Szövetség

[Quator ar Zaraquer]

(Gais)

*Látva, hogy a nő a löttytől hamar jobban lesz felállok mellőle és éppen kérdezném a normális beszélgetőpartnernek tűnő szürkébe öltözött férfitól, hogy mi is ez az egész, mikor felhangzanak a csizmás lábdobbanások érdeklődve fordulok az ide vezető sikátor felé és mondhatni magamnak konstatálom a dolgot.*

-Úgy hallom megérkezett az őrség. Jobb későn, mint soha.

[Bercerus]

Semionel

<Az Elátkozott Vidék...szóval ezért halgatott annyira>
-Ryn...igaz ez? Tényleg az Elátkozott vidékre mennénk?
Tart egy kis hatásszünetet, hogy lássa, hogy reagál munkaadója, de kaján vigyora nem szakad le a képéről.
-Küldtél már oda valakit, vagy közülünk keresed a botort ki egyedül oda megy, hogy a többi átjusson?
Heheheh...no nem mintha visszakoznék, csak ha más nem érez átható késztetést, hogy egyedül elmenjen a pokol eme tornácára, én szívesen vállalom, de akkor szükségem lesz pár dologra.
Hangja már-már túlzottan nyugodt...mintha a szomszéd kocsmába kellene elmennie egy üveg itókáért.
<Lehet, hogy őrültség, de nagyon büszke lennék rá ha elmondhatnám, hogy egyedül jártam meg azt a vidéket.>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].:A mágus
Helyszín: Erion- A sebzett Oroszlánhoz címzett fogadóban.
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.
Résztvevők: Ronin wri Cossagor, Semoniel D’vire, Radaconte Dan Kirs
_____________________________________________________________

Ryn nagyot sóhajt majd szépen sorban válaszol a kérdésekre.:
-Artemis Vendorra Krad egyházának erioni főpapja. Alig pár órával azután hogy az orkok "megölették" magukat a falaknál ő egy Lovagokból álló kalandozókkal és mágiatudókkal megerősített csapatott menesztett a Vidékre. Mivel lóháton indultak útnak így legalább két hét mire odaérnek.
-Igazából csak azért kell megelőznünk mert különben nem találunk ott semmit, remélem a puszta kalandvágy és az esetenként előbukkanó zsákmány elég meggyőző hogy velünk tarts.-mondja ezt Roninra nézve.
-ŐŐŐ izé... kedves barátom volna itt valami. Ezt az egyik ork hullánál találták ma reggel. Elég fura hiszen ez egy elf fegyver!-beszéd közben előhúz egy három arasz hosszú fegyvert aminek pengéje enyhén hajlított, keresztvasai leginkább valami levélre emlékeztetnek, markolata pedig valamilyen fából készülhetett- szegecselés nélkül. A fegyver markolat gombjára valami furcsa kriksz kraksz-ot festettek, fehér festékkel.
-Nos szóval nem tudom hogy mi ez de Ramyen megerősített afelől hogy, ez egy elf mester keze munkája...
A varázsló átveszi a fegyvert majd meg vizslatja, hosszasan nézegeti majd elmosolyodik. Egyetlen szót szól számotokra érthető nyelven majd szemeit lehunyva halk számotokra érthetetlen mondókába fog.
-Mázlista...

[Laurana]

(Laurana)

*Örömmel veszem tudomásul, hogy végre ismét visszatér belém az élet. Nyújtózom egy nagyot, épp elkezdeném hallgatni a többiek beszélgetését, amikor tekintetem megállapodik az ájult orwellánuson. Átsuhan az agyamon ugyan, hogy átvágjam a torkát, de ez nem az én stílusom, és különben sem akarom eme szent ligetet vérével szennyezni. Még nézem egy pillanatig, aztán megjön az ihlet, ajkaimra gonosz vigyor ül ki. Szablyámat elrakom, helyette a tőröm veszem elő, majd egy nagyobb szökkenéssel mellette termek. Először is, ha van neki, elvenném a szent szimbólumát, majd a tőrömmel, néhány gyors mozdulattal hagynék neki egy kis emléket, nevezetesen egy stilizált sólymot a jobb orcáján. Valószínűleg épp végzek, mikor meghallom a vasalt csizmák dobbanását, ekkor elégedetten emelkedem föl, vetek még egy pillantást a "művemre", majd abba az irányba tekintek, amerről a hang hallatszik.*

[Bercerus]

Semoniel

<Elf fegyver??? Nem tudok sokat az anyai ágamról, de annyit igen, hogy nem épp az állatias orkok barátaiként ismertek...>
-Vajon, hogy kerülhetett hozzá???
Hosszasan a gondolataiba méllyed de nem ezen filózva, inkább azon, miért jó ez nekünk, hogy itt a fegyver.
<A fegyver egy orknál volt..a fegyvert csinálta valaki...ez a valaki valószínűleg az Elátkoztt Vidéken van...vajon ez a kapcsaolat, a tulajdonlás, elég erős kapcsaolat ahhoz, hogy a készítő legyen az ottlévő ember...vagy azok a különös firkák adnák a dolog kulcsát???....Hiába...nem véletlen nem lettem varázsló, ez nekem túl bonyolult>
Csendben várja a fejleményeket.

[Laejj]

(Radac)

<Elf fegyver? Már meg sem lepődök, annyi a furcsa dolog mostanában a közelemben...>
Ismeri az elf fegyverek értékét, ezért igencsak csodálkozott, hogy egy orknál ilyet találtak. Mindenesetre nem értékelte túl a dolgokat. Úgy okoskodott, hogy ez Haonwellben nem igazán lenne lehetséges, de egy olyan helyen mint az Elátkozott Vidék, miért ne? Bár ez már végképp nem az ő asztala volt. A dolog súlyát döntse el a mágus.
Ezután nem szólt semmit, hanem várt a fejleményekre.

[Lernun]

(Ronin)

-Nos azt kell mondanom, hogy nem elég. De nyugodj meg, nem venném a szívemre ha szeretett Szerencsevadászom-nyomom meg ezt a szót- az én jelenlétem és tudásom nélkül indulna neki egy ilyen veszélyes útnak. De ha nem harcban hullok el biztos lehetsz benne, hogy lelkem visszajön téged kísérteni a túlvilágról.
<Hogy mit meg nem teszek ezért a kölyökért. Dehát unalmasabb lenne nélküle. Az élet az enyém biztosan.>
Ezután beletörődve hallgatja a tivábbi fejleményeket.
<Elf fegyver orknál? Ez csak úgy kerülhetett oda, ha levágtak egyet. Vagy csak valaki megtévesztésből adta az egyiknek? Még sehol sem járunk, de már most nagyon relytélyes ez az egész.>

[Lorin O Krell]

ezt mesemondóval akrtam aszem

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].:Hullaégetés
Helyszín: Erion
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.
Résztvevők: Laurana ,Gais di Escanor
_____________________________________________________________

Laurana

Művedet kicsit elnagyoltan de sikerül megalkotnod. Ekkor érkezik meg az első alak a sikátorba. Szent szimbólumhoz hasonlót sem találsz nála. Nyakában nincs medál sem más. ha van is szent szimbóluma valószínűleg valami számodra szokatlan tárgy lehet az, vagy talán máshol hordja.

Minketten

A sikátorba először egy vékony kis alak lép be, kezében egykezes csatabárd testén láncing egy egész combközépig ér. Hátán fekete köpeny hosszú barnás haját egy mélykék hajpánt foglya
hátra.A második alak majdnem szakasztott mása az előzőnek,kezében kétkezes csatabárdnyi
különbséggel. A harmadik alak amint beér a látóteretekbe felméri a terepet majd botjára támaszkodva kilihegi magát aztán közelebb jön hozzátok. (Eközben másik két alak csatlakozik hozzá, kinézetük nem sokban különbözik az előzőktől.)
Az őszülő és egész ráncos öregember hozzátok siet. Kezében fekete bot aminek a végén egy ezüstből készült Varjú vagy valami ahhoz hasonló madár trónol.Az öreg arcán lévő sebhelyek sok átélt csatáról tanúskodnak.Hosszú őszülő haja egyetlen varkocsba fogva verdesi hátán lévő
fekete-ezüst köpenyt..testét egyetlen valamilyen nemesebb kelméből készített tunika fedi amit deréknál egy öv fog össze rajta másfélkezes kard lóg.Kopott markolatából bárki megállapíthatja hogy az öreg nem csak díszként viseli. Nyakában egy valamilyen madárszárnyát utánzó amulett ezüst láncon. Ugyanilyen mintákkal vannak egyébként a másik négy fegyveres láncingei vértjei és köpenyei díszítve.
-Huh..csakhogy utol értünk komám!-mondja az öreg korához képest kissé fiatalos hangon.
-Akkor ezek szerint későn értünk... azt hittem hogy mikor ideérek csak a feldúlt szentélyt
találom és az éppen Uramhoz távozó lelkedet. Hmmm...tévedtem.
-Uradhoz? Mi dolgom nekem a te Uraddal? Ha elfelejtetted volna rám a Végtelen Erdők Vadásza vigyáz. Kinek szava kezdet és vég, érintése teremtés, haragja pedig pusztulás.
-Bah...Arelita!-legyint az öreg.
-Viszont ha már úgy is itt vagy megtennél egy szívességet? Tudod milyen nehéz elvakarni ezt a
három -pontosabban kettő, bár szerintem ha meglátja magán a hölgy alkotását kardjába dől-vagyis három hullát? segítenél biztos van valami féregtelenítő litániád.
A botos emberke felemeli botját mire a két hulla kékes lángok között el kezd égni.Erre a Vándor hirtelen táskájához kap kihajigál belőle pár "kacatot" majd előkerít egy értéktelennek tűnő viaszos vászondarabot. Kicsavarja és elővesz belőle egy pálcikát amire különféle húsok és csemegék vannak tűzdelve aztán közelebb pattan a még mindig lángoló (lassan csontjáig leégett) hullához, és fölé tartja a pálcikát, pontosabban bele a tűzbe.
-Ezt mindig ki akartam próbálni- mondja vigyorogva kissé ügyefogyott fejjel.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Lorin].:A mágus
Helyszín: Erion- A sebzett Oroszlánhoz címzett fogadóban.
Időpont: A Kék acél havának 7.napja.
Résztvevők: Ronin wri Cossagor, Semoniel D’vire, Radaconte Dan Kirs
_____________________________________________________________

Ryn elmosolyodik.
-Aszem Noir ma ránk kacsintott! Már alig várom hogy kiderítsük ennek az amúgy elég hétköznapi fegyvernek a történetét. Még én egyszerű Szerencsevadász-nyomja meg a szót- is furcsának találom. Na Ronin annak örülök hogy eljössz. gondolj bele itt amúgy sincs semmi... jelenleg. Bár ez az ork támadás azért mégis csak valami.Éppen ezért ennek nézünk utána.
A mágus közben tovább kántál majd egyszer csak felpattannak szemhéjai és egy ideig megdermedten bámul maga elé.
-Kősziklák...Kicsavarodott törzsű fák... sziklaüregek... nádkunyhók... fegyverek... valami csörög...talán egy műhely hangjai? Igen talán... a levegő fojtogatóan büdös...és moraj... morajlik valami...aztán a sik...ÁÁÁÁÁÁ!!!
A varászló szemei kifordulnak, teste megremeg majd összeesik. Ryn eszmél leghamarabb.
A félelemtől hófehér arccal guggol mellé majd nevén szólítgatva rázogatni kezdi.

[Bercerus]

Semoniel

Némán figyeli az eseményeket, és hallgatja a mágus szavait, míg az össze nem rogy.
<A francba>
Odalép ő is. Ha a gyengébb rázogatásra nem tér magához, akkor megpróbál egy kevés vizet löttyinteni az arcára és várja, hogy magához térjen. Ha nem sikerül megpróbálja gyógyítani. Ha ez megtörténe a következő eszmefuttatása lesz.
<Jó lenne tudni mi a baja mielőtt elkezdem gyógyítani...bár...Úrnőm te mindent tudsz, így a döntést rád bízom.>

[Quator ar Zaraquer]

(Gais)

*A nő késes meegmozdulása nagyon nem tetszik, így mikor észreveszem mit művelt, amíg nem figyeltem lesújtó pillantással rovom meg tettéért.*

-Héé! Mit csinálsz te bolond nőszemély?!? Mégegy ilyen és a sarkadhoz kötöm a kezeidet!

*Közben megérkeznek a takarítók is. Így elterelődik mérgem a hölgyeményről és furcsállva hallgatom még számomra sem túl magasröptű eszmecseréjüket. A hullák elégetése jó ötletnek hat, de az eddig fetrengő férfi nyársonsütős vicce már kevésbé. Ez végképp meegérleli bennem a gondolatot, hogy itt az ideje visszatérni eredeti célomhoz és magukra hagyni a szélütötte népeket.*

-Akkor további szép napot! Rámmár nincs szükség és amúgy sem kívánok részt venni sem védtelenek kínzásában, sem hullagyalázásban. Azt hiszem ezen tettek megítélését Önre bízhatom.

*Miközben kezemet a kardom keresztvasára támasztom és elindulok kifelé még biccentek az öreg varjús ember felé, hogy tegyen rendet ő e kérdésekben. Még bosszankodok egy sort ezeken a szertelen és meglehetősen barbár hívőkön, de kiérve az utcára már inkább a halott városőrök sorsát próbálom a "nyomokból" megfejteni. Ezek után pedig ismét nekiindulok, hogy többet is megtudhassak az orkokról.*

[Lernun]

(Ronin)

Érdeklődve várom mi is derül ki a fegyverről. Mjad amikor a varázsló összeesik én is meglepődöm.
<Egy egyszerű fegyver miatt. Lehet, hogy ostobaságot csináltam amikor belementem ebbe.>
Mivel túl sokat nem tudok tenni érte a levegőt pedig nem akarom elvenni azzal, hogy én is odamegyek harmadiknak maradok a helyemen és reménykedek semmi komolyabb baja nem esett.

[Laejj]

(Radac)

A furcsa színjátékott egyre nagyobb érdeklődéssel szemlélte. A furcsa fegyver miatt kialakuló események lekötötték figyelmét. Az összefüggéstelennek tetsző szavak után hirtelen esett össze a varázsló, a dolgok eme betetőzése meglepte Radacot, de egyenlőre nem tudott mit tenni.

[Laurana]

(Laurana)

*A Vándor cselekedetén jóízűen elnevetem magam, és ezt csak fokozza a lovag rosszalló pillantása, de főleg a szövege, remekül szórakozom. Aztán meg ugye be kell fejezni a "nagy művet" így az orwellánus kardját leszúrom arca mellé a földbe, majd előveszem a terülj-terülj korsómat, és előhívok belé kevéske jó erős itókát, amit a lovag ajkaira, szájába arcára -ahogy esik- csöpögtetem, majd teszek néhány lépést hátra. Ha felébred, a fényes pengében megszemlélheti az alkotásom, bizony kíváncsi vagyok a reakciójára^^*