Hónicsi

[Kijoe]

Sidoshi

*A nyílvessző kirántása már túl sok volt. A fájdalom elviselhetetlen, elsötétül minden...*

//Off: Akaraterő próbadobás: 6 - nem sikerült.

Egyébként úgy tudom, hogy a képességjavítás csak a fizikai tulajdonságokat javítja...//

[Mare-ai]

// Az ÚT szerint az összes képességet lehet pszi-vel javítani, a Szépség kivételével. //

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Egész jól megy a nyugalom magamra erőltetése. Így meg is hallom a nő szavait. Rácsodálkozom nagyra nyitott szemekkel.
Túl kevés idő van, tudom. Bensőm nem engedi, hogy csak úgy saját félelmeim miatt egy embertársamat veszni hagyjam. Felkészülök hát, hogy a megfelelő pillanatban kihúzhassam Sidoshiból a vesszőt.
Hogy gyorsan kell cselekednem visszhangzik a fülemben - ezért hát szellemi energiámhoz nyúlok.

//4 Pszi-pontért +3 Gyorsaság, így az 19-re változik//

Feszült vagyok, és teljesen a feladatomra koncentrálok. Amint a papnő bólint igyekszem minél egyenesebben és gyorsabban eltávolítani a vesszőt.*

//Ügyesség 18
Dobás: 1k10 = 1 [1]

Gyorsaság 19
Dobás:1k10 = 8 [8] //

[Niobe]

Meiko


* A pap bizalma irányomba kicsit megnyugtat. Sóhajtok egyet, majd bólintok felé. Ahogy a papnő kiosztja a feladatokat, gyorsan odamegyek Sidoshihoz és letérdelek én is mellé, úgy hogy elérjem kényelmesen a megfelelő pontokat. Ujjaimat a pap testére helyezem, nagyjából azokra a helyekre, amikre majd szükségem lesz. Becsukom szemeimet, képzeletemben felelevenítem mesterem tanításait, majd finoman elhelyezem a megfelelő pontokra ujjaimat, és szakszerű mozdulatokkal megpróbálom elszorítani a vérzést. Kinyitom szemeimet, ránézek a papnőre és bólintok. *

- Mehet.

< Remélem nem vallok kudarcot. >

* Majd idegesen várom a fejleményeket.*

// Off: Ügyesség: 17 1k10-2 = 3(-2) [1]

Érzékelés: 16 1k10-2 = 2(-2) [0] //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Meiko, Kita, Sidhosi

Miután mindhárman felkészültetek az életmentésre, Meiko finom ujjakkal a megfelelő pontokat kezdi nyomni, Kita pedig a papnő mellé térdelve a vessző szárát simítja végig.

Sidhosi, már Meiko kezének nyomásától is fájdalom önti el testedet, de az igazán szörnyű érzés még csak most következik.
Kita, Hidori biccentésére szinte követhetetlen sebességgel rántod ki a vesszőt a pap testéből, olyan precízen, hogy a sebszájakat sem érinti talán a vessző hegye.
Kis vérpatak buggyan ki a sebből, Meiko, érzed, hogy ujjaid alatt feszülnek a mélyben az erek.
Sidhosi felnyögsz a fájdalomtól, és egy pillanatra elveszíted eszméletedet, de a sötétség csak másodpercekre ragad magával.

Szinte fel sem fogjátok még a Kita kezében lévő vessző látványát, mikor gyöngyházfehér fény tűnik fel a papnő kezei között, és a vérzés apadni kezd.
Pár perc alatt a sebszájak összeforrnak, a bőr kisimul és Sidhosi, immár semmi fájdalmat nem érzel.

Ha a pap ruhája és a kövek körülötte nem lenne véres, azt hihetnétek: csak rossz álom volt csupán a sebesülés.

A papnő kimerülten ül le a sarkaira és maga elé nézve piheg kissé.

Ekkor veszitek észre, hogy Kubota és a városőr muszatasi tágra nyílt szemmel követi az eseményeket, a többi katona nemkülönben.

Aztán a muszatasi Kubotához fordul:
- Azt hiszem némi magyarázatra szorulnak az itt történtek. Ki az, aki az események kezdete óta itt van, és el tudja mondani nekem, Szuva no Joruu-nak.

//Off: Sidhosi, teljesen felgyógyulsz sebeidből… //

[Niobe]

Meiko

* Mozdulataim, illetve a kirántott nyílvessző hatására ujjaimon keresztül érzem, ahogy a pap teste reagál a nagy fájdalomra. Aggodalom fog el a kibuggyanó vér láttán, hisz a gyógyulás jelei még nem mutatkoznak. De amikor meglátom a gyöngyház fehér fényt, tekintettemet nem tudom levenni róla, szinte megbabonáz. Egy örökkévalóságnak tűnik az a pár perc, míg a sebek láthatóan véglegesen és teljesen begyógyulnak. *

* Felocsúdva a megrázó és egyben csodálatos látványból, észre veszem a körülöttünk álló emberek döbbent arckifejezését. Újra lenézek a papra és Kitára, szemeim megkönnyebbülésről árulkodnak, majd a papnőhöz fordulok. De mielőtt megszólalhatnék, meghallom a vezető muszatasi szavait, melyet Kubotához intéz. *

< Hála az isteneknek, hogy nem halt meg a pap, de még egy nehéz menet hátravan, legalábbis nekem. El kell magyaráznom, mi is történt itt. Pedig legszívesebben most visszamennék az irodába, magamra zárnám az ajtót és kis se jönnék onnan egy napig. Fáradt vagyok, és elegem van a mai napból. >

* Ránézek a papnőre és meghajolok egy kicsit felé. *
- Köszönöm a gyors és tökéletes segítséget. Engedelmével nekem lenne egy kis beszélnivalóm a vezetővel.

* Majd először a paphoz utána pedig Kitához fordulok. *
- Örülök, hogy sikerült a gyógyítás és jobban van. Nagy megkönnyebbülés ez mindenki számára.
- Kita, hálás vagyok, hogy újból megmentett, és köszönöm a segítséget. Remélem fogom tudni majd viszonozni mindezeket. * kicsit rámosolygok. *

* Majd felállok és odamegyek a vezetőhöz és Kubotához, meghajolok a muszatasi felé illedelmesen. Közben megszólalok: *

- Szumaien Szuva szei! Meiko Sinjori vagyok. Ha megengedi, én vagyok itt az események kezdete óta, így a legtöbb információval én tudok szolgálni Önnek. * vissza felegyenesedem, megvárom a válaszát, addig nem folytatom a beszédemet. *

[Kijoe]

Sidoshi

*A gyógyítás sikeres volt, bár a nyílvessző kirántása elég nagy faájdalmat okozott, azonban a gyorsan jött gyógyító varázslatnak köszönhetően mégsem vesztettem el eszméletem. A kimerült papnőre nézek és rámosolygok. Olyan kedves mosollyal, hogy érezze, lekötelezett. Majd lassan felkelek a földről és leporolom a ruhám.*

<A fenébe, a ruhám felső részének annyi. Hol van az a kis orvgyilkos?>

- Köszönöm mindenki segítségét! -intézem szavaim a gyógyításban közreműködők felé.

*Mikor észreveszem a muszatasit és az őrséget, akkor egy nagyon enyhe kis meghajlást teszek a muszatasi felé. Majd amíg Meiko előadja, hogy mi történt addig odamegyek az orvlövészhez. Megvizsgálom az állapotát!*

< Ha nem lennének itt az őrségtől akkor bizony fájdalmas kihallgatásban lenne részed...> - a harag befészkeli magát a gondolataimba.

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Nem hiába bíztam magamban. Örülök a feszültség mellett, hogy sikerült. Szorongatom a vesszőt, s így ebben a helyzetben árgus szemekkel figyelem a papnő ténykedését. Mondhatni, hogy az első ilyen csoda amit látok.
Így nekem annyira fel sem tűnik, hogy más is hasonló képpen bámulta az eseményeket.
Megkönnyebbülök, hogy a pap életben maradt. A teher mi pár perccel ezelőtt ólomsúlyként nyomta vállam, mostanra vesztett súlyából.
Még mindig csendességemben félreállok az események sodrásából. Azért Meiko és Sidoshi szavaira egy udvarias, apró mosollyal meghintett meghajlást produkálok - kimutatva ezzel, hogy amit tettem nem önös érdekből tettem, s talán az is kitűnik belőle, hogy legközelebb is megtenném...*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Meiko

Szuva no Joruu végigmér, Meiko, majd kegyesen bólint.

- A bölcs férfi nem hagyja elhordani a széllel a gabonáját, amikor begyűjtve azt jóllakhat.
- Elismerem a jogát ana szei. Mondja el, amit mondania kell és akar.

Míg a vallomásodat hallgatja, addig a beosztottjai közül az egyik elsiet, a többiek maradnak védelmező pozícióban a négy oldalán a térnek. Figyelnek kívülre és belülre is, bár a korábbi ellenfeleid nincsenek olyan állapotban, hogy bárkire is veszélyt jelenthessenek.

Kita

Kubota mellé állsz, ki – ha kell – halkan suttogva kisegít ott, ahol Meiko vallomása neked nem érthető. Ám a tekinteted nem áll meg egy pillanatra sem, hiszen számodra minden perc, minden utca és minden ház az újdonság varázsával hat.
Látod Meiko behódoló és udvarias mozdulatait, finom arcjátékát, hogy még véletlenül se legyen udvariatlan az előtte álló férfival.

Korábban fiatal korodban láttál hasonlót, mikor egy cseléd magyarázkodott egy nemes úrnak, holmi elkóborolt állatról.
Kezdesz rájönni, hogy itt az udvariasság, és a nők háttérbe húzódása tényleg igen komoly dolog.

Azt is észreveszed, hogy a Meikó által földre küldött és sérült brigantik igencsak forgatják a szemeiket. Láthatóan nagyon szeretnének innen eltűnni, ám ez számukra lehetetlennek tűnik.
Arcjátékuk a kétségbeesett és a siralmas között imbolyog.

Sidhosi

A támadód egy pufóknak ható emberke, ám jelenleg maximálisan eszméletlen. Kezétől nem túl messze egy tőr hever, úgy látszik ezzel próbált a lövés után rátok támadni.

A papnő még mindig el van merülve gondolatai között. Teste piheg, ám látod rajta: imádkozással próbálja visszanyerni megbolygatott lelki nyugalmát és erejét.

A muszatasi nem igazán foglalkozik veled, teljesen átadja magát a Meiko által mesélt történetnek.
Az őrök sem foglalkoznak veled, a szokásos meghajláson túl. Láthatóan nagyon komolyan veszik a kapott utasítások végrehajtását. Bő ujjú khitamájuk makulátlan, kezük a kardjuk markolatán. Tekintetük élesen és éberen cikázik a nekik kiszabott területen.


//Off: Sidhosi, +1 TP a halál közeli élményért. //

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

Teljesen belemerült a szemrevaló oirajan kecses mozdulataiba, amint a húrokat pengette. Észlelte, de nem figyelt fel a csészében illatozó teára, sem a szolgálóra, aki elé helyezte és sietve távozott. Tekintete hírtelen a messzi távolba révedt, a hangszeren könnyedén játszó kurtizán válla felett, a kéklő horizonton magasan járó nap alatt. Elméjét nem terhelte gondolat, a lány kellemes dallamú játéka egy röpke időre elfeledtette mindazt, ami az elmúlt hetekben történt, és teljesen átadta magát a pillanat végtelen harmóniájának.

A külvilág éles hangjai törték meg a tökéletes konszonancia csúcspontját. Taro szemei összeszűkültek, mikor kizökkent belső harmóniájából, és a hang irányába fordította tekintetét. Egy szakadt, mezítlábas hjakuso lépett a teaház virágos előkertjébe. A felháborodott hang egy elé siető szolgálótól származott, aki igyekezett eltessékelni a nemkívánatos vendéget. A férfi fejét fedő kúpkalap egy pillanatra megemelkedett, és a szolga szava azonnal elakadt, majd hajlongva elhátrált előle, és utat engedett neki.

Érdeklődve figyelte végig a jelenetet, és nem tudta szemét levenni az idegenről, aki valaki más lehetett, mint aminek magát jelenleg kiadta. A férfi határozott léptekkel lépett asztalukhoz, majd szó nélkül helyet foglalt közöttük. Kasima szólította meg először az illetlen idegent, Taro csendesen, érdeklődve figyelte a hajkusot, miközben lassan megfogta a díszes porceláncsészét és fordított két negyedet rajta jobbra, végül egy negyedet vissza balra, azonban még nem emelte fel magához az illatos, ám keserű, sötét nedűt tartalmazó edényt. Még várt.

[Niobe]

Meiko

* A muszatasi válaszát követően bólintok felé, majd egy kis sóhajt követően belefogok a történtek elmesélésébe. *
< Huh, remélem mindent pontosan el tudok neki mondani. >

Férjem, Akeitó Sinjori irodájában ebédeltem, amikor az egyik segéd, Haga * közben rámutatok * és én a raktárak felől elnyújtott kiáltást hallottunk. Megkértem menjen előre, majd amikor én is ideérkeztem a raktárba, láttam, hogy 4 alak bántalmazzák őt. Gyorsan a segítségére siettem, kettővel hamar végeztem is, de akkor újabb kettő csatlakozott hozzájuk. Így újra négy támadóval kellett szembeszállnom. Szerencsére hármat sikerült is gyorsan kiiktatnom, mire az utolsó rájött, inkább menekülne. Míg hátrált a raktár ajtaja felé, az idegen hölgy * és itt Kitára mutatok * egy lesben álló orvlövészt lefegyverezve mentette meg az életemet. Míg én a hátráló utolsó támadómat, addig Kubota szei az orvlövészt zavarta el jó messzire.

Gyors bemutatkozás után megkértem Kubota szeit, hogy hozzon gyógyítót, mert Haga nagyon rossz állapotban van, én pedig nem akarom őt itt hagyni ilyen állapotban, bár igaz, hogy segíteni sem tudok rajta.

Míg várakoztam Kitával, megérkezett a pap. Rövid kérdésére gyorsan összefoglaltam, mi történt itt. Ennek hatására odalépett Hagához és gyógyított rajta. Láthatóan jobban van, de nem tudom mennyire. Közben eszembe jutott, hogy a másik segéd Suikra, a harc előtt rövid idővel szintén erre halad el, így attól tartottam, neki is baja esett valahol a belső raktárak körül. A pappal együtt indultam el beljebb, de nem jutottunk messzire. Suikra egy láda mögül felemelkedve lelőtte a papot, majd egy késsel rám támadt. Újból Kita gyors közbelépésének köszönhetem, hogy a halálos szúrás elkerült. Gyorsan ártalmatlanná tettük, majd látva a pap súlyos sérülését, elindult először ő, majd én is utána, hogy most már segítséget kérjünk valahonnan. Szerencsére ekkor érkeztek meg Önök. A többit pedig látták.

* Mikor befejezem beszédemet, kifújom finoman a levegőt, hátha ezzel a feszültséget is kiengedem magamból. Majd várom a további kérdéseket, már ha vannak. A többiek cselekedetét csak fél szemmel figyelem, hisz nem akarom megsérteni a vezetőt. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Taro és Kasima

A kalap megemelkedik, és egy öreg férfi tekintete mér titeket végig. Haja csak pár szál, arca a kortól és az évek alatt átéltektől ráncos. Tekintete azonban még ugyancsak friss, és a homlokán a kúpkalap pereménél éppen látszik egy sorban három szabályos pötty. Öltözete tényleg szakadt, ám közelről már látható: tiszta, és rendezett. Tipikus példája annak, hogy a látszat néha csal.

Halk hangon szólal meg, az asztalotoktól messzebb nem száll a hangja, ami karcos és reszelős. Mintha egy bádogdobozban kavicsot ráznának.

- Az ifjú tigrisek még nem rendelkeznek annyi tapasztalattal, hogy tudják: mikor érdemes ugrani, és mikor kell meglapulni. – Tekintete Kasimára villan. – Lapulj hát kiscica, ne pengéd után kapkodj.

- Üzenetem van számodra, vándor lélek. – s kezéből az asztalra egy gyűrű esik le. Innen nézve Taro apjának családi gyűrűje az, mellyel a pecsétet nyomták arra a bizonyos levélre.

Ekkor a szomszéd asztalnál elhallgat a zene, és a beálló csendet az előbb hallott erőszakos hang töri meg:
- Hé te! Takarodj innen! Lényed undorít és megfertőzöd a szép délutánomat hitvány léteddel!

Minden kétséget kizáróan a muszatasi szólt, s célpontja az asztalotoknál békésen üldögélő hjakusó.

Taro gyűrűje csendesen szórja a nap sugarait az asztalon az öreg ember előtt.

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Nem sok tennivalóm van, és nincs is szándékomban bármit is cselekedni a figyelésen kívül. Nem szánom a földön fekvőket bármi is várjon rájuk - megérdemlik a törvény büntetését szándékuk, akaratuk után.
Kubota segítségének örülök, amikor tolmácsolja, hogy miről is beszélgetnek körülöttem. Apró biccentésekkel adom tudtára, hogy értem az eseményeket magam körül.
Nem szólított eddig senki, így továbbra is maradok Kubota mellett csendben. Most kivételesen eszembe ötlik intelme, miszerint férfiak jelenlétében csak akkor szólaljak meg, ha kérdeznek.*

[Kijoe]

Sidoshi

*Megvizsgálom a férfit, aki eszméletlen állapotban van. Az elejtett tőrén viszont megakad a szemem.*

<Vajon van-e rajta valamilyen jel vagy áruló nyom?>

*Felveszem az ájult test mellől és vizsgálgatni kezdtem. Meiko beszédére nem is figylek csak arra öszpontosítok, hogy valami nyomot találjak az orvgyilkos hovatartozását illetően.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délelőtt
_______________________________________________________________

Meiko

A muszatasi a levegőbe bámulva hallgatja végig a történeted. Udvariatlannak tűnhet tette, ám te látod rajta, hogy csak a szavaidra koncentrál. Ezen kicsit meg is lepődsz, teljesen komolyan veszi a rád figyelést.

Az események elsorolása után, Joruu szei szemébe visszaköltözik az élet, bólint egy aprót.

- Móihi, Meiko Sinjori. A társnője úgy látom nem igazán helybéli. Megtudhatnám honnan jött? – legyint Kita felé.

Kita felé tekintve látod, hogy Ő Kubota és Hidori kimikó társaságában beszélget halkan…

Kita

Azon kapod magad, hogy míg Kubota az egyik oldaladon áll, a papnő lép a másikra.
Kedvesen és halkan szólít meg.

- Köszönöm segítséged ana! Nagyon ügyesen hajtottad végre a kérésemet. Csak én látom rosszul, vagy tényleg van gyakorlatod a sebek ellátásában?
- Remélem nem haragszol meg közvetlenségemért – hajol meg kissé, arca pedig pirosas színt kap – de nem látszol idevalósinak. A Birodalom melyik részéből érkeztél?


Sidhosi

Miután a támadódból sok mindent jelenleg nem tudsz kiszedni, a kezéből kivert natót fogod „vallatóra”.
A tőr egyszerű, a célnak megfelelő. Hideg vas, semmi más. Egyetlen jelet találsz rajta, egy stilizált vasöntő-üstöt.

Közben – bár nem figyeled a beszélgetéseket – a Meiko nevű lány abbahagyta a történetét, a papnő pedig egy idegen férfi – kereskedőnek látszik – és a másik lány mellé áll, beszélgetni…