Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Navaratna]

(Xylina)

Jót tett nekem a kocsibeli berzenkedés, leadtam a gőzt.
"Csak higgadtan, se riadalommal se nagymellénnyel nem viszem semmire"
Leszállok, körbenézek és közönyt erőltetek magamra. Nem akarom azt az élvezetet megadni senkinek, hogy félni lássanak. Elindulok a megadott utasítások szerint. Börtönnegyed benyomását kelti a hely.
"Semmi jó elsőre. Lássuk a folytatást."
Állok az ajtó előtt, ami rám vár, és csak egy dologra tudok asszociálni: "Bakker, ez egy cella.Ma itt alszom. Ha hagynak."
Bemegyek, ahogy utasítottak, nincs mit tenni.
"Istennőm, adj kitartást és légy velem, jöjjön bármi!"

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Ahogy távolodunk a számomra is ismerős környéktől úgy nő bennem a harag és az elkeseredettség. Kifelé nem mutaton, csupán egykedvűen szemlélem a környéket, de belül egyre nő az elhatározás, hogy többé ne közösködjek senkivel. Még egy vacsora erejéig se. Ahogy elérjük a szekér uticélját és kiszállok a kocsiból körbetekintek a kőrengetegen. Eltekintve attól, hogy nem tudom merre lehetek a Vasmacskához képest nem tűnik rosszabbnak a hely, mint más városőrségek vagy hol is vagyunk. Így csupán csendesen követem az útmutatásokat. Amikor a nőtől külön akarnak választani felemás érzéssel követem az újonnan érkezett őrt. Egyrészt örülök, hogy végre nem vesznek egy kalap alá vele, másrészt viszont ő érti, amit az őrök mondanak, én viszont nem.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Meglep a hirtelen támadás, s pár pillanatig eltart, mire feltápászkodom, s sebtiben megigazítom a ruhámat. Amit látok, az nem tetszik, NAGYON nem. Ajkaim késpengévé vékonyodnak, s a férfi mögé lépve megragadom az ütésre emelt kezet.
- Héjj! - sziszegem felé, miközben magam felé fordítom.
- Hagyd abba! Senkinek sem jó ha most agyonvered... egy ügyes eladót vesztenél... s ezt az egy ezüstöt, mit a kiesett pár percért adok! - nyomok egy ezüst tallért a fogva tartott kezébe, miközben leengedem azt. Végig a szemébe nézek rezzenéstelen tekintettel, s bár szavaim nem fenyegetőek, tartásom semmi jót nem sugall.
- Ugye most már rendben vagyunk? - kérdezem színtelen, fagyos hangon, s az utolsó simítást is elvégzem öltözékemen: megigazítom a fegyverövemet, amin a szépen díszített, hegyes rapír himbálódzik.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a ruhakereskedőnél
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Veled egymagas a férfi, rövidre nyírt fekete hajában néhol már őszes szálak is vegyülnek - nem lehet fiatal. Tőled majdnem kétszer olyan széles, elég vaskos "darab". Megragadod a kezét, amire olyan tekintettel fordul meg, mint aki szemmel gyilkolni akar, de hirtelen megdermed és úgy néz rád a következő pillanatban mint egy megkötött és már félig agyonvert eb a reá épp újra botot emelő alakra. Szó szerint olyan benyomást kelt, mint aki fülét-farkát húzná be. Izmai elernyednek, lehorgasztja a fejét és a jobb kezét a szíve felé helyezi, amibe előzőleg az egy ezüstöt raktad.*
- Bo.. bo-bo-bocsásson meg messire! Rendelkezzen velem, és szolgálómmal akarata szerint. - *először nem érted, hogy miért viselkedik így, de miután ruhádat rendbetetted rájössz. Parókád lehullott fejedről, látattva így egyértelmű jelét kyr származásodnak.
A nő úgy néz ki nincs magánál már. A pult mellett fekszik a földön, arcán több zúzódás is látható.*



_______________________________________________________________
JK: Xylina, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Xylina belépsz a szobába, az őr szó nélkül csukja rád az ajtót. Odabent nincsen csak egy szék, ha itt kell éjszakáznod marad a föld ahol aludhatsz. Van egy ablak is a helységben és érdekes mód nincs rajta rács; csak spalettája van, mely most tárva nyitva áll.
Bezárták az ajtót, de az ablak nyitva? Kinézve rajta kiderül miért. Az ablakkal szemben olyan 15-20 lábnyira egy kaput pillantassz meg ahol két őr posztol. A kapu két oldalánnál a falon - a gyilokjárón - még jobbról is és balról is 3-3 őr postol. Valami extrafontos lehet a túloldalt - vagy itt
Nem sokat kell várnod, úgy 5-10 percet talán.
Fordul a kulcs a zárban, nyílik az ajtó és egy talpig feketébe öltözött férfi jelenik meg az ajtónyílásban. Egyetlen díszítése ruhájának az a királykék szalag, melyet a bal vállán átvetve visel. Arca határozottságot és szigorúságot sugall. Olyan átlagos kinézetű, de teste nincs elhanyagolva, a ruha alatt acélos izomzat domborodik.
Belépvén rád néz - eleddig senkitől sem látott tekintettel. Tanácstalan. Majd haptákba vágja magát, fejét lehajtja előtted és két kezét ökölbe szorítva maga előtt keresztberakva áll meg előtted úgy három lépésre.
Mond valamit komolyan, bocsánatkérő hangnemben, de nem érted. Az itteni nyelvet használja. Elhallgat, de nem mozdul és a fejét sem emeli fel rád.*

*Farro téged a másik folyosóra kísér az őr. Középtájon áll meg egy nyitott ajtó előtt, s befelé mutat. A szobában csak egy szék található és a falon 3-3 gyertya világít. Ebben a helyiségben nincs ablak.
Nem csukja be mögötted az ajtót, mert már érkezik is egy tisztféleség - legalább is erre következtetsz abból, ahogy az idáig kísérő őr tiszteleg neki.
A tiszt nem túl magas, de igen erőteljes izomzata van. Fekete egyenruháján egy világoskék szalag díszeleg bal vállán átvetve, és egy hosszúkard "fityeg" az oldalán.
Végignéz rajtad, pár szót vált az őrrel, majd az kimegy és maga mögött becsukja az ajtót.
A tiszt a székre mutat.*
- Ülljön le. Kérném a nevét, hogy miért tartózkodik toronban, mikor jött és mikor szándékszik elmenni innen. Valamint, hogy hogy, mikor került kapcsolatba azzal a hölggyel akivel ide érkezett és milyen a kapcsolatuk? - *mindezt közös nyelven mondja neked, láthatólag arról értesült, hogy a toroni nyelvet nem érted.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*A szoba nem túl bizalomgerjesztő, de egyenlőre nem adok hangot aggályaimnak a kiszolgálást illetően. A tisztnek látszó katona érkeztére eszembe jut az itteni hajlongós módi, de mivel nem tudom pontosan mit kell csinálni, így inkább nem ügyetlenkedek. Eléggé lesír rólam, hogy külhoni vagyok, így remélhetőleg nem veszi rossznéven a formuláik elhagyását. Azért a tekintetemet a padlóra szegezem, hogy a kelleténél ne dühítsem fel... egyenlőre. Így engedelmeskedve a parancsának leülök a székre és közös nyelven nyugodtan válaszolok a kérdésekre.*

-Farro a nevem. Három napja érkeztem egy hajóval, mint matrózinas. Sajnos nem tudom megmondani mikor hagyom el az országukat. A hajóktól és az én szerény szolgálataim megfelelőségétől függ. A hölgyet nem ismerem igazán. A Vasmacskában rendeltem egy adag ételt és miközben vártam az estebédemet a hölgy is ahhoz az asztalhoz ült a teltház miatt. Ő is rendelt magának külön ételt és éppen a kihozott vacsorát költöttem/tük el, mikor elhoztak minket ide. Csupán a furcsa nevét tudom. Előtte sosem láttam és nem tudom kicsoda-micsoda.

[Navaratna]

(Xylina)

"Te szent kaki, nemesnek hisz!"
Zavarba jövök a fura üdvözlési formula láttán, de pörög az agyam. Kamuzni nem tudok, mert nem beszélem a toronit, szóval azonnal kiderülne, ha színészkedni akarnék. Amiben nem is vagyok amúgy se jó.
"Fenébe, ez van. Most kiderül, hogy csak úgy nézek ki, mintha és jön a cseppet sem szívélyes elbánás..."
Nagyot sóhajtok, megszólalok, tört közös nyelven:
-Ne tenni ezt, én nem toroni nemes, ki kap ilyen. Ön itt úr, én idegen szolga.
"És most ráveszed magad olyanra, amit nem fogsz reklámozni soha, de soha...Ám ha a túléléshez ez kell...Inkább ez, mint valami aljas női szolgáltatás!"
Szavaimat a következővel zárom: mivel nem tudom, mi a módi, teszem azt, amit jónak találok. Szégyen vagy nem szégyen, gondolom, itt ez nem, hát letérdelek a földre mindkét lábammal és a padlót nézem.

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Az események alakulása miatt érzett dühöm csak fokozódik, ahogy ráébredek: lehulott az álca. Ha nem lennék színész, akkor sem kellene rájátszanom a dologra.
- Hogy merészelsz kezet emelni rám?! - üvöltöm kikelve magamból. Balom ökölbe szorul, fél lépést hátrébb lépek, s jobbommal megszorítom a rapír markolatát úgy, hogy belefehérednek az ujjaim. Arcizmaim játéka elárulja, hogy rettenetes düh tombol bennem, de nem érdekel. Előrántom a fegyveremet, s lesújtok vele, de csupán a hárítókosárral próbálok csapást mérni a nagydarab férfi arcára úgy, hogy sebet ejtsek rajta.
- Rühes kutya! Csak azért nem ontom ki a beleidet, mert az megváltás lenne számodra! - buggyanak elő belőlem a szavak, majd a padlóra köpök. Néhány pillanatnyi csend telepszik közénk, s a rapír hegyes vége mindvégig fenyegetően mered a boltos felé. A csendet megtörvén az ezüstérmét, mely valószínűleg a padlóra esett, egy hanyag lábmozdulattal felé rúgom a padlón, s rapíromat nyugodt mozdulattal visszacsúsztatom a helyére.
- Megmondom mi lesz most... - szólalok meg újra azon a színtelen, fenyegető hangon, az előző szenvedélyes dühnek nyoma sincs - ...hozd rendbe a nőt... mire a nap kétszer felkel, egy karcolást se lássak rajta! - míg beszélek, egyszer sem nézek a nőre, nem akarom, hogy úgy fessen, mintha bármennyire is érdekelne. Mintha a sértés engem ért volna azzal, hogy megzavartak úri szórakozásomban. Kimért léptekkel megyek a pulthoz, s a becsomagolt ruaneműket felemelem, majd megfordulva a padlón heverő parókához lépek. Lehajolok, s gyakorlott mozdulattal felhelyezem ismét, az eredeti tincseket pedig gondosan az álhaj alá terelem ujjaimmal.
- Öröm volt itt vásárolni - mondom mintegy búcsúzás képpen, mintha mi sem történt volna, az érinthetetlenek biztonságával.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a ruhakereskedőnél
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*A markolattal való ütésed igen jóra sikerült. A bal szeme mellett a bőre még fel is repedt, s lassan szivárogni kezd belőle a vér. A férfi megremeg, majd térdrerogy előtted.*
- Messire! Bocsássa meg vétkes fejemnek bűnöm! Nincs mentségem tettemre!
...
Igen, Messire; úgy lesz Messire! - *hajol meg térdelve előtted, s az ezüstöt felkotorja a padlóról. A nő felé tekinget, látod arcán, hogy a félelem mellett gondterheltség is megjelent, meg egy kis dühös kifejezés - ez utóbbi ki tudja, hogy minek szól. De biztos vagy benne, hogy nem neked.
A férfi addig marad térdepelve, s hajolva a földön amíg ki nem lépsz immár újra a parókádban az utcára. Mintha mi sem történt volna, a város lüktet az élettől. Bent semmi nem mozdul, talán a férfi még nem mer mozdulni, talán attól fél, hogy még visszamégy hozzá...
Az utcán állva most nem rohamoznak meg az érzések, hogy valaki figyelne. Érzékeid nyugodtak - már amennyire a történtek után nyugodt lehetsz.*


_______________________________________________________________
JK: Xylina, Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Xylina nem láthatod a tiszt arcát, csak a kínos csendet hallhatod. Igen az, ami igen hosszúra nyúlik.
Percek telnek el, mire meghallod a tiszt meglepődött hangját, kifogástalan közös nyelven szól immárom hozzád.
- De kérem Suessa Xylina Viatrix! Az Ön nemessége megkérdőjelezhetetlen. Attól, hogy nem toroni születésű nemeskisasszony, még nemesi előjögok illetik meg.
Kérem álljon fel Suessa!
Sajnálom, ami Önnel történt, igazán nem értem, hogy embereim miért nem bántak Önnel rangjának megfelelően. Kérem, mondja meg, hogy mely családhoz érkezett látogatóba, s azonnal értesítjük a Messireét.
*Ha feltekintel térdeplésedből láthatod, hogy a tiszt még mindig ugyan úgy áll mint amikor letérdepeltél előtte. Arcáról most már nem tudsz leolvasni semmilyen érzelmet - olyan katonás, határozott.*

...

- Szóval nem ismeri a hölgyet...
Beszélgettek míg a vacsorára vártak? Ha igen miről? Mindent tudni akarok! - *Hangzik el eközben a másik szobában Farronak szegezve a kérdés - vagyis inkább a parancs. A tiszt behatóan figyeli arcod, mintha arról akarna mindent leolvasni. Szigorúan össze van húzva a szemöldöke, s rezzenéstelen a tekintete.*

[Navaratna]

(Xylina)

A csend nyomaszt, és ahogy hallom, szavaim nem térítették jobb belátásra a férfit. Viszont túlélőképességem megtalálta az utat eszemhez.
"El ne baltázd. Most, amíg ez a felállás, talán megúszhatom, és jobb vége is keveredhet ennek az egészek. Családhoz jöttem...? Mi lenne, ha tényleg ezért lennék itt? Armada lehet hogy utólag megnyúz, de ha már elém tette ezt a szálat, hülye lennék nem kihasználni ezt a kártyát! Veszélyes dolog ez? Csak módjával blöffölök és akkor baj nem lehet...Erv nyelvet hanyagoljuk, nem kell túlfeszíteni a húrt."
Nem értem, a Suessa előnév mi, de bizonyára valami megszólítás lehet. Úgy látszik itt a fehér haj tényleg feltételez valami rangot. Lassan felállok, megigazítom a szoknyám. Nem váltok át fennsőbbséges beszédre, maradok inkább nyugodt és élénken figyelő.
-Első az, ne áll így... Azaz nem kell, hogy így áll végig... Második, én nem jön pontos család, én csak keres én gyökér. Tudja, család, ami itt él. De én nem ezért itt, mért hoz őrök ide?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Nyílt, enyhén csodálkozó tekintettel felpislogok a tisztre. Látszik rajtam, hogy tényleg nem értem miért ez a "vallatás". Azért még időben észbekapok reményeim szerint és ismét lefelé nézek, ahogy "tanultam" az elmúlt napokban és továbbra is próbálok minél tisztább, érthetőbb válaszokat adni.*

-Csupán pár szót váltottunk. Arról, hogy a hölgynek igen nehezen kimondható a neve, de végül sikerült megbírkózzam a furcsa hangzással és lassan kimondanom. Ennek ő örült azt hiszem.

*Nagyon kikívánkozik néhány kérdés belőlem is a nővel kapcsolatosan, főleg, hogy miért rángattak bele ebbe az egész hercehurcába, de inkább hallgatok és próbálok készséggel válaszolgatni az okvetetlenkedésbe már-már átcsapó kérdésekre.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Az épületet elhagyva nagyot sóhajtok, nem gondoltam, hogy ez lesz a dologból. Azt a hibát természetesen nem követem el, hogy visszanézzek, a következményekkel szemben teljes közömbösséget mutatok. Szerzeményeim társaságában, a Gattear felé veszem az irányt. Bár most már van munkám, azért nem akarok veszni hagyni bármilyen lehetőséget. Az utcai tömegen kersztülvágom magam, figyelve értékeimre, s bízva abban, hogy a nyíltan viselt fegyver némi fenyegetést jelent az utcai tolvajokra nézve. Nem tervezek nagyon hosszú kiruccanást, mert az esti fellépés előtt picit pihenni szeretnék még, hogy jobban bírjam az ébrenlétet. Ráadásul elmém hatalma is igen csekély mértékű jelen pillanatban. Erre a gondolatra felpillantok az égre, vajon kecsegtet e a mai nap még esővel, vagy viharral.
- Kérlek, drága Hölgy légy jó szolgádhoz, s add láthatnom a csillagos eget ma éjjel is... - morzsolom a rövidke imát, akik egészen közel állnak hozzám, azt hihetnék magában beszélő eszelős vagyok.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: Shulur utcáján
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*A Gattear felé menet újabb meglepetéssel szolgál neked a sors.
Todba botlasz - szemben jön veled az utcán, láthatólag sietve, de ahogy meglát egy csodálkozó, majd kicsit tanácstalan arcot ölt fel. Lépéseit úgy igazítja, hogy eléd léphessen az utcán sétálók közt.*
- Arnan! Remélem tudsz valamilyen magyarázattal majd szolgálni az este a főnöknek a tegnap esti elviharzásod miatt. Nem emlékszel? Hisz behívott minket a szobájába, de mire én végeztem a pakolással te már nem voltál sehol, még az utcára is kiszaladtam érted, de nem voltál már sehol. Mi volt olyan fontos, hogy úgy elviharoztál? Már ha nem vagyok indiszkrét.



_______________________________________________________________
JK: Xylina, Farro
Helyszín: a Kapitányságon
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Xylina szavaira a tiszt kicsit enyhébbre fogja a figurát - már nem áll szívére tett kézzel, de azért a vigyázállás megmaradt. Tekintetét sem emeli a nőre.*
- Szóval a családját keresné? Miért nem fordult egyenesen a hatósághoz? Rengeteg kellemetlenséget megelőzhetett volna Suessa! Ha a leszálláskor jelzi ezt a vámtisztnek, no meg azt, hogy az a csőcselék banda - már megbocsásson - az ön szolgálói, akkor most ez a jelenlegi helyzet nem alakult volna ki Ön körül.
Ezzel van összefüggésben az idehozatala.
Az Ön egyik szolgálója, hegyesfülű... elf - *mondja ki ezt a szót úgy, mintha fogóval húzták volna ki belőle* - Nem rendelkezett kijárási papírral, sem tulajdoni okirattal, hogy kié is, így a kikötő őrsége be akarta fogni. Ez az ... elf ... ellenállt. Karddal támadt az őrség tagjaira, akik védekeztek, és rövid idő alatt ártalmatlanná tették, de a társai védelmére keltek. Vesztükre.
Sajnálom Suessa, de három szolgálóját elveszítette a tájékoztatásának hiánya miatt.
*A tiszt tovább mondja, mintha csak egy tájékoztató lenne, mintha itt ez mindennapos dolog lenne, s a három emberveszteség mit sem számítana.*
- A fiatal fiú is az Ön egyik szolgálója, Suessa?

...

- Szóval azt állítja, hogy nem ismeri a hölgyet, csupán ma este kerültek egy asztalhoz a Vasmacskában lévő teltház miatt.
*Elgondolkodni látszik, de kivételesen most nem tud Farro következtetni arra, hogy min járhat a tiszt agya. További szó nélkül az ajtóhoz lép, kinyitja azt, de mielőtt becsukná maga mögött visszafordul.*
- Remélem külhoni fiatalember azzal tisztában van, hogyha mindez nem igazolódik a hölgy által, akkor nagy ... nagyon nagy bajban van.
*Meg sem várja a válaszát Farronak, becsukja maga mögött az ajtót. Kulcs fordul a zárban...
A katona döngő léptei egyre távolodnak. Zaj, hang, beszédfoszlány sem hallatszik az ajtón túlról,Farro egyedül marad teljesen.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Amint az ismerős arcot felfedezem, megörülök Todnak, de első szavai után örömöm gyorsan elpárolog. Arcomra kiül az őszinte zavartság, teljesen kiment a fejemből, hogy Solenohoz kellett volna mennem.
- Én... én... nem emlékszem... - vallom fejemet lehajtva, s még köszönni is elfelejtek.
- Semmi dolgom nem volt... csak végtelenül fáradt voltam - mondom csendesen.
- A fene essen belé! Ehh, nem lenne jó ha emiatt kipenderítene... - húzom el a számat.
- Mondd csak Tod, bosszúsnak tűnt? - kérdezem érdeklődve, s az arcát figyelem, hogy igazat szól, vagy csupán nyugtatni próbál.

[Navaratna]

(Xylina)

"Ez azért nem semmi, roppant komolyan veszi, miféle vagyok. Senkiházi erioniként, azaz nekik senkiként idevetődök, de rám se mer nézni. Itt nagyon be vannak fenyítve az emberek!"
-Én nem tud itt hogyan kell csinál, először jár Toron.De én most itt, én szól most.
Hallva, hogy a társaim közül hárman elhunytak, félrenézek, és egy darabig nem szólok. Enyhe hányinger kerülget.
-Ők nem én szolga. Én csak utaz velük, de nem szolga. Ahol ők lakni, ott elf nem szolga, hanem szabad. Mi jönni Erion, ott nem kell papír senki, hogy ki úr, érti? Más ország más szokás. Ti nem tud ő szokás, ők nem tud tietek. Ők nem én társ, nem szolga, ők nekem senki-mondom ki nehezen. Egyáltalán nincs kedvem az orruk elé kerülni. Mit tehetnék?
-De mivel velem ők út alatt tenni jó, aki még él, lehet, hogy küldeni haza Erion? Nem kell levág fej, az drága, nem kell fizet börtön, az is drága, csak menni nekik el innen.
"Igen, csak el innen. Ugyan mihez kezdhetnének itt? Semmit. Itt lőttek minden fellépésnek. Az lesz a legjobb, ha a túlélők visszamennek Erionba és eléjük se kerülök."
-Fiú? Milyen fiú? Az, akivel én esz egy asztal? Nem, én nem tud, ő kicsoda. Ő csak egy vendég az fogadó, nem én ember. Nem ismer őt.
Egyre rosszabbul érzem magam. Olyan lazán közölte a fickó, hogy három fő mínusz, hogy az enyhén felkavart, és lesápadtam.
-Kérhet én víz?

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Mégha nem is viharzik ki ilyen gyorsan a katona, akkor se éreztem, hogy a kistílű fenyegetéseire bármit is mondanom kellene. Szépen nyugodtan üldögélek tovább a széken és várom, hogy visszajöjjön valami fogdmeg és kiengedjen innen végre. Egyre jobban erősödik bennem a gondolat, hogy ez a Toron nagyon elvadult szeglete Ynevnek. Itt senki sem képes normálisan viselkedni és azt tenni, ami másutt, jobb helyeken evlárható tőle és a dolga lenne. Node ez van. Majd lassan kénytelen leszek megszokni, már amennyire a feladataim megkövetelik, egy cseppel se jobban. A magányos mélázás közepette gonosz, vértelen mosolyra rándul a szám, mikor a felfuvalkodottságukra és kivagyiságukra gondolok.*

<Mindegyiknek ugyan olyan a vére és ugyan úgy visít-gurgulázik, ha a torkát vágják... ... Ha nem az igazat mondja az a nemesféle nőszemély ő is megkapja az általa emlegetett tőrdöfését... >