Palotanegyed - D'Aquilor rezidencia

[Lorin O Krell]

Lorin

- Jaj de nem szeretem ezt a nagy titkolózást.-súgja oda Sironak de tudja hogy az elf minden szavát hallja.
- Rendben, de ha baja esik addig nem nyugszom míg bűnös Darton előtt nem ad számot igazáról.- inkább csak poénak szánja, de amilyen elszánt valóban képes lenne megpróbálni ezt.
<<Utálom ha rajtamkivűl valaki más is tud szellembeszéddel komunikálni! Nagyon utálom! Bár itt Pyaronban nem hinném hogy, olyan elérhetelen lenne ez a tudás...affenne>>

Serlinannak
-Hát lehet a macsek nélkül könnyeben bejutunk, de 4-en könnybben ki tudtuk volna vágni magunkat az ellenség soraiból... na mindegy tegyünk le a túlerő nyujtotta kényelemről. .

Sirohoz is intéz pár szót:
-De még mindig van egy dalnokunk aki megörökíthetu hős és kevésbé hős tetteinket.-vigyorodik el ismét.
<<Lehet kicsit jobban kéne aggódnom de mit tehetnek szegény emberrel...khm...kállal? Nem hiszem hogy vétett volna törvények ellen, így valóban nem eshet nagy bántódása.>>

-Na akkor induljunk is.- mondja majd felkerekedik társaival hogy visszatérjen a Nagy Kőfalla Körülvett Épülethez.

Mikor odaérnek megállítja őket.:
- Na és milyen mesét adjunk be nekik? Mert azzal nem állíthatunk be hogy te ezmegez vagy én meg csak látogatóba jöttem. Az én tervem az hogy kiadom magam nemesnek ti pedig...khm... majd kisértek?Nos? elvégre negem be kell engedniük hiszen felkent pap vagyok... mégha ez alkalomadtán nem is látszik .

[Vyan Anapol]

Anapol (Ki Siro)

-Mindenesetre a Khál dolga nem rám tartozik. Ok nélkül senkit sem visznek el főleg nem a városőrség. Ha kívánod majd utána mehetsz de én nem szándékozom a becsületemmel játszani. Nálam a törvény mindenek felett áll.- hűvös és komoly hangnemet üt meg amikor elmondja ezt Lorinnak.

Aztán csendesen immáron talpig dísz öltözetben elindul vissza a rezidenciához.

-A másik dolog pedig ha rajtam múlik harcra egyáltalán nem fog sor kerülni, meet az így ilyen hétköznapi módon nem járja egyébként is most inkább csak kérdezősködni fogunk.- folytatja komoly nemesi hangnemben.

Ha oda érütünk:

-Nem lesz itt semmi féle mese Lorin. Hiszen én valóban nemes vagyok. Így hát nincs sükség hazudozásra. A bejutást pedig majd te megoldod magadnak. Hiszen te Arel "felkentje" vagy állításod szerint tehát ez egy könnyű feladat a számodra.- most a komolysága mellett megengedett egy kis mosolyt, és rá kacsint Lorinra afféle "ne aggódj minden rendben lesz" módon.

Aztán odaszól az őröknek mély meghajlás közepette nemesi hangnemét elővéve.

<Nyugalom, Siro ,nyugalom nem lesz itt semmi baj , legalább is remélem.>

-Üdvözletem uraim, jó napot. A tiadlani "Ki" nemesi ház sarja vagyok. A D'Aquilor család régóta házam barátja. Hallottam a sajnálatos gyilkosságról, mindösszesen részvétemet szeretném kifejezni a családnak és biztosítani őket abszulut támogatásomról.- mind ez arogáns és nemesi hangnemben.

[Lorin O Krell]

Lorin

<<Vajon valami felsőbb hatalom készteti arra hogy mindig az ellentét csinálja annak amit én mondok? >>
Köpenyét megigazítja magán majd követi Sirot. Az őrökhöz ő is intáz egy két szót.
- Arel felkentje vagyok Chei országából.- emeli emg kissá szimbólumát- részvétemet szeretném leróni hiszen a barátom barátja azb én barátom is.
<<ez gyenge duma... de hátha hallgatnak a józan észre és elhiszik hogy pap vagyok. Ha nem...nos arra az esetre is van megoldás.>>
A városőröket figyeli várja hogy beengedjék.
<<Ha mi ketten át is jutunk vajon az elfet is beengedik?>>

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Ki Siro, Lorin
Helyszín: Pyarron
Időpont: napközép után
_______________________________________________________________

A Rezidenciához érve a még most is erősen felfegyverzett őrökkel való rövid beszélgetés, és meggyőzés után bebocsáttataást nyertek. Az udvaron átérve meglátjátok a kétszárnyú ajtót, a lépcső tetején. Az ajtót vajszínű libériába öltözött középkorú inas vigyázza. Mikor érdeklődtök a továbbjutásról azt mondja, szelíd komolysággal:
-Az úrnő a kék szalonban van. Esetleg odakísérhetem az urakat?

[Lorin O Krell]

Lorin

<<Úrnő miféle...jah a megboldogult-é.>>
Siro-ra néz várva hogy ő mondjon valami okosat.
<<Bár úgy is tudom hogy oda fogunk menni...hova máshova mehetnénk?>>
- Igen szeretnénk találkozni vele.-mondja kisvártatva az inasnak.
Útközben figyeli a kastély berendezését és az utat amin vezezik
<<Hátha kifelé nem lesz ilyen sima az út... bár befelé beengedtek nem is kérdezősködtek sokat. Hö hát elvégre mégsem útszéli csórogyerek vagyok, szóval kijár a tisztelet >>

[Vyan Anapol]

Anapol (Ki Siro)

-Jó napot. Természetesen.-köszönök a komornyiknak egy szolid szolgáknak való meghajlással.

<Hm... mosolyog az ura halála után? Érdekes>

Gyors rápillantás és vigyorgás Lorinra, csak úgy szolidan hogy más ne lássa aztán indulás befelé.

A kastély berendezésével nem törődik neki is van olyan otthon sőt még különb.

Lassú léptekkel követi az inast.

<Az úrnő a kékszobában van. Kíváncsi vagyok milyen állapotban van a férje halála után>

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Lorin, Ki Siro
Helyszín: Pyarron
Időpont: napközép után
_______________________________________________________________

Az épület falain díszes ötvös mestermunkák, és világian szép faliszőnyegek fogadtak titeket, sok közülük valószínűleg dzsad mesterek kezének szorgos munkáját dícséri.

A szolgáló rövid úton vezet titeket a kék szalonba, ahol nevéhez illően minden kék, egy tágas terem, több szófával, és kerevettel középen most nyitott térrel, valószínűleg általában az az asztal foglal ott helyet ami most egy korosodó, de erősen festett pávatoll legyezőt forgató feketébe öltözött hölgy előtt áll. A hölgy épp most bocsátja el előttetek érkezett valószínűleg hasonló okból kifolyólag ittartózkodó vendégét, és feétek int legyezőjével. Mellette, szőke hosszúhajú kellemes arcú hölgy foglal helyet, nem lehet több húsz esztendősnél, és fekete, szatén ruhája még a míves zárt nyak alatt is jól sejteti kecses idomait. Szinte hívogatja szemeteket.

[Lorin O Krell]

Lorin

<<Hogy én mennyire utálom az ilyen helyeket!!! Minek ez a túlzott díszítés?...Ah nem értem én meg a nemeseket...>>
Lassan kezd rajta alharapodzni a jól ismert bezártság érzés. Hiába nagy a terem de túl idegen tőlle. Bár a szőnyegek valamivel hangulatosabbá varázsolják így sem nyeri el tetszését.
<<Miért kék? Miért nem lehetett mondjuk zöld?!>>

Azonban nemteszése hamar valamilyen más érzésbe torkollik amikor megpillantja a fiatalabb nőt.
<<Na ne! Nagyon hasonlít a kicsike egy bizonyos Scavela-ra, persze lehet csak é látok minden bájos szőke nőben egy engem átverni készülő nöstény fenevadat...>>
Hosszasan fürkészi a lányt, próbál valami hasonlóságot kerseni közte és az említett másik hölgy között.

Pár néma pillanat múlva a pávatolllegyezős nőhöz fordul majd kicsit meghajol.
- Hölgyem fogadja őszinte részvétemet ezen a szomorú órán, elvesztett Uráért. Arel vigyázzon lelkére!
Ha van rá lehetősége akkor kezet csókol a hölgynek ha nics akkor várja hogy Siro is mondjon valamit. Továbbiakba ismét a szőkét fürkészi, elméjül a szemében.

[Vyan Anapol]

Anapol (Ki Siro)

Rápillantok Lorinra amíg a szobába be nem érünk.

<Gondolom idegen neki ez a környezet. Se baj majd ha jobban összebarétkoztunk elviszem haza. Egy-két hetet ott tölthetne. Ott egy kicsit szabadabb a levegő és én se őrülnék meg a sok arogáns nemes között.>- töprengek magamban amíg Lorint nézem és amíg be nem érünk a szalonba.

Meg próbálkozom Lorin hibáját kijavítani hogy csak az egyik embernek köszönt.

<Remélem nem veszik zokon. Elvégre most én is jobban szeretnék a kocsmában iszogatni a zöld teámat.>

-Jó napot a hölgyeknek. (mély meghajlás) Ki Siro a nevem. A tiadlani Ki nemesi ház örököse vagyok. Szeretném ha őszinte részvétemet elfogatnák. (mind ezt meghajolva mondom el a földet nézve lassan tisztelettudóan egyben szomorúan is.)

-Ezen felül elnézésüket kérem, hogy ilyen nehéz időben zargatom önöket. Nevelő apám Ki Yamamoto küldött, hogy át vegyek egy bizonyos tárgyat az önök családjától. A kedves férje nem tudom, hogy említette-e önnek. Ezen felül pedig szeretném a teljes Ki család támogatásáról biztosítani önöket. Rendelkezzenek velem. (Még egyszer meghajlás)

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Lorin, Ki Siro
Helyszín: Pyarron
Időpont: napközép után
_______________________________________________________________


Serlinan, aki edig nem szólt semmit, de őt se szólították meg, most ünnepályesen, és sallangosan odamegy a két hölgyhöz, és kezükre csókot lehell. Majd halkan suttog valamit, a két hölgy ezután félig meddig sírva szól hozzátok.

-Nagyon köszönjük az urak mély együttérzését.-mondja az idősebb valószínűleg az özvegy.
Föleg önnek, int Siro felé, tudjuk, hogy csakádjaink közt távoli, és mélyrenyúló, baráti szálak vannak, és örülök, hogy végre személyesen is tiszteletét teszi nálunk, viszont nagy bánatomra, férjem halálakor kellett érkeznie. Sajnos nem tudom mi lett volna az amit a férjem oda szeretett volna adni. Sok időt töltött ugyan a szobájában, de kegyeleti okokból oda már nem lépünk be. A szoba le lett zárva, mindörökre. Mostpedig kérem önöket rendelkezzenek házunkal amennyiben kedvük tatja, de sajnos nekünk fogadnunk kell a többi látogatót is.

Serlinan magához int titeket miközben jelez, hogy induljatok ki a szalonból.

-Fiúk, úgyérzem innen mennünk kell. Valami itt nekem nagyon nem tetszik. Kérlek gyertek vissza a fogaódba.

Közben, mint aki jól ismeri a házat, biztos léptekkel megy kifelé.

[Vyan Anapol]

Anapol (Ki Siro)

-El sem hiszi mennire jól esik eme kedves szavait hallgatni.- tiszteletteljes elismerő biccentés.

-Én maradok. Mostantól a D'Aquilor családhoz tartozom, mint szolga, addig amíg el nem bocsájtanak. És most ha megbocsájtasz.

Rá se legyint az elfre amikor kimegy.

<Ilyen goromba alakot úgy lép le, hogy el se köszön! Másrészt ha most elmegyek nem folytathatom a nyomozást és hátha lesz valami alkalmam arra, hogy valami nyomra bukkanjak a merénylővel szemben. Az sem kizárt, hogy a gyilkosok vissza jönnek kiírtani a családot vagy az özvegyet. Egyébként pedig felajánlottam a szolgálataimat az özvegynek eme ok miatt sem hagyhatom őket itt.>- elmélkedek magamban.

-Ha meg engedik hölgyeim.- ezzel a mondatommal együtt a hátuk mögé ballagok és megállok felettük, mint testőrük illetve mint a szolgájuk.

[Lorin O Krell]

Lorin

Csendesen végighallgatja a nők szavait. Fogalma sincs ilyenkor mit kellene mondaniaezért inkább nem mond semmit szemével a földet figyeli.
- Mégegysze rfogadják őszinte részvétem...- <<... na pá! Kalapemelés és menjünk innnen!á haj de nem tom mit kell ilyenkor csinálni! Baszameg én nem az ilyen úri nőstényekhez szoktam...de ezen csiszolhatunk>>

Serlinan kijelentésére éppen rávágná hogy rendben! mikor megszólla Siro is és az ő érvei meggyőzőbbek.
Mikor kettesben marad a bárddal halkan a következőt súgja neki.:
- Nekem már akkor nem tetszett a hely mikor bejöttünk! Ennek ellenére a nyomozást itt kellene kezdenünk... afajtádnak nagyon jó megérzései vannak ez egyszer igaz de azt se vedd figyelmen kivűl hogy rám a Sólyomasszony vigyáz. És ha ő úgylátja itt kell maradnom akkor itt kell maradnom... neaggódj gyorsan szétnézek majd megyek utánnad. Te ez amúgy mit csinál?- néz kissé furán Siro "testőrködési" műveletére.
<<Összehordok itt minden sületlenséget! marhára elegem van a helyből... valamint Arel sosem szabná meg hogy hol legyek és hol nem. Hisz ő azt szereti ha hívei szabdok akár a szárnyaló Sólyom! De mit mondhatnék az elfnek hogy meggyőzzem? Tulajdonképpen csak nem akarom magára hagyni Sirot. Na meg érdekel mi a fene az a fekete gömb. Talán ha szétnéznék ezeknek a galériájában vagy könyvtárában...jaja én ugyan nem fogok itt strázsálni!>>
-Ha menni akarsz menj.Találkozunk a fogadóban.- mondja az elfnek búcsúképp aztán a nők mögött örködő Sirohoz megy.
Nagyon halkan a következőt kérdezi.:
-Te most itt akarsz őrködni? De minek? Kint is vannak katonáik fegyvererseik a családnak szerintem felesleges... de te tudod. Ha nem bánod és a hölgyek sem bánják szét néznék a családi képtárban.-az utolsó mondatot hangosan mondja kérdően a gyászoló nők felé fordulva. <<Feltételezem van ilyen!.>>

Ha megengedik neki akkor ki megy a kékszalonból és megkeresi azt az inast aki ide vezette majd megkéri hogy vezesse végig a házban, főképpen a családi képtár/könyvtár érdekli.

[Vyan Anapol]

Anapol (Ki Siro)

-Mondtam már felájánlottam a szolgálataimat a hölgyeknek. Ezen nem változtatok. Az őrökről pedig, akkor is voltak őrök amikor a ház ura elleni merénylet végbe ment. Erről ennyit nem nyitok vitát od mész ahhova akarsz. De én a palotából ki nem teszem a lábam ameddig a hölgyek azt nem mondják.- mondja Lorinnak nagy komolyan. és rendíthetetlenül.

[Selmo]

_______________________________________________________________
JK: Lorin, Ki Siro
Helyszín: Pyarron
Időpont: napközép után
_______________________________________________________________

A hölgyek megrökönyödéssel fogadják Siro közeledését, és Lorin kérdésére gyors választ adnak:
-Az emeleten találja. Elsen kérem vezesse az urat a könyvtárunkba.- tolddj meg a fiatalabb hölgy.

A következő családok akik meglátogatják a D'Aquilor házat, Siro számára ismeretlenek, még messziről sem hallott róluk, fegyveres támadás nem indult a holgyek ellen eggyetlen alkalommal sem.

Lorin

A könyvtárszoba, mely az emelet középére esik számodra meglepően sok, érdekesnél érdekesebb könyvet, és fóliánst rejthet. Igazán éredekes, hogy ilyen művelt és gazdag ez a család. A szoláló mindenhová követ, és látszik szolgálatodra áll.

[Lorin O Krell]

Lorin

Siro válaszára kicsit felhúzza a szemöldökét majd legyint.
- Te tudod... később találkozunk.
Aztán követi az inast közben kérdezgeti.
- Mi a neved? Engem Lorinnak hívnak. Mondcsak mióta állsz a család szolgálatában?
A könyvtárban kicsit nézelődik majd az inashoz fordul segítségért.
- Merre találom a család múltjával, jelenével kapcsolatos irományokat? Esetleg képeket?