Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Navaratna]

(Xylina)

-Tökéletesen megfelel a hely, amit felajánlott. Köszönöm a fordítást. Váltani jó lesz, mondhatni szükséges, nem akarok bajt. Tessék -átadok neki két arannyi összeget, kisebb vagyont.-Míg én a parkban ülök, váltsa be.
A szoba teljesen kedvemre van, felmenve első dolgom megölelni a párnát, megszívom az orrom, nehogy elbőgjem magam. Lepakolok, felveszek egy kötött kardigánfélét, aztán lesétálok Armadához.
-Készen vagyok.

[Thor]

(Thor)

*A lélegzetvételem egyre jobban lassul, míg végül a normális szintre ér. Szívverésemet sem hallom már, kezdek lenyugodni. Átölelem Zizzentet és egy csókot lehelek arcára, de nem szólok hozzá. Nem tudom mennyi ideig fekszek szótlanul mellette, persze ha ő kérdez valamit válaszolok rá. Talán egy óra is eltelhet, mikor a könyökömre támaszkodva féloldalasan felülök, és őt nézem. Kezemmel gyengéden a testét simogatom.

-Szeretném, ha nem ez lenne az utolsó találkozásunk. Ha te is úgy akarod, akkor meglátogatlak, ahogy az időm engedi. Most viszont mennem kell, bár azt be kell vallanom neked, hogy nagyon nehezen tudok most elválni tőled, de muszáj.

*Egy ártatlan csókot adok a hasára, majd felállok. Összeszedem ruháimat, és felöltözök. Ha ő is öltözik megvárom, ha nem, akkor egy búcsú csókkal elköszönök tőle.

-Jól éreztem magamat veled. Adja az ég, hogy mihamarabb találkozzunk.

*Ha ő is jön, akkor együtt le megyünk a fogadóshoz, és én kifizetem a szobát, majd kint az utcán köszönök el tőle.

*Bárhogy is lesz, utána kisebb kerülővel elindulok a klánom felé, haza.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Meg-meg rándulnak az izmok konokul összeszorított állkapcsomon. LAssan megmasszírozom halántékomat, mert olyan mintha szét akarna hasadni a fejem. Nem fizikai a fájdalom, hanem valami bensőbb részből fakad. Végül a ködben felsejlik egy árny, aztán mégegy és így tovább. A Mestereim oly sokszor pokolra kívánt alakjai azok. Igazuk volt. Ha lenne, lett volna valaha is esélyem a "normális" életre, akkor nem gyilkosnak neveltek volna egy corgában a kietlen hegyek között elrejtve, eltemetve. Nem tudom mi történhetett, miért tette ezt velem Mirjam. Viszont az biztos, hogy miután én mindent kimondtam, mindent megbeszéltem vele... Ő mégis kizár az életéből... ...
...
Nem is igazán gondolatok, mint inkább érzetek ezek, amik a józanság helyére akarnak törni. Végül a tanítások és a hideg, rideg értékek csak felül kerekednek. Még van egy utolsó lehetőség, hogy végre megtudjam mi folyik itt. Mi volt az elmúlt két-három nap? Tényleg csupán hiú, naív ábránd? Vagy valóság?
...
Kinyitom a szememet és viszonylagos nyugalommal nézek a matrózokra.*

-Tud valamelyikőtök olvasni?

*Szinte érzem az ingembe rejtett levél "ólomsúlyát", de nem adom jelét, hogy bármi befolyásolna. Kifelé a nyugalom, a kölyökszerű félmosoly honol ismét, mint érkezésemkor. Minek mutassam magam gyengének, attól csak az ellenségeim fognak nagyobb támadófelületet kapni. Ha pedig ebben az átkozott országban még a saját hitvesem is elárul, elhagy szó nélkül, akkor nincs miért aggódjak. A feladatomat elvégzem és végre visszatérhetek majdan a nyugodt faluba, ahol nyíltan útálnak a klántársak és senki nem márt méregtől csöpögő pengét a lelkembe, hogy kettéhasítsa azt.*

//Asztrál-próba:
Dobás: 4 -> Újradobás: 3
Asztrál: 14//

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a kikötőben
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Mire feleszmélsz "révületedből" már ketten állnak előtted és igen gondterhelt arccal néznek. Akivel eddig is beszéltél - Nerza - már épp nyúlt volna a vállad felé. Valószínűleg egy picit meg akart rázni. Ahogy az értelem visszaköltözik a szemedbe, s felteszed kérdésed a gondterhelt arcok átfordulnak meglepettbe, de Nerza szinte azonnal válaszol is.*
- A hajón csak ketten tudtak olvasni. A Kapitány és Zak. Zak a Vasmacskában maradt éjszakára.
Farro! Nem kell semmit sem segítenünk? Olyan... furcsa lettél... Az előbb... mintha nem is itt jártál volna. Jól vagy?



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*Zizzentnek sem akarózik felkelnie mellőled. Piheg alattad-melletted.
Könyöködve támaszkodva nézed egy picit, s ekkor tűnik fel igazán, hogy az arca több évről árulkodik... Eddig úgy 16-18-nak nézted, de most... azok a kis szarkalábak a szeme körül, s azok a mosolygásból fakadó apró, vékony barázdák a szája szélén... bizony idősebb ez a lány már jóval az elsőre megsaccolt kortól. Talán 25?...*
- Ha tovább folytatod, akkor nem megyünk innen sehová egyiken sem! - *kapja el a kezed miközben simogatod testét. Szemében parázslik még mindig a tűz; lehet nem sok kell neki, hogy fellángoljon.*
- Tudod hol találsz... - *válaszolja, de jelét nem mutatja annak, hogy ő is készülődne elfelé.* - A kulcsot majd leadom én. Menj csak! Minden jót Thor! - *köszön el tőled amikor az ajtót nyitod. Egy kacsintással pá-t int neked, majd visszahanyatlik az ágyra. Úgy néz ki ő még pihenni fog egy keveset.*




_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Armada előzékenyen a karját nyújtja feléd, s mikor elfogadod azt elindul veled a parkba. Apró kis utcákon vezet át - néha meg-megmoccan benned a feltételezés, hogy nem is egy parkba indultatok... Hisz az út alatt alig látszódott valami növényféle - és lassan mintha nyílt csatornákhoz érnétek. 2-3 láb széles sekélynek látszódó, de mesterséges kialakítású "patak" melett haladtok egy darabig, majd újra házak rengetegében folytatjátok utatokat.
Az egész azonban nem tartott tovább 20 percnél... és meglátod a házak között kibontakozni a zöld foltot... Kicsit idegennek hat a 2-3 emeletes házak között megbújó parkrész a fákkal és a szélén innen nem is tűnik nyugodtnak. Azonban már beljebb menve a város zaja elhalkul. A madarak csivitelése, a szél zúgása a fák között elnyomja a mesterséges zajokat. Kevesen vannak a parkban - néha-néha találkoztok egy-egy szerelmespárral.
Armada csendben vezet tovább, nem hagyja, hogy megálljatok. Lassan meg is érted miért. Egy piciny tóhoz érkeztetek, alig 5-6 láb széles csupán, de a felszínén a tavirózsák a szivárvány minden színében pompáznak és illatoznak. Piciny harang alakú lili tarka virágok díszitik a tavacska partját, s néha egy-két békakuruttyolás is felhangzik a közelből, melyet egy vízcsobbanás kísér nem sokkal utána.*
- Remélem ez a hely megfelel. Nyugodalmat tud itt találni. ... Tudja Xylina jobban ez a hely a szerelmesek találkahelye, de mindenki tiszteletben tartja a másikat. Itt senki nem fogja háborgatni, hisz nincs magával dolguk, nem magához érkezik senki, ha netán... bár inkább jobban az esti órákban forgalmasabb a hely.
Én akkor most elmegyek, magára hagyom.
Ugye megvár itt Xylina? Nem akarom, hogy baja essen... - *aggódó és várakozó a tekintete. Megvárja a válaszod, majd távozik arra, amerről érkeztetek.
Egyedül maradsz. Közel, s távol senki, csak a nyugodalmas kis park körülötted, a pici tavacskával előtted.*



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

- Eggyel több a névtelen sírokban. - *közölte az az őr, aki lezárta a tekintetét a gyereknek. Hangja színtelen, érzelemmentes.*
- Köszönjük uram az együttműködést. Ezzel az ügy le is van zárva. Elmehet...
*Valóban. A két őr vált pár szót, hogy ki menjen el kocsiért, amivel a testet elszállíthatják, majd a fiatalabbnak kinéző indul is dolgára. A másik még egyszer végig néz rajtad, majd a tömeget kezdi oszlatni szét, bár nincs sok dolga, mert az emberek amúgy is szétszélednek lassan. Mégsem volt ez olyan jó látnivaló...*

[Thor]

(Thor)

*Testem vágyik még egy kis kényeztetésre, de valahogy mégis úgy érzem mennem kel. Az ajtóban visszanézek rá, majd becsukva azt lemegyek a fogadó előterébe, és kifizetem a pultnál a szoba árát. Kilépve a fogadóból körbe nézek, majd elindulok a klán felé, egy kisebb kerülővel.

<Érdekes egy pár nap volt eddig. És ki tudja, mit hoz a jövő, de egyelőre úgy látszik Tharr segedelmez szerencsére.>

*Az utam során fel-felvillan az egyórás kellemes együtt lét, de mikor közeledek a rejtekhelyünkhöz, kiverek minden féle gondolatot a fejemből, és nem feltűnően figyelek, hogy követ-e esetlek valaki.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Szelíden elmosolyodom.*

-Köszönöm szépen. Nincs semmi baj. Mirjamot sajnos nem tudtok segíteni előkeríteni, ahogy kifejtettétek az előbb. Így nem tartalak fel titeket. Megyek meglátogatom Zakot a Vasmacskában. Még biztosan találkozunk, addig is minden jót nektek!

*Ezzel elköszönök és elindulok le a hajóról, majd a Vasmacska felé veszem az irányt az elmúlt napokban elég sokat jártam arrafelé lassan csak kiismerem magam legalább ezen a kis háromszögön kikötő-Vasmacska-menedékház. Ráadásul, ha Zakot nem találnám Ran is "megteszi", azt hiszem elég pallérozott, hogy tudjon írni-olvasni ő is.*

[Navaratna]

(Xylina)

Hangulatilag le vagyok eresztve, ha meg is mozdul bennem egy pillanatra, jó felé vezet-e, hamar elmúlik. Meglátva a kis zöld foltot, enged a szorongásom.
-Ez a tó tökéletes lesz. Nem mászok sehová, addig innen el nem megyek, amíg vissza nem tér. Ha mégse lennék itt, történt valami olyan, ami felett nem én rendelkeztem-leülök a tó partjára, lehunyom a szememet. Teleszívom a tüdőm a hely illatával, felhúzom térdeim, homlokom nekik támasztom és csendes, feszültségleadó sírásba kezdek, remélve, ha vége, könnyebben érzem magam és tudom használni az eszem jobbik felét is.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Az elmúlt pár napban elég sokszor tetted már meg az utat a kikötő és a Vasmacska között, így eligazodsz Shulur utcáin kíséret nélkül. Még ha nem is automatikusan fordulsz be egy-egy utcasarkon, hanem apró töprengés után, de végül eléred a Vasmacskát minden incidens, probléma nélkül.
Odabent csak két felszolgálót találsz, akik sündörögnek a délutáni vendégek körül. Most mondható elég nagy a forgalom, bár a többség most az alsó szinten tartózkodik - úgy néz ki jót tett a bútorcsere a fogadónak
Mondhatni, hogy sajnos... ugyanis ismerőst nem látsz idebent. Még a két felszolgáló sem az számodra.*



_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: dél környékén
_______________________________________________________________

*Kis kerülővel, de útnak indulsz a Víziváros felé. Már épp elérted a határát jelző első hidat, amikor a kellemes emlékképek felidézése közben valami bevillan elmédbe.*
"Minden jót Thor!" - így búcsúzott el tőled Zizzent... Pedig te aztán senkinek sem mondtad el a valódi neved. Sőt mi több... Zizzentnek egyáltalán nem mondtál nevet.*



_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur egyik kis ligetében
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Sokáig sírsz csendesen a térdedre borulván - soha nem gondoltad volna, hogy ily hamar és így összedőlhet minden mit eddig sikerült elérned az életedben.
Itt vagy egy teljesen idegen országban egyedül, ismeretség és minden nélkül - a társulatod ki tudja hol van - lehet már mindannyian halottak (elképzelhető azokból az információkból, melyeket eddig megtudtál erről az országról és törvényeiről).
Egyetlen emberbe kapaszkodhatsz, kit tulajdonképpen alig ismersz... Ő mégis veled maradt, segít mindenben. Visszagondolván az utóbbi pár órára elég becsületes ember Armada és valamiért lelkiismeretesen törődik veled.
A könnyeid elapadnak, hangos kuruttyolás töri meg a csendet körülötted. Nem messze tőled egy tenyérnyi nagyságú élénk zöld színű béka "szólalt meg", majd egy elnyújtott "breeeeekkkkk" után beleveti magát a tó vizébe. A víz felfodrozódik s tekinteted a saját tükörképedre vándorol .... Hogy is mondta Armada?... Kyr... Igen, azt mondta kyr vonásaid vannak.
Már-már ezen is elkezdel merengeni, amikor hátulról valami neked símul, dörgölőzik.
Egy kifejledt macska az, ami igen soványka. Éktelenül nyávogni kezd amikor ránézel és újra dörgölőzésbe kezd.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Rossz érzéssel és keserű szájízzel hagyom ott a helyszínt, a két őrnek nem szentelek több figyelmet. Lehetőleg nagyobb óvatossággal haladok, hiszen akik megölték a kölyköt, látták, hogy beszélünk. Nem csodálkoznék, ha újabb ellenségeket szereztem volna, ráadásul ezekről semit sem tudok. Uticélomat ennek ellenére sem változtatom meg, hiszen a ruhára mindenképpen szükségem van, hogy legyen váltásom. Az újabb kiadás gondolata még inkább lehangol, mert nem állok túl fényesen. A szabósághoz közeledek, hogy megvásároljam a második garnitúra ruhát. Út közben arra gondolok, hogy botorság lenne bármilyen lehetőséget elszalasztani, ezért - bár egy napja jártam arra legutóbb - a Gatteart is útbaejtem, hogy megnézhessem a hírdetőtáblát.

[Thor]

(Thor)

*A hirtelen jött felismerés megálljt parancsol lábaimnak.

<Szóval ismeri a valódi nevemet. Kérdés mit tud még rólam. Esetleg tisztában van a szüleim halálával is? Hm… Visszatérek a klánhoz, és elmondom mi történt a kapitánnyal és a gorvikival, majd ha nincs egyelőre más munka, akkor egy kicsit körbe szimatolgatok zizzent körül.>

*Miután eldöntöttem mit is fogok cselekedni, tovább indulok a klánom felé. Ha nem tudnám, hogy hol szokott időzni Zizzent, akkor már most visszafordulnék, de mivel tudom merre szokott lenni, így ráérek később is felkeresni. Ráadásul, ha esetleg olyan dolgot is tud mit nem kéne, és nem úgy áll hozzám, akkor jobb is, ha kettesben leszünk, olyan helyen ahol nem figyelnek fel ránk.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A Vasmacskát elérve kis elégedettség árad szét bennem, hogy végre sikerült úgy idejutnom, hogy közben nem tévedtem el és nem keveredtem bajba, főleg nem a helyiekkel. Odabent ugyan nem látom Rant és azt se tudom Zaknek merre lehet a szállása, de nem idegeskedem ezen. A fenti részben a pulthoz sétálok és türelmesen megvárom, míg a személyzetből valaki nem tud foglalkozni velem. Remélhetőleg ilyen közel a kikötőhöz nemcsak az anyanyelvüket értik és beszélik, hanem a közöst is. Addig régi szokásomhoz híven halvány félmosollyal szemlélem a környezetemet.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Várakoznod kell pár percet mire az egyik vendég sietve érkezik melléd, vagyis a pult mögé. Alázatosan meghajol előtted.*
- Jó napot Uram! Bocsássa meg, hogy megvárakoztattam!
Miben lehetek a szolgálatára, mit parancsol az Úr? - *nem néz rád, illendően lehajtja fejét előtted, így nem is láthatja az értetlenséget az arcodon - ugyanis te mindabból amit mondott csak az első mondatot értetted. Értetted! Haladás... legalább már köszönni tudsz toroni nyelven *




_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Elindulsz hát a szabósághoz nagyobb óvatossággal mint eddig tetted. Lehet csak a paranoiád csinálja veled, de lehet nem - olyan érzésed van ismét, mintha követnének. Bárhogy is nézzél szét, most sem látsz semmit kirívót, furcsát, s nem tudod felfedezni a követődet - de azt érzed, hogy valaki figyel... Olyan mint előző nap a Gatteartől való távozáskor.
Uticélodat eléred majd egy fél óra alatt - ezen a délutánon különösen sok a járókelő az utcákon. Azonban csalódottan veszed tudomásul, hogy ahol előző nap vásároltál most nincs nyitva. Semmi sincs kifüggesztve az ajtóra, csak zárva van. Kopogásra sem jön elő senki odabentről. Vársz még egy picit, hátha... s ekkor földbegyökerezik a lábad a látványtól, mi a szomszédos háztetőn a szemed elé tárul. Egy apró fekete pont mozgása vonzotta oda a szemed, de mire fókuszáltál már elrebbent az a valami - helyette azonban egy madarat pillantassz meg. Egy holló... ismerős holló. Ahogy ránézel kapcsolódik tekintetetek, majd a madár leveti magát a mélybe, s a járókelők feje felett alig egy lábnyival, a számodra jobbra eső utcarészbe repül el.*


//Off: Thor! Neked a reagot a Vízivárosba írtam!//

[Navaratna]

(Xylina)

Szemem dörgölöm, örökké nem siránkozhatom. Viszont jól esett kicsit leadnom így a feszültséget. Aremada egy nagy rejtály, alig lenne valaki Erionba is, aki csak úgy, önzetlenül egy vadidegen mellé áll és segíti.
"Rá kéne majd kérdeznem, vajon mért ilyen jó velem?"
A hatalmas békán elcsodálkozom, aztán megrezzenek. Egy macska az, felderülök. Ölembe vonom, akkor is, ha bolhás vagy rühös.
-Na, te sem vagy kövéren tartva! Bocs, egy falat sincs nálam, amivel megkínálhatnálak-beszélek halkan az állathoz és simogatni kezdem.-Te, mint veterán toroni macska, biztos nagy frász vagy Azt beszélik, a macskás különös lények, szinte mágikus teremtmények. Mond meg nekem, szerinted kikerülök a csávából?-költői kérdés ez, hisz csak dédelgetem az állatot, szövegelek neki, nem várva csodát
Mikor már annyira megnyugszom, hogy a macskán túl a környezetemre figyeljek, ültömben körbepillantok.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Kissé meglepődök, hogy sikerült megértenem legalább egy egyszerűbb köszönési formát. Így pár pillanatig csak nagyra nyílt szemekkel bambulok, majd megköszörülve a torkomat megpróbálok hasonlóan toroniul vissza köszönni több-kevesebb sikerrel. Azért a nyelvtudásomban és kiejtésemben nem bízva inkább közösre váltok a további beszélgetés érdekében.*

-Khmm. ... Öhm. ... Jó napot! ... hm... Jónapot önnek is! Elnézését kérem, de sajnos a helyi nyelvvel még vannak nehézségeim. Rant keresem, beszélhetnék vele? Illetve úgy tájékoztattak, hogy Önöknél piheni ki fáradalmait egy Zak nevű matróz. Jóbarátom és szeretném üdvözölni, ha lehet.

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


A rövid várakozás sem hoz semmilyen eredményt, s már-már bosszankodni kezdenék, amikor az ajtótól elfordulva megpillantom "A" hollót. Azonnal ismerősnek tűnik nekem, s tudom, hogy nem csupán egy a sok közül. Tekintetemet mágnesként vonzza, megbabonázva követem reptének ívét a közeli utcácskába. Nem teketóriázom sokat, azonnal mozdulok abba az irányba. Tudatalattim tiltakozni próbál, hiszen él még bennem az elvesztett összecsapás emléke, de csendre intem belső hangom. Se fegyverem, se mágikus hatalmam, mégis hajszol a kíváncsiság.