Alidax - Alsóváros

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

Néma ajkakkal, bólogatva vette tudomásul a lány óhaját ... S kilépett az ajtón ... Épp csak vissza húzta maga mögött, mert be nem zárta ... Ahogy az ajkaira szorított ujjak elnyelték beteg köhögését, már a lépcsõknél járt ... Örömmel vette tudomásul a város nagyrésze még odahaz ...

~ Jó ... Nagyon jó ...

A korlátba kapaszkodva óvatosan sántikált lefelé ... Az idegen arcokon megbúvó érzelmeket, s gondolatokat fûrkészve ...

[Airun Al Marem]

Az ivóban csupán a fogadós serénykedett. Éppen átvett egy szállítmányt és egy törött üveg miatt panaszkodott -legalábbis ezt sejtette, ahogy ujjai egy üvegdarabon játszottak. Az italnak bódító, édeskés illata volt, az ivó pedig oly tiszta, hogy Raddaq eltûnõdött; ezt egész este takaríthatták.

Amint a fogadós észrevette, intett a rakodónak és hátrafüttyentett a konyhába. Csörömpölés hallatszott és hamarosan egy inas jelent meg, kissé zilált arkifejezéssel. Raddaqhoz lépett és készségesen várta utasításait.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz … ]

A varázsló egy darabig vizslatta még a fogadóst ... De ahogy inasa közelebb ért, vértelen ajkai szóra nyiltak ...

- Szükségem van a ruháimra ... Illetve valami reggeli félére ... A választást magukra bízom ...

Suttogta halkan nyögdécselve ... S csak a vak nem láthatta, mily fájdalmakkal küszködhet ... Aztán elfordult, s a korlát kapaszkodóját kereste ...

- És egy kancsó friss vízre ...

Vetette maga elé, figyelemre se méltatva már a másikat ... Majd felfelé indult ... Vagy legalábbis megpróbált ...

[Airun Al Marem]

Az inas mélyen meghajolva fogadta a kérést majd intett, hogy várj és sebesen eliszkolt. Fél perc múlva visszatért, ruháiddal kezében, melyek immáron patyolat tiszták voltak. Szólt, hogy a reggelit felviszi a szobába; ez hozzátartozik a szervízhez, majd magadra hagyott, hogy fölmehess.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

A halkan felfelsíró lépcsõk zaját, elnyelték a puha szõnyegek ... És ahogy a korlát sem imbolygott már, Raddaq a falat támasztva visszatért a szobába ... Köpenyét, kabátja mellé vetette ... S neki látott felöltözni ... Küzdve az ólmos fáradtsággal, csak lassacskán ... Egy halk hang törte meg a kényszerû csendet ...

- Honnan ismered a fogadóst ?

[Airun Al Marem]

Amint visszatért a szobába, látta, hogy Hermelin már fel volt öltözve. Úgy tûnik, nem kívánt sokáig maradni a helyen, sem zavarba hozni a varázslót sugárzó szépségével. Kár, hogy a ruha immáron alig homályosított rajta.

-Apját ismertem, nemrég adta át az irányítást fiának. Hagyomány hogy ingyen vehetem igénybe szolgáltatásaikat.

Amint Raddaq felöltözött, közelebb lép hozzá. Miután átkarolta, fejecskéjét a férfi mellkasának dönti, és kezével elkezdi símogatni a szíve tájékán.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz … ]

~ Hagyományok ...

Sóhajtotta, bár nem is tudta érdemes e hinni a lánynak ... Ahogy Hermelin elé lépett, ehátrált volna ... De az asztal megfékezte ebben .... Szerencsére nem sikerült feldöntenie, csak csapdába esnie ... Édes illatú ölelésbe ... Nem tudta mire vélni a lány reakcióit, sem gondolatait ... Így hagyta csak, had simogassa tiszta ingét ...

- A könyv ... Emlékszel ?

Kérdezte halkan, mikor lejjebb hajolva a lány dereka köré fonta ujjait ...

[Airun Al Marem]

Hermelin szemében valami megváltozott. Okos lány volt és Raddaq számára hamarosan kiderült, hogy észrevette, mivel próbálkozott az éppen. Ölelése egy pillanat alatt keserûvé változott, fejét elemelte a férfi mellkasától, és egy apró, ám annál fájdalmasabb sóhaj kíséretében válaszolt.

-Emlékszem. Megteszem, ami tõlem tellik.

Azzal elengedte a kránit, majd lehorgasztott fejjel magához vette szitárját és egyetlen búcsúszó nélkül elhagyta a szobát. A falak olyan nehézzé váltak, hogy majdnem agyonnyomták a varázslót.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz … ]

A gyengédnek hitt pillanatok csak a tünékeny álomvilágban léteztek ... Hermelin sajátjának hitt valóságában ... S bár a lány hangja vágott, akár az élére fordított fûzfalevél … Azok nem ejtettek sebet a varázsló lelkén ... Tán nem is létezett olyanja ... Kínzó volt a hátra hagyott csend, Raddaq még is lehunyt szemmel élvezte ... Betelvén aztán a nyugalommal, kulcsra zárta az ajtót, s köpenyét félre szegve, a padlóra borult ... Sarkaira nehezedve, az anyagi világban rezzenéstelen szobornak tetszett ... Míg elméje felfrissülvén, a mindenség szövetében mártózott ... Szigorú, kínkeserves tanulással elsajátított diszciplínák voltak ... Falak, melyeket elméje köré vonva, megedzették õt ... Fertályóra múltán végzett csak a gyakorlatokkal, pont mikor kopogás hallatszott az ajtó felõl ... A fiatal inasfiú volt, tálcán hozva a reggeli terítékét … De halk szavai, már nem oly édesek …

~ Két idegen, két külhoni …

Ismételte magában …

- Da Cornass ...

Szûrte fogai közt … S ahogy felszaladtak ajkai a gúny terhe alatt, gonosz vicsorba torzultak arcának vonalai … Sietnie kellett … Kapkodott, minden mozdulatával a kráni … De a naplójából kiszakított lapra, különös mûgonddal véste a már tökéletes írásjeleket … Levelet írt, egy utolsó üzenetet … Melyet lesietve a lépcsõn, a fogadósra bízott … Hermelinnek szánta, egy utolsó ígéret gyanánt … A hátrahagyott aprócska, erioni rezek bõven fedezték a fogadó kiadásait … Még a sebtiben csomagolt élelmet is magával vitte a kikötõbe … Ahogy a szappant, s azt a száradni nem akaró vizes rongyot is … Ott lapultak zsákjába gyömöszölve mind …

[Raddaq]

- Raddaq -

[ A kikötõben … ]

Bár fogalma sem volt merre is mehetne, csak azt tudta … Innen el, minél messzebbre … A kék hold sápatag fénye sötét színre festette a vizeket … S az éj leple alatt egy hajó készült vitorlát bontani … Hangos parancsszavak csattantak és matrózok serege a kötélhágcsóknak feszültek … Ott tüsténkedtek mind a fedélközön … S csak a halk evezõcsapások visszhangzottak a varázsló fejében … Nem félt, nem aggódott … A kíméletlen magabiztosság átitatta egész lényét … Nem alkudozni jött, nem tárgyalni avagy üzletelni … Már kész tervei voltak és halálos nyugalommal várakozott, míg a kis csónak elérte a tengerjárót …

[Airun Al Marem]

______________________________________________________________
JK: Larrien
Helyszín: Alidax Alsóváros - Egy szűk sikátor
Időpont: Éjközép előtt három órával
_______________________________________________________________

A vörös hold kísérteties fénnyel árasztotta el a hajnali ködben úszó város szűk utcáit. Az egymásba érő kopott házak fénytelen ablakkal tekintettek a város felett álló, sötét őrzőként magasodó fényárban úszó fellegvárra. A távolban, talán a város vaskos falain kívülről, néha egy-egy farkas vonyítás töri meg a hajnal néma, nyomasztó csendjét. Az utcákon egy teremtet lelket sem lehetett felfedezni, mindenki otthona viszonylagosan óvó biztonságába húzódott vissza, mikor a fényes napkorong eltűnt a távoli hegyek bércei mögött. Nem voltak őrjáratok, melyek a város biztonságát őrizték, mint fent a fényűző Belsőváros falai között, Alidax Alsóvárosa a homály földje volt. Csak azok tartózkodtak éjszaka az utcán, akik bolondok voltak, vagy a sötétség sűrű leple alatt keresték kétes életük boldogulását.

Pár órája, még sötétedés előtt érkeztél Alidax városának lidérces falai közé egy kereskedelmi hajó utasaként, mely csak ellátmány felvételének erejéig állt meg a kikötő sziklákkal körülölelt bejárata mellett. Egy csónak hozott partra, mely friss gyümölcsökkel és vízzel tért vissza a hajóra, mely sietősen távozott a lehangoló város partjaitól. Ismeretlen volt számodra eme vidék, de híre, vagyis inkább hírhedtsége első hangzásra megfogott. A magadfajta itt megtalálhatja amit keres - kétes értékű hírnevet, avagy egy sikátor hideg, önnön vérétől mocskos kövét végzetének sötét órájában. A kikötőt nemrég hagytad el, mikor hírtelen rád köszöntött a ködös est. Hangtalan lépteid egy szűk sikátor elnyűtt kövein haladtak a fogadónegyed felé, melyet irányt még a kikötőben mutatta egy matróz számodra.

Talán a szűk utca közepén tarthattál, amikor hírtelen rossz előérzet kerített hatalmába, majd olyan érzésed támadt, mintha valaki vagy valakik követnének. A köd sűrű, de jól viszi a hangokat, és a neszek, melyeket hallani vélsz, mintha valahonnan mögötted, a mindent eltakaró fehéres masszából érkezne...

[Larrien]

Amint érzem a hátamba szegeződő tekinteteket már tudtam is hogyan fogom leszerelni az embereket. Meggyorsítottam a lépteimet, és az első alkalmas befordulóban és amilyen gyorsan és csendesen csak tudtam amint befordultam megpróbálom megvetni a lábamat és két három ugrásból és húzódzkodásból a ház tetejéről figyelni tovább az eseményeket....

[Airun Al Marem]

______________________________________________________________
JK: Larrien
Helyszín: Alidax Alsóváros - Egy szűk sikátor
Időpont: Éjközép előtt három órával
_______________________________________________________________

Hangtalanul lopakodsz a legközelebbi kapualjig, csak hevesebben verő szíved hangja lüktet fejedben. A neszek mögötted egyre közelebb hangzanak a sötét, ködös sikátorban. Kezed egy kiálló rücskös, nedves és hideg követ ragad meg az egyik ház oldalán és mászni kezdesz az egymásba érő tetők felé. A kezed egyik alkalommal megcsúszik a síkos kövek közötti vékony résben, de az utolsó pillanatban még meg tudsz kapaszkodni. Éppen eléred a három szint magasan álló tetőt, - a vörös hold ugyan megvilágítja, de szerencsédre találsz egy sötét helyet, melynek árnyékában - úgy véled megfelelően - elrejtőzhetsz.

Alattad a vöröses-fehér ködben három árnyat látsz közeledni. Ugyan hangtalanul próbálnak lépdelni, de csizmáik talpa néha-néha halk koppanó hangot ad a szűk utca kopott kövén. Mikor alád érnek, az elöl haladó alak megtorpan, majd int a többieknek. Nem beszélnek, de mintha így is jól megértenék egymást. A másik kettő az utca egy-egy oldalára lép, majd alakjuk beleveszik a kísérteties ködbe. A harmadik mozdulatlanul állt a sikátor közepén, és szemlátomást tekintetével méri fel környezetét, a tetőkkel kezdve...

_______________________________________________________________
Próbák:

- Lopakodás próba: 21 a 81 + 15 (kőút) = 96 ellen - siker)
- Mászás próba: 68 az 56 + 10 (kiálló, de kissé nedves kövek) = 66 ellen - sikertelen)
(Ügyességpróba: 3 a 6 ellen = siker)
_______________________________________________________________

//Larrien!

Kérlek tedd be a karakter előtörténetének és adatlapjának linkjét az aláírásba, hogy ne kellejen keresgetni és könnyen hozzá lehessen férni. Köszönöm!//

[Larrien]

Majdnem sikerült megcsúsznom de az utolsó pillanatban megkapaszkodtam egy kiálló párkányban. Láttam a 3 alakot akik utánnam jöttek de 2 nemsokára eltűnt a látókörömből.
~Vajon kik lehetnek, vajon mit akarnak? Valószínűleg nem akarnak megölni mert azt már megtettét voltna, vagy legalább is megpróbálták volna.~
Amint az alak pásztázza a tetőket kilépek az álcámból és egyenesen ránézek, két kést pedig a kezembe csúsztatok végszükség esetére. Majd megszólítom.
-Engem keresel?....
Közben próbálom pásztázni a terepet hogy a másik kettőt is szemmel tudjam követni. Remélhetőleg nem lesz belőle semmi rendbontás és el tudjuk intézni a dolgot emberek módjára.

[Airun Al Marem]

______________________________________________________________
JK: Larrien
Helyszín: Alidax Alsóváros - Egy szűk sikátor
Időpont: Éjközép előtt három órával
_______________________________________________________________

Az alak tekintetét azonnal irányodba kapta, és szeme, mint a macskáké, megcsillant a sápatag holdfényben. Miközben feléd perdült, lebbenő fekete köpenye felkavarta körülötte egy pillanatnyi időre a tejszerű ködöt.
- Köszöntelek Alidaxban mocskában idegen. - hajolt meg enyhén, hanyagul a férfi, de tekintetét végig rajtad tartva, sovány arcán egy kaján mosoly futott végig - Ami azt illeti igen, téged kereslek. Gyere le a tetőről, ígérem, nem esik bántódásod.
Hiába kutatod tekinteteddel a másik két alakot, nem látod árnyukat a sűrű ködös fátyol mögött.