fontosnak éreznek. -foglalom össze szép diplomatikusan.

-...Akkor...-megemelem a poharam- ...arra hogy a háborúnak mihamarabb vége szakadjon! Domvik óvja a királynőt! - majd kortyolok a borból (mértékkel). Remélhetőleg a királynőre ivásban csak csatlakoznak hozzám, -a lovag biztosan- ha kicsit több pia van bennük remélem nem szedik szét egymást, hanem kicsit oldottabb lesz a hangulat.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Casilda Spinelli villája
Időpont: 3. nap, ősz, kora este
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________

Még korábban, amikor Godiva meg perceval legyezős afférjáról beszéltek:

-Nos, minden attól függ, a lovag hite milyen erős alapokon áll. Ha Domvik súg erősebben a fülébe és nem a lágyéka, akkor Godiva kisasszony hoppon marad, de ha a test kerül fölénybe, a Hétarcú veheti mind a hét maszkját és sarokba állhat. Az egyházi személyeknél ez már csak így megy.

Az asztalnál:

-Szólott a mintadiplomata-mutat rád Salvatore elégedetten-Röviden, tömören összefoglalta azt, amit én erkölcsi prédikációba csomagoltam. Bámulatos!
A poháremelésben a leglelkesebb perceval. Végre témát váltotok és Godiva se ül úgy, mint egy harcra kész nőstény.
-Domvik óvja a királynőt!-csendül fel mindenki hangja, kié lelkesebben (Zarmina) kié visszafogottabban (Salvatore ).
Végre az ételt felszolgáló szolgálók is elkezdenek sürgölődni az asztalok között, de csak azt követően, hogy egy kiművelt beszédű úr a házigazdáék üdvözlése után ismertette a várható menüt: pástétom, csibeleves, sült fácán és vadhús, forgatott burgonya, rakott tészta azoknak, akik a hazai ízekre szavaznak, házi rétesek pincészeti borok.
Perceval gyomra nagyot kordul, de nem jön zavarba csak vigyorog.
-Ön is erre várt egész este?-kérdezi Salvatore.
-Mi az hogy!
-Ah, nem mondják komolyan, hogy az étel miatt jöttek? És a vendégsereglet? Vagy a hölgyek?-könyököl mindkét kezével fel Godiva, és összefűzött ujjaira támasztja állát. Zarmina a pástétom kihordásakor tudálékosan rokonára néz:
-Nem mindenki gondol húspiacként egy estélyre...
-Milyen éles lett a nyelvecskéd! Legutóbb ennél sokkal félénkebb voltál.
-Változnak az idők-mosolygott Zarmina, és látod, egy pillanatra ezen a mosolyon felejtette a szemét Perceval.
-Jó étvágyat mindenkinek!-fogott neki a falatozásnak salvatore. Végig elegáns, de Godivával tévolságtartó. Ő kifejtette véleményét bizoynos dolgokról és jottányit se enged, amit az amúgy tényleg szép vörös nőnek is be kellett látnia:
-Ön olyan szívtelen, uram! pedig azt beszélik, híres a gorviki urak illemtudása.
-Az illem dolgában az úr nem is hibázott, talán csak hozzá vagy szokva a shadoni urak túlzott bókolásához, enyelgéséhez. Szerintem az úr teljesen udvarias-végzett ki Perceval két főnek bőven elég pástétommennyiséget.
-Én leszek az asztal kiemelt témája? Ugyan, ne hozzanak zavarba! Nézzék, ki ül mellettem!-és feléd fordul-Frissen érkezett ebbe a fényes és zöldellő országba, nem kíváncsiak eddigi tapasztalataira?
Perceval kuncog:
-Most szeretné hallani, ahogy méltatja Marlboro lovag túlbuzgalmát? Ő még adós egy vaskos bocsánatkéréssel önnek
-Ah, Marlboro! Mindenhol buzgó, kivéve, ha másról van szó-legyint Godiva-És ebben nagyon hasonlít egy bizonyos szőke lovagra-címzi ezt Percevalnak, akiről már lepereg, mert ivott és evett Azaz csak enni kezd...
-Mondja, uram, mióta is tartózkodik Shadonban? Ezalatt volt már örömtanyán?
zarmina köhögni kezd, Salvatore egymásnak támasztja ujjait és inkább nem mond semmit. Perceval lesi a szolgát, mikor jön a leves, és közben kanalával játszik:
-Ejnye, kisasszony, illik ilyet férfiembertől kérdezni?
-Illik vagy sem, az országról hű képet azok örörmlányai adnak legelőször!
-Ez aztán a furcsa vélemény-fűzi közbe Salvatore.
-Megint témánál vagyunk, nem bírod ki sose, hogy ilyesmiről beszéljünk?-korholja zarmina pirulva Godivát.
-Talán kedves rokonának nem kielégítő ez irányú élete és folytonos késztetést érez, hogy feltérképezze, mások hogy állnak-csücsörítette száját Salvatore, és ez a nyílt utalás felszalasztja a vörös nő szemöldökét a homlokára.
-És még nekem van felvágott nyelvem-dünnyög Zarmina.
-Nincs jobb a finom étel melletti évődésnek-vigyorog Perceval és kanalazni kezdi a kihozott, gőzölgő levest és rádkacsint.-Egyen, nagyon finom, a többivel ne is törődjön!
Salvatorének nem lett igaza: a paplovagnál győzött az étek, és a nőt is, istenét is sarokba száműzte

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****

Nagyon visszafogottan eszegetek. Levesből két-három kanál, a vadhúsból max egy féltenyérnyi, krumpli nélkül. Ennek egyszerű oka van: számítok rá hogy azt est további részében táncmulatság lesz, és -igaza van Salvatorénak- ez jó alkalom arra, hogy pozitív emlékeket hagyjak magam után; legalábbis a hölgyekben; és nem akarok kajától felpüffedten vergődni, mint egy lakodalmas kutya.

-Marbolo? Áh, már túlléptem az ügyön, a lovag a munkáját végezte, ez minden; csak mifelénk súlyosabb ok kell arra, hogy egy járókelőre kardot rántsanak, főleg ha az nem tanúsít ellenállást a hatósággal szemben. Csak mások az én normáim, ez minden. Nem tartok igényt a lovag bocsánatára, mert nincs miért bocsánatot kérjen.

A Godiva és Zarmina közt folyó gyilkolászást rezzenéstelen fejjel hallgatom, mint ahogy Salvatore és Godiva között folyót is.

<Azt hiszem azokon szoktuk a legélesebben köszörüklni a nyelvünket, akiért megveszünk, hogy megkapjuk...>

Az örömtanyás kérdésre lehajtom a fejem de nem szólok.

Egy hajtásra felcsapom a maradék bort a pohárból. Felállok és Zarmina előtt meghajolok:

-Megtisztelne vele kisasszony ha az első táncot nekem adná. -nyújtom felé a karom- Valakinek el kell kezdeni a nyitótáncot tudtommal ez nem kötött ünnepély. Úgy vélem a házigazdáink meggyőzhetők, hogy intsenek be a zenekarnak a kedvünkért nemdebár? Megengedi Percival, hogy elraboljam a hölgyet ugye? (Off: Tánc 3)

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Casilda Spinelli villája
Időpont: 3. nap, ősz, kora este
Esemény: estély Casilda Spinellinél
_________________________________

Zarmina eltátotta a száját, hisz még tartott az étkezés és te máris felkéred. Kezét nyújtotta, mit tehetne mást?
Többek nyújtogatták a nyakukat, mi zajlik az asztalotoknál, és nem csak a tánc, hanem Godiva személye miatt is. Ő itt mumus volt, és többen sajnálták hogy összekerültetek vele
Perceval egy "csak tessék" mozdulattal hagy érvényesülni és amint kilibbentek a másik helyiségbe (mert ott van a táncra berendezett helyiség, az étkezőben fia hely sincs) a zenekar ezt jelnek veszi és rákezd egy lágy, de nem lassú darabra. Zarmina nagyon zavarban van:
-Én már nem is tudom, hogy peregnek az események, pedig az udvarban élek! Godiva mindent felrúg és összekuszál és azzal főleg nem tudok mit kezdeni, hogy minden fessebb férfira kiveti a hálóját. Mohó és pimaszul független! Akad, aki irigyli, más meg megveti, de sosem közömbösek felé!
Mások is beiktatnak második előtti táncikát és még három pár csatlakozik hozzátok. Egyik sem tartozik az asztaltársaságotokhoz.
-Kíváncsi leszek, mire érünk vissza, ha itt forogtunk párat...