Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: napnyugtakor


*Egy egyszerű mozdulattal ledöföd a gazfickót, majd imádkozni kezdesz az Uradhoz.
Letart egy ideig, a a végére érve érzed, hogy elméd ismét megtelik az istenedtől kapott hatalommal.
Magadhoz térve az imádságból látod, hogy a szőke időközben egymás mellé cipelte a hullákat és az út mellé kiterítette őket. Mellettük ácsorog és figyeli őket; mintha tanulmányozná az összeszurkált testeket.
Rulyt kikötötte az egyik közeli fához.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Hálásan tekintek fel az égre, s egy pajkos pusszancsot is küldök, majd játékos vigyorral nézek szét. Meglepődve tapasztalom a szőke munkásságát, hogy miket tett míg én el voltam foglalva.
Lassan mellélépdelek, kardom megtörlöm egy tisztább ruharészben a hullák egyikén, majd a helyére rakom. Ránézek a szőkére és kérdezek tőle, majd kíváncsian várom a reakcióját.*
- Most már tiszta az elméd? Tudod ki vagy? Tudsz beszélni? Tudod, hogy vagy? ...

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: napnyugtakor


*A szőke a hangodra feléd fordul. Szemében végre értelmes csillogást veszel észre. Kérdéseid elhangzása után szemmel láthatóan elgondolkodik, majd megköszörüli a torkát és rekedt hangon válaszol, de láthatóan keresi a szavakat:*

- Khm...Ki vagy...Hogy vagy...Nem is tudom...Ki vagyok? Kik ezek? Miért...haltak!

*Leguggol a legközelebbi hullához, szinte szuggerálva nézi, miközben beszél:*

- Miért öltem meg ezeket? Mit csináltam...Miért csináltam?

*Láthatóan komoly dilemmában van.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Ráfüggesztem a szemem szinte hullanyugodtan, majd egy gonoszkás halovány mosoly jelenik meg szám szegletében.*
<Nem is tudom... lehet jobb lenne, ha még nem beszélne Sokat tud kérdezni így egyszerre >
- Én Sebille vagyok. Hogy te ki vagy nem tudom, de egy nyanya háza tájáról szedtelek össze, hogy ne pusztulj ott mint valami félkegyelmű rabszolga.
Hogy őket miért ölted, akarom mondani öltük meg? Mert utonállók és mivel nem fizettünk utivámot ... mi voltunk a jobbak...
Jól forgatod a kardot. Az a manőver különösen tetszett mikor kicsavartad a kezéből a kardot miközben mi harcoltunk. - *bökök a nagydarab néhai ellenfelem felé.*
- Egyébként csak egyet öltél meg. Az íjászt. - *mutatok rá; majd a nyílpuskásra, majd a csuhásra* - Azzal a bárdom végzett, ezzel itt meg a saját társa.
*Kicsit leülök a hullák mellé. Fáradt vagyok és a sebeim fájnak. Érzem, hogy alig állok a lábamon, vagyis ismét jó sok időt fogok elvesztegetni a sebek miatt, mert így haladni nem nagyon lehet.
Megnézem a földet közben, hogy milyen. Vajon könnyen lehetne ásni egy akkora sírt, amekkorába belefér a négy hulla? Mert ha nem, akkor lehet inkább ismét Uram kegyelmét kell kérnem a hullák eltüntetéséhez.
Elkomorulok. Nincs borom... és lassan itt lenne az ideje áldoznom. *

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: napnyugtakor


*A szőke láthatóan gondolkodik.*

- Kicsit gondolkodnom kell, hátha eszembe jut valami...Mióta bolyongok itt veled? Milyen év és milyen nap van?

*Letelepedik melléd és tovább gondolkodik, közben a fejét vakargatja.
A föld egyszerű agyagos. Lehetne gödröt ásni, de biztosan több órán át eltartana amire megfelelő nagyságút ásnál egy ásóval; már ha lenne nálad ilyen szerszám.*

[Terda Radovik]

JK: Roaen O'Shanon
Helyszín: Gorvik tartomány, valahol Rawaka hegyei között
Időpont: délelőtt


*Néhány napja értétek el Gorvik partjait. A hajó – amivel érkeztél – rajtad kívül több gyanús egyént is szállított, aminek a kapitány és a pénzes zacskója őrült a legjobban.
Mindannyitokat kitettek a partra, ami után szinte azonnal szétváltatok, ki-ki ment a maga dolga után.
A legtovább egy félszemű nehézvértes gyalogossal haladtál, egészen addig, amíg nem találkoztatok néhány magafajta emberrel. Első ránézésre útonállónak tűntek, de a félszemű megnyugtatott, hogy egy egyszerű szabadcsapatról van szó. El is indult velük a harcoló csapatok felé, hogy felvegye a harcot a sivatagból érkezett ellenséggel.
Ma reggel váltál el tőlük, és – az útmutatásukat követve – a legközelebbi lakott település felé vetted az irányt.
Dimbes-dombos tájon haladsz keresztül, a keskeny út két oldalán lombhullató – talán valami tölgyféle – erdő van. A madarak csivitelnek, kellemesen fújdogál a nyári szél.
Jó tempóban haladsz égészen addig, amíg egy tíz-tizenöt lépés széles folyócska nem keresztezi az utadat. Valószínűleg egy gázló lehet itt, mert hidat nem látsz sehol.
A folyó túlsó partján egy fiatal fiú üldögél, és egy horgászbot segítségével pecázik. Legfeljebb ha tizenkét-három éves lehet, egyszerű ruházatából ítélve paraszti származású. Jöttödre sietve elkezdi összeszedni a cuccait és zsákmányát, ami négy-öt folyami halból áll.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Hogy milyen év?
<Ajjajjj... itt bajok lesznek... >
- P.Sz. 3701. - *megadom neki a pontos dátumot napra* - Velem csupán reggel óta bolyongsz...
Gyere arrébb! - *mutatok helyet úgy 10 lábnyira messzebb a hulláktól. Szememmel átfutom őket, kulacsot/tömlőt keresek. Ha nincs azt jelenti, hogy van a közelben (valamerre ) egy "szálláshelyük"; s ha most itt nem is találtam náluk bort, lehet ott lenne.
Ha találok, akkor azt elveszem a hulláktól, s a szőke mellé rakom, ránézek.*
- Elmélkedésed közepette találjuk ki mit csináljunk a hullákkal. Valahogy ebben az agyagos földben nincs kedvem ásni karddal... Hagyjuk itt őket szerinted?
Egyébként megtudod mondani a neved?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: napnyugtakor


*A szőke gondolkodik, majd nem túl nagy meggyőződéssel válaszol:*

- Én nem tudom, mit kéne velük tenni...Azt hiszem nem vagyok sírásó, vagy ilyesmi...A nevem? Azt hiszem valami Ba...Ba...valami ba-val kezdődik, de nem biztos...

*A hulláknál nem látsz butykost vagy borosflaskát.*

[Erin O'Shanon]

(Roaen O'Shanon)

<Miért is kellett nekem erre a Domvik-hátamögötti helyre kerülnöm? Amiatt a szemét tündér miatt.... Ráadásul mostmár Ilana, és a mi eljövendő gyermekünk is halott. Domvik nyugasztalja őket, és helyezze őket jobb-felé.>-így, és efféleképp kesergek sanyarú sorsomon.

<Ezt aztán jól megcsináltam magamnak, az én híres szimatom...>

A tájat nem is figyelem igazán, a folyóba majdnem orral esek bele. A gyerek kapkodása zökkent ki majdhogynem félholt létemből. Shadoni nyelven baráti hangon megszólítom:
-Ne fuss el, kis barátom! Nem vagyok se katona, se zsivány, csak egy szegény vándor!

<Ne csapj lármát kismadár, nem akarom, hogy az összes rossz arcú zsivány már most az én bőrömet keresse.>

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Pihenni kell egy kicsit, így leülök a szőkével szemben a földre.*
- Pihenünk egy kicsit, addig kigondolom mit tegyünk velük... - *eszembe jut egy tárgy, amit nem rég vettem magamhoz. Felállok és Rulyhoz megyek, előszedem azt a nyakláncot, amelyen Kyel szimbóluma függött. Visszamegyek a szőkéhez vele, de nem adom oda neki - először kíváncsi vagyok arra, hogy ismerős-e neki a nyaklánc a kezemben; közben beszélgetni próbálok vele.*
- Mi az amire emlékszel? Van esetleg egy dátumod, esemény, ami eszedbe ötlik? Vagy egy név... egy falu-város neve esetleg.

[Terda Radovik]

JK: Roaen O'Shanon
Helyszín: Gorvik tartomány, valahol Rawaka hegyei között
Időpont: délelőtt


*A fiú kapkodva szedi a cuccait, miközben fél szemmel téged figyel, főleg a shadoni beszéded hallatán.
Bár a shadoni erősen rokon nyelve a gorvikinak, nem biztos, hogy minden szavadat megértette.
Néhány dolgát otthagyva igyekszik a környező erdőbe, láthatóan nem nagyon mer barátkozni veled.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: napnyugtakor


*Előszeded a szimbólumot. A szőke csak forgatja a kezében és nézegeti.*

- Nem emlékszem erre a medálra. Mi ez? Azt látom, hogy arany...Nem emlékszem arra, hogy mit keresek itt, de az mintha rémlene, hogy valakivel ide jöttem. Az biztos, hogy nem ide való vagyok...Pyarron ismerős valahonnan, de nem tudom. Talán az évszámból amit mondtál. A P.sz. ugye Pyarron szerint-et jelent? Mondj valamit róla, hátha beugrik még valami...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Hogy nem ismerős neki a nyaklánc? Hát így jártam.
Egy pillanatra elgondolkodom, hogy mit is mesélhetnék Pyarronról egy pyarroninak. Aztán úgy döntök, hogy egy kiselőadást tartok: hol található földrajzilag; milyen fontos események zajlottak a közelmúltban (3691); milyen a vallásbeállítottsága (felsorolom a 14 istenséget, s közben figyelem ismerős-e számára valamelyik); egy kis eszmei-erkölcsi pyarr nézetek megosztása (persze ez nem a vaskalapos módozat).
Aztán megvonom a vállam - nem is tudom mit mondhatnék még.
Felállok. Elég volt a pihenésből, hisz dolgom van. A hullákat nem szívesen hagyom itt, de jelenleg nem akarom a Hallgatag Úr segítségét kérni. Így csak megfogom egyessével őket, s ahogy erőmből telik a bokrok mélyére húzom a testeket.*
- Segíts, aztán indulunk tovább.
Az emlékeid meg visszatérnek, reggel még csak magad elé voltál képes bámulni...

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: napnyugtakor


*A szőke komoran hallgatja a beszámolódat Pyarronról. Nem szól közbe, láthatóan keresi az emlékeit.
Amikor lekezded a hullák eltüntetését az útról a szőke is besegít neked, így hamar végeztek. Közben kiderül, hogy egyetért veled:*

- Én is azt hiszem, hogy idővel majd mindenre emlékezni fogok. Talán egy-két napon belül visszatér a teljes emlékezetem...legalábbis remélem...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Szétnézünk egy kicsit a sűrűben? Hátha a közelben van a tanyájuk... Lehet lenne ott tüzifa, meg valami amit kotyvasztani lehet. No meg fedél éjszakára a fejünk felett...
*Ha jön velem - márpedig kénytelen lesz, hacsak nem mond valami észérvet a dolog ellen - akkor neki indulok arra az erdőnek amerről ezek a haramiák érkeztek.
Gyenge megérzésemre hagyatkozom... ami valójában eddig életemben csak a vakszerencsén múllott, hogy 1-2 alkalommal bejött
Valami szállásféleséget keresek.
Ha le akarna beszélni róla meghallgatom ... aztán attól függ, hogy mit teszek, hogy mit mond.*