
(Sebille Hosstra)
*A talált étekből összerottyantok egy kis szegényes paprikáskrumplit.
Az anyó feltápászkodását végignézem; eszem ágában sincs segíteni neki. Ő sem volt szívélyes hozzám, örülhet, hogy nem nyírtam ki elsőre.*
- Remélem jól pihent... Kényelmes volt a padló?
*Szólok hozzá, bár sejtem, felesleges.
Megfőzök, majd ha addig sem ébred fel a szőke legény felköltöm hát.
Két tányért is kotrok elő, majd három felé osztom az ételt. Az egyik tányért az asztalra rakom, teszek mellé egy negyek cipót, meg egy almát.
A másik tányért a szőkének adom, ha találok evőeszközt akkor azzal együtt - ha netán nem tudná mit kell tenni vele megmutatom, hogy egyen; megfogatom vele a kanalat, merítek a krumpliból és a szájába dugom. Egyen. Etetni nem fogom, ha még ezek után sem hajlandó enni magától.
A lábasból megeszem én némi cipóval, majd utána egy almát.*