Úttalan utakon, az ország földjét járva...

[A Dorcha]

Vengének és Yokomotonak
Tiadlan földjén, kora tavasszal, kora este

*Az eső egyre nagyobb cseppekben szakad, sűrű függönyként véve körül benneteket. A tigrisek mordulnak még egy utolsót, és beugranak a bokrok közé, majd eltűnnek a szemetek elől... Ketten maradtok, a szakadó esőben... dörög, villámlik, és már bőrig áztatok.

Yokomoto kezei lassan véreznek, a vállát ért sérülés nem túl komoly, ellenben a bal alkarját csúnyán megnyomorgatta a vadállat.
Venge mellkasa még lüktet, de nincs komolyabb baja... szerencsésen túléltétek a(z) első? találkozást.*

[Sion]

Yokomoto

*Mivel fp-inek majd 50% - át (10) elvesztette, nem érzi túl jól magát, ráadásul az eső is szakad. Mitagadás, Ville biztosan élvezettel tekint le rá... MIndenesetre most talán semmi sem foglalkoztatja jobban mint hogy pihenjen és erőt merítsen a gyógyuláshoz. Előszöris ellenőrzi a faházat és reméli hogy nem várja több meglepetés. Ha ez rendben van akkor tigrisek ide vagy oda, elindul a lováért és idehozza azt is. Igyekszik azt is valamilyen esőtől védett helyre vinni, majd betelepedik a házba. Itt szellemének erejét szipolyozva meditációba kezd és energiáit saját sérüléseinekcsökkentésére fordítja. Tudja ugyan hogy kissé a lány is megsérült de látja hogy annak sérülései nem vészesek, míg azt még ő sem tudja mit kezdjen a karjával...*

[Catti Brie]

/Venge/

*Képtelen eldönteni, hogy rikoltása, vagy az azt követő hatalmas mennydörgés hatására vonultak-e vissza a tigrisek. Mindenesetre megkönnyebbülten lélegzik fel, bár egyelőre nem biztos benne, hogy tényleg elmúlt a veszély.
Ámulattal nézi, ahogy Yokomoto összeszedi erejét, és súlyos sérülései ellenére elindul a lováért, sőt még aarra is jut ereje, hogy ővele törődjön.
Megszeppen a gondolatra, hogy egyedül maradjon a történtek után, de aztán hamar észreveszi magát.
Amíg a férfi odavan a lovát keresni, Venge alaposan körülnéz a ház körül, hátha talál valamit, ami hasznukra lehet /friss vizű kút, ehető gyümölcsök után kutat/.
Bár megszokta, hogy egyedül kószáljon a vadonban, a történtek hatására minden egyes zaj után riadtan néz körbe, nem a tigrisek tértek-e vissza.
Mikor már a fogai is vacognak a hideg esőtől, inkább a házban folytatja felderitő-körútját. Közben erősen töri a fejét, hogy felidézze, mit is tanult annakidején a vén Alhanától a sérülések ellátásáról.
Igencsak rég volt már, szinte alig ugrik be valami.

Furcsa dolog az agy. Alhana nevét felidézve hirtelen régi emlékek, érzések rohanják le, amikről azt hitte, már rég elvesztek.
Talán csak képzeli, de mintha bizseregni kezdene ujja a gyűrű alatt, amit még egy Franko nevű régi ismerősétől kapott.
Míg a gyűrűt forgatja ujján, egyre visszább kerül az emlékek erdejében.
Lassan már nem is érzékeli maga körül a környezetét - sem az esőt, sem a hideget, sem még sajgó mellkasát,de még a romos házat sem látja.
Sokkal messzebb néz - vissza egy távoli városra, emberekre - és egyszerre hiányérzete támad.
Lábai már mozdulnának, indulnának vissza...ám lelkiismerete szinte odaszögezi.
Töpreng, tépelődik - hiszen Yokomotonak is sokkal tartozik. A férfi befogadta, segítségére volt.
Mit tegyen? Agyára vagy szívére hallgasson? Induljon vissza, vagy maradjon a sebesült kardművésszel?

A fejtörésben csupán egy halk, kaparászó hang zavarja meg: a mindeddig távol lévő mókus tér vissza.
Venge nagyon megörül, mert már nem is merte remélni, hogy valamikor is viszontlátja kis barátját.
A mókust meglátva felderül arca: döntött.
Yokomoto rajzpapíirjai közül az egyikre rajzkrétával néhány dűlöngélő betűkből álló szó kerül:

"Nincs maradásom, mennem kell. Köszönök mindent. Kérlek, ne haragudj rám,. Venge"

Nem törődve esővel, tigrisveszéllyel, vállán tarisznyájával, tarisznyájában a mókussal sietősen útnak indul.
Néhány lépés után azért még visszafordul, és felkapja a takarót is, amit a férfitól kapott.
Vékonyka alakját hamar elnyeli a sűrű erdő.
Siet: életében először határozott céllal indul útnak.

[Catti Brie]

Köszönöm, hogy játszhattam veletek :O

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Rounn (Rounn Ramen); Varius di Silgre (Varius di Silgre)
Helyszín: Úton
Időpont:délelőtt
helyszínen töltött idő: 2.nap
_______________________________________________________________

Rounn is megállítja a lovát Varius mellett és nézelődnek a porfelleg irányába.Variusnak szerencséje van mert a szél mögülük fúj és emiatt belelát kissé a porfelhőbe.Egy kisebb menetet lát ahogy saccolja olyan 10-12 fő és két szekeret lát maguk előtt haladni lassan, de ezek eltűnnek a szeme elől a domb mögött.Közben Rounn is vizsgálgatja a környéket de nem lát semmit csak szekérnyomokat amik frissen látszanak az út porában és néhány szintén friss patanyomot, ezen felfedezéseit közli is Variussal

[Varius di Silgre]

/Varius/

"Varius a szemét erőltetve próbál belelátni a távoli porfellegbe. Próbálkozását némi siker koronázza, mert annyit azért ki tud venni hogy egy szekér halad előttük 10-12 személy kiséretében. <Biztosan vándor kereskedők, vagy egy nagyobb család.> Rounn közli vele amit az út porában fedezett fel, de mindez nem sokat jelent a lovag számára. <Vagy beérjük őket, vagy nem. A küldetés szempontjából lényegtelen.>"

-Utazók lehetnek. "-mondja Varius utastársának, majd tovább indul."

"Társa szótlansága nem zavarja a lovagot, hisz' Ő maga sem a szavak embere."

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Rounn (Rounn Ramen); Varius di Silgre (Varius di Silgre)
Helyszín: Úton
Időpont:este
helyszínen töltött idő: 2.nap
_______________________________________________________________

Rounn bólint Varius szavaira.

-Azok lehetnek és egy irányba haladnak velünk.Vagy telepesek vagy kereskedők lehetnek.

Rounn és Varius szótlanul megindul az úton az utazók után.Nagyjából azonos tempóban mennek nem közelítik meg az utazókat, maga a környék nem túl változatos körben füves mezők és kisebb facsoportok váltják egymást.A nap hét ágra süt így kissé melegetek van.Csend és nyugalom honol állatokat sem igazán láttok mert az előttetek haladók hangja elriasztja őket.Szépen lassan megy lefelé a nap majd eltűnik a hegy mögött és látjátok a porfelhő is megszűnik.És táborverés hangjai hallatszanak a távolból.

[Rounn]

/Rounn Ramen/

Rápillantok Variusra, majd halkabbra fogva a hangomat kérdem tőle - közelebb merészkedjünk?...
A válaszra várva Varius mellé zárkozom fel.





/Sziasztok! Tegnap este 11-re érkeztem Budapestre, végre vissza betudok kapcsolódni a játékba és köszönöm nektek, hogy nem zártatok ki /

[Varius di Silgre]

/Varius/

"A két alak nyugodt tempóban követi az előttük haladók nyomát. Nem sokat szólnak egymáshoz. Amikor a nap már majdnem lebukott a horizont mögé, az elöl haladók megállnak tábort verni. Rounn suttogva kérdi meg a lovagot arról hogy közelebb óvakodjanak-e."

-Miért ne? Lehet hogy ismerősek errefelé. -"hangzik a válasz. <Nem útonállók vagyunk, vagy ilyesmi. Nincs okuk félni tőlünk.>"

"Így hát Varius elindul a táborozók irányába."

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Rounn (Rounn Ramen); Varius di Silgre (Varius di Silgre)
Helyszín: Úton
Időpont:este
helyszínen töltött idő: 2.nap
_______________________________________________________________

Varius és Rounn elindul a táborozók felé.Nem kell sokat menniük öt percet talán mikor meglátják őket. Két szeker áll az út mellett egy táborhely féleségen.És a lovakat éppen most fogják ki előlük.A szekerek mellett még 6 embert látnak akik vértben és oldalukon fegyverrel épp a terepet mérik fel.Ők lehetnek az őrség.Mikor meglátják a két érkezőt kissé megdermednek majd az egyik elindul feléjük.A többiek figyelnek és kiáltanak egyet aminek hatására egy ujabb ember lép elő a szekerek közül.Szemügyre nemigazán tudjátok venni mert az őr odaér elétek és megszólal.

-Üdvözlet idegenek. Kik vagytok és mi járatban erre?

[Rounn]

/Rounn Ramen/

A kérdés hallatán rápillantottam Variusra...miközben vártam, hogy a lovag mit felel gondolatok keringtek a fejemben <...vajon kit vagy mit őriznek?...és merre mehetnek?...>
Amíg Varius társam elbeszélget az őrrel, addig a tekintetemmel körül pásztáztam a terepet.

[Varius di Silgre]

/Varius/

"Közelebb érve páncélos alakokat pillant meg a két utazó. Valamiféle őrök lehetnek. Az egyik elébük is siet megtudakolni a szándékukat és az uticéljukat. Rounn szótlanul fürkészi a tájat, ezért a beszéd a lovagra marad."

-Üdvözlet néked gyermekem. Varius di Silgre vagyok, Uwel felszentelt papja, Ő pedig itt a kisérőm; <Mi is a teljes neve? Ja, megvan.> Rounn Ramen. "-biccent a társa felé."
-Egy bosszút indultunk beteljesíteni miközben megláttuk a szekereket és gondoltuk esetleg veletek éjszakáznánk, ha megengeditek jó uram. Talán hasznotokra is lehetnénk.

"Mindeközben leszáll a lováról, leemeli sisakját a fejéről, s a hóna alá csapja, majd válaszra várva tekint az őrre."

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Rounn (Rounn Ramen); Varius di Silgre (Varius di Silgre)
Helyszín: Úton
Időpont:este
helyszínen töltött idő: 2.nap
_______________________________________________________________

Nyugalom fiúk semmi gond-hallatszi egy hang az egyik szomszédos fa irányából majd rövidesen leugrik róla egy alak, és elindul felétek.Közben látjátok a többi fegyveres ennek hatására megnyugszik és szétszéled nekilát a táborverésnek.Az alak hamarosan odaér,fekete hosszú haja hátul összefogva, barna színű börruhát visel barna köpeny talán emiatt nem vettétek észre.Hátán egy íjat láttok az oldalán két rövid kard lóg.A nyakéban egy amulett lóg ami egy sólyomholdat ábrázol.
Odalép elétek majd megszólal.

-Üdvözlünk titeket Chadwick vagyok, megtiszteltetésnek vesszük ha csatlakoztok hozzánk, esetleg ha egy irányba megyünk akkor együtt is utazhatunk.Egy felszentelt uwel paplovagot szándékunkban áll segíteni céljai beteljesítésében és bízunk benne nem mi velünk áll ez a dolog kapcsolatban.

Közben szépen lassan kezd kibontakozni egy tábor ketten épp tüzet gyújtanak a többiek sátrakat állítanak fel.És vízhatlan ponyvákat feszítenek ki talán viharra legalábbis esőre készülnek.Bár egyenlőre ennek jelét nem látjátok.

[Rounn]

/Rounn Ramen/

A lovamat elviszem egy fához, ahova kikötöm, de nem erősen, mert bizom a lóban...majd keresek egy ülő helyet, ahova leheveredhetek.
- Chadwick...ha szabad tudnom mi járatban vagytok? <...bár lehet hogy inkább az öregre kéne hagynom ezt...Uwel lovag és milyen hírneve van...örülök, hogy mellette küzdhetek majd...>
Majd rápillantok Variusra, utána vissza pillantok Chadwick-re...várván a válaszra.

[Varius di Silgre]

/Varius/

"Az egyik szomszédos fáról egy alak ugrik a földre, szavai nyugtatólag hatnak a fegyveresekre. A felszereléséből itélve íjász lehet vagy Arel papja. <Ezeknél sohasem lehet tudni. Mindenféle göncökben járnak.> A sólyomhold mindenképp arról árulkodik hogy a harc istennőjének híve. Ettől Varius azomban egy cseppet sem lesz nyugodtabb, hisz' hallott a kóbor papok szokásairól. <A leg alapvetőbb biztonsági intézkedéseket is képesek felrúgni ha harc van kilátásban.> Csak remélni meri hogy ez az egy kivételesen a nyugodtabbik fajtából való. A segítőkészség mindenesetre jól esik a lovagnak."

-Köszönjük a szíves invitálást Chadwick. Ugye jól látom hogy Arel híve vagy? Vagyis elnézést, azt hiszem errefelé Ville néven ismeretes a harc istennője.

"Varius megpróbálja beszélgetés közben tapintatosan kipuhatolni a férfi szándékait, illetve a társaság uticélját."