Örökség [UT]

[Jomadar]

(Armon)

A fiúnak:
- Nézz utána akkor, hol található itt lámpás nevű taverna. Jól vigyázz, mert a lámpás név igen népszerű ezen a vidéken. Ha meglelted, csatlakozz hozzám a Lámpás étteremben ezen a szinten. Ott fogom elkölteni a vacsorámat, mert igen megéheztem, de siess, nem leszek ott sokáig. - ezzel elbocsájtja a fiút.
Ha becsukta az ajtót.
- Ügyes srácnak látszik. Még hasznát vehetjük. Nem mintha rá merném bízni az életem.
- Van még időnk a találkozóig, először együnk pár falatot és gyakoroljuk a szerepünket. Korgó gyomorral nem jó tárgyalni. Menjünk el az étterembe, falatozzunk egy kicsit és figyeljünk mindenre. Jobb is ha azt, aki követ, nem vezetjük el az emberünkhöz. Ha nem is lenne jó vele konfrontálódni, jó lenne kikerülni a látköréből.

[Alauron]

(Mauno)

- Helyes, helyes. Én állom a vacsorát tekintve, hogy a te szobádba foglalok helyet. Vajon milyen ember lesz ez a Ricco? Nálad vannak a papírok, amit vinni kell? Komolyan mondom, ha tovább várunk megöl az éhség, de nem baj legalább nem az unalom teszi. Kár, hogy a helyi hölgyek elég tartózkodóak, észrevetted? -kérdi kicsit csalódottan, miközben elkészül az indulásra, és fegyverét a fekete ruha alá dugja.

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer, Libben a szoknya
Időpont: ősz, késő délután
Játékidő: másfél hónapja
Esemény: a fogadóban
Résztvevők: Mindenki
__________________________________

(Armon, Mauno)

A fiú Armon kérésére azonnal indult is, nehogy henyeségen kapjátok. Az étkezés jó ötlet, s készülődés közben Mauno láthatja, Armon szobája egyágyas, s ama ágy egyfős, így hacsak nem akar vele együtt szorongani a derékaljon, tényleg kéne sort keríteni saját dikóra
Ambrose lassan kerül elő, hogy a számotokra szükséges papírokat átadja.
-Fáj a fejem, így nem hozhatnám a formám, nagy baj lenne, ha csak ketten mennétek le a találkozóra? Szerintem igen, mert szerény személyemmel nem emelhetitek az estet, de mit van mit tenni, használhatatlan vagyok, és így, gyűrötten nem omlaszthatom le a rólam kialakult képet! Sok szerencsét nektek, talán nem toljátok el távolmaradásom alatt!

Újabb nekifutásra már gond nélkül eléritek a Lámpás éttermet. Estefelé lévén mind többen mozogtak a járatokban, s egyre több lakba tért haza tulajdonosa. A kereskedők szóváltását a téren felváltotta az őrség, s a férfiak ivókba tértek, a kicsik meg az asszonyok hazafelé tartottak.
Az étterem igazán hangulatosra sikeredett: fapadló, fa mennyezett, törzsből vájt ülője, ácsolt, x-lábú asztal és számtalan lámpás adott fényt a vendégeknek. Furulyaszó adott muzsikát, hármank is fújták, s bár szabad ég alatt, tábortűznél lett volna ez az igazi, itt is teremtett egy sajátos hangulatot. Csontos leány sietett felvenni rendeléseteket:
- Hozta Arel az urakat! Mi tenne jót a bendőjüknek?-tette egyik kezét csípőre, s bár vékonydongájú volt, alig mellel és farral, szeme elevenen csillogott. Barna haját kontyba tekerte, és orrán szeplők verekedtek egymással. Szoknyája fölé kötényt között, annak zsebe dudorodott, oda szedhette a fizetséget.

(Virgil)

-Eléjük megyek a megbeszélt helyre, aztán idehozom őket, légy majd a kisteremben, hol az úr a padlót vastag szőnyeggel teríti fel.
Tudtad, melyik szoba ez, két keskeny polc is áll benne, irodalmi művek köteteivel. Ricco néha leült oda olvasgatni, de amúgy nem sokra használták azt a helyiséget.
-Szólj majd Armando úr testőreinek, hogy egyikük álljon majd a pincelejáróhoz, hogy fogadjon minket, ha jövünk.
Ez a kérés sem volt furcsa. Láttad már az úr védőit, ami három, ferdeszemű, sárgás bőrű fegyelmezett fickó volt, s tisztában voltál azzal is, urad háza alsóbb szint járatain is elérhető, bár azt az ajtót mindig gondosan őrizték, nehogy betörők is szemet vessenek rá. Kicsit furcsa talán annyi lehet a dologban, hogy nem a ház főbejáratán hozza majd Ricco a vendégeket.
Ricco felhajtotta teáját.
-Kicsit visszavonulok a találkozó előtt, addig kérlek keresd fel az egyik testőrt és beszélj vele.
Tudtad, az őrök szállása a derengő gombákkal teleültetett belső udvaron túl, a hátsó traktusban található.

[con Claudius]

Virgil

Úgy teszek ahogy kérte, megkeresem a testőrök szállását és udvariasan megkérem őket hogy egyikük fogadja a vendégeket. -Armandó úr arra kéri egyikteket álljon majd a pincelejáróhoz, hogy fogadja a vendégeket, ha jönnek.

//OFF még nem egészen érzem át a pozíciómat ebben a szituációban, pl megkérhetem a testőröket, hogy fegyverezzék le az újjonnan jövőket vagy ez nem az én hatásköröm vagy tiszteletlenség lenne a vendégekkel szemben, szal kérnék egy kis segítséget még//

[Mesemondó]

//Ugye nem mindig csak egy sorban szeretnéd letudni az éppen aktuális feladatot? Itt konkrétan az is érdekelne, hogyan viselkedsz a testőrökkel, és milyen szavakkal adod elő a kérést. Így kérlek ennek megfelelően az előző reagod bővítsd, mert ezzel így nem sokat tudok kezdeni.

Egy kérést kell átadnia, a többi rajta múlik. Amennyiben a karid nem tudja, mit tehet meg az őrökkel és mit nem, próbálja ki! Ettől alakul a sztori, nem a folytonos off naprakész infóktól A karid okos, amit józan paraszti ésszel elképzelhetőnek tart, gondolom úgy tesz, ha meg valamit benéz, nem dől össze a világ, kivágja magát belőle valahogy, nem? //

[Jomadar]

(Armon)

//Most Armon indul elsőnek, Mauno csak később jön utána és követni fogja. Az étteremben sem egy asztalnál fognak ülni, hanem külön-külön, és még csak rá sem néz, nehogy elárulja az álcáját. Mauno remélhetőleg közben nagyon figyel minden gyanús alakra.

Az odaúton időnként meg-megáll minden alkalommal, amikor bármi érdekeset lát. Reméli Maunonak feltűnik, ha más is lefékez olyankor.
Azután habozás nélkül tér be a fogadóba és leveti magát egy olyan helyre, ahonnan jól látni a bejáratot.
Ha odajön hozzá a picérlány, kedves mosollya fogadja:
- Hogy mire éhezem, azt szám el nem árulhatja. Ha nagyon érdekli, olvassa ki a szememből. - vet kacér pillantást a lányra.
- Hogy milyen étket lenne érdemes ennem, azt megint csak nem tudhatom, de szívesen venném a segítségét. Mit ajánlana nekem? - néz játékos tekintettel a lány szemébe.

[Alauron]

(Mauno)

Miután Armon elindult, ő is az étterembe tart tisztes távolságból követve a barátját. Az étteremben inkább igyekszik távol leülni tőle háttal az egyik falnak, hogy jól szemmel tarthassa őt is, és azt is aki esetleg még hasonlóan tenne. A pincérlány kérdésére így felel:
- Arel? Igen, azt hiszem az istennő jó helyre vezetett engem. Ismertem is egyet a papnői közül, s szerinte különösen kedvelhet engem az Sólyomasszony. Leginkább egy érett gyümölcsre vágyom, zamatosra, és kívánatosra, olyanra aki nem tiltott gyümölcs- kacsint rá, hogy értse mire is gondol- de hogy a bendőmnek mi tenne jót, azt csak egy pohár finom tea után tudom eldönteni.

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer,Lámpás étterem
Időpont: ősz, késő délután
Játékidő: másfél hónapja
Esemény: vacsora
Résztvevők: Armon, Mauno
__________________________________

Érdekesség akad, de nem személyekben mérendő, hanem látványosságban. Az Oszlopok terén némely kőfaragás halvány fényben ragyog, ez váltotta fel a lámpásokat. A mellékjáratokban persze a lámpaőr buzgón ellenőrzött, idelenn nincs különbség nappal és éjszaka között. Figyelsz, így időben kiszúrsz egy settenkedőt, aki viszont azt szúrta ki, őt is figyelik. Vállat vont és inkább eltűnt az oszlopok között.
Mauno okos, ügyesen játsza el, hogy köze sincs hozzád. A fogadóban ő is kinéz magának egy helyet, leül. A leány először nálad veszi fel a rendelést. Mosolya szélesedik, egyik kezét csípőre teszi:
-Ó, olyasmit látok benne, amit tálcán ki nem hozhatok! Vagy ha mégis, kérnem kell két markos legényt a pulttól!
Szeme rebben, végigfuttatja fejben a menüt:
-Akad fürj, vagy fácán, ha szárnyasról van szó, vaddisznó és rőtvad, ha négylábúról, kígyó meg slamma, ha valaki különlegességre vágyik. Ha új lenne itt, megmondom én, mi az a slamma: egyfajta rák. No, melyikhez támadt kedve?

*

-De jó estém van, nem ön az első, aki az étlap helyett ínyencebbet akart kóstolni No és teából melyik melengetné meg a torkát? Vagyon menta, fahéjas, egyszerű fűből való (teafű!), vagy mézzel édesített?-vigyorog.

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer, Armando háza
Időpont: ősz, késő délután
Játékidő: első nap
Esemény: beszéd a testőrrel
Résztvevők: Virgil
__________________________________

Az udvaron átvágva látod, a testőrök szobájának ajtaja csukva, így kopognod kell, hogy beljebb kerülj. Orrod megérzi, bentről valami illatos árad ki, s kopogásod után nem sokkal, szólnak is, gyere.
Odabenn egy testőr van, az is a padlón ült, vékony szőnyegen, lábfejeit keresztezve combjaira pakolva, kezeit térdein nyugtatva. Arca békés, szemei nyitva, téged fürkésznek. Gondosan nyírt fekete haja van, félmeztelenre vetkőzve, csupasz lábfejjel pihen. Mögötte kis asztalon több meggyújtott füstölő is áll, idebenn már tömény a belőlük áradó szag. Nem büdös, de azért már irritálja a torkod. Jobbra egy fekhely, balra kettő, azaz mindannyian egy szobában laknak. A falon kultúrájuk mintájával ellátott szőnyegek hívatottak otthonosabbá tenni a tiszta, ám puritán berendezést.
Nem áll fel, így lentről kérdezi:
-Mondja, tudható, hogy hány fő érkezik?
Most hogy nézed, rájössz, itt vagy már egy ideje, de a testőrök nevével sem vagy tisztában, és az igazat megvallva, olyan egyforma arcúak, hogy gőzöd sincs, melyik-melyik .
-Az ön személyében mire számítsunk? Bizonyára jelen lesz.

[con Claudius]

Virgil

-Megengeded? kérdem miközben a padló felé intek, ha biccent leülök mellé. -Mi ez a füstölő?-Nem tudom hány főre számítsunk és igen, én jelen leszek bár nem az előtérben a munkámhoz ellenben a tiéddel hasznos ha van némi távolság. elmerengve nézem a szőnyegeket. -Van valami jelentésük? Valamilyen belső tartalom a tarkaság mögött.

[Alauron]

(Mauno)

- És vajon jóllakhatom az élet édes gyümölcsével, vagy be kell érnem egy mentateával? Azt hiszem azt kérek.
<Ugyanmár, ha nem is ezért jöttünk ide, úgy látom még egyikünk se tagadja meg magától a flörtölést. Talán a másik kedveskedő Armon? Akkor egy szava se lehet, hogy nem figyelek, ő sem figyel jobban, vagy kevésbé az érdekes dolgokra. >

[Jomadar]

(Armon)

A settenkedőt megjegyzem magamnak, hogy kiszúrjam ha legközelebb elém kerül.
*
- Ó, a világért sem kérnék olyat, amihez külső segítség kell. - felel a tálcás felvetésre.
- Nem kívánok nagy tivornyát csapni. Egy kis illatos finom húst viszont jó lenne csendben élvezettel elmajszolgatni.
<Nem akarok nagyon nyomulni, de biztosan jól esik a lánynak, ha nő mivoltát nem csak elhízott kufárok és kiéhezett munkásemberek éhes tekintetében érezheti.>

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer, Armando háza
Időpont: ősz, késő délután
Játékidő: első nap
Esemény: beszéd a testőrrel
Résztvevők: Virgil
__________________________________


A padló kemény, de nem is vártál mást. A férfi hátranyúl az asztalra és egy meggyújtatlan füstölőpálcikát emel le onnan. A kezedbe adja:
-Ez cardamonos, nem tudom, a te nyelveden hogyan hívják. Engem megnyugtat, de akad, aki vallási okokból gyújtja meg, és olyan is, aki csak a szoba bűzét veszi el velük. Mondd, akkor hány főre is kell felkészülnünk?
Követi tekinteted a falra.
-Az, amit jobbra látsz, az anyám szőtte, az otthomra emlékeztet. A többieké is ezt a szerepet tölti be, bár az - bök rá arra, amin idegen kultúra ruháiba öltözött alakok is szerepelnek- Az történelmi eseményt örökít meg. Heng Ning ahhoz más szellemi értékeket is köt ezen túl. Van egy másik, kitekerhető szőnyegecském, amit meditációhoz szoktam használni, az ábráit nézve könnyebben ellazulok. Az olyanok, mint te, akik a nem látható erőkből merítenek, ismerik az elmélyülés ezen fajtáját?

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer, Lámpás étterem
Időpont: ősz, késő délután
Játékidő: másfél hónapja
Esemény: vacsora
Résztvevők: Armon, Mauno
__________________________________

(Mauno)

A lány kacsint, és térül-fordul, hogy felszolgálhassa a teát, letéve az asztalra elsorolja a mai menüt, felveszi a rendelésed. Asztalodon gyertyát gyújt, vidáman végzi dolgát. /nézz vissza, Armon reagjában milyen ételekből választhatsz!/
Gyanús, sunnyogó alak nem kerül a látóteredbe, csak egy hangosabb társaság van idebenn, azok is legénybúcsút tartanak, egymás között nevetgélnek.

(Armon)

-Ahogy óhajtja, illatos fürjet fog kapni, ha nincs ellene kifogása. És inni semmit se kér? Száraz marad a torka, ami nálunk megengedhetetlen! Még azt mondják, nem becsüljük meg a vendéget! Súgja meg nekem, mit döntene magába? Habos, aranysárga sert? Vagy illatos bort, olyat, minek színe a vérrel vetekszik, vagy inkább világosat, akár az istenek könnye? Vagy talán jóféle tüzes pálinka tenne jót?
Amit kérsz, azt kapsz, utolsó fordulókor a lány megérinti a fejed tetejét nevetve. Az étteremben csak egy hangosabb társaság tanyázik, de a szófoszlányokból, amit elkapsz, kiderül, legénybúcsút tartanak.

[con Claudius]

Virgil

-Ismerjük. Más úton és gyakran más céllal végezük de én személy szerint sokszor és szívesen akár csak pihenésképp, vagy ha egy nehéz problémát még tisztább fejjel akarok átlátni. Nem tudom biztosan, talán 2-3 vendég fog érkezni. Ha fontos utánanézek.