-Attól félek hogy igaza van. Valóban nem nem vagyok valami nagy harcos, ennek ellenére nem félek annyira ellenfeleimtől hogy mindenféle nevetséges vasakat aggasak magamra. Persze ahhoz is kell ám lelkierő!-ismét nevetni kezd .
- Mi az hogy nyuszik? Ne aggódj kedves messzi földről jött kicsi citromszínű idegen holnap, mikor már nem akad ösze nyelvem és állni is tudok majd, akkor megismerkedhetünk úgy is ahogy te szerettél volna.
Mikor Wenla az asztalra bukik.
- Csak nem elfáradtál a harcban?
- Na na hölgyeim azért ne itt kezdjék el egymást püfölni, főleg azért mert nem szeretném ha kiborulna!-mutata az üvegre miközbenismét azt hiszi hogy, vicces.
Wenla monológja miszerint mindennapos dolog az hogy hullá jönnek mennek az erdőbe és egy kettővel találkozik az ember kiscit elgondolkodtatja és hirtelen megérzi a hanyagul zsebre vetett gyűrű súlyát.Amiről egyből a múlt jut eszébe.
<<Hullák? Ahhol ezelőtt voltam ott hullák legfeljebb mi lehettünk volna! ...és lettünk is... az elf, aztán az ordani, majd Alix... és én, legalábbis majdnem... >>
- Wenla, rosszabb dolgokat is láttam már mint két járó hulla...
<<... három

Pár percig némán figyeli ahogy azok beszélgetnek közben egyre jobban magába száll .
<<Tessék ismét mit csinálok? Holott fontos dologban járok közre. Számítanak rám és ismét azt teszem amit nem kéne! Elég...>>
Próbál öszpontosítani és kisöpörni minden téves gondolatot a fejéből amit az alkohol szült.
A kezébe veszi az elétett kulcsot majd forgatni kezdi újai között. Megvárja míg újjai hozzászoknak a vas hideg érintéséhez na meg míg sikerül úgy meg forgatnia hogy, nem ejti el.
Ekkor feláll az asztaltól ugyanazzal a mazdulattal felveszi táskáját, kardját tokostól megragadja és pár bizonytalan lépés után megindul a lépcső felé.
Hirtelen eszébe ötlik egy ostoba gondolat és visszafordul az asztalhoz felveszi a pálinkás üveget és hányingerrel küszködve felmegy a szobájába.
Közben még intéz pár mondatot a jelen lévőkhöz:
- Holnap... majd megosztjuk tapasztalatainkat a hullákról és azok káros hatásairól, de ha nem haragszanak akkor én most elmeygek lefekszem. Örülök hogy, megismertem önöket.- mosolyog egy utolsót majd köpenyét hárhacsapva eltünik a lépcsőkanyarban.