Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Alauron]

(Ezio)

- Megyek Ramiro úrfi!
Pislogva, és kicsit lomhán kitámolyog a fiatal nemessel a kúthoz, jól megtámaszkodik benne. Megkerülgeti még a másnaposság, és szívese heverne inkább. Csak hagyná már a másik békében.
- Hogyne, persze. Nem kell atyádat kihozni a sodrából.. Kijárunk, sétálunk az erdőben, vadat lesünk, ilyenek... -válaszolja gondolkodás nékül.
<Mit is mondott, kamatyolni jár valakihez? A szív szava, nahiszen!>

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: nyár, délután
Esemény: az erdőben
______________________________

Délutánra kikupálódtál, bár étvágyad az nem nagyon volt, így az ebéd kimaradt. Ideje volt napi körödet megtenni az erdőben, Vigyori is szólt, átmegy a szomszéd faluba, mert faszállítmányt vár onnan az úr, és azt neki kell kísérnie.
A falu közelében, völgyekben mindent rendben találtál, kicsit feltámadt a szél, talán hoz is valami felleget, de északnyugatnak egy szurdokban elkedvetlenítő kép tárult eléd: lenyúzott, húsban is megrövidített őztetem, fácántollak fogadtak és ahogy a lépteket figyeled, erről bizony nem állat tehet. Úgy tudod, senkinek nincs rajtad merg az úrékon kívül engedélye, hogy az erdőben vadásszon... Ramiro meg leánynál járt, ha jól bogoztad ki az utalásot, nem vadászatra kapott kedvet, no meg akkor csak veled mehetett volna, hisz így szól a szabály.

[Alauron]

(Ezio)

A nyomokból próbál következtetni arra, vajon a faluból jöttek-e, vagy oda távoztak-e, hányan lehettek, mennyire frissek a nyomok, és hogyan ejtették el a vadat, valamint volt -e velük kutya. Közben magában dohog.
<Átokverte vadorzók! Hisz az uramnál nem él senki úgy, hogy erre szorítkozzék, nomeg szólhatna nekem is ha vadra van szüksége, olcsón számítanám. Igaz, nem is híreltem még, de majd fogom, úgysem enném meg az összes vadat, ami a kvótámon áll. Talán szomszéd birtokról valók, vagy sehonnai rablók? Jó lesz vigyázni. Miért is nincs nekem egy jó kutyám!? Most elkellne.>

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: nyár, délután
Esemény: az erdőben
______________________________

A szurdok beljebb köves talajú, már nem igazán tudod kivenni, abba bémenve hogy s merre haladtak. Lépések, vér, szőr és tollmaradványok viszont van bőven. Úgy fest, a falu felől te jöttél egyedül.
A legyek már meglepték a csonkított tetemet, bőven rajzanak körülötte, rajta.

[Alauron]

(Ezio)

<Nincs kutyájuk, nem fognak kiszagolni, de úgy látom nem a faluból jöttek, és elég nyomot hagytak maguk után a cipekedésben.>
Elindul, hogy kövesse a nyomokat, bár elővigyázatosságból azért felajza íjját, és úgy veti a hátára, aztán futásnak ered, meg-megállvan, nehogy szem elől tévessze az utat, figyelve a környezetre. Jó két órát tervezve talán jut valamire.
<Remélem én veszem őket előbb észre, és nem fordítva. Ha futok biztos gyorsabb leszek mint ők, lévén ők cipekednek.>

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: nyár, délután
Esemény: az erdőben
______________________________

Kétszáz méter után elveszted a nyomukat. Nem véletlenül:feltakarították, azaz értenek ahhoz, hogy felszívódjanak. Egyre erősödik benned a gyanú, ezek nem először csinálhatnak ilyet és gyakran mehetnek szembe a törvénnyel, ha vadról van szó. Feltámad a szél, és egyre közeledő égzengés jelzi, itt hamarosan kitüör az égi háború. Forgolódsz, keresgélsz, de se nyomokat, se újabb vadat nem lelsz. Visszafelé a szél vadul tépi a növényzetet, nyikorognak a fák, hajad szanaszét borzolja, és így a bokrok között két kitett csapdát lelsz, rókának, és ezeket nem te tetted ki...
Egészen besötétedett a fellegek miatt, s lovat hallasz, az úr közeledik, int is neked üdvözlésképp.
-De jó, hogy megleltem! Már majdnem visszafordultam, nehogy bőrig ázzak! Nocsak, ezek micsodák?-néz le a csapdákra.

[Alauron]

(Ezio)

Morogvan, fogait csikorgatva mérgelődik azon, hogy elvesztette a nyomukat, ráadásul még csapdákat is talált. Szerencsére a gazdája megérkezett, s így nem is kell külön felkeresnie, hogy jelentse felfedezését.
- Üdvözletem Valencio úr! Ezek itt rókának állított csapdák, de a baj az hogy nem az enyéim. Valaki vadászik errefelé, s nem messze találtam egy megölt őzet, aminek húsából ellopták a javát. Követtem a vadorzók nyomait, s úgy vélem nem a mi falunkból valóak. Észak felé indultak tovább, mi van arra uram?

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: nyár, délután
Esemény: az erdőben
______________________________

-Arra egy jó darabon csak a birtokom erdőségei, majd a hegyek lábánál a szomszédos úr falva.Onnna ide ritkén keverednek át a távolság miatt, no meg nem az ő földjük. Vadorzók fájdítják hát a fejét? Remélem nem sokáig fogyasztják a vadaimat. Szedje ezeket fel, visszafelé pedig szólnék még magával.

Mire végzel a csapdaleszereléssel, már erősen zeng az ég, hallod, valahol egy fa ketté is hasadt, továbbá nagy kövér cseppekben elkezdődik a zivatar is. Erdőben vagytok, egy terebélyes de nem magas fa alá szorultok be, bár így is meg fogtok azért ázni. Az égzengésben nem nagyon lehet beszélni, lováról leszállva az úr is várja a végét. Vízmosásokban megindul az erecske, az erdei út, ami előttetek fut el, ellatyakosodott, s iszamos folyamnak kezdte átadni a helyet.

[Alauron]

(Ezio)

Miután felszedi a csapdákat, és karjára tekeri a még használható köteleket várakozón az ura mellé lép. Bár az égzengés nagy, hátha csak elmondja, amit akar, bár kellemetlen a sejtése.
<Most biztos előjön azzal, ami Ramiró úrfi dolgát illeti...olyan könnyedén mondtam neki igent, nem is hittem, hogy tényleg rákérdez. Remélem tévedek! De ami a fosztogatókat illeti, meglehet mégsem a szomszéd birtokról valóak, hanem zsiványok tanyáznak az erdőben. Vagy a tündérnép? Áh, nem lehet, ők nem hagynak nyomokat.>

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: nyár, délután
Esemény: az erdőben
______________________________

-Mondja, Ezio, kérhetek öntől egy apróságot? A fiam mostanában elég elvarázsolt. El-eljár az erdőre, és meg vagyok róla győződve, nem mindig magához jön ki. Ha úgy esik, és látna valamit, majd mondja már el nekem, mert igencsak izgat az ő sora. Nem szeretném, ha bajba keveredne...

[Alauron]

(Ezio)

Igen nyomorultul érzi magát, hogy nem tudja betartani a Ramiro úrfinak tett ígéretét, de nem akar egy ilyen hiba miatt elkerülni innen, hisz ha később lebuknak akkor az ura akár el is zavarhatja, és akkor Augustával is vége mindennek.
- Megvallom jóuram hallottam erről a dologról. Legutóbb, és előtte sosem, de legutóbb, amikor Ramiro úrfi kinn járt nem voltam vele. Megkért ne szóljak róla, s én nem is tudva mit mondjak megígértem neki. Szánom ám, de így volt. Nagyon kérem uram ne tudja meg, hogy elárultam nem akarnék én vele összekülömbözni, de csak nem csaphatom be uramat sem. Az úrfi azt mondá, kedvese van valahol kinn az erdőn, s hozzá jár. Csak nem oly nagy vétek ez, kérdem én?

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: nyár, délután
Esemény: az erdőben
______________________________

Az úr hallgat téged, majd hosszas hallgatás és zivatarhang után megszólal:
-Derék legény vagy, úgy látom. Nem haragszom, hogy fiamnak is ekdvélre akartál tenni, hisz az ő szava is parancs neked. Nem találkoztam még vele, hogy kérdezzem arról, merre járt, megelőzted a hírt. Ajjánlok én neked valamit: légy az én szemem és fülem. hagyd meg fiamat abban a tudatban, hogy bajtárs vagy a hallgatásban, és én nem tudok semmit, de ha kérdezlek, számolj be róla, mit csinál, merre jár, kivel találkozik. Mindezt úgy, hogy munkád kárára nem váljék.
Nézi a duzzadó sártengert.
-Nem baj a szívre hallgatni, de nagyobb az, ha két szív harmadikat nemz, és az már felelősség.Nem pártolom azt, hogy kicsiny gyermket elhajtassanak, megelőzném ezt másképp. Nos, fogod-e bírni, hogy két félnek is kedvére tégy, vagy maradnál inkább csak a vadaknál?

[Alauron]

(Ezio)

- Megpróbálom uram. -teljesen egyetért azzal amit az ura a gyerekekke kapcsolatban mondott, s ez el is dönti benne a kérdést, hogy jobb lessz úgy tennie, mint ahogy a gazda kívánja.
<Nem kenyerem a hazudozás, de most meg kell tennem, s ha Ramiro úrfi kérdez, én bizony azt mondom neki, hogy nem árultam el őt.>

[Lianna Pentangelin]

______________________________
Résztvevő: Ezio Ciatore
Helyszín: Valencio birtok, faluban
Időpont: nyár, délután
Esemény: az erdőben
______________________________

Az úr biccent, részéről ezzel elintézett a dolog. A zivatar lassan enyhült, ha szemerkélt is, elindulhattatok. Te elértél a házadig, az úr haladt tova, de azért búcsúzóul még hátrakiáltott:
-Aztán ha a csapda állítója horogra akadna, hozza elibém, beszédem lesz vele!
Tettél-vettél, Vigyori fütyörészése jelezte, a bitangja is közel jár. Alig ért be, meglátva téged megvakarta az állát.
-Figyelj csak, bent jártam a szomszédos faluba. Ott hallottam valamit, de előbb megkérdezem: értesz-e a lövéshez?

[Alauron]

(Ezio)

- Hogy értek-é? Csak úgy mint te a lányok szoknyájához! Hanem, nem e hallottál olyat, hogy valaki a birtokon túlról ide járna vadászni? Orvul kitett csapdákat találtam, és egy pár lelőtt vad maradványit a szurdok felé. -nem említi a beszélgetését az úrral, most inkább arra kíváncsi mit is akart Vigyori mondani.