KM: Yvett de Crei
Helyszín: Valahol...
Időpont: Valamikor...
Esemény: Bevezető - A kezdetek kezdete...
_____________________________________________________________
Csend honol a tájra. Vészt jósló csend.
…
Évezredek óta szolgálok, de ekkora csend még nem volt.
Évezredek… Már azt sem tudom ki vagyok. Nincs emlékem, nevem, érzéseim… Vagy érzéseim vannak?... Nem tudom.
Gyilkos vagyok egyszerűen, mert ölnöm kell parancsra. Igen, parancsra ölök, csak és kizárólag parancsra pusztítom el az embereket, majdan elfelejtem őket. Mint mindent elfelejtettem az évezredek alatt. Minek emlékezni? Az, csak hátráltat a munkámban… Munka? Nem. Inkább hivatás.
…
Az élet a halálban tombol a leghevesebben – mondják ezt sokan úgy, hogy nem tudják miről beszélnek. Én tudom – érzem minden alkalommal. Újra és újra…
Ölnöm kell, hogy éljek – parancs! Ölöm a zsákmányt, s ölöm a vadászt. Nincs más.
Zsákmányt ölni élvezet, vadászt kötelesség.
De egyre kevesebb a zsákmány, a vadász pedig gyarapszik.
Nincs ez így jól…
…
Hiszel bennem?
Nem.
Szólítalak és menekülsz, vezetlek és elfordulsz. Nem hiszel énbennem.
Vagyok Fény és Árnyék. Igaz és Hamis. Vagyok Tanító, az Útmutató.. a Megváltó.
Még mindig nem hiszel énbennem.
Miért is tennéd Te vak ember, aki a látszatok börtönének rabja vagy!
Nem hiszel énbennem, nem rettegsz éntőlem, s nem követsz engemet!
Miért is tennéd… nem látsz, csak halálod pillanatában… későn… Vagy mégsem?
…
Nyugalom. Csak én vagyok. Te nem vagy. Ha te vagy én már nem vagyok.
Elmagyarázom.
Én vagyok a minden, Te is én vagyok. Ha ketten vagyunk, én már nem én vagyok, de ha Te nem leszel, én megint én leszek.
Ezért ölök. Hogy én lehessek újra, s Te ne lehessél Te…
Vagy mégsem ölök… mert te is én vagyok … vagy én vagyok Te?
Ha legyőzöl én nem leszek, s Te végre Te leszel.
De én nem hagyom… Én, Én vagyok… s ölök… vagy mégsem?...
…
Nem, nem ölök.
Én adok. Életet. Olyanoknak, kik megérdemlik ezt a gyönyörű állapotot.
Az élők… igen, az élet gyönyörű állapot, s én ezt adom. Igen. Ha nem fordulsz el tőlem gyenge pillanatodban élhetsz velem. Megengedem. Sőt! Segítek is ha szükséges…
Segítek, mert adni jó dolog, s én életet adok. Új életet.
Mondják sokan, hogy ölök. De nem. Én adok, s nem elveszek. Ne higgy az ilyen szóbeszédeknek! NEM ölök soha! Hisz mind itt vannak körülöttem akiknek adtam életet eddig. Ők a bizonyítékok arra, hogy én …
…
Mi is vagyok?
Már nem tudom… elfelejtettem.
Csak azt érzem, újra ölnöm kell… Vadászt… De még várnom kell reá…
…
Mondtam, hogy ki kell várnom a megfelelő időt… Eljött hát! Eljött! Érzem!
Hm… Te nem félsz tőlem? Nem rettegsz, nem menekülsz el? …
Oh… mily meleg a kezed érintése… mámorító…
Megbabonáztalak?...
Hívj csak segítséget, hívj!
Tudtam, hogy eljön ez a nap, tudtam!
Szabad leszek! Szabad! Szabad! – megölöm a vadászt, megváltom bűneitől, s végre Én Én leszek! Mi több! Életet adok! Életet a zsákmánynak… hogy ő is itt lehessen velem, s velem szolgáljon egységben a hatalmas erőben… s végre… én lehessek a … az …
…
Az egyetlen ...
