-Annyira nem érdekel, hogy túrjunk is utána... A többit meg hagyjuk, megérkeztünk-bököm meg. Ragdox mellé sorolok be és néha rávigyorgok mint egy félkegyelmű. Egyszer az egyik fonott szakállszárat is megfogom. "Csúcs ez a cucc."
*Mikor Wenla odaáll mellém és elkezd félkegyelmű mosolyokat árasztani rám, válaszul én is idétlenkedek egy kicsit, szellemi fogyatékos arcot utánozva. Mikor megfogja a szakállam, bólintok.*
- Igen, tudom, a kedvencem - mosolygok rá - néha a hajam is be van fonva, de egyedül nagyon macerás, ezért inkább szabadon hagyom.
- Amúgy nekem nem teljesen tiszta...Te is Thurzát keresed? Ha igen, miért? Mert nem emlékszem, hogy mondtad volna...Bár eléggé szétszórt vagyok néha... - most egy újabb szellemi fogyatékos arc, majd egy mosoly.
//Shalar, nálam az idézőjel közé tett monológ nem párbeszéd, hanem gondolat //
-Én csak sodródok az árral. Csavargok, komolyabb életcél nélkül. Ellenben Ryelnek van egy meggyőződése arról, hogy együtt kell működnünk. Még nem fűzött be vele. Na, most már nem kell vigyorognod, úgy maradsz.
*Szótlanul lépkedek Nasha mellett, s bár néha ránézek, - mintegy megbizonyosodva, hogy tényleg mellettem van - mégis Wenlán szánt az agyam...*
< Ez a nő nagyon furcsa számomra. Teljesen más mint Nasha. Bár alakra nem rossz, de a temészete... brrrr. A mesterem szerint vannak nők, kiknek jobb lett volna meg sem születni. Minden csak dühöt és cinizmust vált ki belőlük, a férfiakat meg leginkább herélve szeretik. Valami nagy bűnt követhetett el ez a nő előző életében, amiért így büntetik az istenei...> Rápillantok Nashára, majd rövid gondolkozás után:
- Nasha!- szólítom meg halkan- Ugye te nem akarsz ilyenné válni?- legyintek Wenla felé...
"Bocsáss meg! Eszemet az idő meg nem óvta, Most fekete,fakó, mint könyv, múlt mélyiből."
* Hálás vagyok Chinnek, amiért ő csak halkan, suttogva mer kérdezni tőlem. Elnézve Wenla civakodását a másik kettővel, örülök, hogy most mi kimaradunk ebből *
* Rámosolygok Chinre, majd megszólalok: *
- Nem Chin, én soha. Jobban szeretem az élet örömeit, minthogy megkeserítsem sorsom ilyen életfelfogással és hozzáállással.* válaszolok neki vissza suttogva. *
- Remélem Ryell hamar bejuttat ehhez a Thurzához minket. Vannak kérdéseim, amire szeretnék válaszokat kapni, de félek, erre nem itt és nem most fogok. Túl bonyolultnak érzem ezt az ügyet ahhoz, hogy ilyen könnyen megússzuk.
" Légy őszinte és csak a becsületre adj, Ne mondj ki szót, mely nem a szívedből fakad. "
KM esemény [Togar] Helyszín: Sheral hegység Időpont: Tavasz közepe, 2.nap, délelőtt Résztvevők: Mindannyian _____________________________________________________________
Az őr végigmér titeket majd int hogy kövessétek.Beléptek a kapun egy kis udvarra juttok, amelyen szemben egy másik ajtó van jobbra és balra pedig szintén út mellette egy alacsonyabb fal fut végig.Az őr bemegy az ajtón ami egy kis szobába vezet az egyetlen kijáratot egy vastag rácsos ajtó zárja el ami mögött szintén egy őr áll.A vezetőtök vált vele pár szót majd nyílik az ajtó és mentek tovább egy kisebb folyosón.Ezen több zárt ajtót láttok majd a jobb oldali negyediken bemegy és ti is utána egy tágasabb teremben vagytok.A falon 3 nagyobb ablak látható a fal mellett vértek, fegyverek sorakoznak.A falon festmények amelyek különböző férfiakat nőket ábrázolnak. Ezenkívül láttok még egy nagyobb asztalt k9rülötte kb 20-25 székkel. Majd megszólal az őr:
-Foglaljanak helyet az úrnak még van egy kis dolga de hamarosan jön, úgy negyed óra.Addig itt várakozzanak kérem.
Jókora erődszerű folyosókon vezetnek minket végig és a zárt, rácsos helytől viszketegségem támad. A nagyobb teremben egy fokkal jobb. Teszek egy lassú kört a teremben, aztán leülök, és számmal pukkanó hangokat kezdek el kiadni.
*Érdeklődve nézek körül a kastélyban, vagy hol is vagyunk. Én még semmi ilyesmiben nem jártam, a legnagyobb épület amit láttam belülről, az a fogadó volt... Ezt szóvá is teszem...*
- Jó nagy hodály! Minek kell egyetlen embernek ekkora ház?- nézek Nashára.- Talán minden nap másik szobában akar aludni?
Ránézek Wenlára, aki igen érdekes elfoglaltságot talált magának, majd egy kissé távolabb (jóval távolabb) én is helyet foglalok. Kirakom magam elé a borosüveget, és elgondolkozva nézegetek körbe-körbe... Bár igazából Nasha reakcióit figyelem...
"Bocsáss meg! Eszemet az idő meg nem óvta, Most fekete,fakó, mint könyv, múlt mélyiből."
Felhagyok a pukkangatással, mikor az üveg előkerül Csingnél: -Te komolyan ismét inni akarsz? Eszem megáll Jó a segge, mi?-nézek Nasha farára Összefűzöm ujjaim, és sugárzó kedvvel nézek körbe. -Nagynak nagy, mármint ez a hely, nem az ő popója, de hát az urak mindig nagy házban laknak.
*Szótlanul haladok a folyosókon, termeken keresztül, míg végül a hatalmas csarnokba jutunk. Még álldogálok egy darabig, majd Wenlával szemben helyet foglalok. Mikor Chin előkapja a borosüveget, én a még előző reggel a fogadóban elcsomagolt pálinkát kaparom elő a táskám legmélyéről.*
- Egészség! - Emelem fel a pálinkát, majd egy jó nagyot húzok belőle...
-Nem is mindig forgatlak ki. Abba bele se kötöttem, hogy leültél-nézek ámulva Csingre. -Itt mindenki iszákos?!-képedek el.-Ha szomjas vagyok, forrás vagy kútvizet iszok, nem ezt a szart! Bleee... "Csak tudnám, nmit keresek itt? A ház ura szerointem élőholtvadászatra akar majd felbérelni minket, hisz ez a vidék problémája. Aztán ha mégis előáll valami sorsos szöveggel, én nem tudom, mihez kezdek!" Csendbe süppedek, elgondolkozom.
* Kíváncsi tekintettel nézek körbe a kastélyban. Nem igazán emlékszem, hogy jártam volna ilyen helyen, így csak megyek a többiek után csendben, nézelődve. Chin kérdésére a ház nagyságát illetően csak mosolygok és legyintek egyet. *
* A váróteremben gyorsan körbenézek, majd szép kényelmesen leülök Chin mellé. Végighallgatom a civakodást, de nem szólok bele. Még bírom a strapát. Amikor Ragdox is előveszi a pálinkát és jó nagyot húz belőle, elképedek. *
- Fiúk, ti tényleg komolyan gondoljátok ezt? Nem akarok beleszólni, nem is az én dolgom, de szerintem nem kellene a házigazdát megsérteni azzal, hogy piálva várjuk. Egyenlőre nekünk van szükségünk az ő válaszaira, nem neki a mi társaságunkra.
* és rájuk nézek kicsit komoly arccal. *
" Légy őszinte és csak a becsületre adj, Ne mondj ki szót, mely nem a szívedből fakad. "
- Alig hiszem, hogy nekünk lenne rá nagyobb szükségünk, mint fordítva... Nekem legalábbis ez a tekercs - húzom elő a medál mellett talált gurigát -nem ezt mondja. Egyébként ÉN még nem is ittam!!- teszem hozzá felháborodottan...
< Mi van? Elég előhúznom egy üveg bort, és már mindenki rám szól? >
Kissé durcásan billentem a székem a két hátsó lábára, és megpróbálom kikapcsolni a többiek hangját... Inkább a berendezésnek szentelem figyelmem...
< Affene...>
Persze nem bírom megállni, hogy ne Nashát nézegessem úgy minden második percben...
"Bocsáss meg! Eszemet az idő meg nem óvta, Most fekete,fakó, mint könyv, múlt mélyiből."