Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül


*A köhögés után pihensz egy kicsit és megebédelsz.
Utána megvizsgálod a jobb lábadat, ami bizony nincs túl jó állapotban. Ha nem látják el belátható időn belül szakértő kezek a sebet, még nagyobb gondod is lehet belőle.
Amire végzel a visszakötözéssel Ruly is legelészett már eleget az út menti fűből, így tovább indulsz.
Alig öt-hat percet lovagolsz, amikor az út kissé kiszélesedik, és a kiszélesedő részen egy kis rozoga házat pillantasz meg. Fából készült, ablakai el vannak függönyözve, de a kéményéből füst száll fel. Melléképületet nem látsz, de egy vékony ösvényt észreveszel, ami a házikótól vezet befelé az erdőbe.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*A pihenő után megújult erővel vágok neki az útnak. Percek múltán meglátom a házikót, egyértelmű, hogy valaki lakja. Megfordul a fejemben, hogy vajon megfogom-e értetni magam, de madcsak lesz valahogy, s ez rövidesen ki is derül. Ugyanis egyenesen a házikóhoz léptetem Rulyt, majd óvatosan leszállok a nyeregből. Ha jobbat nem találok egy vékonyabb fához kötöm ki lovam, majd a ház ajtajához bicegek sebes, fájós lábammal. Bekopogok, határozottan, majd várok a válaszra.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül


*Az egyik közeli fához kikötöd Rulyt, majd bezörgetsz az ajtón.
Odabentről először csoszogást, majd rekedtes hangú gorviki szitkozódást hallasz. Bár nem érted, de a hangsúly alapján biztosan káromkodás.
Hamarosan nyílik az ajtó, és egy töpörödött anyóka áll az ajtóban.
Legfeljebb 140 centis lehet. Hajlott hátú, vékony teremtés. Ősz haja egyszerű kontyba van fonva, arca elég ráncos, de szemei fiatalosan csillognak. Saccra legfeljebb ötven-hatvan éves lehet. Egyszerű sötét ruházatot visel; egy régi szoknyát a hozzá tartozó inggel.
Rekedtes hangon, kérdő hangsúllyal szól hozzád:

- Wenado monte Signima, qua lescita nashri urch, he?

*Persze nem érted a gorviki beszédét.
Az ajtón keresztül belátsz a házikóba, aminek úgy tűnik csak egy lakrésze van.
Odabent látsz három nagyobbacska szekrényt, egy vetetlen ágyat, egy kis asztalt tele mindenféle vacakkal, mellette két széket, és hátul egy kis tűzhelyet, amin éppen fő valami egy vaslábasban.
Az anyó kérdőn néz rád, hogy mit szeretnél.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Az anyóka kérdésére egy pici fintor szalad át arcomon, de halovány mosollyal egybekötve. Éppenhogy egy kicsit meghajolva szólok hozzá közös nyelven, remélve, hogy érti ezt az anyóka.*
- Szép jó napot néne! Útbaigazítást kérnék... Olbarisebe szeretnék menni. Jó felé indultam el, arra...? - *mutatok abba az irányba, melyfelé igyekeztem eddig.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül


*Az öregasszony láthatóan nem érti a beszédedet, talán csak egyetlen szavadat:*

- Olbarisebe?!...Olbarise! Ragdanda Signima, ragdanda!

*Közben ő is mutogat abba az irányba, amerre eddig haladtál.
Közben kíváncsi tekintettel méreget, majd valamit hadovál az érthetetlen nyelvén:*

- Signima que wierra tanem?

*Még Sandrotól hallottad a "wierra" szavat, ami – ha jól emlékszel – "vér" jelentésű.
Az anyó a sérült lábadat nézegeti, amin – ha odapillantasz láthatod – átázott a kötés a véredtől.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Nem mondható, hogy nagyon örülnék annak, hogy nem értjük egymás beszédét, de azért egy hálás mosollyal nyugtázom, hogy jó utat választottam. Gyorsan lepereg előttem, hogy valószínűleg akkor Hart balra ment - így vagy alig jár azzal a kölyökkel előttem, vagy még másfele kóborog hála a rossz útválasztásának. Mert abban biztos vagyok, hogy a "Hart" felirat azért volt a bal oldali útnál, hogy jelezze ő arra ment. Gondolatom megszakad az anyóka újbóli szavain. Hiába figyelek, nem értek belőle csak egy mukkot. Lenézek lábamra követve az ő tekintetét, majd elhúzom a számat a látvány miatt. Nem, nem a finnyaság jele ez, hanem a nemtetszésé...*
- Megharapott egy farkas... - *mondom saját nyelvemen, s közben mutatom az állat méretét, vicsorgok egyet, majd összecsattantom fogsorom. Jobban nem tudom elmagyarázni, hogy mi lett vele. Aztán magamra mutatok és széttárom a kezem - ebből vagy megérti, vagy nem, hogy tőlem ennyi sebápolásra tellett.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül


*Úgy tűnik, hogy az anyó nem érti egyetlen szavadat sem.
Mindenesetre sűrű fejcsóválások közepette hadarva beszélni kezd, majd - legnagyobb meglepetésedre - megragadja a kezedet, és gyengén elkezd befelé húzni.
Ha nem akarnál menni, akkor elenged, és szélesre tárja a házikó ajtaját, ő maga pedig beljebb megy. Folyamatosan beszél gorvikiul, amiből persze semmit sem értesz.
Odabent az egyik székről leszór minden fölösleges cókmókot, majd a szoba középére teszi. Az egyik szekrényből egy kis bőrtáskát szed elő, neked pedig int, hogy telepedj a székre.
Már az ajtó kitárásakor éreztél valamiféle gyenge - egészen kellemes - füstölőillatot. Ez odabent még jobban érződik.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Egy nagyot sóhajtok, majd legyintek kezemmel, hogy mindegy...
Már épp köszönnék el, amikor megragadja a néne a kezem és behúz a házikóba. Felhúzott szemöldökkel, kíváncsian lépek utána, hogy vaj' mit akarhat. A füstölő illata kellemes, "lopva" megnézem honnan jön, s próbálom kitalálni mi lehet.*
- Hova, hova? Ily ismeretlenül... Kellemes itt az illat.
Nem fél a néne az idegenektől úgy látom, bár lehet kellene egy kicsit. Azt sem tudja ki fia borját engedi be a házába... Mondja csak, én is mondom. Majdcsak megleszünk; majdcsak megértjük egymást valahogy.
...
Hm... csak nem a lábam akarja ellátni? Érdekes, mintha azt mondták volna, hogy errefelé nem szívlelik az idegeneket... Úgy néz ki van még itt ember...
*Beszélek én is a nénéhez - bár inkább tűnik úgy, hogy magamban.
A székre engedelmesen leülök és még mindig kíváncsian figyelem a néne tevékenységét.
Ha a lábamon lévő sebet szeretné látni, hát megmutatom neki.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül


*Az egyik ablakban látsz egy füstölőrudat, abból jön ez a kellemes illat.
Az anyó letérdepel a lábad mellé. Nekiáll lefejteni a lábadról a hevenyészett kötésedet. Még nem ragadt bele rendesen, így nem fáj nagyon.
Az anyó folyamatosan magyaráz és fintorgat a sebed láttán. Nem is törődik a beszédeddel, hanem kitisztítja a sebedet, bekeni valamiféle zöldes kenőccsel és bekötözi tisztának tűnő gyolcsdarabokkal. Elég gyorsan és láthatóan nagy szakértelemmel dolgozik. Legfeljebb ha öt-hat perc alatt végez a sebed bekötözésével.
Még ücsörögsz a széken, amikor érzed, hogy valami nincs rendben veled. Először a jobb lábad kezd el remegni, majd pillanatokon belül az egész testedet görcs rángatja. Egyre rosszabbul vagy.
Az anyó ellép mellőled és arcán ördögi vigyorral várja, hogy mit történik veled.*

[Yvett de Crei]

// - hát, van amire az ember lánya nem számít DD//

(Sebille Hosstra)

*Amint látom, hogy az anyóka a lábamon lévő sebbel akar foglalatoskodni hagyom hagy tegye. Figyelem a mozdualtait és egy picit megnyugszom, hogy értő kezek látják el sebem.
Miután végzett már azon vagyok, hogy megköszönjem tettét, amikor megérzem a lábam remegését, ami gyors ütemben terjed szét testemben.
Váratlanul ér a dolog és egész fancsali és egyben haragtól izzó szemmel nézem (amíg tudom) az öregasszonyt. Figyelmemet - elmémet - azonban más köti le.
Rövid koncentrálással megpróbálom megállapítani, hogy mekkora a méreganyag erőssége, - így megtudom azt, hogy van-e elég hatalmam semlegesíteni a szervezetembe jutó mérget.*
//ETK 193.oldal Darton egyedi mágiája: Méregizzadás//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül


*Az anyó figyeli ahogy remegsz, mit sem tudva arról, hogy te közben a méregre koncentrálsz.
Megállapítod, hogy nem tudod a méreg hatását a mágiáddal semlegesíteni, erre kevés a Dartontól kapott energia.
Közben egyre jobban szenvedsz a görcstől.
Hallod ahogy az öregasszony beszél a rekedt hangján, de továbbra se érted egyetlen szavát sem.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Magamban elfolytok egy szitokáradatot, hogy nem bírok ezzel a méreggel még Uram segedelmével sem. Ahogy tudom lepergetem magamban a lehetőségeimet. Két "anyagtól" lehet ez velem - vagy a füstölőtől, vagy attól az anyagtól amit a lábamra kent. Utóbbi valószínűbb, mert a remegés a sebesült lábamból indult ki. Meg kell szabadulnom a kötéstől és attól a zöld masszától amit rátett - s biztonság kedvéért a házból is ki kellene jutnom.
Sajnos jelenleg csak egy fegyver van nálam. Mégpedig egy csatabárd. A görcsös állapotom miatt azonban félő, hogy még ez sem találná telibe az öregasszonyt, így nem kísértem meg az eldobását, hogy utána meg fegyvertelenül nézzek vele szembe. De így sem maradhatok. Bár szarul vagyok, nem is kicsit amit érzek magamon felállok a székről és megpróbálok minél hamarabb kijutni a házból. Nekem gyorsnak tűnik minden mozdulat, hisz megfeszítve minden igyekezetemmel ezen vagyok. Közben megmarkolom fegyverem nyelét - ha a némber bármit tenne, utánam lépne harcba bocsátkozom vele.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül és délután


*A görcstől remegve és szenvedve megpróbálsz felállni a székből. Csak másodszori próbálkozásra sikerül, mivel a végtagjaid nagyon nehezen engedelmeskednek. Az öregasszony végig karattyol, láthatóan nem tetszik neki, hogy felálltál. Ahogy az ajtó felé indulsz, ő körülötted sertepertél, de nem próbál megállítani.
Minden lépés után egyre kevésbé tudod kontrollálni a mozgásodat. Az ajtófélfához érve neki kell hogy dőlj egy kicsit, különben biztosan összecsuklanál. Ezen a ponton eléggé megreked a haladásod, legalább fél percig tart amire rábírod a görcsölő lábaidat a következő lépésre.
Talán két-három lépést teszel meg a házon kívül, amikor kiteljesedik a méreg hatása. Nem vagy már ura a testednek, az egészet iszonyatos görcsök rángatják. Gyakorlatilag a bénultság egy formája áll be, és hangos puffanással elterülsz a földön.
Bár teljes mértékben a tudatodnál vagy, a tested nem engedelmeskedik az akaratodnak. Csupán remegsz az egyre erősödő görcsöktől. Levegőt is alig kapsz és érzed, hogy a szívverésed is néha kihagy. Nagyon rossz és kétségbeejtő érzés.
Az anyó egészen közelről nézi a szenvedésedet, közben karattyol az érthetetlen nyelvén.
Percekig bámul – neked óráknak tűnik – amikor besiet a házikóba, és egy kötelet hoz ki. Ráköti az egyik végét csuklódra, majd a lovad nyergéhez erősíti a másikat. Beszél valamit Rulynak, majd vezetni kezdi a ház mögötti erdőbe vezető vékony ösvény felé. Téged is vonszolnak a csuklódra kötött kötéllel maguk után.
Nagyjából ez az a pillanat amikor a tüdőd a görcsölés miatt nem lát el elegendő levegővel, és elveszted az eszméletedet.

Amikor magadhoz térsz, már nem rángat a görcs.
Egy nagyjából négy-öt méter mély verem mélyén fekszel a sárban. Másfél-két méter széles lehet, a tetején valamiféle rács van. Az égboltot tisztán látod, a fényből ítélve a délután vége felé járhat az idő.
Első dolgod ellenőrizni a szent szimbólumodat, ami szerencsére még mindig a nyakadban lóg a ruhád alatt.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Nagyon nem tetszik az amit át kell élnem, de kicsúszott a kezem közül testem irányítása. Én hiába akarok haladni, izmaim nem engedelmeskednek egyáltalán.
Tehetetlenül és egyre növekvő dühvel érzékelem azt, ahogy az anyó megkötöz a saját lovamhoz, majd elindul valamerre velem - talán szerencsémre , hogy eszméletemet vesztem rövidesen, s nem érzékelem a görcsök mellett a vonszolásból eredő fájdalmakat.

A sötétséget és nyugodalmat felváltja a hasogatás, a fájdalmas görcsök emléke - de szerencsére csak emlék. Tágra nyílt szemekkel fekszem nyugton a fejem fölötti rácsot, s azon túl az égboltot figyelve miközben kezem automatikusan szentszimbólumomat keresi. Megkönnyebbülök amikor kitapintom ruhám alatt.
Testem sajog a megpróbáltatásoktól, lelkem pedig háborog az események miatt.
Lassan felülök a sárban és amennyire tudom leellenőrizem magam, hogy hogy állok "egészségileg" - eddig is cudarul voltam, sejtem, hogy nem lett jobb a helyzet. A lábamon lévő harapással kezdem a vizsgálatot, majd újabb sebekre vagyok kíváncsi, hogy a vonszolásból fakadóan keletkeztek-e rajtam.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*Felülsz a verem mélyén és megvizsgálod az állapotodat. Ami legelőször feltűnik, hogy a ruhád csupa sár. Vastagon rád van száradva, még a hajadba is sárdarabok tapadtak.
A jobb lábadon a harapásnyomot takaró kötés még mindig egészen jól tart. A trutymó – amit az anyó kent a sebedre – rendesen összeszáradt a kötszerekkel, viszont most nem fáj annyira a lábad, mint az ájulásod előtt. A csuklód viszont - amire az a kötél volt kötve amivel ide vonszoltak - eléggé sajog, kicsit fel is dagadt, de azért tudod használni. Érzel még néhány kisebb zúzódást is a tested különböző pontjain, de nem komoly sérülések.
A verem falából ítélve egy egyszerű földbe ásott lyukban vagy. Valószínűleg fák is lehetnek a környéken, mert néhány vékony gyökeret is látsz a verem falából kikandikálni. Odafentről madárcsicsergésen kívül nem hallasz egyéb zajt.*