Hónicsi

[Nibur Sakraf]

(Kasima)

<Az öreg ha nem is Taroban, de magában mindenképpen bízik. Ez nem hinném, h megszervezett lenne>

*Feszülten követi a harc eseményeit.*

<Ez az!!!! Már nincs sok neki hátra. Most, hogy a düh elhomályosította a tied a csata!>

[Niobe]

Meiko

* A rövidke visszaúton igyekszem nem foglalkozni az emberek csodálkozó vagy esetleg rosszalló tekintetével a különös csapatot illetően. Kellemesen érint a pap alkarján lévő halovány fehér ragyogás. Gyorsan belépek az iroda előterébe, leveszem lábbelimet, majd mutatom az utat a futonhoz. Ahogy Haga lefekszik, rámosolygok. *

- Pihenjen csak nyugodtan. Itt már biztonságban van.

* Majd bemegyek a férjem irodájába, felveszem az asztalról a 3. meghívót is, amit otthagytam, az írópultról veszek fel pár ív papírt levélíráshoz, hozzá borítékot, tintát és íróeszközt. Mindezeket gondosan elpakolom a zsákomba. A reggeli maradékát gyorsan összecsomagolom és kidobom. A teás csészét, kannát és az ízesítőket visszapakolom a kis asztalkára és vissza kiviszem a helyére, majd az irodába visszatérve felveszem a vállamra a zsákomat, kezembe a botot. Még egyszer végigsimítom a kezemmel férjem khitamáját, majd egy pár mély levegővétel segítségével megnyugtatom magam annyira, hogy ne sírjak. Kilépve a belső irodából, csöndesen behúzom az ajtót. Ránézek két kísérőmre, finoman biccentek feléjük, hogy indulhatunk, majd kifelé veszem az irányt. *

* Visszafelé csöndes vagyok, a történteken gondolkodom. Megnyugodok, ahogy a raktárba visszaérve meglátom a kordékat. Odalépek az első kordéhoz, amiben a korsók vannak, majd odafordulok a többiekhez. *

- Nos, most hogy már csend van és nyugalom, megvizsgálhatjuk a kordék tartalmát. Örömmel venném, ha segítenétek nekem. Gyorsabban végzünk akkor talán. Meg hátha a rajtuk lévő jelet esetleg valamelyikőtök felismeri.

* Megvárom mit cselekednek, de közben felhajtom a ponyvát. *

[Kijoe]

Sidoshi

*A fehéren ragyogó fény megnyugtat, de azért mégiscsak van valami nyugtalanító ebben az egészben. Ahogy Meiko beszél hozzánk, hirtelen azon kapon magam, hogy nem is a szavaira figyelek, hanem az izmos testét vizslatom. Aztán gyorsan észbekapok és egy kis moslyt megereszte segítek neki leszedni a ponyvát a kordéról.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Taro

Kihasználva ellenfeled dühét újra a Sárkányt hívod segítségül és ezúttal gyorsabban csapsz le, mint ellenfeled gondolná.
Tempóváltásodnak köszönhetően a kardod Okuma alkarját hasítja ezúttal fel.
Ruházata lassan már egységes vörösbe fordul, a patakzó vérével színesítve azt.
Fájdalmát már elnyomni nem tudva hördül fel, csapása is ennek megfelelő: messze elkerül téged, erőtlenül, dalját vesztetten hasít a levegőbe.


Kasima

Figyelmed ide-oda cikázik a párbaj és az öreg között. Az újabb csapásváltás felkelti végre figyelmét, közönyös egykedvűséggel emeli pillantását a küzdőkre a lepkéről.

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Segítek letenni Hagát, majd türelmesen megvárom míg Meiko elintéz mindent mit fontosnak tart. Természetesen megyek velük a raktárba, bár Hagát is szemmel tartanám azért.
Utolsónak megyek a sorban a raktárig - figyelek, fülelek környezetünkre.
Látván, hogy Sidhosi segít Meikonak leponyvázni a kordét csendesen kérdem meg.*
- Segít mit én tud?

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délelőtt
_______________________________________________________________

Kita, Sidhosi, Meiko

Beszélgetés közben Meiko és Sidhosi felhajtja ponyvát.
Szép tömött sorokban 3x5 darab nagy agyagkorsót rejt a taliga, szalmával kibélelt rekeszekben.
Mindegyik korsó teljesen jelöletlen, kivéve a legelsőt a szekér belsejében. Annak a bőrrel lezárt tetején egy vörös kézlenyomatot láttok.
A csomagolás tökéletesen zárt és vízhatlan, nem tudjátok megállapítani ránézésére, hogy mi lehet bennük.

[Niobe]

Meiko

- Szerintem Kita te figyelj arra, hogy jön e valaki és akkor szólj. * válaszolok a kérdésére, majd visszafordulok a kordé felé. *

* Rámutatok az egyetlen megjelölt korsóra és közben Sidhosira nézek: *

- Ismerős a jel esetleg? Mert nekem nem. * Nem akarom addig kibontani, amíg ez nem tisztázódik, bár ha neki sem ismerős, akkor nem vagyunk okosabbak. *

[Kijoe]

Sidoshi

*Ahogy felhajtjuk a ponyvát, rengeteg korsót látunk a kocsin. Az egyiken valami jel is van, azonban Meikonak nem ismerős és mikor megkérdezi tőlem, kicsit meglepődök, majd válaszolok.*

<Már elfeljtettem, hogy nem volt részletes a bemutatkozásom. Ez a lány nem is sejti, hogy kiskorom óta nem voltam a városban.>

- Sajnos nem ismerős számomra sem a jel. Meg kell valljam, hogy nagyon régóta nem voltam a városban, most is khhmm... nevezzük küldetésnek, ami miatt itt vagyok. Azonban úgy vélem, hogy valami alvilági kamon lehet. Ha pedig így van, hamarosan nagy bajban leszünk. Jobb ha felkészülünk a legrosszabbra.

*Befejezve mondandóm, máris vizslatni kezdem a tetőket, sikátorokat. Határozottan az az érzésem van, hogy ekkora szállítmányt nem hagynak itt csak úgy. Kita felé elnézve, megint elgondolkozok rajta, hogy vajon miért volt olyan határozott a közbeszólása.*

<Ez a lány még tartogathat meglepetéseket. Jobb lesz ha távol tartom magam tőle. Az orvgyilkosokat kifejezetten utálom és sok olyan történetet hallotam már, ahol a fiatal, törékeny kis virágszál hadvezeréket öl...>

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

A taito elmosódott, fényes villanásként hasította át a levegőt, és a penge mélyen ellenfele alkarjába mart, hosszú vérvörös csíkot hagyva maga után. A muszatasi dühtől torz arcán fájdalmas grimasz ült ki, miközben egy gyötrelmes hördülés szakadt ki sápadt ajkai közül. A több sebből vérző Okuma erőtlen vágással válaszolva az üres levegőt bágyadtan metszette át a sugasa mellett.

A Sárkány elcsendesedett, majd kényelmesen elmerült a lenyugvó lélek lassú örvényében.

Taro egy gyors mozdulattal fogást váltott kardjának fekete markolatán, miközben egy fél rí-t oldalra lépett, és előre szegezett pengével, melyet baljával erősen megmarkolva és hátul nyitott jobb tenyerével megtámasztva – segítve támadásának erejét, döfött Okuma felsőteste felé…

_____________________________

KÉ: 1k10+35 = 3(+35) [38]
TÉ: 1k100+75 = 49(+75) [124]
Sebz.: 1k10+1 = 6(+1) [7]
VÉ: 117

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Taro

Ellenfeledet dühe vezeti, szinte emberfeletti gyorsaságot kölcsönözve neki. Villámlóan mozduló kardja megkerüli védelmed, és a jobb felkarodon hagy véres lenyomatot.
Viszont támadásod védésére így esélye nincs, egyedül testét eltekerve tud a döfésed elől kitérni, mely így a bal kézfejét éri, vérző sebet hagyva hátra.
Ellenfeled megtántorodik és hátrébb lép egy lépést. Az újabb seb kijózanítja dühéből, immár számítóan méreget téged, majd a hátad mögé téved tekintete…

//Off: Fp veszteség: 2 Fp. //


Kasima

Felszisszensz, mikor látod: Okuma pengéje véres csíkot tép társad karjára, ám megnyugodsz hamar, karcolás csak. Okuma tekintetét követve az öregre nézel, ki a kihívó szemébe nézve lassan bólint egyet…

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Meiko javaslatára félig meghajlok előtte, majd úgy állok meg a raktár előtt, hogy lássam a sikátort, és az utcára vezető udvarrészt egyszerre. Ebben azonban nem áll meg a figyelésem, a háztetőket, ablakokat is figyelgetem, szándékom szerint nem lankadván kitartásban. Egyszer-kétszer Meiko és Sidhosi felé is eltekintek, meg beljebb a raktárba - onann se érjen meglepetés minket, bár tény azt nehezebben fogom észrevenni, ha ott bent lapul meg valaki.*
<Kár, hogy minden felszerelésem a hajón maradt. Legalább a botomat hozhattam volna...
Ne lankadjon a figyelmet te jány! Két élet múlhat azon, hogy hogy őrködsz, s mindkét élethez van valami közöd a mai napot leszámítva is, hisz láttad őket!> *Figyelmeztetem magam, majd a feladatra ismét koncentrálva lankadatlanul figyelem a környezetünket.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délelőtt
_______________________________________________________________

Kita,

Őrködsz, s mint ahogy jó őrhöz illik, pillanatra sem lankad figyelmed. Fel is fedezel egy figyelő szemet a nagyobb utca forgatagában, mely bár néha odébb vándorol, mégis mindig felétek néz, amikor megpillantod. Egy gyerekhez tartozik a szem, talán 10 éves forma lehet…

Sidhosi, Meiko

Nem jutottok közelebb a jel rejtélyének megoldásához, egyikőtök sem tudja, mi lehet ez.
A többi kocsi tartalma is hasonló jelet hordoz.
Hogy mi van a korsókban és ládákban, csak akkor tudhatjátok meg, ha kinyitottok egyet…
Shidoshi is éberen figyel, ám ő semmi érdekeset nem vesz észre a környéken.
Meiko pedig el van foglalva a szekerek és tartalmuk problémájával...

[Niobe]

Meiko

* Sidhosi megijeszt az alvilági dologgal, így egy pillanatra elgondolkozom azon, nem lenne e jobb, ha hagynám a fenébe az egészet. De a kíváncsiság felülkerekedik a félelmemen. Mivel nem jutottam előrébb az ismeretlen jel megfejtésében, a tettek mezejére lépek. Hátha a belseje több információval kecsegtet.*

- Nos, akkor ugye nem ártana sietnünk. Jó lesz, ha én a korsókkal foglalkozom, te pedig a harmadik kordéban lévő ládákkal? Ki kellene nyitni, és megtudni mi van bennük.

* Ha beleegyezik a javaslatomba, akkor megpróbálom felnyitni a furcsa jellel ellátott korsót és megvizsgálni a tartalmát. *

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Nem igazán akarom a gyerek tudomására hozni, hogy észrevettem kutató tekintetét, így tovább nézelődök mindenfelé, ahogy eddig is tettem.
Meditációval kiélesítem a látásom, hogy alaposan meg tudjam figyelni a gyereket - bármilyen apró részlet érdekel: egy korábbi sérülés, egy ékszer, bármilyen más azonosításra szolgálható jel, ruhadarab, stb.
Közben azért odaszólok a többieknek.*
- Nem nézni fel ti. Figyel gyerek mi itt. Nagy utca van ő most. - *és leírom azt, hogy hogy néz ki a kölyök, mit látok kiélesített látásomon át.*

// 2 Pszi pontot levonok az Érzékélesítés diszciplína használatáért. 2 kör a meditáció ideje, valamint egy kör az időtartama. A látás élesítésével 2x lesz látótávolság.//

[Kijoe]

Sidoshi

*Meiko javaslatara csak biccentek es elindulok a harmadik kordehoz. Elobb korbejarom, majd ha semmi gyanusat nem veszek eszre akkor felhuzom a ponyvat. Idokozben figyelek a kornyezetemre is, nem szeretnek egy ujjabb meglepetest. Kita szavaira nem reagalok semmit de nyugtazom, hogy figyel. *

<Szoval most is figyel es eleg eber. Nem tudom mi lehet a celja, lehet, hogy valami titkos tarsasag ugynoke. Nem lepodnek meg ezen a lehetosegen sem.>

*Tovabb vegzett a korde atkutatasat azonban mar kozben a harcra keszulok. A kivalo veszelyerzekemet is segitsegul hivom es igy vegzem tovabb a tevekenysegemet. Neha neha Meiko fele is elnezek, hogy minden rendben van-e?.*