Örökség [UT]

[Alauron]

(Mauno)

Armonnak, még mielőtt hazaérnének:
- Nem, én tényleg nem látok egyáltalán. Te igen? Persze, ha valami világít, elég jól látok a gyér fényben, de ha az sincs, akkor sehogysem. Biztos volt valami a folyosón ahol te álltál, vagy ahonnan kijöttek, nem? Ne mond, hogy fény nélkül tudsz bármit is látni? - kételkedik. -Ha valóban így van, akkor el kell magyaráznod, és megpróbálom én is.
<Milyen ravasz! A támadók azt hiszik sötét van, én meg mégis látnék. Biztos valami varázslat van a dologban, de kit érdekel, megtanulom ezt is.>

Később a szobában elgondolkozik Armon szavain.
- Tényleg jól áll? Hm...Tudjátok, lehet benne valami, végülis tudják, hogy oda fogunk menni. Mi lenne ha megtoldanánk egy dologgal még? Ezt hallgassátok meg: Egyikünk, aki a levelet viszi majd mostani ruhájában megy, másikunk lemaradva már álöltözetben, így az utóbbi megfigyelheti ki az aki követi, vagy odaérve, máshol helyet foglalva, kiszúrhatja ki az aki figyeli a társát. Egyébként, legalább megnéztem magam ebben a feketében. Nagyon jó kontrasztot adna egy világos fal előt állva.

[Jomadar]

(Armon)

- Próbáljuk ki! Oltsd el a fáklyát és koncentrálj! Szegezd a tekinteted az utolsó dologra, amit láttál, és próbáld kivenni a körvonalait.

- Jó ötletnek tűnik... rendben csináljuk így. Én maradok így te pedig átöltözöl. Nem bánnád, ha az arcvonásiadat is átmaszkíroznánk kicsit? Ne félj, nem rondítanálak el nagyon, csináltam már párszor. Viszont valakik figyelnek minket. Ha megjelensz új ruhában azzal még nem verjük át őket. Ha viszont íródeák kinézetet csinálnánk neked, senki nem azonosítana eredeti mivoltoddal.

[Alauron]

(Mauno)

- Átszabnád az arcom? Hát jó, de remélem nem marad utána nyoma.
<Sajnos nincs annyi tudományom, hogy tartósan fenn tudjam tartani az álcámat saját erőmből, és még nézzen is ki valahogy, egyenlőre.>
- Ezt a sötétben látást nem értem. Semmi mást nem kell tennem csak megpróbálni? Hát jó, majd éjjel próbálkozom, és elmondom, hogy sikerült. Íródeák? Mindegy az, úgysem melletted fogok menni, hanem mögötted valamivel. De mondcsak, mi lenne, ha levágnánk a hajam? Igaz, szép hosszú, de majd megnő, egyébként sem veszem hasznát, ha valami balul ütne ki. Tudnál nekem egy rövid frizurát készíteni Armon? Vagy te Ambrose?

[Jomadar]

(Armon)

<az éjjellátós szöveghez>
- Nekem szinte magától megy. Csak rá kell gondolnom és átváltok. Olyankor minden másképp látszik ám. A meleg tárgyak fényesek, a hidegek feketék. Arra figyelni is kell, hogy behunyt szemmel próbáld, nehogy egy forró tárgy a hirtelen átálláskor megvakítson. Te hol nevelkedtél? Soha nem volt senki, aki megtanítson erre?

- Persze, levághatjuk a hajad, ha te nem bánod, csak azt javaslom, ne túl rövidre. Egy hetyke deákra senki nem gyanakszik, de ki látott már kopasz deákot?

- Milyen nyelveken értesz? Ha lenne olyan, amit itt kevesen tudnak, talán olykor használhatnánk azt. Én a Shadoniak és az erdők népének nyelvét beszélem valamennyire.

[Alauron]

(Mauno)

<az éjellátáshoz>
- Megpróbálom, és szólok majd, hogy mire jutottam. Erioni vagyok, de az anyám nem volt mellettem soha. Hiába, még az elfeknél sem mindig van helyén az anyai szív. A nyelvüket sem értem egyáltalán, és igazából nem tudok róluk szinte semmit.

- Persze, nem is kopaszra gondoltam, hanem valami kócos vagyány ábrázatra. Az északi, és a déli közöst beszélem, meg a dzsadot is, alapszinten. Azt hiszem nincs más közös nyelvtudásunk, csak a pyarroni.

[Jomadar]

(Armon)

- Ó, értem. Na akkor munkához is látnék...
Előveszi maszkírozószerszámait és kezelésbe veszi Mauno ábrázatát. Igyekszik hetyke deák arcot alakítani neki, ami minél kevésbé emlékeztet az eredeti képre. Ha végzett:
- Ambrose, tudnál egy tükröt kölcsönözni? Szeretném látni, amint Mauno barátunk megismerkedik új arcával.
<remélem ő sem ismer magára>

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer, Libben a szoknya
Időpont: ősz, dél körül
Játékidő: másfél hónapja
Esemény: a fogadóban
Résztvevők: Mindenki
__________________________________

Emlékeztetőleg: este van a találkozó, most meg dél körül van az idő.

Ambrose összefűzi karjait:
-Már elnézést, de muszáj mindenkinek az ÉN szobámban lennie? Nem vettetek ki magatoknak helyet? Magányra vágyom és kisimult orcákra, de ez két izgága alak mellett nem lehetséges! Az idegtől karikásak lesznek a szemeim, pakolást kell feltennem!
Megvárja, míg van Armon szobáéjába átvonultok, vagy Mauno gondoskodik magának szállásról, mert minden áron ki akar titeket zsuppolni.

A maszkírozás alakul, de időbe telik, és időnként megszakítja a munka csendjét a korgó gyomrok duettje Ambrose már előre hozzátok "vágott" egy tükröt, csak ne zaklassátok.
A végeredmény még hosszú hajas, de az arc erősen tompított a kreol bőrön, és emberesen ifjú arc született belőle, egy zöldfülű kamasszá gyúródott a csinos félelfarc. Armon tehetséges maszkírozó, panasz nem lehet a munkájára. de azért figyelni nem árt, a kezek színe elüt az arcétól.
Halkan kopognak, a megbízott kocsislegény jön vissza a rendelt drága itallal. Hogy veszitek át tőle a piát?

[Alauron]

(Mauno)

- Semmi gond, jó éjt Ambrose! -köszön el, és magától érthetődően Armon szobályában foglal helyet.
- Nahát ez egész jól sikerült, még egy pattanást is tettél rám! Szép munka Armon, de még van dolgunk vele ugye?
Mikor a szolgafiú visszajön így szól:
- Armon, vedd át a fiútól te kérlek az italunkat, hamár Ambrose kitett, több marad nekünk. Egy aranyból fog visszajárót adni.
<Pedig már azt hittem lelépett a hamis aranyammal! >

[Jomadar]

(Armon)

- De gazdag lettél... mennyit is ígértél neki érte?
<Itt valami nincs rendben. Mauno eddig nem győzött tarhálni, olyan szegény volt, most meg úgy osztogatja az aranyakat, mint egy pappá lett herceg. Egy kis kifutófiúnak egy aranyat adott a kezébe? És ő nem lépett le vele, hanem szépen bevásárolt és hozza a portékát a visszajáróval? Ilyen csak akkor lehetséges ha a fiúnak nagyobb tervei vannak, mint ami egy aranyat ér.>
Éles fülét hegyezi az ajtó felé, hátha meghall valami árulkodó neszt odakintről (és persze tudat alatt próbára teszi a veszélyérzékelését is).
Ha semmi gyanúsat nem észlel, akkor óvatosan kikémlel.
Ha csak a fiú áll ott a cuccokkal, akkor kilép és elveszi tőle azokat és a pénzt is (leszámítva a srác járandóságát). Az ajtót nem tárja ki, nem akarja felfedni az álcázást. Észrevétlen még egyszer alaposan szemügyre veszi a srácot, aztán visszahúzódik.
- Nagyszerű munka, köszönöm. - jelzi, hogy egyelőre további szolgálatokat nem vár.

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer, Libben a szoknya
Időpont: ősz, késő délután
Játékidő: másfél hónapja
Esemény: a fogadóban
Résztvevők: Mindenki
__________________________________

//Visszaadott pénzmennyiség: 7 ezüst//

A maszkírozás időbe tellett, az ablakból, mivel földfelszíni Armon szobája, jól látszik az alkonyati pír. Nem ebédeltetek, piszok éhesek vagytok. Néha, ha valahonnan ételillat ér el titeket, nagyokat nyeltek. A legény visszajöttekor Armon intézi a vele való beszédet, látszik, nem szeretné, ha Mauno arcát meglátná bárki is idő előtt. A legény elteszi a ráeső részt de nem kotródik el dolgavégeztéül, és még mielőtt bezáródna az ajtó kicsiny rése, próbálkozik:
-Mondják, nincs szükségük egy mindenesfiúra? Sokmindenhez értek, nem is kérnék érte sokat. Fontolják meg, hisz a hosszú úton se volt rám panasz. Igen hálás lennék, és becsületes is vagyok, hisz ha nem lennék az, már rég megléptem volna az úr drága pénzével-nézi Armont barna kutyaszemeivel. Semmi baljóslatú nem csap meg, és tényleg úgy fest, a kölyök idegen helyen inkább beállna olyanokhoz szolgálni, akiknek ismeri az arcát, semmint elkeveredjen rossz arcúak közé. A fogadóban léptek csoszogtak, egy szállóvendég vonult el köhécselve előttetek, felétek se szagolt, szomszédos szoba (nem Ambrose) tulajdonosa a zárral vacakolt és sóhajtozott, mert szorult a bestéje.

[Jomadar]

(Armon)

- Valóban becsületes ifjúnak tűnsz. Mondd csak, mihez értesz? Van jó füled, csavaros eszed és olyan szád, ami csak akkor s?zól, amikor valóban szükséges? Meg tudod védeni magad, ha arra kerül a sor? Beszélsz más nyelvet? A betűvetés tudományát művele-e?

<Lehet jól jönne még egy segítő szem és fül. Figyelem a gesztusait és emberismeretemre hagyatkozva megpróbálom eldönteni, vajon tényleg csak egy magára hagyott kalandos lelkű srác-e vagy felbérelték, hogy annak mutassa magát.>

[Alauron]

(Mauno)

Hallgatja a beszélgetést, ami az ajtónál zajlik, de most nem mehet oda, hisz nem akarja leleplezni készülő álcáját.
<Lássuk csak, ez a fiú mindenáron csatlakozni akar hozzánk, és tisztességesnek látszik. Azt mondta, ő egy egyszerű parasztlegény Shadonból, aki a kocsissal jött. Várjunk csak! Hogy lehet hogy megértette amit mondtam neki, hisz egy paraszt nem szokott pyar nyelven beszélni. Gyanús.>
Egyenlőre tovább figyel, és vár Armonra.

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer, Libben a szoknya
Időpont: ősz, késő délután
Játékidő: másfél hónapja
Esemény: a fogadóban
Résztvevők: Mindenki
__________________________________

(Mauno és Armon)

-Tudok kicsit kocsit hajtani, fülelni, ha kérnek, szólok amikor mondják, és szedem a lábam, mint a nyúl, ha bajba kerülök Megvédeni magam? Valahogy megoldom, nem vagyok elveszett ember. Más nyelvek? Shadoni az anyanyelvem, a pyar meg rámragadt az utazókkal. De az írás és olvasás nem az én világom, ahhoz kissé link vagyok és nem elég kék hozzá a vérem-süti le szemét. Majd újra felnéz csillogva, várja mit határozol felőle.

Mindkettőtök feje megfájdult, de a hasatok már nem mar. A Lámpás tavernába szól a meghívásotok, naplemente után 2 órával, s elvileg az összekötő, bizonyos Ricco Reed barnába bújva vár rátok. A naplement küszöbön, s a Lámpás helyével még nem vagytok tisztában.Vagy az megegyezne a Lámpás étteremmel,. ahova délben akartatok menni, de nem jutottatok el? A térképet megtekintve azt látjátok, az első szinten más Lámpás nevezetű hely nem létezik az éttermen kívül, de a második emeleten 2 is van így: Lámpások ivó és Lámpás csárda. Ricco melyikre gondolhatott? Egyik se taverna.

(... mi a karid neve? Mindent elküldtél, kivéve ezt )

Sempyer városának harmadik emeletén tartózkodsz, a föld alatt, megbízód házában. Épp együtt uzsonnáztál megbízód egyik régi, hű emberével, Ricco Reeddel, aki az étkezés után a kicsiny, szőnyegekkel és gyertyékkal otthonossá varászolt, kőfalu helyiségben szokásos csésze teáját kavargatja. Ismered már ezt a fickót, mindig szerény, nem alamuszi, s ritkán mutatkozó, zárkózott megbízóddal leggyakrabban ő tartja a kapcsolatot. Tulajdonképpen az első napi találkozótokon kívül többször nem is vetett a sors Armando Moltan elé. Idős ember volt, érzékeny volt már az idegenekre, s csak a jól ismert arcokat tűrte meg maga mellett. Ennek elelnére szívesen látott házában, egy közelgő feladat küszöbén. Tudtad, a mai nap foerdulópont lesz a várakozások után, és Ricco sem véletlenül kért meg, hogy egyél vele.
-Figyelj rám. Ma este találkozom pár ismeretlennel, akik uramhoz hivatalosak. Ha itt lesznek, jól nézd meg őket, szeretném, ha megbizonyosdonál afelől, hogy megbízhatóak, és valóban az küldte őket, akire majd hivatkoznak. Uram óvatos, nem szereti a csalókat. Számíthatunk rád?-kérdezi érdeklődőn.

[con Claudius]

(Virgil)

-Természetesen, hisz nemcsak régi jó kapcsolatunk de a mostani események is azért szólítottak ide hogy segedelmetekre legyek.

[Alauron]

(Mauno)

- Elégedett vagyok az álcámmal barátom! -szól Armonhoz -De jó lesz elindulni. Menj csak előre, s én is követlek. Mivel egy térképünk van az legyen nálad. Én majd megyek utánad mindig. Elsőnek talán menjünk a Lámpás étterembe, ott kérdezd meg azonos e a tavernával, aztán ha nem, menjünk a Lámpás csárdába. Indulok, de a kapunál, ha kimentél már követlek tisztes távolságból. Nem lenne jó, ha ezt a helyet is figyelné valaki, és azt látnák együtt távozunk, mert akkor vége a színjátéknak.