Hónicsi

[Niobe]

Meiko

* Bosszús és egyben elgondolkodtató arckifejezéssel sietek visszafelé a társaimhoz, és magyarázattal szolgálok nekik furcsa viselkedésemről. Ránézek Kitára majd a papra és sóhajtok egyet. *

- Nos, gondban vagyok. Érdekes dolgokat találtam a tolvajok kordéiban, melyeket érdemes lenne közelebbről is megvizsgálni, de nem tudom mit csináljak. Hagát is haza kell szállítani, mivel nincs jó állapotban és minél hamarabb pihennie kell, így nincs most időm és lehetőségem a vizsgálódásra. Viszont ha utána visszatérünk ide, biztos, hogy az áru már nem lesz itt.
- Esetleg valami épkézláb javaslat? * nézek rájuk tanácstalanul, bár gyanítom, Kita nem sokat fog érteni sajnos belőle. *

[Nibur Sakraf]

(Kasima)

*A név hallatán egy pillanatra elakad a szava, majd az öreg felé tisztelettel meghajol, ezután azonban figyelme visszatér a küzdőkre. A kihívó arcátlansága kissé megdöbbenti.*

<Lehet, h az öreg igazat beszél...egy pórnak nem lenne mersze ilyet hazudni. Remélem nem tör ellenünk, mert akkor végünk van.>

[Kijoe]

Sidoshi

*Meikora nézek és elgondolkozok. Majd eszembejut valami.*

-Meiko, ha gondolod én elviszem Hagát a házához, elbirom egyedül is. Ti ketten addig ittmaradhattok biztosítani a kocsikat.
Közben visszafelé értesítem az őrséget. Mit szóltok lányok?- nézek rájuk bátorítóan.

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________


Taro némán bólintott Okuma felé. Már szeme sem rebbent a muszatasi tiszteletlenségén, amikor félrerúgta asztalát. Tehát most és itt. A sugasa nem bánta, hogy a gőgös ellenfele azonnal le akarta rendezni nézeteltérésüket, azonban a helyszínnel kapcsolatban voltak némi fenntartásai. Nem tehetett semmit, a kihívó fél választ időpontot és helyszínt. A békés teaház gyönyörű, zöldellő tiszta kertjét hamarosan a vér mocska takarja karmazsinvörös leplébe. Okuma nem csak a vele szemben állókat nem tisztelte, hanem a hely szellemét sem.

„Arjuno no Iszemi no Katea, az Enoszugai házból.” – hangzott fel az öreg felöl, mikor a muszatsi megnevezte tanújának. Taro megdermedt e név hallatán, és döbbent arckifejezéssel tekintett vissza az idős alak felé. Hírtelen nem is tudta mit tegyen. Nem hitt a fülének. Bár tudta eddig is, hogy nem az, akinek látszik, de az öreg vagy nem mondott igazat, vagy…de ki lenne oly bolond és tiszteletlen, hogy a császári vérvonal nevét hazugsággal övezve ajkaira vegye?
A környéken mindenki mélyen a földig hajolt, kivéve pökhendi Okuma, aki eddig sem tanúsított semmilyen tiszteltet mások iránt. A Jaeda örökös azonban mély tisztelettel hajolt meg a koros férfi felé, majd visszafordult a készenlétben álló, másik muszatasi felé. Egy pillanatra behunyta szemeit, és egy rövid, néma fohászt intézett patrónus istene, Kurodai felé.

- <Adj erőt, becsületet és ha kell, méltó halált a harcban, hű szolgádnak uram Kurodai!>

A feketére cserzett rája bőrrel bevont markolaton megfeszültek ujjai, majd sikító hang közepette reppent ki hüvelyéből a nap fényében megcsillanó tiszta penge. Lábai megroggyantak, és mély alapállást vett fel, miközben két marokra fogva, jobb oldalra vízszintesen kitartott pengével támadó alapállást vett fel. Egy szemvillanásnyi időre a két szemben álló tekintete találkozott, majd Taro szemei összeszűkültek a koncentrációtól. A belső energiák által felszabadított szunnyadó Sárnyák üvöltve tört elő lelke mélyének egy eldugott sötét zugából, és átvette az irányítást a sugasa mozdulatai felett. Megfeszült, majd lábai hírtelen elhagyták a talajt, és előre szökkent. Csiszolt mozdulattal, mint szél szárnyán sikló falevél, sújtott ellenfele felé…

________________________________

KÉ: 1k10+39 = 1(+39) [40]
VÉ: 1k100+93 = 33(+93) [126]
Sebz.: 1k10+2 = 6(+2) [8]
VÉ: 117+10+3 = 130

//A dobásokhoz csatolva a Chi-harc és az Akrobatikából (amennyiben lehetséges a használata) származó módosítok.//

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Taro

Ellenfeled gyorsabb mint gondoltad, mire kardot rántasz az Ő kezében már a csupasz penge villog és feléd sújt.
Bár sebességben leköröztek, a támadása amatőröket is megszégyenítően gyenge. Ha egy helyben maradtál volna, akkor is melletted hasítja el a levegőt, így viszont esélye sincs sebet ejteni rajtad.
Vigyora őrültére, harci tudása egy hjakusóra emlékeztet.

Pengés gyorsan megtalálja a védekezésre visszarántott taitó által hagyott rést, így első támadásod máris vért fakaszt.
Ellenfeled jobb hasfala vérbe borul pillanatok alatt, arcán egy izom rándul meg fájdalmának leplezésére.
Ezt a kört Te nyerted, ám nem feledheted: ha veszítesz, nem csak a te életed, hanem az öregé is veled száll el.

Kasima

Barátod a tőle megszokott kecsességgel ránt fegyvert, kerüli el a támadója pengéjét és húz vérvörös vonalat a másik ruhájára.
Tartásából látszik, a Sárkányt ébresztette fel első csapásához.
Ám innen, kívülről jól látszik: éppen hogy sikerült a rést elkapnia, ellenfele nem annyira képzetlen, mint az az elsietett támadásából látszik…

[Nibur Sakraf]

(Kasima)

*Arcán nem rebben egy izom sem a találat láttán, de belül nagyon megörül neki.*

<Ha ilyen harci tudással van felvértezve ez a bolond, akkor Taronak könnyű dolga lesz...persze ne igyunk előre a medve bőrére. Tarotól sem megszokottak az ilyen gyengéd mozdulatok...ne kíméld testvér! Ez már éles harc, nem gyakorlás!>

*Közben az öreg arcát fürkészi rejtve, h hogyan reagál a találatra, és a harc alakulására. Közben a környezetén is végigfuttatja szemeit, h felkelti e valakinek az érdeklődését a harc.*

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Átveszem Hagát Meikótól, majd lassan Sidhosival megindulunk, hisz Meikó még megnéz valamit. Furcsán és gyorsan telnek a pillanatok - egyszer itt a lány, máskor meg már arra szalad...
Mikor odaérünk hozzá figyelek a mondandójára, de alig értek meg belőle valamit.*
<Tehetetlen... A barátját félti - kétlem, hogy a barátja lenne... de valami mást is félt, hogy ellopják.
Be kell zárni és....
Mi?!?!....>
*Még a gondolatom is elakad Sidhosi javaslatán.*
- Nem! - *csattan fel a hangom erélyesen kissé, majd nyomban el is kapom a papról a tekintetemet, majd csendesebben hozzáteszem.*
- Nem válni szét mi, ha nem baj. Menni egy út, kísér haza Ő.
Addig zár be ajtó, ne lopni el semmi. Zár be lakat.

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

Okuma egy szemvillanásnyival gyorsabbnak bizonyult Taronál, aki mire fegyvert rántott, a muszatasi csupasz pengéje már lesújtott. Az esetlen támadás szinte egy rí-re tévesztette el az előre lendülő sugasát. A Jaeda oldalról érkező csillanó pengéje éppen, de rést talált ellenfele védelmén, és a puszta acél a húsba mart. A továbblendül, majd hírtelen villanásnyi időre megálló penge tükörsima, borotvaéles végéről egy élénkpiros csepp hullott a zöldellő fűre.

A Sárkány kirobbanó dühe lecsillapodott, és megpihenve, de készenlétben állva várta a következő hívó szót.

Taro mikor vágását befejezve közel ellenfele mellé érkezett, kinek khitamáját alhasán egy hosszú csíkban vörösre festett a sebéből kibuggyanó vér. Érezte, hogy nem ejtett súlyos vágást Okumán. Az első találat az övé volt, de a párbajnak még koránt sem volt vége. Azonban nem csak az ő élete forgott kockán, mely amúgy sem jelentett semmit, hiszen a kihívás elfogadásával már megőrizte becsületét. A tét jóval nagyobb volt: az öreg feje, kinek elmondása szerint – és Taro hitt benne - ereiben az uralkodói ház nemes vére csörgedezett. Győznie kell becsületben, mert ha nem, a szégyen árnyéka örökre nevére vetül.

Nem becsülte le a muszatasit elhamarkodott, suta támadásáért, mely olybá tűnt, mitha egy hjakusó fogott volna nemes taitót mocskos kezeiben. Már korán megtanulta, hogy olykor a legjobb vívók is hibázhatnak, és a legrosszabbak is lehetnek tökéletesek egy tovatűnő pillanatra.
Lendületében, mely egy pillanatra sem tört meg, kiperdült oldalra, közben lágy csuklómozdulattal visszafordított pengéjével gyors, erőteljes vágást intézett Okuma felé…
_____________________________

KÉ: 1k10+35 = 1(+35) [36]
TÉ: 1k100+75 = 86(+75) [161]
Sebz.: 1k10+1 = 3(+1) [4]
VÉ: 117

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Taro

Okuma úgy látszik csak arra várt, hogy támadásodat felmérve igaz csapást mérhessen rád.
Lendülő pengéje feléd csap a perdülésed közben és csak az utolsó pillanatban vagy képes félreütve elvezetni pengéjét.
A visszavágásod tökéletesre sikerül, érzed, hogy közel a legjobb vágásod mutattad be.
Taitód újabb hosszú csíkit rajzol ellenfeled ruhájára, ezúttal a bal vállán. A vörös vérpatak hamar beszennyezi a khitama vállrészét.
Ellenfeled immár vicsorogva és dühös tekintettel méreget: immár tényleg a véredet akarja, mielőtt kifogy a sajátjából.

Kasima

Az öreg nyugodt egykedvűséggel figyeli a közeli virágon egyensúlyozó lepke rezdüléseit. Láthatóan egyáltalán nem érdekli a párviadal végkimenete.
Közben társad tovább vív a túlélésükért.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Kita, Sidhosi, Meiko

Haga felnéz a kábulatában, és Meikora emeli tekintetét.

- Meiko szei! Vigyenek csak be az irodába, ott megpihenek. Addig önök meg tudják oldani a problémájukat. Az öcsém úgyis értem jön délután, együtt mentünk volna ünnepelni…

[Niobe]

Meiko

* Sidhosi ötlete nagyon tetszik, örülök, hogy bevontam őket is a probléma megoldásába. Viszont Kita erélyes tiltakozása nagyon meglep. *

< Vajon mi lelte? Nagyon határozottan mondja. Vagy tud valamit, vagy tart valamitől. >

* Szerencsére Haga is a segítségemre sietett az ötlettel, így gyorsan döntök is. *

- Rendben van, akkor én gyorsan bezárom a raktárt, majd elvisszük Hagát az irodába. Utána visszajövünk és megvizsgáljuk a kordékat. A városőrséget ráérünk akkor is értesíteni. Rendben lesz akkor így? * nézek kérdőn Kitára és a papra. *

* Ha mindenki beleegyező válaszát adja, akkor bezárom a raktárt és intek, hogy indulhatunk, majd elindulok az iroda felé lassan, hogy tudjanak követni, bár nincs messze. *

[Kijoe]

Sidoshi

*Kita hirtelen felcsattanó "NEM"-je teljesen meglep, már láttam Meiko arcán, hogy tetszik az ötlet de ez a fiatal lány határozottan közbeszólt...*

<Ez meg mi volt? Miért vágta rá rögtön, hogy nem? Vajon mit tudhat? Szemmel kell majd tartani...> - gondolkodok el Kita viselkedésén.

* Megrántom a vállam, majd egy kicsit méregetem Kitát. Végül elindulok Meiko után Hagát támogatva. Ahogy látom az irányt, az iroda nem lehet messze. Azonban furdalja a kíváncsiságomat Kita közbelépése, valami nyugtalanít benne. Az az érzésem támad, hogy elhallgat valamit, bár fogalmam sincs, hogy mivel kapcsolatban. Eldöntöm, hogy jobban fogok a környezetemre koncentrálni, mert valami itt nincs rendjén. A Sárkányhoz fohászkodok...*

- Rettentő Hatalmad segítsen most utamon,
A vigyázó tekinteted fénye ragyogjon eme fémlapon! - a fohászt elmondva a bal alkarvédőmet megérintve kérem Kaorakou-t a Szent fény nevezetű varázslatra.

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Határozottan magamon érzem Sidhosi tekintetét, amire megborzongok, de nem merek ránézni. Tisztában vagyok vele, hogy tiszteletlen voltam, így csupán kérem az égieket, hogy ne vegyék még el tőlem az életem Sidhosi keze által.
Bólintok két társamnak, hogy beleegyezem Meikó javaslatába. Még mindig jobb mint szétválni. Igaz, hogy egyiküket sem ismerem; nem tudom kik ők valójában, s milyen emberek - de nem véletlen az, hogy látomások érkeznek róluk. Így velük kell maradnom, s megakadályoznom halálukat - ha már oly sok ember halálát nem tudtam a családomban.*

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

Okuma támadása erőteljesen csapott le a sugasára. Perdülése közben az utolsó pillanatban volt csak képes útját állni a halálos csapásnak. Hideg penge találkozott hideg pengével forró szikrát vetve, és a két acél fémes sikoltó hangot hallatva csúszott el egymáson. Taro kihasználva ellenfele lehanyatló kardját, pengéjét visszarántva tiszta vágást intézett felé. A riposzt célt talált. Hosszú, vértpatakot fakasztó mély sebet ejtett Okuma vállán. A muszatasi vicsorgó arcát a düh sötét, torz maszkja jelent meg. A düh, mely rossz tanácsadó, és kétélű fegyver a harcban. Ugyan rendkívüli erőt képes adni, de a józan gondolkodást viszont teljesen elhomályosítja.

Taro arcának lágy vonásai megkeményedtek, miközben ismét életre hívta a Sárkány erejét.

Visszarántotta két kézre fogott taitóját, majd kihasználva mozgékonyságát, fél lépést hátraugorva – hogy megfelelő helyet készítsen elő, a levegőbe szökkent, és lendületből fordulatot véve ismét lecsapott…

_____________________________

KÉ: 1k10+39 = 5(+39) [44]
TÉ: 1k100+91 = 46(+91) [137]
Sebz.: 1k10+2 = 10(+2) [12]
VÉ: 132

//A dobásokban benne foglaltatik a Chi-harc és az akrobatika módosítói. Az akrobatika 5 HM-jének elosztása: TÉ:+3, VÉ:+2//

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délelőtt
_______________________________________________________________

Kita, Sidhosi, Meiko

Sidhosi megérinti az alkarvédőjét, mire megnyugtató fehér színnel kezd az világítani. A délelőtti napfényben halovány ragyogással kényeztet titeket.

Az iroda-házba támogatjátok Hagát, Meiko kalauzolásával. Ott Haga az egyik futonra fekszik és szinte azonnal lehunyja szemét. Nagyon fáradtnak látszik…

Visszatérve a csatátok színhelyére megnyugodhattok.
A kordék ott vannak, ahol hagytátok őket.
A raktár kapuja is tárva-nyitva.
Senki nem jár erre…