Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este


*Kézen fogod a férfit, majd vezetni kezded az ösvényen.
Kicsit botladozik ugyan a lassan beálló sötétben, de gond nélkül követ. Az állapotában semmiféle egyéb változást nem veszel észre.
Hamarosan eléred a házikót, ahol az öregasszony még mindig eszméletlenül fekszik.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*A házikóban keresek olyan zsinórt, vékony kötelet, amivel az öregaszonyt meg tudom kötözni. A kezét kötöm hátra szorosan, meg a lábát össze - így pedig felültetem a fal mellé (vagy szekrény elé).
A füstölőt kihajintom a házból, s minden olyan gyanús dolgot ami valamilyen számomra ártalmas doltot tartalmazhat.
Ezek után egy pohár vízzel fellocsolom az öregasszonyt, majd óvatosan élesztgetve felpofozom, ha a víz nem volt elég.*
- Megszólal végre normális emberi nyelven? - *intézem hozzá a kérdésem nyugodtan, nem fenyegetően; és egyenlőre fegyvertelenül (bár a másfélkezes kardom a hátamon van felcsatolva - a hajítóbárdok pedig az asztalon pihennek - véresen).*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este


*A házikóban először valami világítóeszköz után kell hogy nézzél, mert már eléggé sötét van. Szerencsére az öregasszony éppen egy lámpás meggyújtásával volt elfoglalva amikor rátörtél, így befejezed az ő által elkezdett folyamatot, és az olajlámpás fényénél - a füstölő kihajítása után - vizsgálod át a házikót.
Fő célod egy erősebb zsineg, de számos egyéb érdekes dologra bukkansz a szekrények-ládák mélyén.
Találsz többek között egy nagy halomnyi ruhát, amik rengeteg féle-fajta utazók ruhái lehettek valamikor. Vannak köztük egészen kiváló minőségű darabok is; találsz egy érdekes szabású gyönyörű hímzésekkel díszített méregzöld színű szoknyát is; bár ritkán hordasz efféle ruhadarabot, nagyjából a te méreted lehet. Ezenkívül egy aranyszínű szálakkal hímzett fekete selyemkendő kelti fel az érdeklődésedet, aminek a bonyolult mintáit bizonyosan igazi mesteremberek készíthették.
Egyik másik szekrényben különféle sebkötöző gyolcsok és kötszerek mellett jó néhány, számodra ismeretlen anyagot tartalmazó üvegcsét találsz. Körülbelül tizenöt-húsz teli üvegcse lehet; de van egy tucatnyi üres is. Vannak még szárított füvek, növények, amikről sajnos fogalmad sincs, hogy mi célt szolgálhatnak, vagy mire használatosak. Találsz néhány tégelyt is különféle kencékkel. Ebben a szekrényben találod meg azt a kis bőrtáskát is, aminek a tartalmával ”ellátta” az anyó a sebedet.
Egy kisebb ládikóban érdekes ékszereket találsz. Vannak értéktelen ”gagyi” cuccok is, de egy vékony aranyláncon egy aranykört formázó medaliont is találsz, amiről tudod, hogy Krad isten szimbóluma. A másik ékszer ami felkelti az érdeklődésedet, az egy kétujjnyi vastag ezüst karperec, amire különféle stilizált ember- és állatábrázolásokat vésett az ismeretlen készítő; ősrégi barlangrajzokon és elmaradott kultúrájú népek művészetében látni hasonló rajzolatokat.
Az egyik szekrény mélyén, egy csomó konyhaeszköz mellett végre találsz egy tekercs vékony, ám meglepően erősnek tűnő zsineget, amivel megkötözheted az anyókát.
Neki is látsz, és néhány perc elteltével rendesen gúzsba kötöd, majd a fal mellé ülteted.
Keresel egy poharat az edények között, és merítesz egy kis vizet az egyik sarokban talált vödörből, majd fellocsolod az öregasszonyt.
Gyorsan magához tér, és némi fészkelődés után figyeli minden szavadat, ami után gorviki nyelven magyarázni kezd valamit, amit persze nem értesz.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Kutakodás közben az érdekes holmikat egy-egy pillanat erejéig jobban megnézem, majd félreteszem őket - ráér akkor is, ha végeztem.
Az öregaszony hablatyolásának nem örülök, de várható volt. Valószínűleg most átkoz a felmenőimmel együtt. Egy apró sóhaj és egy vállrándítás kíséretében felállok előle és az asztalhoz lépek. Leveszem a véresebb csatabárdom és azzal fordulok feléje - még mindig hullanyugodt arckifejezéssel.*
- Igaz, hogy ma már kapott enni ez a drágaság... de kevés volt neki. Az a feketeruhás nőszemély életereje igencsak kevés volt ... szinte hallom ahogy sikít a friss vérért... - *mondom, miközben az ujjamat az él mellett le-fel húzogatom; a szememben van némi őrült átszellemültség és a mondandóm végén rávillantom tekintetem és meg is állapodok rajta. Bár nem mutatom feléje, de a reakciói nagyon is érdekelnek.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este


*Az öregasszony gyűlölködő tekintettel figyel téged és a véres bárdodat.
Miután befejezed a mondandódat hadarva magyarázni kezd valamit – valószínűleg – gorvikiul. Beszél feléd is, de a szőke férfi felé is mond néhány mondatot. Amaz ugyanolyan kifejezéstelen ábrázattal figyeli, mint amikor te beszéltél hozzá.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Hát... sajnálhatod magad, hogy nem vagy hajlandó megszólalni értelmes nyelven...
*Szándékaim szerint két lépéssel ezek után mellette termek és amilyen közel csak tudom mellévágom éllel a bárdom a földbe.
Közel hajolok hozzá - úgy 30 cm-re - félőrült ábrázattal sziszegem neki a szavakat.*
- Utolsó lehetőséged, hogy beszélgessünk...

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este


*Amikor belevágod a csatabárdot a padlóba egy pillanatra elfehéredik a vénasszony, majd ismét beszélni kezd az érthetetlen nyelvén. Most azonban más a hangja. Sokkal mélyebb és bántóbb a hangzása; talán éppen átkozódik, még szerencse, hogy nem érted egyetlen szavát sem...*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Átkozódni én is tudok... Beszélgetni nem akarsz... Na majd meglátjuk, fogsz-e mégiscsak ...
*Anatómiai ismereteimet előveszem. Tudom hol kell megütni-megszúrni/vágni úgy az embert, hogy az a legfájdalmasabb legyen, hogy a legnagyobb rombolást végezze a testen belül.
Nem akarom megölni a nyanyát, csak rábírni arra, hogy számomra is érthető nyelven szólaljon meg. A bárdos jelenetnél arra következtettem, hogy érti ő azt amit mondtam, csak makacs egy vényasszony.
Így olyan helyeken nyomom/ütöm meg, ami fájdalmas számára, de bele nem halhat. Türelemesen akarom rávezetni a helyes megszólalásra - közbe-közbe ékelve 1-2 mondatot.*
- Én ráérek...
Darton is ráér...
*Közben figyelem minden reakcióját, rezdülését, mimikáját, mozdulatát, szemmozgását - valamennyire értek az emberi lelkekhez (Lélektan 2.fok) - próbálom kiolvasni mindezekből, hogy ilyen jól tetteti-e a pyarr nyelv tudásának hiányát, vagy hazudik a "szentem-lelkem".*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este


*Elkezded ”megdolgozni” az öregasszony vézna testét.
Elhelyezel néhány kemény ütést a lengőbordája környékén, ezzel minden levegővétel egy kínszenvedés lesz az anyónak. Utána az ütéseid helyét kezded kissé megnyomorgatni, aminek hatására bizonyosan csillagokat lát.
Mindezen megpróbáltatásokat rendesen megszenvedi, sokszor nyög nagyokat, és néha fájdalmasan fel is kiált. Arcáról csupán fájdalmas szenvedést olvasol le.
Amikor beszélsz hozzá, csak a szemeit forgatja, majd gorvikiul válaszol. Lassan beszél, szinte szótagolva mond minden egyes szót, amikből nem értesz egyet sem. Némi köhögés után véreset köp, ami jelzi, hogy akad néhány komolyabb belső sérülése...*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Nem szándékozom megölni a nyanyát, de belátom, hogy nem érti azt amit mondok neki.
Kár, hogy számomra haszontalan.
Dilemmázok azon, hogy mi legyen vele.
Aztán ránézek a pyarroni férfira. Sóhajtok. Ha magammal viszem csak bajom lesz vele. De itt sem akarom hagyni így.
Döntöttem - ő jön, a nyanya marad egyedül; de majd csak reggel.
Becsukom az ajtót. A férfit leültetem a földre, messze a nyanyától.
Most már legalább van időm jobban szemügyre venni a ládikában lévő ékszereket.
Az aranyláncon függeszkedő aranykört külön teszem. A többi holmit csak megnézem jobban szemügyre véve.
Ha eljött az ideje a helyzetnek megfelelően kényelembe helyezem magam a földön. Pszi-vel "ébresztem" magam, ha mozgolódás támadna a szobában. Két csatabárdom magam mellé veszem, kardom is karnyújtásnyira helyezem el - és ahogy tudok pihenek, alszom egyet remélhetőleg.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este és éjszaka


*A szőke fickót leülteted az egyik fal mellé, kifejezéstelen arccal bámul maga elé továbbra is.
Az anyót ott hagyod jól összekötözve, megzúzott bordákkal. Folyamatosan figyeli a ténykedésedet, főleg amikor az ékszereket nézegeted.
Még magyarázni is kezd valamit, amikor az aranykörös medált elpakolod. Gyűlölködő tekintettel néz, de elég csak rápillantanod, és rögtön abbahagyja a dumálást.
Rövid készülődés után elvakolod magad a házikó egyik sarkában. Bár van egy kis vetetlen ágy is idebent, mégis jobbnak látod olyan pontot választani, ahonnét belátod az egész lakrészt. Belecsavarod magad a takaródba, majd rövid meditáció után megpróbálsz elaludni.
Sokáig hallgatod a szőke fickó egyenletes lélegzését, egy idő után te is átveszed ezt a ritmust, és elalszol.

Amikor felébredsz még javában éjszaka van. A pszi ébresztésed riasztott fel.
A Vörös Hold kissé bevilágít az egyik ablakon és a gyenge fényénél látod, hogy mire ébredtél fel.
Az öregasszony – még így jól összekötözve is – megpróbál az ajtó felé csúszni, és valahogy próbálna eliszkolni. Nagyjából egy métert haladhatott amire felébredtél a csúszás hangjára. Közben figyelhetett téged is, mert amikor felébredsz azonnal megmerevedik és nem mozdul. Meg se nyikkan, de bizonyosan téged figyel.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Bevágok egy fintort a nyanya láttán, majd feltápászkodom helyemről és odalépek hozzá.*
- Nem hiszem el, hogy nem lehet aludni... Pedig morcosabb vagyok fáradtan mint pihenten, és nem mindegy hogy hogy válunk el... - *mondom neki, miközben a hóna alatt megfogván visszahúzom eredeti helyére. Megcsípem (enyhén!) a pofikáját - mint az öregek szokták a fiataloknakl* - Így ni... Most pedig csucsuka legyen végre.
*Azzal visszatérek az alváshoz, ám most az ajtó előtt foglalok "ágyat" - onnan is belátni a csepp helyiséget. Újra szellemi erőmhöz nyúlok, hogy újra ébredjek, ha mocorgás lenne körülöttem.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: éjszaka és hajnalban


*Az öregasszony is fintorog az arccsippentés után, de nem mond semmit. Nyugton marad, bár az isten tudja, hogy meddig.
A szőke fickó úgy tűnik hogy elaludt, legalábbis a szemei csukva vannak, és egyenletesen szuszog. Nem zavaróan hangos, inkább megnyugtató.
Elhelyezkedsz immár az ajtó előtt, ezzel lezárva az anyó elől a menekülés egyetlen útját.
Hamarosan ismét éber álomba szenderülsz.

Amikor felébredsz már hajnalodik odakint. A házikóban csupán annyi változás történt, hogy az anyó is elaludt, és kicsavarodott pózban – bizonyosan iszonyatosan kényelmetlenül – fekszik a padlón.
Nem a pszi diszciplína hatására ébredtél fel, hanem mert viszonylag kipihented magad.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Nyújtózom egy nagyot még fektemben, majd felülök. Egy kicsi figyelmet szentelek testemnek - milyen állapotban vagyok jelenleg, milyen a lábam állapota, a sérüléseim "hogy vannak".
Ha a szőke férfi nem ébredt még fel, hagyom hagy aludjon, s a nénét sem piszkálom - legalább is egyenlőre.*
<Óh, Uram! Vajon milyen napra virradtam ma?! Néha nem bánnám, ha előre is látnék valamennyire a jövőben. Tudom, hogy sok időt vesztegettem itt, de legalább jót vigadtál rajtam a veremből való kimászáskor?
Ma már folytatom utam... egy társsal. Bár igaz, hogy ha belegondolok inkább kolonc lesz, de csak nem hagyhatom itt. Vagy mégis?...
...
Néha kipattanhatna egy isteni szikra az agyamból, hogy mihez kezdjek...
...
Holtak Ura! A mai napot is neked ajánlom életemből; Te rendelkezel életem felett. Ha mennem kell, hát boldogan járulok színed elé, de ha még nem, akkor kérlek ne szívass meg még egyszer ilyen hosszú kitérőkkel, mert így nem fogom megtalálni időben Hartot! >
*Felnézek a plafonra gondolati monológom után, de szemem tovább fókuszál. Incselkedős, kaján vigyorral az ábrázatomon megcsókolom balomon lévő gyűrűmet, majd talpra pattanok.
Most már nem törődöm azzal, hogy alszanak a többiek, élelem után kezdek kutatni a házban - először is végiggondolom, hogy az este folyamán találtam-e valami ehető dolgot, ha igen, hol. Ha nem, akkor jó lesz a saját étek is, melyet a zsákomban tartok.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: hajnalban


*Rövid elmélkedés után talpra kecmeregsz, és élelem után kezdesz kutatni.
Emlékeid szerint az egyik kisebb szekrényben van ehető étel. Főleg nyers alapanyagot – néhány krumpli, egy csupor zsír, különféle fűszerek, két-három darab szárított hús – találsz, amiből lehetne valamit főzni. Ezenkívül néhány almát is találsz és egy kisebb cipót is.
Ahogy kotorászol a szekrényben, felébred az anyó a zajra. Nagynehezen feltornássza magát ülő helyzetbe, és figyeli a ténykedésed. Nem szól semmit, csak figyel.*


//Bocsi a késésért, kicsit sok dolgom volt...//