Nos, nekem faterom anno azt mondta, legjobb egyetemistának/fősulisnak lenni, akkor mennek a legnagyobb zsiványságok, én nem így éltem meg/nem éltem a lehetőséggel, de ez már az én bajom. A 120 fős évfolyamlétszám nem tette lehetővé a hangulatos összekovácsolódást (finoman szólva ez így trágya volt), ám vannak olyan szakok, amik 20 fővel könnyedén elérik ezt. Még a gólyatáborunk se volt gettó (azaz nem a merevrészegség és az ordenálé viselkedés vitte a prímet, hanem voltak frankó kis versenyek, éjszakai túra és kisebb kirándulás, együtt bográcsozás is), ám mivel nem vagyok egy mindenkivel azonnal cimbizős alkat, én másképp álltam az egészhez. Talán én voltam az egyedüli, aki gólyatáborban végig színjózan volt, mert nem szeretek alkoholt inni és átadtam a lehetőséget más, szomjazóbb "kollegának", lelkes jelentkezőből nem volt hiány. Aki nagy bandázós, haverkodós, annak jókkal kecsegtethetnek az érettségi utáni idők is, de az tuti, hogy más, mint egy zártabb osztály, amit az ember megszokott középsuliban. Ez a klikkek, baráti társaságok ideje, olyan, hogy kislétszámú "osztály", nincs (kivétel pár BTK-s szakot, már amit én Debrecenben láttam). Ez a lazaság és a mának élés nekem nem jött be, de másnak még bejöhet. Otthon maradt barátok? Az instabilak lemorzsolódnak, és akadnak újak az új helyen. A régieknek, ha más nincs, ott a net, olcsóbb mint a teló, és a chat csodákra képes. Senkit se kell sajnálni, ha valaki "elkopik". Az ismerőségi kör mindig változik. Érdemes máshova tovább tanulni menni, nem anyuék nyakán otthon lógni (bár van aki kimossa a szennyest, van falnivaló, zsebpénz... ) mert később nehezebb lesz saját lábra állni. Van, aki erre akkor jön rá, amikor belecsöppen huszon valahány éves fejjel, és a nagy önállóság velejáróin fintorogni kezd.
Remélem, mindenki jól választott szakot, és mire eléri az államvizsgát, nem bánja meg, mert utána piszok nehéz váltani (anyagilag nehéz, mert amúgy lehetőség van bőven). Okuljatok az én példámból! És még egy kéretlen tanács: ha menet közben jöttök rá, ez még sem az, amire gondoltatok, félre a szülői nyűstöléssel, és hagyjátok ott a csudába! Ti fogtok azzal a végzettséggel a kezetekben állni, nem a szülők.
Én se vagyok az a nagyon bandázós, oldódós ember, de a gólyatábor egy élmény volt. Inni is ittam/tunk, de azért a csapatérzés, közösségi szellem is érződött. Az ifjúsági tábor körüli drótkerítés meg megfogta a részegen, öntudatlanul világgá csellengő díszpintyeket.
A lazaság és mának élés nekem sem szívügyem. Viszont szerencésmre volt még pár ember, akiknek szintén nem volt szívügye, így összejött a "klikk". Jókat szórakoztunk és még főzések, activity partyk is voltak. Tehát nem kell beszűkült agyú alkoholistának lenni, hogy jó legyen a felsőoktatás. (Igaz, hogy a többség viszont tényleg az alkohlmámoros "ott vagyunk" tömeget képezte. )
Szakválasztásnál egy kéretlen tanácsot én is mondanék. Mindegy milyen szakot választ az ember Magyarországon annak az esélye, hogy tanult "hivatásában" tud elhelyezkedni a 0-hoz konvergál erősen. Tehát a szakot nyugodtan saját szája íze szerint válassza mindenki és aztán feküdjön neki a nyelvtanulásnak és a külföldi ösztöndíj-programoknak hátha kit tud ragadni és ott tényleg választott hivatását gyakorolhatja, ráadásul meg is fizetik azért, hogy azt csinálja, amit szeretett volna.
Nálam ott lóg ki a lóláb, hogy jobb szeretek magamban lenni, mint feloldódni bármilyen közösségben és belefulladni a csapatszellembe (és csodálkozom, hogy így emlékezem vissza az egyetemi évekre?!) No nem vonultam félre mogorván, de egy bizonyos ponton túl inkább tartózkodtam a hülyüléstől.
Nekem nem volt akkora mákom, mint neked, hogy megleljem a hasonszőrűeket, mert nem is kerestem... Talán túl független is vagyok. (azaz el tudok menni egyedül is moziba, és nem kell fogni a kezem a kolivécén, ha pisilnem kell... ). Pedig igen, koliban meg albérletben töltöttem vegyesen azt az 5,5 évet, amit lehúztam az egyetemen, minden évben szinte más társaságban. Az albi akkor jó, ha már kialakult bandával/párral vonul oda valaki, és szabadabban lehet szórakozni (viszont be is lehet oda úgy gubózni, hogy senki rád se néz, és akár múmifikálódhatsz is szívroham után), koliban viszont kiterjedt kapcsolathálóra lehet szert tenni... (és nincs messze a pedáns évfolyamtárs, akinek megvannak a kidolgozott tételei, ellógott órák jegyzetei... ) (és nehezen alkudni, ha a szomszéd éjfélkor kezdi el bömböltetni vagy a pornófilmet/barátnőjét, vagy valami számot, mikor te aludnál...). Mindkettő mellett szólnak előnyök, hátrányok.
Nem tudom, hány embert ismertek, aki 1-2 éven át együtt lakik valakikkel, és aztán nem haverkodik össze velük csak három lépéses vizet nem zavaró ismerősnél többre nem fejlődik a lakótársaival, de én ilyen vagyok. Most is, kb. 3 éve pessedek egy szállón (nem hajléktalan!!! ), és a szián túl semerre nem fejlődtem. Az igazsághoz hozzá tartozik, tanárokkal nem tanárként nincs miről beszélni valóm, és hiába vagyunk kb. egy korosztály, a semmiről és közhelyekről nem szeretek beszélgetni, ha más meg nem akad, inkább ki se tolom a képem a szobából. A ló nincs szamár is jó elvet emberekre nem alkalmazom.
Csatlakoznék Quatorhoz: válasszatok egy (több?) nyelvet, amit nem utáltok nagyon, már elsőben el lehet kezdeni érdeklődni ösztöndíjak után, vagy akinek álmai netovábbja a tanszéken ragani és tanársegédkezni majd, akkor kezdjen el nyomulni Nem baj, ha még sem sikerül kijutni sehova fél évre sem, ismerősöket szerezni a szakmában rohadtul megéri, mert majd ezek az emberek adnak fülest, hol tudnak szabad munkahelyről, vagy későbbi kijutási lehetőségről. A lelkesedést (az őszintét) az oktatók díjazzák, ha nem túl önző disznók
Külföldi tervek, és nyomulás nélkül is lehet boldogulni, csak érdemes tudni, nehezebben.
Mézsör? Hát nem is tudom, a múltkori óta inkább kerülném ezt az italt ...már ha az eredetinek is ilyen íze van Bár a kotyvasztója védelmére legyen mondva patológusnak készül, nem kocsmárosnőnek
"Since love and fear can hardly exist together, if we must choose between them, it is far safer to be feared than loved." - Niccolo Machiavelli
Cadoras: Bíztató... Én lehet megkértem volna a patológus kollegát, h előbb ő kóstolja meg, és ha nem mumifikálódik tőle, csak utána kóstoltam volna meg.
"Az elme hatalmas dolog. Mindegy, hogy kiben vagy miben hiszel, néha maga a hit az, ami mindent megváltoztat..."
"Egy nap 24 óra. Egy ládában pedig 24 üveg sör fér el. Ez nem lehet véletlen!"
Majdnem az egészet ő itta meg. Bár velem együtt három embert megkínált, valahogy senki sem fogyasztott belőle két kortynál többet. Kénytelen volt hát ő meginni az egészet
"Since love and fear can hardly exist together, if we must choose between them, it is far safer to be feared than loved." - Niccolo Machiavelli
Meridian jól mondja...valóban az lehet az emberi fogyasztásra nem alakalmas címke tulajdondosa. De látom itt van Abdul, neki nem árt. Abdul egy pohárka TS-koccintóst?
Én még az előző témához szólnék hozzá, méghozzá azt a verziót taglalva, mikor maradsz a szülővárosban tovább tanulni. Senki ne tegye. 15 percre lakom a volt főiskolámtól, jóformán fel se ébredtem, mire beértem. Az egyetemista érzés (nem csak azért mert főiskola ) teljesen kimaradt. Új embereket sem ismertem meg, legalábbis nem haverkodtam velük össze, merthogy a régi baráti társaság maradéka (azért elég sokan szétszéledtek másfelé egyetemre) itt volt/van. És még most is hiányzik a kolesz/albérlet hangulata, hogy az se maradjon ki. házibulik így is voltak/vannak szép számmal, sőt nem is győzöm szusszal de utána akkor is a szülői otthonba térek vissza, és ott élek. Az embernek ha akar, se könnyű így önállósulni, sok mindent a segge alá tesznek a szülők. Én utólag (próbálom) orvosolni így záróra előtt, utolsó próbálkozás, továbbtanulással. Még két év msc, nem is annyira a papír, vagy a tudás miatt. Az elmúlt fél évben volt alkalmam távolabb élni a szülővárostól, de ennél azért kellemesebb körülmények között szeretném megtapasztalni milyen is az Na de be is fejeztem az észosztást
"Óh, jóság angyala, tudod, a gyûlölet mi? S a görcsös ököl, a keserû könny daca, amikor pokoli sorakozót ver a Bosszú, s erényeink õt rohannak követni? Óh, jóság angyala, tudod, a gyûlölet mi?"
Quator ar Zaraquer írta:Mindegy milyen szakot választ az ember Magyarországon annak az esélye, hogy tanult "hivatásában" tud elhelyezkedni a 0-hoz konvergál erősen.
Azért ez igen erősen függ a választott szaktól. No meg persze a választott intézménytől is.
Hű hogy záporoznak a jó tanácsok Hát nem tom mit szóltok hozzá, de én latin szakra (klasszika-filológiára) jelentkeztem itt Debiben és Szegeden is. De jelöltem meg japán szakot az ELTEn, Miskolcon kultúrális antropológiát, meg uccsónak Debi szabadbölcsészetet. Emellett volt még két Művészeti fősulim is, amit mostanra meguntam és Eger után Nyíregyházára már el sem megyek. Olyat választottam amit szeretek tanulni, sajnos ez nem jelenti azt h meg is fogok belőle élni ^^" Most még a latin ami nagyon érdekel, ezért is tettem belőle érettségit