Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Meglepődve látom, hogy már más ruhában van. Mondjuk igaz, ami igaz, eléggé feltűnő volt. Arra, hogy kocsit szerzett, egy dünnyögés féle bólintásként köszönöm meg.

-Egy ezüst? -* Kérdezem, és közben erősen gondolkozó arccal felállok, és bele túrok az oldaltarisznyámba, majd előveszek pár fényes érmét.

-Nekem van ezüstöm, ennyi elég lesz az útra? -* Kérdezem a nőtől, és felé nyújtom az ezüstökkel teli tenyeremet.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délután
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Arg, Seela, Yvett

Arg hatalmas tenyerében 4 ezüst és vagy 30 réz lapul meg, ahogy ránézésre meg tudjátok állapítani.

[Niobe]

( Seela Deranel )

- Egy ezüst? Jól van, én benne vagyok. * bólintok felé beleegyezően. *

* Arg reakcióját látva nem kell lángelmének lennie senkinek, hogy rájöjjön, az Ork nem igazán van tisztában az élet ezen dolgaival. *

< Hol élt ez eddig vajon? >

- És hol van a batár? Nem sürgetés képen mondom, csak pusztán érdeklődöm, mennyit fogunk még várakozni. * nézek vissza a nőre kérdő tekintettel. *

[Togar]

Ramani Voineor

Kiveszek az ork tenyeréből egy ezüstöt a többit pedig eltettem vele.

-Nos ha kérik ez az egy ezüst ezt add oda a többit meg majd meglátjuk,remélem hamarosan jön a szekeretek és indulhatunk.

Majd a lovam mellé állok és megsimogatom a fejét, nem hinném hogy szükségem lessz a batárra.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délután
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Arg, Seela, Yvett

Bár alig pár perce érkezett csak meg Yvett, máris egy nehéz utazóbatár jelenik meg a tér hozzátok közelebbi részén.
A nehéz kocsi a kapu előtt pár méterrel megáll, a részleges oldalfallal ellátott bakról pedig leszáll a kocsis.
Előbb a városőrökhöz lép, pár szót váltanak egymással, majd hozzátok, egész pontosan Yvetthez siet.

- Szép napot hölgyem! Látom nem gond, hogy hamarabb jöttem kicsit. Vagy várnak még valakire? Eldöntötték, hogy hányan utaznak akkor a batáron? Ha igen, tőlem azonnal indulhatnánk is, csak van egy kis probléma.
A HH lezárta az Ónix kaput, ugyanis fosztogatókat vagy szörnyeket jelentettek a felderítők a nyugati utakon.
Nem engednek ki senkit, csak írásos engedéllyel. Ez alól – azt állítják – csak egy csapatnak van felmentése, őket név szerint belevették a napiparancsba a déli őrségváltáskor. Szerencsés fickók lehetnek, nem kell a bürokráciával küszködniük.
- Mindenesetre akár be is pakolhatják a holmijukat a batárba, aztán mehetünk hivatalos papírokat intézni… - vakarja a fejét elkeseredetten.

A kocsis kissé alacsony, molett, ám jó kedélyről árulkodó vonásai kissé bosszúsnak hatnak. Egyszerű utazóruha és egy tőr van nála.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Ramani segítségét elfogadom.

<Most már kezdem érteni, hogy az aréna tulajdonosa miért tartott magánál íródeákot, hisz nem tudhat mindent senki, még én sem.>

*Az egy ezüstöt a bal kezembe veszem, míg a többit bele szórom az oldaltarisznyámba, majd Ramanihoz intézem szavaimat.

-Nem tudom miért segítesz nekem, de köszönöm. És mostantól legyen bármi gondod, én rám mindig számíthatsz.

* És a jobb kezemmel baráti szorításként, megfogom a ball vállát.

*Ekkor megjelenik a kocsi, és kocsisa. Mikor említi, hogy a kapun senkit sem engednek ki, meglepődötten dünnyögök, amit valószínű a többiek hallanak, de végül is magamtól kérdezem.

-Én ozta’n ezt nem értem. Miért nem engednek ki senkit. Szólnak, hogy veszély leselkedik az úton ránk, de az má az én dó’gom, hogy mit csinálok utána, nem?

*Viszont azon is meglepődök, hogy a kocsis nem fél a veszélyektől, és ezt nem is titkolom.

-Kocsis, látom nincs semmi fegyver nálad. Mivel véded meg az életét, ha rád támadnak? Hisz mondtad, veszély leselkedik az úton ránk. Ozta’n nem hiszem, hogy az a kis hámozó kés elég védelmet nyújt majd.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Még sok is! - *válaszolok Argnak, de mielőtt segítenék neki, Ramani megelőz.* - Majd a kocsisnak add, ha megérkezik...
*Épp azon vagyok, hogy Seelának válaszoljak, amikor feltűnik a batár.*
- Meg is érkezett. - *Megvárom míg hozzánk jön, végighallgatom, s pici gondterhelt ráncok jelennek meg homlokomon.*
- Üdvözletem. Pontos volt mondhatni. Nem túl jó hírek ezek. ... Ha nem haragszik, beszélnék előbb a katonákkal, és ha nem engednek ki, lefuthatjuk a köröket a hivatalos helyeken. Addig megkérhetném, hogy a csomagjainkat elhelyezné a batáron? - *válaszát megvárom, majd társaimon végighordozom a tekintetem.*
- Ha kellenének szólok, rendben?

[Togar]

Ramani Voineor

Ránézek az orkra a szavait hallva és rávigyorgok.

-Talán azért segítek mert szinpatikus gyerek vagy, a kocsis gondolom a gyorsaságában bízik, ha ellenfelet lát akkor gyorsan szalad a kocsival. Az ajtó nem gond mivel azt mondták négy embert kiengednek gondolom ezek mi lennénk csak konkrétan papírt nem kaptam erről a dologró. Szerintem ha bemondjuk a nevünket kimehetünk a kocsis meg kell mert ő visz.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Kérdésemre hamar választ kapok. Ahogy végighallgatom a kocsist, kicsit meglepődök, de Arg hamarabb felteszi a kérdéseit. Yvett felé bólintok válaszképen, majd odafordulok Ramainhoz. *

- Én a helyedben nem bíznék meg nagyon a kocsisban. * mondom mindezt olyan halkan, hogy csak ő hallja. *

* Majd odabaktatok a batárhoz, üdvözlöm a kocsist és odaadom a nehéz hátizsákomat plussz a vizes tömlőket, hogy rakja el valahová. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délután
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Arg, Seela,

Yvett elsétál a katonákhoz és élénk beszélgetésbe merül egy tisztnek látszó alakkal.
A kocsis végigmér titeket, Argot nézve elhűlten füttyent egyet, Seelára nézve pedig elismerően füttyent még egyet. Kicsit csibészesebben.
Majd rátok vigyorog.

- A szörnyek nem riasztanak, ha ilyen utasaim vannak. Ezzel a batárral pedig – veregeti meg a kocsi oldalát – egy-két rablót, goblint játszva legázolok… De kezdjünk pakolni, hátha a Suessa tud valamit intézni a huszároknál… - s ezzel Seelára kacsintva pakolni kezdi Yvett cuccait a batár hátsó – teherhordó – részébe.

Yvett

A katonákhoz sétálva hamar észreveszed, hogy egy tiszt-féle köré gyülekeznek jelenleg. Jöttödre elhal a beszélgetés, a tiszt pedig enyhén gyanakvó tekintettel figyel téged.

- Szép napot, hölgyem! Miben segíthetünk Önnek? Ha esetleg kilépni szeretne a kapun, ahhoz engedély kell, valamelyik kerület parancsnokától.

A katonák közben félkör alakban vesznek titeket „védelmükbe”.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*A tiszt féleség felé lépek célirányosan, odaérvén a kezemben lévő botom végét letámasztom a földre és közel húzom magamhoz - fenyegető mozdulat nélkül.*
- Jó napot önöknek is! Társaimmal szeretnénk elhagyni a várost ezen a kapun keresztül. - *mondom a tisztnek teljesen hivatalos hangnemben, a szemébe nézve, de hangsúlyozva az "ezen" szót.* - Írásos engedélyünk nincs, de Brodin kapitány engedélyével hagynánk el itt a várost.
A nevem Yvett de Crei a helyi magisztrátusból. Társaim Seela Deranel, Ramani Voineor és Vasöklű Arg. A negyedik fő pedig a kocsisunk.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Nem firtatom tovább, megelégszem a kocsis válaszával. Végig mérem a batárt, és képek jelennek meg bennem, amint az úton álldogáló rabló csapat halál sikoly közepette a kerekek közt végzik.

-Ozta’n remélem a lovak sem ijedősek. Na itt az egy ezüst, ez az én részem.

*És a fickó felé nyújtom az egy ezüstöt. Ha elveszi ott hagyom, és felrakom a cuccomat én is oda, ahova tudom. Ezután megállok, és Yvett felé nézek, remélhetőleg megoldja az átjutásunkat. Ekkor halkan megjegyzem, csak a mellettem állok halhatják.

-Nem tűnik komoly ellenfélnek az a pár katona. Ha esetleg nem engednek át, a csatabárdommal utatnyithatok.

*Mondom, és a többiekre nézek.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* A kocsis szinte levetkőztető tekintetével és sokatmondó fütyölésével próbálok nem törődni, bár az ilyesmi eléggé zavarni szokott. De mivel nem egy zsúfolt, füstös fogadóban vagyunk, részegekkel körülvéve, így nem foglalkozom a dologgal. Előveszek 1 ezüstöt és a kocsisnak adom. *

- Ha kérhetem, rakja fel az én cuccaimat is. * szólok hozzá közömbösen. *

* Ahogy meghallom Arg mondatát a katonák elintézésről, felé fordulok, és meglepődve ránézek. *

- Azt nem kétlem. De utána a börtönből viszont nem szabadulnál olyan könnyen.

[Togar]

Ramani Voineor

Érdeklődve figyelem a körülöttünk kialakuló védelmet, egy dolog nem fér a fejembe az egy dolog hogy odakinnt veszélyes a helyzet, de akkor nem engednek be mindenkit. Mi értelme van annak hogy nem mehet ki senki? Hiszen akinek dolga van kinnt és saját felelőségére kimegy az nem a város dolga szerintem, ráadásul nem is vagyunk helyiek. Nem tetszik ez nekem olyan mintha be lennénk ide zárva. Látva hogy az ork és a másik társnőm a szekérre pakolva elindulok én is a tiszt felé hogy hangot adjak kételyeimnek. Közben felmérem a katonák fegyverzetét ha harcra kerül a sor mire kell figyeljek, nem akarok harcolni de a kiképzés során megtanultam minden apró részlet lényeges és a jelentéktelen dolgok is nagy jelentőséget kaphatnak.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, délután
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg, Seela,

A kocsis elveszi Arg kezéből az ezüstöt és félénken felnéz rá.
- Természetesen megteszi. Uram. Hozza csak a motyóját…

Felpakoljátok a csomagokat, a kocsis pedig megfelelően rögzíti a csomagtároló tetejét. Már csak azt kell megvárnotok, hogy mit intéz Yvett és a hozzá csapódott Ramani.

Yvett, Ramani.

A katonatiszt figyelmesen végighallgat, majd végigméri az időközben hozzátok érő Ramanit is.
- Természetesen hölgyem, Önök elhagyhatják a várost. A kocsis is magukkal tarthat, ezt kérniük sem kell.
- Igazság szerint már vártuk magukat. Amint elkészültek, induljanak a kapu felé, és mi kiengedjük önöket…
- Hölgyem, Uram… - biccent felétek, majd az embereinek kezd utasításokat osztogatni.

Parancsai hatására a katonák részint védelmi pozíciót foglalnak el a kapu körül, részint a kapu kinyitására tesznek előkészületeket.
A lovasok kardot és nyílpuskát, a gyalogosok hosszú pikát és nyílpuskát hordanak. A csapat egyik fele a számszeríját veszi kézbe, a másik fele a hosszú pikákat. Tipikusan tömegoszlató, feltartó taktikához való fegyverzet ez.
Viszont az út, úgy tűnik, szabad előttetek…