__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délelőtt
Résztvevők: Rhienna D’Vire, Teteb Azurec, Gondo, Twou Line
__________________________________________________
*Kiléptek a kapun, és a tenger festői látványa tárul elétek. Az ég felhőkkel teli, de szerencsére ezek nem tűnnek eső felhőknek. Végig sétáltok a hídon, majd a kapuhoz érve a katonák tisztelettudóan biccentenek felétek, és kinyitják a kis ajtót. Átlépve a kapun, már az ismert város terül elétek. Egyelőre együtt mentek az úton. //Nyugodtan írhattok olyan reagot, melyet még a sétálás közbeni beszélgetésnek gondoltok, de nem muszáj.// Először Gondo búcsúzik el, majd egészen a fő térig mentek hárman, majd a főtértől már csak Teteb folytatja az útját. Szerencsére mivel széles a főút így nem nehéz a haladás, de azért azt hozzá kell tenni, hogy nagy a nyüzsgés a városban.
Gondo
*Te válsz el leghamarabb a társaságtól. Ők még tovább mennek, de neked itt van dolgod. Megállsz a templommal szemben, és megcsodálod az épületet. Robosztus falak, és szinte égig érő tornya mindenképen az erőt sugallja. Miután befejezted a „csodálkozást”, egy csuhást keresel, és nem is kell sokáig nézelődnöd. A templom lépcsőit sepri egy középkorú férfi. Haja rövid, világos barna. Ruhája kék színű egyszerű csuha. Igazából most nem is seper, csak ott álldogál és mosolyogva a piac felé néz. Kíváncsiságból te is arra nézel, és a látottak alapján te is elmosolyogsz. Az egyik kufár, ki maga törpe, bőr termékeket árul. Ez még nem is lenne vicces, de van egy kis kutyája, mely talán a bokádig ha érhet, de amilyen kicsi, olyan mérges fajta. Valahányszor elmegy előtte valaki, annak rögtön neki ugrik, és vagy a nadrágját, vagy a szoknyáját tépi. A törpe mind untalan elnézést kér, és a kutyájára állandóan rá förmed, de az mintha nem is szóltak volna rá. Így mindig azt lehet látni, hogy a kis kutya, mint egy „vadállat” támad, a törpe pedig kergeti. Na de fontosabb dolgod is van, mint a törpe kutyáját bámulni. Odalépsz a paphoz, és köszöntöd. A pap feléd néz, tekintetéből határozottságot látsz.
-Szép napot utazó, az én nevem Rhielon, és Antoh papja vagyok. Miben segíthetek… A fő papot keresi? -* Kérdezi. – Szerencséje van, mert már befejezte a mai napi szertartást, így ráér, ha nem is sokáig. Kérem, kövessen.
*Beindultok a templomba. Beérve olyan látvány fogad, melyet már rég láttál. Végig gyönyörű szobrok, és egyéb díszítések. A színes ablakokon beáradó fény, pedig olyan kavalkádot okoz, mely ámulatba elyt, és mintha a mennyország kapujában álldogálnál. Az oltár felé mentek, ahol néhány pap sürgölődik. Valami szertartás vége lehetett, mert leégett gyertyákat, és vizes edényeket pakolnak le az oltárról. Egy idős férfihoz vezet Rhielon. Ruhája neki is kék, de díszes, mely jelzi, hogy ő már régóta istene kegyeit keresi.
-Dorham atyám. -* Szólítja meg a papot. – Egy utazó szeretne önnel beszélni.
*Az idős pap felétek fordul. Haja neki is rövid, de a sok év már beőszítette. Arca sok évet mutat, de tekintete erős, és határozott. Nyakában egy ezüstös színű medál lóg, mely egy szigonyt ábrázol, és érdekes, mert néha úgy verődik vissza róla a fény, mintha kék színű lenne.
-Köszönöm Rhielon testvérem.
*Rhielon kicsit meghajol, és egyedül hagy benneteket. Persze azért a többi pap ott sürög nem messze tőletek.
-Isten hozta uram. A nevem Dorhan Cormana, és ennek az isten házának a vezetője vagyok.
Twou Line
*Elbúcsúzol a többiektől a főtéren, és a fogadó felé veszed az irányt. Belépve látod, hogy közepesen telt az ebédlő. A csilláron a gyertyák most nincsenek meggyújtva, az ablakon elég fény jön be. Végig sétálva a pultig a vendégek megnéznek maguknak, hisz vértezetben vagy, azt pedig mindig meg szokták bámulni, persze nem udvariatlanul. A pultnál Velusz serénykedik, mikor köszönsz neki, ő is üdvözöl. Felérve a szobádba, látod, hogy míg távol voltál, az ágyat rendbe rakták, és kellemes illatú olajjal teli kristály edényt raktak az asztalra. A cuccaidhoz nem nyúltak. Elpakolászol, majd lemész a lovadhoz. Mikor meglát elégedett nyerítéssel fogad, úgy látszik jó dolga van. Mikor az istállófiú meglát meghajol előtted, majd a dolgára siet. Felszerszámozod a lovad, melynek ő örül, hisz ez azt jelenti, hogy nemsokára futkározhat. Kikötöd a fogadó elé, majd bemész, és a pulthoz mész. Oda érve éppen egy vendég fizeti ki a szállását.
-Aztán jó utat barátom. -* Mondja a férfinak. -Üdvözlöm uram -* Szólít meg téged.
-Ó hát persze, hogy eltároljuk. Az útra valót készítsük el mi, vagy saját maga veszi meg a piacon? Ha mi készítjük, egy napi élelem egy főre 25 rézpénz.
Rhienna D’Vire
*Intesz a többieknek a főtéren, majd körbe nézel. A katonák háza mellet jobbra van elméletileg. Úgy látszik a sors, most neked kedvez. Egy csuhás, köpenyeges férfi, kinek a kezében két méteres bot van, egy nagyobb kőépületbe megy bele, mely a katonák épülete mellett van. Tehát az lenne. Elindulsz a ház irányába. Kétszintes kőépület, melyen semmilyen komolyabb díszítés nincs. Az ablakpárkányokon virágok díszelegnek. Bekopogsz a széles ajtón, és szinte azonnal kinyílik. De meglepetésedre senkit nem látsz mögötte. Talán magától nyílt ki. Egy rövid folyosót látsz, melynek a végén sötét barna színű fa pult van. Egy középkorú nő üldögél mögötte, és egy könyvet olvas. Haja sötét barna, hosszú és befont. Ruhája szoknyás csuha, mely vörös és barna színű. Mikor meglátja, hogy beléptél leteszi a könyvet.
-Jó napot, kérem jöjjön be. -*Szólít meg udvariasan.
*Belépsz az ajtón. Jobbra, balra polcos szekrények könyvekkel. Éppen elindultál, mikor a nő hangosan felkiált. –Ne! -* És feléd mutat ujjával. Felnézel, és ekkor látod, hogy egy vaskos könyv lebeg feletted. Hírtelen nem érted, de aztán észre veszel egy erdő pille lányt, ki mérgesen nézi a pultnál lévő nőt.
-Elrontottad a játékot. -* Mondja dühös, de vékony hangon az erdő pille.
-Még hogy elrontottam. Na várj csak addig, míg elkaplak. -* Mondja ingerülten a nő. És a könyvet visszalebegteti a polcra, majd rád néz. – Kérem bocsásson meg, ezt még el kell intéznem. -* És dühös tekintettel a pillét keresi, ki már talán tudva, hogy mi vár rá lelépet.
*A nő a tőled jobbra lévő ajtón bemegy, és káromkodások, meg csörömpölések zaja hallatszik.
-Meg mondtam, ha nem tudsz viselkedni, bezárlak a kalitkába.
-Úgy se mered, Talman mester megbüntetne téged.
-Nem érdekel, most már elegem van az úgy nevezett viccelődéseidből.
-Hé engedj el, ezt nem teheted.
-Dehogy nem.
*És fura fém kis ajtónyikorgást hallasz onnan. Nemsokára kijön a nő.
-Elnézést kérek, mi ügyben keresett fel minket? -* Kérdezi kedvesen.
-Hallod, engedj ki!!! -*Üvölti az ajtó mögüli szobából az erdő pille. –Nem bánhatsz így velem. Én nem egy madár vagyok, azonnal engedj ki!!! Követelem!!!
*A nő a mutató ujjával int, hogy egy pillanat türelmet, és becsukja az ajtó, hogy ne haljátok az erdőpille kiabálásait. Bár lehet hallani, de csak tompán. Majd megint neked tiszteli a figyelmét.
Teteb Azurec
*A többiek a főtéren maradnak, te mész tovább a kikötő felé. Szép nyugodt tempóban haladsz. Megérkezel a kikötőbe. Sokan mászkálnak. Valaki zsákot, míg más hordót cipel. Szinte alig férnek el a parton. Látod, hogy egy hajó épp most köt ki. Egy kicsit meg is állnál, hogy megnézd miféle utazók jöhettek a hajóval, de ekkor fura motoszkálást érzel az öveden. Oda pillantasz, és dühösen tapasztalod, hogy éppen megpróbáltak ki zsebelni, de ösztöneidnek köszönhetően észre vetted. Egy átlagos testalkatú arcú hegyes fülű lány áll melletted. Haja rövid, arca fiatal. Jobb kezében egy tőrt fog, mellyel az erszényedet akarta levágni. Ruhája sötét barna bőr nadrág, és felső. Hírtelen más fegyvert nem látsz nála. Megijed, mikor észre veszed, és látod, hogy megpróbál eliszkolni.
//Légy szíves dobjál KÉ-t és a cselekedetednek megfelelően TÉ-t is. //