Gondo
*Türelmesen várakozok. Örömmel veszem, hogy első körben nem is döntöttem annyira rosszul a kocsmaválasztással. Legfeljebb később megbánom.
<… Még a végén elcsábulok és kiköltözök ide… Helyre kis teremtés… No, nem ezért vagyunk itt…>
*Fojtatom szemlélődésem. Keresem azt az embert, aki a leg megbízhatóbbnak tűnik. A beszélgetés hallatán enyhén elmosolyodok. Mosolyogva fordulok, a kocsmáros-né hoz. Résnyíre préselem az ajkam mikor hozzám szól az a „úr” mellettem.
<… Már kezdtem hiányolni az ilyen alakokat… Mióta is nem találkoztam velük? … Két hete? … Egy városnyira innen…>
- A jó modorhoz, amihez ön nem. *Megengedek magamnak egy apró félmosolyt.
- De ha már ennyire kíváncsi. Ki vagyok, hogy korlátozzam tudásszomját.
*Kortyolok egyet a bórból. A kupa takarásában mosolygok magamban. Alaposabban szemügyreveszem alkalmi beszlégető partnerem.
- Viszont engem is kíváncsivá tett. Maga szerint ránézésre mihez értek?