Feketeleves [ETK]

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< hogy az anyád... megvágtál?!?!? >
-Ez a lecke lessz az utolsó... életedben... figyelj jól!
< vedd fel a ritmusát! ... hárít szúr... hárít szúr>
//ké:
1k10+39 = 6(+39) [45]
1k10+39 = 4(+39) [43]
1k10+39 = 2(+39) [41]
1k10+39 = 3(+39) [42]
Té:
1k100+77 = 60(+77) [137](pszi rohammal); sp: 1k6 = 2 [2]
1k100+63 = 12(+63) [75]; sp: 1k6 = 5 [5]
1k100+63 = 9(+63) [72]; sp: 1k6 = 3 [3]
1k100+63 = 91(+63) [154]; sp: 1k6 = 3 [3]//
Addig harcolok míg életben van utánna az ajtónál dúló harchoz megyek "rendet rakni".

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A helyzet alakulását látva ugyan egy hajszálnyival nyugodtabban, de még mindíg igyekszem meg húzni magam.*

< Csak hidegvér! Szépen ki kell várni, nem szabad elkapkodni semmit! Az most végzetes lenne. >

// Bocsi a késlekedésért, de nem volt netem... //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Az idő megnyúlni látsik a harcolók számára pedig még csupán alig egy perce kezdődött a viaskodás. Mustafa szellemi energiáit koncentrálva egy villámgyors csapást irányoz ellenfelének, aki kissé megkésve bár, de még félrecsúsztatja saját pengéjével a dzsad kardját annyira, hogy ne legyen súlyos seb a végeredmény. Így a támadás nagyját ismét a vért nyeli el és folytatódik a tusa. A pengeváltásokkal vegyes eredménnyel vagdossák egymást a küzdők, de egyikük sem tud kimagasló találatot elérni a másikon, bár jópár fájdalmas seb borítja mindkettőjüket egyaránt.

A házban eldőlni látszik a küzdelem. A páncélkesztyű csapásai alatt ketten kidőlnek végül és bár mégegy lókötőnek sikerül a lovag mögé keverednie és így eliszkolnia a harcból, de a maradék kettő védekezőn maga elé tartva kezeit elhátrál a ház távolabbi sarkába a kandalló mellé. Ekkor látván, hogy elült a harc a felcser is megmozdul és két eszméletét vesztett társa mellé térdelve próbálja felmérni sérüléseiket és élesztgetni őket. Malor pár szusszanásnyi időt engedélyez csupán magának majd fordul az ajtó felé, hogy megnézze odakint mi a helyzet. Ekkor valami olyat láthat, ami kiváltképp nem tetszik neki, mert Súrionra rá se hederítve kardot ránt és torokhangú morranás kíséretében kirobog az ajtón.

Eközben Dzsana felállási kísérletét meghiúsítandó a közelbb érő és így a nő felé magasodó katona lesújt a hosszúkardokkal. Az elsőnek érkező jobbkezes pengét még így félig a földre kerülve is sikerül a viadornőnek félre ütnie, de a balkezes penge a hárítást megkerülve inkább zavaró, mintsem erőteljes vágást ejt Dzsana oldalán ezzel megakasztva a feltérdelést és az ezt követő felállást. Egyenlőre nincs túl jó helyzetben dzsad nő se a harchoz, se a távolabb kerüléshez és felkászálódáshoz. A két penge pedig fenyegetően villan a déli nap fényében, ahoyg ismét csapásra emelkednek.
Ekkor először mégegy rabló iszkol el a páros mellett az erdő irányába, majd megérkezik Malor is, azaz inkább kirobban az ajtón és a páncél súlyát meghazudtolva átszökken Dzsana felett, hogy végleg porba sújtsa a nőt ledöfni készülő zsoldost. A katona még hárításra emeli kardjait, de a másfélkezes kard csapása félresöpri mindkettőt és széles ívben felhasítja a katona mellkasát válltól kezdve. A láncing szemei engednek a megterhelésnek, így már eléggé viseltes vértjében hátratántorodik az ellen és elejtve baljából a hosszúkardot bőven vérző sebére tapasztja kezét. Fájdalomtól eltorzult arckifejezése alapján elment a kedve a további harctól és inkább elhátrálna a „csatából”. A lovag egyenlőre hezitál, hogy kövesse-e, de végül győznek más irányú érzelmei és maga előtt keresztben tartva kardját hátrapillant aggódó tekintettel Dzsanára.*

//Mustafa: -2Fp, -1Fp, összesen -3

Dzsana: -2 Fp, a kardodat nem ejted el dobás nélkül sem

Súrion: Semmi gond.//

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< nem bír magával ez a kis.... >
-Hiába minden,... hátralévő életed utolsó perceinél jársz!
Arcomon gonosz mosoly, szemeim a rést kutatják mely szavaimat a valóság részévé teheti.
Villanás balról, majd fájdalmas kiálltás, a másik szökevény aki Dzsanát fenyegette még az imént immár karját fogva a megadás ösvényére lép. Kardja a letaposott véres fűbe zuhan, az puhán és zajtalanul nyeli el. Az erdő is csendes, madarai, bogarai a pillanatba fagyva dermedt szemtanúi a tisztáson történteknek. A szél feltámad és az idő szekere maga után porfelhőt kavarva száguld az ismeretlenbe.
< a nagy harcost arról ismerni meg, hogy látja mikor jött el a pillanat...> egyik legelső ellenfelem gúnyos szavai csengnek újra fülemben< ha azt elszalasztja akkor már csak Doldzsahban bízhat>
Az újra meglóduló időben, a vadul kergetőző gondolatok zivatarában, mély alapállásból alulról indított támadásaimat vad forgással és hangos hujjogással kísérem.
< akkor láttam először A lehetőséget... és a megrökönyödést ellenem arcán ... szép szúrás volt vesztett helyzetben... és most Doldzsah is velem van >
//ké:
1k10+39 = 7(+39) [46]
1k10+39 = 5(+39) [44]
1k10+39 = 8(+39) [47]
1k10+39 = 9(+39) [48]
1k10+39 = 7(+39) [46]
1k10+39 = 9(+39) [48]
té:
1k100+63 = 81(+63) [144];sp:1k6 = 5 [5]+?
1k100+63 = 17(+63) [80];sp:1k6 = 5 [5]+?
1k100+63 = 73(+63) [136];sp:1k6 = 6 [6]+?
1k100+63 = 21(+63) [84];sp:1k6 = 3 [3]+?
1k100+63 = 2(+63) [65];sp:1k6 = 6 [6]+?
1k100+63 = 29(+63) [92];sp:1k6 = 5 [5]+?//

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Agyamat elönti valami - amit már rég éreztem. A küzdelem íze terjed szét testemben úgy, hogy a körülöttem lévő egyéb eseményekből mit sem veszek észre. Számomra már csak ketten vagyunk - legalább is én mással nem törődöm; sem azzal, hogy ki menekül, sem azzal, hogy ki érkezik esetleg védelmemre.

Jóformán soha nem hátráltam meg a harc elől, így most sem állok be a védekezés égisze alá. Jobbnak látom, ha éppen egy támadást mímelek kardommal, csak azért, hogy a kellő időben, kissé felemelkedve rávethessem magam. ...

Hát igen, ez valahogy nem jön össze, hála Malor kirobbanásának és csapásának. Így kissé homlokráncolva módosítom mozdulatomat, s felállok. Eléggé meg vagyok gyepálva és összetörve - láttam már szebb napokat is - de ez nem akadályoz meg abban, hogy az agyamra szállt vörös ködnek ne engedelmeskedjek.*
- Miért szóltál bele?! - *ripakodok rá Malorra, majd fenyegetően indulok az előbb még hejdenagyon virgonc haramia felé. További szavaimat már hozzá intézem, miközben a kardját feléje rúgom.* - Vedd fel a kardod... Ezt már lejátszuk...

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Megnyugvással figyelem, hogy a talpon maradt két bandita elhátrálnak Malor vaskesztyűi elől. De mikor a páncélos kirobog a házból, akkor súlyos sziklaként hat rám a felismerés.*

< Egyedűl hagytak!! >

*Meg sem moccanok, csak szememmel követem a "fogjaink" mindn mozdulatát. És lélekben felkészülök egy esetleges támadásra...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Kissé kiszakadva a valóság és a környezet eseményeiből Mustafa és ellenfele kitartóan aprítják egymást. Úgy tűnik mindkét fél kissé fárad, emrt sok csapás téveszti el a célt, de lehet csupán a szerencse figyel épp másfelé a kontinens ege alatt. Végülis nem számít hogyan, de az a néhány sikeres támadás újabb sebeket ejt. Igaz a pap előző életéből hozott vértje jó szolgálatot tesz és ennek az alkalmatosságnak köszönheti, hogy lassan, de egyre biztosabban felül kerekedik ellenfelén. Igaz az ellenfél is Doldzsahnak tetszően helytáll és nem futamodik meg az alapvetően kiegyenlítettnek mondható harc elől. Érzi a dzsad, hogy már nem sok kell és így vagy úgy, de elérkezik a végső csapás ebben a küzdelemben.

Kicsivel arrébb a ház nyitott ajtaja és a kút közötti részen másik három ember vívja harcát, bár az előbbi döntőnek mondható vágás után ez már inkább az indulatok és akarat harca, mintsem a fegyvereké. Ahogy Dzsana feláll és vörös ködben úszva rárivall Malorra, majd a bandita felé indul a lovag elé áll, mint az idefelé vezető úton is tette, mikor a tenéyrbemászó modorú dalnokot segítették ki a banditák kezei közül. A férfi arca, vonásai megkeményednek kissé, de még így is a nyugalom és határozottság látszik rajta csupán. Hangja is hasonló lelki állapotot tükröz, ahogy a nőhöz intézi szavait, miközben a szemébe néz, hogy elérhesse a józanságot, a düh által jelenleg háttérbe szorított tudatot.*

-Dzsana ne tedd. Emlékezz miről beszéltünk és emlékezz, hogy van választás. Az élet szentségét túl sokszor törik meg e tájakon, elég a halálból.

*Akár meghallgatja a szavakat Dzsana, akár nem Malor elállja az útját és nem engedi, hogy a sebesültre vesse magát. Ha a banditát le akarja vágni először a lovagon kell erővel átverekedje magát. Ezt felismerve az igencsak komolyan vérző zsoldos megmaradt krdját maga előtt tartva lassan elkezd elhátrálni a kút felé, majd valószínűleg azt megkerülve az erdő mélye a célja.

Eközben a házban Súrion jogos felháborodással konstatálja, hogy egyedül maradt 5 martalóccal. Igaz a felcserre nem jellemző az eddigiek alapján a sebesültek bántalmazása, de ki tudja miből lesz a cserebogár…
A helyzetet tetézi, hogy az elalált jómadarak szintén magukhoz térnek a keltegetésre és lassan fel is tudnak kellni. Odakintről Dzsana hangja, kiabálása hallantszik, de a szavakat nem lehet pontosan érteni az ablak és ajtó felől egyaránt, kis eltolódással csengő pengeváltások miatt. Aztán megélénkülnek a kandalló mellett ácsorgók is és összenézve bólintanak majd gyorsan a többiekkel is halkan sutyorogva megosztják tervüket. A dalnok annyit hamar megért a beszélgetés érzékeny füle miatt számára is érthető foszlányaiból, hogy itt az ideje elmenekülniük. Ezt gyorsan meg is próbálják megvalósítani nem sokat foglalkozva a földön fekvővel. Az elf által használt csendesebbik oldalra nyíló ablakhoz átmásznak az asztalon és ugyan nem olyan macska ügyességgel, mint az erdőjáró, de kikászálódnak szépen sorban, nyögve a nyíláson. A felcser azért még odasiet „betegéhez, mielőtt ő is a kóválygók és segítőik után eredne.*

-Segítettem magán és ha cserélik a kötéseket, akkor elég lesz a szedett fertőtlenítőfőzetnek való a városig. Kérem hálája jeléül ne uszítsa utánunk a társait. Nem fogunk többet rabolni, az életünk többet ér, ezt elhiheti.

*Ezzel ő is az ablakban szerencsétlenkedő társaihoz csatlakozik.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Életem egyik hibája az, hogy soha nem tanultam meg kontrollálni magam. Semmire sem. Nem is volt rá szükségem...
Így nállam Malor szavai nem épp azt érik el, amit ő kívánt volna.*
- Ő választott... - *dörrenek rá, és igyekszem kikerülni/félretolni - ami épp sikerül, de láthatóan szép szóval nem tud eltántorítani attól, hogy befejezzem a haramiával a megkezdett küzdelmünket.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Most kicsit jobbra...
Mozdulok balra
-Most kicsit balra... ééés
Jön a csapás jobbról...
< a keselyűk válynák ki a szemed ezt meg hogy védted ... na még eccer... >
-Ez egy elég drága vért jó lenne, ha nem karcolgatnád itt nekem !!!
< jó a kis mocsok ... kifejezetten nem rossz ... de nem eléggé >
Érezve, hogy lassan de biztossan haladok a győzelem felé már nem próbálom a haramiát a megadás felé terelgetni. Elszánt arccal, a legszűkebb íveken vágva csendben török az életére.
//off:
KÉ:
1k10+39 = 1(+39) [40]
1k10+39 = 6(+39) [45]
1k10+39 = 10(+39) [49]
1k10+39 = 2(+39) [41]
1k10+39 = 4(+39) [43]
1k10+39 = 2(+39) [41]
TÉ:
1k100+63 = 58(+63) [121]; sp:1k6+1 = 4(+1) [5]
1k100+63 = 27(+63) [90]; sp:1k6+1 = 4(+1) [5]
1k100+63 = 61(+63) [124]; sp:1k6+1 = 3(+1) [4]
1k100+63 = 32(+63) [95]; sp:1k6+1 = 1(+1) [2]
1k100+63 = 61(+63) [124]; sp:1k6+1 = 1(+1) [2]
1k100+63 = 2(+63) [65]; sp:1k6+1 = 3(+1) [4]
//

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Látva és hallva a "foglyok" sugdolózását kezdek egyre idegesebb lenni. Minden idegszálmmal z esetleges támadásra összpontosítok.*

< Csak, egy rossz mozdulatot lássak meg, mocskos dögög! Akkor innel élve nem juttok ki, azt garantálom! >

*És mikor meg indúlnak kifelé az ablakon, csak egy hajszál választ el tőle, hogy mozgósítsam elmém minden erejét. De végűl igazam lett, ezek csak fejvesztve menekűlnek.
A felcser búcsú beszédét szigorú tekintettel hallgatom végig, majd válaszolok neki.*

(Közös)
- Ezze a tartozás letudva...!

*Ezután szó nélkűl nézem végig, ahogy mind kimásznak az ablakon.

< Életet az életért. De ezzel kvittek vagyunk. A következő találkozásunk nem így fog alakúlni, garantálom! Meg külömben is, ha az a páncélos barom képes volt magamra hagyni, akkor most fusson utánuk! >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Malor nem szeppen meg a nő kiáltásától. Arca továbbra is érzlemmentes maszk. Mostmár csak az elszántság látszik rajta és szemében valami hideg fény csillan. Lassan két kézre fogva felemeli a kardját és Dszana előtt állva, a szemébe nézve halkan, de meggyőződésteljes hangon szólal meg.*

-Tedd le a fegyvert!

*Eközben a megsebesült bandita a kutat megkerülve és látva jelenleg nincs, aki komolyan utól érhetné megfordul és amennyire ereje, sebe engedi az erdő felé iramodik.

Mustafa valamit elnéhetett. No nemcsak itt a harcban, hanem Istene színe előtt is. Lehet ideje valami békítő-szerencsekérő áldozatnak majd, mert a következő kombinációi sorra kudarcot vallanak és a zsoldos csapásai biztosabbé válnak, megélénkülnek. Így a már kiforró előny hamar kérdésessé válik és a harc ismét visszatér a kezdeti egyenlő esélyekhez. Vagy talán mondhatni jelenleg a katona élvezi a „fölényt”, mégha ez nem jelentős vagy igazán szembeötlő, de ők ketten érzik jelenleg ki uralja a küzdelmet. Nincs mit tenni, elmélkedni, most csak a fegyvereké a szó. Fél szemmel a pap érzékeli a villogó pengék mellett, hogy a kút körül Malor és Dzsana mintha összecsapni készülnének, miközben a lovag mögött elhátrált bandita az edő felé kezd kocogni hátra-hátra pillantva, hogy nem-e követi valaki. Arról meg nem is beszélve mi lehet a dalnokkal hiszen eléggé le van strapálva és gyors számvetés alapján kb 4-5 haramia lehet vele a ház mélyén, miközben ők idekint gyűrkőznek.

Súrion magára maradt… így van ideje ismét a környezetére figyelni. Odakintről a fegyvercsörgés nem szűnik, de már csak az ablak felől hallatszik inkább, így valószínű Mustafa birkózhat még ellenfelével. A másik, ajtóhoz közelebbi harc elcsendesedett, de csak nem jön vissza se a nő, se a lovag. Bár ismét mond valmait Dzsaana felemelt hangon, de már nem kiált, így ismét elszalasztja a félelf füle a kimondott szavak értelmét. Bár az jó jel, hogy a viadornő még hangoskodik, mert akkor nem őket ölték meg nagy valószínűséggel.
Másik érdekes „fejlemény”, hogy a dalnok egyedül mardt a titokzatos és a varázsló által is említett kincseket rejtő lejárattal… Igaz valmai nagy gyíkról volt szó, meg öldöklési vágyról, de ki tudja mit nyerhet a bátor felfedező.*

//Hopp a sebzés lemaradt a hsz végéről. Tehát:

Mustafa: SFÉ-t vontam, ami átment: -6 Fp, -2 Fp, -3 Fp = -11 Fp a kör végösszege. //

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Malor szólása kb. annyit ér számomra, mintha egy őrült, fékezhetetlen embert akarnának szép szóval arra "kényszeríteni", hogy leüljön. Vagyis... a fegyvert nem teszem le, hanem igyekszem a lovagot kikerülni, kicselezni, ha nem menne félresöpörni utamból. A düh elvakított, eltompított minden mást bennem - szép szóra nem hallgatok egyáltalán.... s látom sürgős lenne megszabadulnom akadályozómtól, hisz a kis genyva már iszkol is a sűrűbe... *

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
//hitem töretlen Mr Dice meg be***** , nem találom mennyit sebződtem...//

< valamit rosszul csinálok! ... ez így nem lessz jó... ezt most miért .... óóó Te Isten barma... ez már az előbb sem jött be! ... na nesze kellett ez?! ... ennyi erővel akár a kardodba is dőlhetnél! >
A sorozatos mellétrafálások nem vetnek túl jó fényt rám, érzem Én hogy valami nem jól megy de úgy tűnik nem nagyon tudom befolyásolni az eseményeket //Mr Dice //
A jelenet ami utitársaim között kezdődik kezd egy tragikomédia felvonására emlékeztetni.
< itt szerencsétlenkedem ezzel a harmadosztályú útszéli pancserrel ezek meg levágják egymást ... ennyire rossz rododát csak a sors hozhat össze ...>
Végül egy belenyugvó sóhajjal folytatom ami úgy tűnik már soha nem ér véget.
//ké:
1k10+39 = 7(+39) [46]
1k10+39 = 9(+39) [48]
1k10+39 = 6(+39) [45]
1k10+39 = 1(+39) [40]
1k10+39 = 8(+39) [47]
1k10+39 = 9(+39) [48]
té
1k100+63 = 47(+63) [110]; sp:1k6+1 = 6(+1) [7]
1k100+63 = 87(+63) [150]; sp:1k6+1 = 3(+1) [4]
1k100+63 = 72(+63) [135]; sp:1k6+1 = 5(+1) [6]
1k100+63 = 3(+63) [66]; sp:1k6+1 = 6(+1) [7]
1k100+63 = 40(+63) [103]; sp:1k6+1 = 1(+1) [2]
1k100+63 = 62(+63) [125]; sp:1k6+1 = 5(+1) [6]//

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Miután magam maradok, csak ülök tovább nyugodtan és fülelek.*

< Úgy tűnik lassan végeznek kint is, de legalább is élnek, ha jól hallom. Egyenlőre. Mert nem merném lefogadni, hogy mindenkit elkaptak és a menekülők még meg gondolhatják magukat... De legalább estig bírják ki, addigra ha sikerűl, akkor árkon-bokron túl leszünk.
Viszont a legszörnyűbb az egészben, hogy hiába volt az egész hajsza! "Behúzott farokkal" és üres zsebbel kell eloldalognunk. Hacsak... >

*És ekkor téved a tekintetem a pince csapóajtajára.*

< ...Hacsak a szerencse rám nem mosolyog. Csak nem olyan veszélyes egy sz@ros gyík!? Csak az baj, hogy valahogy le kellene oda jutnom. >

*És a mesés kincsek ígéretétől újra meg "táltosodva" a szekrénynek támaszkodva meg próbálok talpra állni. Legalább is egy lábra.*

< Ssszzz... Gyerünk te mihaszna... Áághh... Majd lesz idő nyavajogni... Ááááhh... Ha meg lesz amiért jöttem! Uhhh... >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Dzsana további előretörési kísérletei és az, hogy nem hallgat a lovagra annyi eredményt érnek el, hogy Malor is aktivizálja magát és támadásba lendül. Már lomhább a vértjében, mint a viadornő, de másfélkezes kardját meglepő biztonsággal forgatja még az elmúlt események után is. Ahogy a széles penge fentről lefelé ívesen lecsap nem a nőt célozza meg, hanem annak fegyverét és a jatagán pengéjére sújt le úgy hüvelyknyivel a keresztvas felett. A dzsad penge már sokmindent kibírt az évek során, de eleddig még nem találkozott össze direkt ellene irányuló támadással, így végül hangos pendülés közepette enged a hajlított acél sorsának és csnegve hullik a földre a törött kardpenge.*

-Nem lesz állatias gyilkolás.

*Mustafa végül csak visszanyeri nehezen megszerzett előnyét és ismételt gyűrkőzésük végén sikerül egy jól sikerült szúrással véget vetni a harcnak és a zsoldosnak egyaránt. Ahogy körbenéz gyakorlatilag már csak a megzizzenő bokrokat látja a sebesülten elkocogó katona mögött, valamint azt, hogy a páncélos lovag kettécsapta Dzsana jatagánját valószínűleg, hogy észretérjen ezáltal a feldühödött nő. Egyébiránt minden csendes a környéken. Ahogy eddig is az erdőből hang, nesz nem szűrődik be a tisztásra, így csupán az itt „bóklászó” lovakat és a saját zihálását hallja a pap.

Eközben Súrion bravúros körülmények között felkel a földről és a szekrényt, asztalt mankónak használva lábon is marad. Igaz tényleg meglehetősen megviselt a teste, de azér a fekvés és a felcser kötszere, kencéi sokat javítottak a helyzeten. Bár nem érzi túlzottan jobban magát a dalnok, de nem is rosszabbodik és a láza se veri az egeket. Így örömmel konstatája, hogy uygan sántítva, de még járni is tud anélkül, hogy minden sebe felszakadna vagy ismét megvérezne. Közben lassan elcsendesül a maradék csatazaj is, így valószínűleg már nem sok ideje van eldönteni lenéz-e a kincseskamrába vagy megvárja, amíg visszatérnek a „társai”, köztük a „ne nyúlj semmihez” elvet hangoztató lovaggal.*