Hónicsi

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délelőtt
_______________________________________________________________

Kita, Sidhosi, Meiko

Kita részletesen elmagyarázza a gyerek kinézetét, és azt, hogy éppen most hol található.
Bár szavai néha nem teljesen világosak, hamarosan Meiko és Sidhosi is felfedezi a figyelő tekintetét a kis szurtosnak.

Meiko, látod már, egy igazi, vérbeli kikötői fiúval akadtatok össze. Pár ban-ért szinte bármilyen munkát elvállalnak és gyakran tartoznak valamely tatakó klán soraiba.
Rájössz, hogy nem lesz könnyű elkapni, minél többen próbáljátok becserkészni, annál nagyobb a sikerre a reményetek. De ravasznak kell lennetek…

[Niobe]

Meiko

* Miután elmondja Kita, hogy is néz ki a fiú és saját szememmel is megnézem magamnak, sajnos rá kell jöjjek, jó volt az elgondolásom. *

< Ez kemény menet lesz, és ha elszúrjuk, még bajba is kerülhetünk. >

* Majd válaszolok is Kita kérdésére: *

- Én ismerem. Ellenben, még ha szét is válunk háromfelé, akkor is nehéz lesz elkapni a fiút, de meg kell próbálni. Arra gondoltam, látott mindent ami idebent zajlott, tehát tudja, hogy bezártam az ajtót, a kulcs pedig nálam, gondolom követni fog engem, ha elindulok, és esetleg még meg is próbálhatja elvenni tőlem. Így esetleg elcsalhatnám egy zsákutcába, ti meg követnétek minket az utca két oldalán észrevétlenül. Onnan nem lenne menekülés és kikérdezhetnénk.

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Meiko válaszát bólintva veszem tudomásul. Igaz most nem tudok semmit sem tenni, mert elmém teljesen ki van merülve, de ilyet jó tudni előre. *
- Gyerek nem ismerni fel csapda, ha látni te menni szűk utca? Talán, kulcsot adni nekem, én nem ismrni terep, nem veszi csapda. - *nézek társaimra mit szólnak ehhez. Bár ódzkodom attól, hogy szétváljunk. Sidoshi elmondása szerint ő sem ismeri a várost - én sem. Ha elveszítjük egymást bolyonghatunk egész nap, vagy... bármi megtörténhet velünk...*

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

Okuma pengéje szinte követhetetlen sebességgel csapott le Taro döfésével egy időben. A két penge elhaladt egymás mellett, majd mindkettő a húsba mard véres nyomos hagyva maga után. A sugasa arcán nyoma sem volt a véres vágást követő lüktető fájdalomnak. Egy lépést tett hátrafelé, akárcsak ellenfele, ki egy pillanatra meg is tántorodott a kézfejét ért sérülést követően. Okuma szeméből villanásnyi idő alatt eltűnt a düh köde, majd számítóan méregetve kezdte figyelni a vele szemben álló Tarót, majd tekintete a másik mögé vándorolt.

Taro nem mozdult, de figyelme sem lankadt, végig a muszatasi szemeit figyelte. Cselt gondolt, mikor amaz tekintete a háta mögé tévedt, ahol társa, és az öreg tartózkodott. Nem nézett arra, hiszen akkor kiszolgáltatottá válik ellenfelének, aki egy vágással pontot tehet a küzdelem végére. Ott volt Kasima, aki a hátát figyelte, és bízott benne, hogy barátja készen áll, ha valami rendkívüli történne.

Szemei összeszűkültek, majd arcán a koncentráció ráncai vájtak mély barázdákat. Lelkében a Sárkány tomboló dühe támasztott kegyetlen vihart, mikor utolsó erejével kitört mély börtönéből, hogy átvegye az irányítást az Ember felett…

Lágy, mégis vad tánc kezdődött. Taro kihasználva a környezet adta tágasabb helyet, a lágy fűre lépve szabálytalannak tűnő, váltakozó ütemű lépésekbe kezdett ellenfele körül, jeges tekintetét mindvégig rajta tartva. Hol lassan, hol gyorsabban mozgott, de még nem támadott. Szívdobbanások teltek el, és várta, hogy a muszatasi hibázzon, hogy Okuma minden elsöprő támadásba lendüljön, hogy a Sárkány végső dühe lecsaphasson ellenfelére…
_____________________________

KÉ://lemond ellenfele javára//
TÉ: 1k100 + 93
VÉ:130
Sebzés:1k10+2

//Az értékekben benne foglaltatik a Chi-harc és az akrobatika módosítói. Az akrobatika 5 HM-jének elosztása: TÉ:+5
A postot a [dice] kód használatával nem tudom beküldeni, mindig kifagy az oldal, ezért kérlek végezd el a szükséges dobásokat helyettem. Lehet, hogy valami nincs rendben a kóddal, vagy csak nekem szzórakozik az IE és a Mozzila, nem tudom. Elnézést a kellemetlenségért, és köszönöm. Marcus.//

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Taro és Kasima

Taro ellenfele látva az előnyt, amit Taro biztosít neki, egy határozott lépéssel hátralép és leengedi kardját.
Végig Taro szemébe nézve letérdel, majd szép lassan kibújik a véres khitamájából, így hamarosan derékig meztelen lesz.

- A kötelesség parancs,
A szó becsület.
A kínt tett nélkül te hagyd.

S ezzel előhúzva rövidebb pengéjét meghajol mind Taro, mind az öreg felé és egy határozott döféssel a bal hasfalába szúr.
Innen keresztbe rántja a tőrt, majd egy pillanattal később fordít a pengén és felfelé rántja.

Arca a fájdalom grimaszába torzul, tekintete Taróéba kapaszkodik.
Így esdekel a megváltó halálért.

[Nibur Sakraf]

(Kasima)

*Egy pillanatra meglepik az események ilyetén alakulásai, enyhén fejet hajt a haldokló felé, majd társa felé pillant. Pillantásában benne van az elismerés, és az is, h meg kellene szabadítani a férfit a szenvedéseitől. //Ilyenkor csak a barát segíthet a haldoklónak, vagy az ellenfél is megszabadíthatja? Mert ha csak barát vághatja le a fejét, akkor az előző gondolatot visszaszívom.// Ezután ismét az öregre pillant, és várja folytatást.*

[Kijoe]

Sidoshi

*Az ötleteket hallva csak csóválom a fejem.*

- Szerintem ez a fiú dörzsöltebb annál, hogy csőbehúzzuk. A szétválás szintén hiba lenne, pontosan azért amit Kita kifejtett. Az a baj, hogy innen túl jól lát minket, lévén a szűk utcán nem nagyon tudunk elbújni. Azt javaslom, hogy kerüljünk ki a látóteréből és ezzel talán közelebb tudjuk csalogatni...ha pedig közelebb jön akkor könnyebb lesz elkapni. - intézem szavaim a társaimhoz.

*Miközben felvázolom az ötletem, finoman felmérem a terepet. Merre van innen kijárat, a fiú melyik utca felől figyel minket, illetve hogyan kerülhetnénk ki a látóköréből? Ha már csak takarásba állunk az is jó. Mivel őrszem, gondolom közelebb fog merészkedni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy elhagytuk a helyszínt.*


// Off.: Sziszatok! Ne haragudjatok, hogy csak most tudok válaszolni, pár napig nem tudtam netközelbe kerülni. Most meg amikor beléptem, teljesen új környezet fogadott...kicsit szoknom kell még ezt az új megjelenést.//

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Kita, Sidhosi, Meiko

Miközben a fiú elfogását beszélitek meg, Kita látja, hogy az őrszem-gyerek ismét helyet változtat, ezúttal egy mozgóárus kordélya mellé telepedik le, mint kéregető. Onnan teljesen beláthatja mind az iroda, mind a raktár előtti teret. Viszont sem a raktár mellett futó sikátort, sem a raktár előtti terecske azon részét nem látja, ahol a ládák vannak felhalmozva. Mivel azt a területet az iroda pagodatetős épülete takarja előle.

Viszont a srác tényleg profi, teljesen beleolvad az utca forgatagába. Látszik, hogy nem először csinálja ezt a munkát. Talán Kita is csak azért szúrta ki, mivel még teljesen idegen neki az itteni élet, és nem vakítják el a megszokások és a napi „rutin”.

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Szétnézek én is és a sikátor láttán - ahonnan én érkeztem ide feléjük fordulok. Arra ügyelek, hogy ne mutassak a sikátor felé, csak szóban próbálom elmondani, hogy hol lehetne elbújnunk, s tőrbe csalnunk a gyereket.*
- Menni az sikátor min jönni én ide Meiko. Ott lenni doboz több, tudni bújni el mi és várni meg gyerek. Remélni aztat, jönni ő mi nyomunk.

[Kijoe]

Sidoshi

*Ahogy felmérem a terepet, máris találok megfelelő helyet a gyerek előli eltűnésre. Miközben kigondolnám a tervet, már Kita meg is előz.*

- Nagyszerű. Kitának igaza van. Szerintem is jó ötlet, hogy elbújjunk, ezzel kikerülünk a fiú látóköréből. Viszont ha bejön a kelepcébe akkor gyorsan kell majd cselekednünk. Szóval úgy kell elrejtőznünk, hogy gyorsan cselekedni tudjuk ha a szükség úgy hozza.

[Niobe]

Meiko

- Tényleg nagyon jó ötlet, amit Kita mond. Ti ketten elbújnátok a ládáknál két oldalt. Én pedig röviddel utánatok mennék a sikátor felé tovább, és ha a fiú követ engem, akkor ti el tudjátok kapni.

* Ha beleegyeznek, akkor megvárom, míg elindulnak, addig is előveszem a kulcsot egy pár pillanatra, jól láthatóan megnézem, majd gyorsan elrakom, felveszem a cuccomat és a botomat, majd elindulok a többiek után a sikátor felé, remélve, hogy követni fog a fiú. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Kita, Sidhosi, Meiko

Megbeszélve a tennivalókat Kita és Sidhosi belépnek az örszem holtterébe a sikátor felé. Majd miután meggyőződtek róla, hogy nem lehet őket látni, gyorsan a ládák közé bújnak.
// Kérnék mindkettőtöktől egy-egy rejtőzés-próbát. +15% bónusszal a ládák adta jó búvóhely miatt //

Meiko látványos kulcs-mozdulata után lassan a sikátor felé indul, majd belépve lassan sétál a túlsó vége felé, reménykedve, hogy beválik a terv.

A kiürült raktár előtti térre hamarosan egy labda gurul be.
Majd kisvártatva az őrszem gyerek szalad be utána, gyorsan felkapja, majd miután meggyőződött arról, hogy üres a terep, visszaszalad a fő-utcára és eltűnik a két rejtőzködő szeme elől.

Meiko már a sikátor végén jársz, ám semmi jelét nem hallod/látod annak, hogy bárki is követne.

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Megbeszélve a taktikát cselekszünk is. Sidhosival elbújunk, Meiko kicsit késve lépdel a sikátorba...
Érkezik egy labda, majd a kölyök, de el is tűnik. Én meg feszülten figyelek. Nem moccanok, figyelek, de azért egy érzés kezd kialakulni bennem, s gondolatokká fogalmazódni meg.*
<Mi van, ha nem az a cél, hogy minket kövessen, hanem az, hogy szóljon a megbízójának, hogy tiszta a terep. Mi van ha azt várja, hogy mi eltűnjünk a környékről és ők eljöhessenek azokért a sok fegyverért...>
*Sidhosi felé tekintek kicsit aggodalmasan, majd Meiko felé. Lelepleződés nélkül nem tudom velük közölni gondolataimat - de egyenlőre meg sem akarok mozdulni - hátha a gyerek is vár még valahol moccanásra, csak épp számomra holtlátótérben van. Így választom a várakozást egyenlőre.*

[Niobe]

Meiko

* Megtorpanok, és visszafordulok. Bosszúsan nézek körbe. *

< A francba. Hát ez nem jött be. Sajnos rossz taktikát választottunk. >

* Elindulok óvatosan visszafelé a többiekhez. Először Kitát próbálom megtalálni, és odafutni hozzá. *

[Kijoe]

Sidoshi

*Elbújunk Kitával a ládák között. Próbálok a lehető legjobban összekuporodni és reménykedek, hogy sikerül.*

//Rejtőzés:Rejtőzés:17%(Ügyességből)+15( KM)= 32%, Dobás: 1k100 = 21 [21]

*Kis idő múlva látom, hogy Kita aggódó arccal néz felém.*

<Mi lehet a baj? Az a fiú túljárt az eszünkön? Ó, Sárkány fordítsd el tekinteted...>

*Szitkozódok tovább de egyenlőre nem bújok elő, hátha történik valami.*