Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Ramani Voineor
__________________________________________________

Az ajtóban áll egy őr és egy inas.
Az őr kissé furcsán néz rád, de az inas széles mosollyal üdvözöl:

- Szép napot uram! Örülünk, hogy megérkezett! Kérem fáradjon beljebb, a gazdámnak azonnal szólok. – s ezzel bevezet az ajtón.

A terem, ahova beléptek, egy szépen kivilágított, kiállító vitrinekkel és polcokkal teli eladótér. Az innen nyíló egyik szobába vezet az inas.
A szoba ízlésesen berendezett, láthatóan tárgyalónak használják. Egy kis asztal körül hat szék van felállítva, ablaka nincs, csak két parázsgömb. Az egyik sarokban frissítőkkel teli italospult.

- Azonnal szólok a Mesternek. – hajol meg feléd az inas, majd magadra hagy…

[Thor]

(Vasöklű Arg)

-Ja, az kő’l, de aztá’n nekem való adagot hozzon, mert ha éhesen maradok dühös leszek.

*Ezután körbe nézek, és mivel az arénában megtanultam, hogy csak annak van szava aki a legkeményebb, így oda megyek az egyik asztalhoz, ahol többen ülnek. Majd az ott ülőkhöz szólok.

-El lehet takarodni a helyemről! -* Ha el akarják a kajájukat, vagy italukat vinni rájuk szólok.
-A kaja, pia itt marad!

*Megvárom, míg elkotródnak. Leveszem a csatabárdot a hátamról, és leülve a székre magam mellé teszem. Ezután bele iszok az italukba, meg ha van kaja is, akkor abból is veszek.

*Természetesen lehet nem állnak fel, és nem tűnnek el. Ebben az esetben a cselekedeteik alapján intézkedek.

[Togar]

Ramani Voineor

Besétálok az inas után és körbenézek mit árulhat ez a kereskedő.Mi az amit kizárólag ő szállít az uralkodónak.Majd bemegyek a szobába és biccentek az inas szavaira hogy várok.Miután felmérem a szobát megállok az egyik sarokban.MAjd ha jön a vendéglátó és megkínál akkor iszom addig nem nyúlok az italhoz.Gondolkodom hogy mit akarhat tőlem a kereskedő, mert nem sűrűn szoktak minket elküldeni csak úgy.Valami fontos dolog lehet remélem a kereskedő érdekében is.De hamarosan kiderül miért vagyok itt....

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg
__________________________________________________

A pult mögött álló férfi csak bólint egyet kérésedre.
Odalépsz az egyik legnagyobb asztaltársasághoz és elzavarod őket.
A férfiak előbb meglepetten rád néznek, majd látva ki szólt hozzájuk, riadtan szedik sátorfájukat.
Egyikük az étele felé mozdulna, de szavad megállítja, majd sietve elkotródik a tekinteted elől.

Leülsz, és magad elé húzod az elárvult tányérokat.
Jóízűen befalatozod az étvágygerjesztőt, majd megiszod rá az innivalókat. Bor, sör vegyesen, de nem bánod, megiszod.

Mire letakarítod az asztalt a fogadós is kihozza a reggelid, egy nagy tálca púpozott sülthús cafatot.
Az egyetlen fiatal fiú, aki pincérként tevékenykedik, egy másik tálcán hozza a kenyér halmot és a literes korsó sörből ötöt.
Leteszik eléd terhüket, majd a fogadós összehúzott szemekkel néz rád:

- A vendégeimet azért nem kellene elriasztanod! Az ő fogyasztásukat is fizesd ki, ha már megetted előlük! Meg a sajátodat is! Most!

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Ramani Voineor
__________________________________________________

Amíg a szobába sétáltok, alaposan körbenézel.
A kiállító teremben aranyáru, drágakövekkel díszített tárgyak, selymek, brokátok, ruhák, vértek láthatóak. Mind a legdrágább és legmívesebb kinézetben…

Alig helyezkedsz pihenő állásban a sarokba, mikor nyílik az ajtó és egy javakorabeli, inkább vékony, mint szikár férfi lép be rajta. Ősz haja közé barna szálak keverednek, ám jól fésült és igen előkelő fellépésű. A kort tekintéllyel viseli, szokták az ilyen férfiakra mondani. Éles szemével azonnal téged keres, majd elégedetten bólint egyet.

- Üdvözlöm, Ordan küldötte! Harood kereskedő vagyok, és örülök, hogy ilyen komolyan veszik az itteni tevékenységemet odahaza. Kérem foglaljon helyet! Ha esetleg éhes lenne a nagy úttól, akkor hozathatok némi ennivalót is, de a sarokban talál frissítőket, ha csak szomját oltaná.

A férfi megvárja míg helyet foglalsz az asztalnál, majd leül veled szemben.

- Köszönöm, hogy idefáradt. Pontos feladatot nem tudok Önnek adni, csak most lehetőséget látok arra, hogy elmélyítsük a pozíciónk ebben a hercegségben. A Herceg majdnem barátként kezel, ezt már sikerült elérnem. Két héttel ezelőtt nyugtalanító híreket kapott az egyik faluból, mire egy kivizsgáló bizottságot küldött ki. Ennek egy hete, ám a csapatnak azóta sincs nyoma. Újabb csapatot állít fel, az én tanácsomra ezúttal kalandozókból. Ha a csapat sikerrel jár, az ázsióm tovább növekszik a Hercegnél. Ezért kértem a rendünket, küldje ide segítségként az egyik harcosunkat.
Ez lenne Ön. A feladata az lenne, hogy ma délig jelentkezzen a Kereskedők és Kézművesek negyedének Főkaszárnyájában, Brodin Kapitánynál. Ő foglalkozik a csapat összeállításával.

- A költségekre a vagyonomból elkülönítettem egy kis költőpénzt. Íme. – tol eléd egy erszényt.
- Van még kérdése?

[Togar]

Ramani Voineor

Én is üdvözlöm, majd szó nélkül végig hallgatom a mondandóját.Majd mikor befejezi válaszolok a kérdésére.

-Igazából világos mi a dolgom uram.Kérdés ha jelentkeztem térjek ide vissza vagy csak akkor ha a rám bízott feladatot elvégeztem? És még egy kérdés merre találom a kaszárnyát mert akkor indulnék el ne késsek.

Közben elrakom az erszényt majd később megnézem mi van benne.HA esetleg futja kiegészítem a felszerelésem egy új pajzsal.Mert ez a régi még a tanulóéveim kezdetétől szolgál engem az pedig nem most volt.Megcsináltatni nem lehet marad egy új vásárlása.Természetesen a kaszárnya után.Miután választ kapok a kérdéseimre elbúcsúzom és elindulok a kaszárnyába.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Ramani Voineor
__________________________________________________

- Mindenképpen! Mindenképpen! – biztosít a kereskedő, mikor a visszatérést firtatod. – Természetesen szeretettel várom majd, ha a feladatot elvégezte. Addig nem igazán tudok a segítségére lenni, attól tartok. Ha esetleg nem kellene azonnal elindulniuk a mentőakcióba, akkor ajánlom a „Merrun vándora” fogadót. Igaz, a Hercegi Katonaság tagjai járnak oda leginkább, de ott biztosan nincs félnivalója az utazónak.

- A kaszárnyát innen hat utcányira találja meg, a KK negyed közepén. Egy nagy kövezett téren van, könnyű megismerni. Innen egyenesen a Keleti Sodrás – így hívják errefelé a főutcákat, főutakat – vezet oda. De ideje még bőven van, messze még a dél.

- Hát, ha ennyi lenne, akkor még egyszer köszönöm a segítségét, és minden jót. Sogron áldása legyen mindkettőnkön! - s ezzel elbúcsúzva a kereskedő távozik a szobából.

Jön az inas, és kivezet az utcára, előzékenyen megmutatva a Keleti Sodrást.

//off: az erszényben 2k10 = 8+1 [9] arany van.//

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Kilépvén a szobából megállapítom, hogy ez egy könyvtárszerűség lehet, könyvtár és irattár egyben talán. Csak addig a pillanatig nézelődöm, amíg fel nem fedezem a férfit a teremben. Nyugodt léptekkel elélépek, s megvárom mondandója végét. Egy udvarias mosollyal mutatkozom be számára.*
- Üdvözlöm! A nevem Yvett de Crei, Doran teljes jogú varázslónője vagyok. A Pyarroni Varázslórendből Jaken mester küldött ide önökhöz, hogy legyek bármiben a segítségükre.
Azonban... Cean tanácsossal kell beszélnem a jövetelem okáról, az esetleges feladataimról. . *udvarias, de hűvös csengésű szavak ezek* - Ha lenne olyan kedves és mutatná az utat hozzá...

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Meglátva a hús kupacot, és a sok sört, öröm tölti el szívemet, és egyáltalán nem veszem magamra a fogadós megjegyzését, csak fujtatok egyet, mintha ló lennék, majd zsíros kezemmel a tarisznyámba nyúlok, és egy kis marék pénzt veszek elő. Annyira emlékszem, hogy a fényesebb többet ért, mert azért rengeteg ételt vettek a piacon, hisz én magam alig tudtam elcipelni még gyerekkoromban. Megnézem a tenyeremben lévő pénzt, és ha látok köztük fényes érméket, akkor lomha mozdulattal az asztalra rakom.

-Itt van no, de most má’ hagyjon enni, me’ menten éhen veszek.

*És, ha békén hagy bele feledkezek az evésbe. Egyik kezemben a hús, másikban a sörös kancsó/kupa.

//Légyszíves majd mond meg mennyi pénzt pazaroltam el. //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Yvett de Crei
__________________________________________________

A férfi könnyeden elmosolyodik és arcizma sem rándul hűvös hangodra.

- Hát az bizony bajos lesz, leányom. Igaz, én egy pyarronitát vártam, de a dorani magisztereknek is igen jó hírük van mint hallottam. Én a Magisztrátus Térmágikus Iskolájának vezetője vagyok. Ez a terem és a kapcsolódó szobák az én birodalmam. – mutat körbe. – De jer, üljünk le és beszélgessünk.

Ezzel tesz egy kis kézmozdulatot, kiejt három szót, a világ pedig körülöttetek elmosódik, majd újra kitisztul.
Egy kényelmesen berendezett szobában álltok, előttetek egy asztal és egy kanapé. A kinyitott szárnyú ablakon madárcsivitelés és friss reggeli levegő árad be a szobába. A padlót szőnyeg, az ablak két oldalát szép függöny takarja.
Az asztalon egy kancsó innivaló és két pohár várakozik.

- Ülj le, leányom! – mutat helyet vendéglátód.
- Cean tanácsos… Hát az bajos lesz, mivel egy hete eltűnt és nincs hírünk felőle. Épp ezért kértük a pyarroni rend segítségét.

Önt magának egy kis folyadékot, iszik pár kortyot, majd rád néz:

- A Herceg egy kalandozókból álló kutatóbrigádot akar a csapata nyomába küldeni. Cean tanácsos igen befolyásos ember az Udvarban, és a Magisztrátus erős támogatója. Szeretnénk… ha a csapattal tartana suessa. Mint a csapat egyik tagja.
Ehhez csak annyit kell tennie, hogy a KK negyedben megkeresi a Hercegi Kaszárnyában Brodin kapitányt, és átadja ezt a megbízó levelet… - tesz le eléd egy borítékot, irizáló pecséttel ellátva…
- És most halljuk a kérdéseit – dől hátra az öreg.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg
__________________________________________________

Kiszórsz a tarisznyádból az asztalra egy marék pénzt, jut belőle a fényesebbjéből is.
A fogadós biccent egyet:
- Elég lesz.

Azt már nem veszed észre, hogy a pincérnek és a nem messze ülőknek kikerekedik a szeme bőkezűséged láttán.
Jóízűen megreggelizel, addig a külvilággal sem foglalkozol.
Mikor befejezed, elégedetten nézed a reggelid romjait: mindent megettél, megittál.
Most már gondolkozhatsz azon, mihez is fogj a nap hátralévő részében.

// off: elköltöttél 3k100 = 93+13+84 [190] rezet és 5k5 = 1+5+3+1+5 [15] ezüstöt //

[Togar]

Ramani Voineor

Elbúcsúzom a kereskedőtől majd visszamegyek a lovamhoz és elindulok a főkaszárnyába.Nem hangzik bonyolultan a küldetés, elmegyünk megnézzük hol vannak ez eltűntek és visszajövünk.Mivel katonákról van szó azt is elbírom képzelni hogy hullarészegen fekszenek valahol, biztos őrültek annak hogy kimehetnek kissé a városból távol a parancsnoki szemektől.Ki tudja miféle ember a vezetőjük.Amikor odaérek a kaszárnyához közlöm az őrökkel mi járatban vagyok.

-Jó napot.Ramani Voineor vagyok és Brodin kapitányhoz jöttem így halottam emberek keres egy feladatra.Jelentkeznék rá.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Leszopogatom az ujjaimról a kaját, és nem titkolom, ha böfögnöm kell. Megpacskolom a hasam. Ez most egy darabig kitart. Általában naponta egyszer szoktam enni. Az arénába szoktam így meg. Bár most, hogy szabad vagyok, a napi kétszeri evés is előfordul, de ha csak egyszer eszek, az is elég. Bele nézek a tarisznyámba, és döbbenten veszem észre, hogy még egy-két kajálásra elegendő érméim vannak.

<Na most mit tegyek? Hu’nnan szerezzek ilyeneket? Raboljak ki valakit? Nem, az nem jó. Még a végén megint rácsok mögött lennék, és én azt most nem bírnám ki. Akkó’ meg hogyan szerezzek?>

*Ekkor egy ötlet üt szeget a fejembe. Emlékszem még gyerekkorból, hogy a faluban egy fickó állatbőröket adott oda egy másik alaknak, és fényes érméket kapott érte. Lehet, aki fizetett megbízta a másikat, hogy hozzon neki állatbőrt. Felállok az asztaltól, és a csatabárdot visszarakom a hátamra, majd a fogadóshoz megyek, és megszólítom. Egyáltalán nem halkan, ahogy szoktam beszélni, úgy szólok hozzá.

-Hé, kocsmáros. Nincsen valami, amit meg tudok tenni, és fényes érméket kapok cserébe? Mondjuk, hozok neked kutya bű’rt.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Szerencsémre memóriám nem hagy cserben, hamar megtalálom a fogadót. Belépve körbenézek, és egy pillanatra meghökkenek, ahogy meglátom a városőrség több katonáját. *

< Te jó ég, ilyen az én szerencsém. Eddig se kedveltem őket és minél távolabb kerültem tőlük ha tehettem, de most ezt a megoldás nem igazán válna a hasznomra. Valószínűleg felhívnám magamra a figyelmet, ha most sarkon fordulva távoznék. Na mindegy, lesz ami lesz. >

* Gyorsan végigpörgetve a lehetőségeimet, a maradás mellett döntök, így nyugodt, laza lépésben odasétálok a pulthoz és leadom a rendelésemet a pultosnak, vagy ha ő nincs ott, akkor az egyik pincérnek: *

- Jó reggelt. Kérnék egy korsó hideg gyümölcslevet, kenyeret, sajtot és egy kis salátát.

* Majd ha sikerült leadnom a rendelést, leülök a hirdetőtáblához minél közelebbi asztalhoz, de a katonáktól amennyire lehet távol. *

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Szavai meglepnek, de igyekszem palástolni. A könyvtárból való "ugrás" szintén meglep, de ezt a tudást (hatalmat) tisztelettel nyugtázom.*
- Elnézését kell kérjem Laumil magiszter. - *és ezt komolyan is gondolom. Baklövésem még nekem is szembetűnő.* - Az Ön személyét illetően kicsit elhamarkodottan döntöttem.
...
Jaken mester kimondottan Cean tanácsoshoz küldött, itt a megbízólevelem. - *és átnyújtom számára a lepecsételt tekercset, amit kaptam. Ezek után ülök csak le. Holmimat magam mellé helyezem a földre. Varázslóbotomat balkézre magam mellé támasztom a széknek - figyelmesen hallgatom Laumil magiszter szavait.*
- A kérdéseim előtt tisztáznék valamit. Ön azt mondta, hogy magisztert várt, ám nekem még hosszú utat kell bejárnom ahhoz, hogy magiszter vállhasson belőlem. Ezt a titulust még nem birtoklom.
Így is szüksége van a segítségemre?

//Ha igenlő a válasza, akkor folytatom, ha nem, akkor tárgytalan a következő rész. ^^//

- Hová indult a tanácsos az eltűnése előtt? Milyen kísérettel indult útnak? Esetleg ezekről az információkról tudhatnék bővebben?
Próbáltak vele mágikus úton kapcsolatba lépni? - Mi volt ennek az eredménye?
A többi kérdésem nem kapcsolódik szorosan a feladatomhoz...
Rövid lesz az itt tartózkodásom - bár attól függ, hogy mikorra állítják fel a kutatócsapatot -, de addig is hol szálhatnék meg? Esetleg itt a Magisztrátus területén, vagy egy fogadóban a városban?
Mit takar a KK negyedrövidítés? Valamint mit jelent az a szó, hogy szuessza? - *utóbbi kérdéseim már kíváncsiságom feltörekvése miatt bukkant ki belőlem.*