Gianagi tél [ÚTK]

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

-Csak a fáklyát vettem magamhoz, bár lehet másnál jobb helye lenne.

*Válaszolok színtelen hangon a kevés felszerelésre vonatkozó figyelmeztetésre és lenézek kétkezes fegyveremre, melyet eddigi szokásomnak megfelelően a fej alatt fogva hordok magammal, de harc közben el fog kelleni mindkét kezem, így a fáklya csak akadályoz. Az Arelita és a törp bevárását nem kommentálom, csupán bólintok beleegyezésül és csöndesen szemlélem hol a lejáratot, hol a paplovagnőt. Számomra is forcsa módon a harc és a igazság lehetséges közeledtére előkúszó komor átszellemülést egy pillanatra áthatja a nő csókjának emléke, mintha ismét érezném ajkai érintését. Ez ahogy jött el is száll, így csupán magamat belül korholva enyhén megcsóválom a fejem és ismét az előttünk álló feladatra összpontosítok.*

[Garmacor]

Dorf

a véres ruhákat látva idegesen nézek körbe majd Nasnaer szavait hallva
- Menni vissza. Lehet veszély. Többiek figyelmeztet.
majd elindulok vissza a többiekhez

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, régi rom
Időpont: ősz, dél
Résztvevők: Mindenki
Esemény: Pihenő
_______________________________________________________________________________


(Nasnaer, Drof)

Visszamentek a többiekhez, akik a kúria valamikori alagsorába vezető lécsőlejáró előtt állnak.

(Mindenki)

A romvárban a szabad ég alatt vagytok és az alagsorba vezető lépcső tetején álltok, ami a talajszinttel esik egybe. Pincének meglehetősen mélyre van vágva, legalább húsz lépcsőfok mély, igaz a lépcsősor dőlésszöge maximum 10-15 fok, ráérősen ereszkedik lefelé. A vége homélyba és sötétbe vész, nem láttok le az aljáig. A falon láttok néhány rozsdás vaskarikát ami fáklyatartó volt egykor, most vörösbarnák a rozsdától. A falakon gombák és moha telepedett meg és föld szagot áraszt.

Mit tesztek?

[Yvett de Crei]

Scyllaina és Tagrid

*A várakozást Scyl hangja töri meg.
Tagrid fordítja az Uwelitának szavait.*
- Ott jönnek Nasnaerék. Beszélek velük.
...
A hölgy... társalkodott egy szellemmel, akinek a teste lent van a pincében. Fel akarja hozni, hogy eltemethesse. Viszont lent a pincében van valami ami öldökli az embereket. Mi Saunnal úgy döntöttünk, hogy vele tartunk. Jöttök ti is, vagy maradtok idefent őrszemnek? - *intézi Tagrid az érkezőkhöz szavait ervül.

Közben Scyl Saunhoz lép. Szó nélkül nyúl a fáklyáért amit az uwelita a kezében tart. Most nincs a szemében az a vidám csillogás mi eddig volt. Mihelyst átvette a fáklyát előre lép a lejárathoz, s halkan szólal meg - erre még Tagrid is értetlenül bámul egy pillanatig rá, ezt még ő sem értette. Scyl mindenki "válla felett" elnéz, a szemkontaktust keresi a szellemmel - mielőtt lemenne csak egy aprót bólint neki jelezvén a határozott segítségnyújtást, majd, amint mindenki elkészült, eldönötte, hogy marad-e vagy megy velük elsőként lép le a lépcsőn a fáklyával a kezében.*

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*Úgy érzem nincs itt a beszéd ideje, így szótlanul várom a többiek döntését és az indulást. Amikor Scyllaina elveszi a fáklyát és elindul a lejáratba két kézre fogom csatabárdom és felzárkózom mögé. Nem igazán figyelek, hogy kinek bólinthatott még utoljára visszanézve a nő, inkább az előttünk elterülő lépcsősort és az esetleges ránk váró veszélyeket fürkészem készen a harcra.*

[Garmacor]

csak bólintok egyet és fegyverrel a kézben követem a papnőt

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, régi rom
Időpont: ősz, dél
Résztvevők: Mindenki
Esemény: Pihenő
_______________________________________________________________________________


Az egykori kúria alapjában vagytok. A lépcsőlejárót szürke kőzetbe vájták, ez a kemény szikla volt az erősség alapja.
(Off: Sikeres Intelligencia-próbával megállapíthatjátok a kőzet típusát, ha ez valakit érdekel. A törp +2 -vel dobja.)

A falakból és a járatból nedves földszag árad. Ahogy elkezdtek lefelé ereszkedi a levegő fagyossá válik és a lélegzetetek gyorsan illanó párapamacsként távozik az ajkaitok közűl.
Az élen haladó paplovagnőt csúf meglepetés éri: a talaj mentén sokkal nagyobb a hideg és a falakból kicsapódott nedvesség ráfagyott a lépcsőfokokra, leheletnyi tükörjeget alkotva rajta.
Scyl érzi ahogy hirtelen megcsúszik a talpa, és egy hajszál választja el tőle, hogy iszonyatosat zakózzon.

(Off: Syl-től Ügyességpróbát kérek -1-gyel. Ha sikeres megmaradsz a lábadon.)

A Syl mögött haladó Saunnak esélye van elkapni a megzuhanó lovagnőt ha elég gyors hozzá.

(Off: Gyorsaságpróbát kérek, ha sikeres elkapod Scyl-t.)

[Yvett de Crei]

Scyllaina és Tagrid

*Tagrid meggyújtja egyetlen fáklyáját és mindenféleképpen utoljára indul neki a mélynek. Baljában a fáklya, jobbjában másfélkezes kardja - így lépdel lefelé a lépcsőn lassan néha-néha hátra is tekingetve.

Scyl óvatosan araszolgat lefelé a lépcsőfokokon, igyekszik megsaccolni, hogy hová vezethet a lépcső - vagyis hogy mi lehetett fénykorában ez a hely. Mivel szeme mást kutat nem néz a lába alatt megbúvó veszélyre. Óvatlan pillanatban lába alól kicsúszik a talaj, érzi ahogy teste megbillen. Próbál korrigálni, megmaradni lábán, de mindhiába - önerőből a zuhanását már nem tudja megakadályozni.*
//Intelligenciapróba: Érték 13, dobás 3
Ügyességpróba -1-gyel (páncélban): Érték 9, dobás 8//

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*Követem a paplovagnőt. A falakat vizslatva se tudok rájönni továbbra sem, hogy mikori lehet a hely vagy, hogy milyen kövekből alkothatták meg annak idején. Scyllania megcsúszását ugyan érzékelem, de reflexeim soha nem voltak jók, vértben viszont kimondottan rossznak is mondhatnánk őket, legalábbis egy ilyen gyors beavatkozást kívánó helyzetben mindenképp. Így csupán kiálthatnék figyelmeztetőleg, aminek vajmi kevés értelme lenne, így próbálok a nő után nyúlni, hogy ha az esését nem is, de a továbbcsúszását megakadályozhassam.*

//IQ-próba:
dobás: 6
IQ: 13

Gyorsaság-próba:
dobás: 2
Gyorsaság: 9//

[Ichigo]

Nasnaer

*Visszaérve a társasághoz, látom, hogy egy pincelejáratnál gyültek össze és már fáklyát is kerítettek. Megtudva hogy le akarnak menni mert valaimi lélek nem nyugszik, követem őket. Közben elmesélem nekik a hírt, hogy találtunk Dorfal véres, szakadozott ruhadarabokat. Én is kikészítem a fáklyámat, de nem gyújtom még meg, hátha szükség lesz rá később.*

[Garmacor]

látva Scyllania elesését előreszólok
- talán jobb ha én elől
- én hozzászokva
Inteligenciapróba:
dobás:7
inteligencia:6 +2 módosító

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, régi rom
Időpont: ősz, dél
Résztvevők: Mindenki
Esemény: Pihenő
_______________________________________________________________________________


(Drof, Scyl)

*Az épület alapja vulkánikus eredetű andezit. Az andezit kiömlési kőzetfajta, mely a felszínre került láva kihűlése, megszilárdulása után keletkezik. Évszázadok óta kedvelt az emberek körében, mivel bányászata kevesebb munkával jár, mint más kőzetek kitermelése, hiszen nagyrészt a felszínen található.*

(Mindenki)

Scyl talpa felvágódik és elterül a hátán, akár egy nagy feketepáncélos bogár. (d3 Fp-t sebződsz.)
Óriásit csattan, és valóban kell Saun segítsége hogy ne csússzon tovább.
A járat hoszzan mélyül és egyre hidegebb ahogy haladtok lefelé.
A vértesek kilehelt lehellete hamarosan párás dérrétegként csapódik rá a mellvértre.
Végül eléritek az alagsor bejáratát.
Totális sötétség lenne, ha Tagrid és Scyl nem világítana.
A fáklya fénye egy borzasztóan szétkorhadt, rozsdás vasalásokkal borított ajtót világít meg. Több deszka hiányzik belőle, a sarokvasak megereszkedtek, a zárszerkezet már lötyög a szúette tokban.
Csak az istenek a megmondhatói mi tartja még egyben a nyílászárót, ami be sincs csukava, egy kb fél méteres résnyire nyitva áll, odabentről a hullabűz, penetráns, semmivel sem összetéveszthető dögletes kipárolgása árad; itt valami dög rohad..

[Yvett de Crei]

Scyllaina és Tagrid

*A csúszás kontrollálásának hiánya következtében egy hatalmasat csattan Scyl a lépcsőn, és hála a mögötte érkező Saunnak, hogy nem gurul tovább.
//-2 Fp//
Egy fájdalmas félhangos nyögés érkezik felőle a csattanás után, majd idegen nyelvű szitokáradat - ez a hanghordozásból egyértelmű.
Scyl feltápászkodik nehezen, Saunra tekint és bólint feléje köszönet kép, majd már jobban odafigyelve megindul újra a lépcsőn lefelé, de bizony most sokkal óvatosabbak a léptei.
A lehellete fehéres zúzmaraként virít lassan a fekete vértjén - úgy néz ki, mintha kivirágzott volna a mellkasán a páncél.

Tagrid hátul menve az esést elnézve csak elhúzza a száját. Drof kérdésére azonban válaszol.*
- Inkább maradjunk hátul. Ha a két páncéldoboz beindul lefelé a lépcsőn, akkor tarolnak. Én nem szeretnék akkor az útjukban lenni.

*Szerencsére ez nem történt meg.
Scyl megáll a résznyire nyitott rozoga aztó előtt, bevárja a többieket. Miután mindenki leért az ajtóhoz a paplovagnő megfogja az ajtót, lassan szélesebbre tárja - miközben reméli, hogy az nem esik darabokra a keze között.
Mielőtt belépne a vaksötétségbe burkolózó ajtón túli helyre először óvatosan bevilágít fáklyájával. Vár egy picit, hogy hátha felfedez valamit odabent, ami mozog.
Pár tíz szegmens figyelés után jobbjában csapásra készen lévő buzogányával átlépi az ajtót elsőként.*

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*Nem szólok semmit csak bólintok én is a nő felé, hogy nincs mit köszönnie. Majd tovább követem a lefelé vezető lépcsőn. A korhadt ajtónál kicsit toporgok mögötte, ahogy a harc előtti várakozás arra sarkall, hogy előrelépve egyszerűen berugjam az ajtót és tovább nyomuljunk előre. Végül inkább nyugton maradok és kivárom mi történik, ahogy Scyllaina benyit óvatosan a dögszagú "kriptába". Valahol legbelül azért számítok rá, hogy valami megpróbál kirontani és így alkalmunk nyílik ismét megmutatni fegyvereink erejét.*

[Mesemondó]

OFF:

Beszarás Quator, hogy egy szimpla ajtón bemenésből egy ekkora epikus snittet vagy képes faragni...

Komolyan mondom ezt tanítani kéne.

Nem tudom hogy Saun mondjuk hogy szokta törölni a seggét, de ekkora malaszttal szerintem az is egy lovasrohamnak illene be.

"És akkor a Bosszúangyal felemelte az érces wécépapírgurigát, hogy elesperje vele az undok toportyánférget a valagából, kegyes a mi urunk Uwell, malasztal teljes..."

Az patinás nyelvhasználatot +10 Tp-vel jutalmazom.