Fekete Kastély (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Zenir Argun
__________________________________________________


A szobádba visszasétálsz, felszerelkezel, majd elindulsz a piac felé.
A visszaút nem tart sokáig még gyalogosan sem.
A tömeg a Piac téren viszont szinte semmit nem változott. Hullámzik, mint a tenger.
Egy órás séta után már felismered a logikát a Piac elrendezésében. Négy részre van osztva a tér, egy negyed az élőjószágoknak, egy negyed a kézműveseknek, egy negyed a szolgáltatóknak és egy negyed a vegyesbazár.

Találsz szabót is szép számmal, a legszebb ruhákat mégis a Piacot övező épületek földszintjén kialakított boltokban látni.
Legalábbis megítélésed szerint. Valószínűleg csak rangos mesteremberek nyithatnak boltot a házsorokban, mivel az árak eléggé magasak a Piac egyszerű sátras, kirakodós részéhez képest…

[Thor]

(Graion Dennirwen)

<Tehát a gróf úrhoz kell menni. És ezek szerint nem egyedül leszek. Ez megnyugtat, egy kicsit.>

[Elf nyelven]

-Rendben, ott leszek naplemente előtt. Mire eljön az idő, kicsit összeszedem a gondolataimat, és felkészülten fogok megérkezni.
Nincs semmi különös, csak mai szokott lenni. Pyarron diplomatái állandóan azzal jönnek, hogy míg a magisztrátusnak sok mindenbe van bele szólása, addig ők nem láthatnak bele a varázslók életébe. Ugyanis szerintük túl nagy a pazarlás, és sokkal jobban tudnák Pyarron gazdaságát növelni. Persze a magisztrátus csak annyit mond, ha a politika egyé válna a mágiával, akkor irányíthatatlan káosz borulna Pyarronra. És ez megy minden nap. Lar-dorban minden békés, és nyugodt. Kivéve a vizsgáknál. Ugyan is a mostani vizsgánál is csak pár tanonc kapta meg a Lar-dori varázsló diplomát, na de gondolom ez annyira nem érdekli.

*Ha esetleg van valami érdekes, akkor azt elmondom neki. Nem sértem meg azzal, hogy ott hagyom, vagy csöndben ülök, és bambulok.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, délután
Résztvevők: Graion,
__________________________________________________

Elbeszélgettek még az öreggel egy kis időt, majd Apol mester kissé nehézkesen feláll az asztaltól.

- Bocsásson meg ifjú barátom, ám hív a természet. Köszönöm szépen a kellemes beszélgetést, remélem lesz még alkalmunk rá. Szerettem volna sétálni egyet a parkban, ám sajnos itt kell várnom azokat, akiket érdekel egy lovagias feladat elvégzése. Úgyhogy még egyszer köszönöm a figyelmét és este találkozunk. Nem tartom fel tovább…

Apol kissé hajlott háttal a mosdó feliratú ajtó felé igyekszik.
Most, hogy elintézted a formaságokat, már csak azt kell kitalálnod, hogy mivel ütöd el az idődet estig.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Kalapot emelve.*
- Köszönöm szépen, csak Ön után. - *mondom a fiatal gyereknek és indulok utána Zeusszal. A folyosó szépségét enyhén nyitott szájjal ámulom és bámulom meg, hogy milyen egy fogadóhoz képst. Ritka látvány.
A 26-os szoba láttán elégedetten füttyentek egyet. Első utam az erkélyre vezet, s szétnézek, mit látok onnan.
Az inas kedvességét jutalmazva egy ezüstöt teszek a kezébe, s megköszönöm a segítségét. A legelső feladatom ezek után az, hogy Zeuszt elengedem a szobában. Ezek után a ruhámon kívül mindentől megszabadulok lepakolván a nappaliba a kanapéra.
Mielőtt az inas elmenne még szólok hozzá.*
- Kedves fiam. Szeretnélek megkérni egy apró szívességre. Végy nekem egy pipát és hozzá való dohányt. - *s újra a kezébe adok két ezüstöt* - A visszajáró a tied, de ne legyen a pipa holmi vacak tucatáru.
*Az inas fiú távozása után félmeztelenre vetkezem (alsónadrág és a nadrág marad, még a zoknit is leveszem) ismét kilépek a teraszra és csak bámulom az elém táruló tájat és hallgatom a város zaját.*

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Végighallgatom az orvos szavait és gondolkodóba esek. Nem azért, mert valójában nagy dilemma előtt állok, csupán nem akarok rögtön igent mondani - hisz a férjem rombadöntése már mondható százszázalékos sikernek, Damal megölése még véletlenül sem célom, feladatom.*
- Mégis mibe kerülne nekem az a készleten lévő pora, hogy biztos legyen Damal felépülése? - *kérdezem az orvost pár pillanatnyi csend után, s direkt nem pénzben kérdeztem az árát, hisz ő sem úgy fogalmazott, hogy "sokba lenne". ...* - Tudja, szeretem előre tudni az "árakat". - *nyomom meg furcsán elhúzva kétértelműen utolsó szavam.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

A szállás megfelelőnek tűnik, igazság szerint nem is számítottál ilyen minőségi szobára.
Az erkélyre kilépve a Fő térre nézhetsz le, bár a park fái még mindig magasabbra emelkednek a jelenlegi nézőpontodtól.
Ám a park nagy részére kitűnő a rálátás, a sétányok és virágágyások, bokrok, sziklakertek rajzolata innen nézve szép összképet alkot. A park és a házak közötti úton emberek sokasága, zajlik a napi forgalom… A parkban már jóval kevesebben csellengnek, ők azok, akiknek más dolguk sincs a déli sétán kívül: fiatalok, öregek, nemesek…

Levetkőzöl és elrendezed holmidat. Zeusz az egyik sarokba vackol el, nagyot szusszanva heveredik le és lógatja a nyelvét.
A fiatal inas majd a földig hajol, úgy köszöni meg a nagylelkűségedet. - Természetesen Uram! Azonnal hozom… - s elsiet.

Az erkélyre visszatérve még láthatod, ahogy az alant lévő forgalomba vész a suttyó, a Piac felé tartva…
Alig pár percet nézelődsz a forgalom zaját hallgatva, mikor újabb nesz csatlakozik a lenti kakofóniához: halkan kopognak az ajtódon.
Zeusz azonnal felkapja a fejét és halkan morrant egyet, mintegy a figyelmed felhívva a kopogásra.
Érzékeny orra azonnal az ajtó felé szimatol, majd nagyot szusszant.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

- Igazán nem sokba, biztosíthatom. Lekísérne az előtérig? Itt – néz vissza Damal ágyára – már nincs sok dolgom, egyenlőre.
Kisétálva a folyosóra halkan folytatja.
- Van egy barátom, a városiak csak Apol mesternek szólítják, bár kétlem, hogy ez lenne az igazi neve, de ez most nem számít. Gondban van és segítségre lenne szüksége. Úgy látom, ön egy igen határozott és talpraesett hölgy, és mivel a barátom problémája egy hölgyhöz kötődik, talán ön tudna neki tanácsot, segítséget nyújtani. A porért cserébe csak annyit kérnék, hogy látogassa meg Apolt és beszéljen vele. Remélem segít rajta, bár erre már nem kötelezhetem Őnt. A por értéke csak ennyi: beszél a Bölccsel.

Az előtérben álltok immár, az orvos búcsúzik tőled.

- Viszont látásra Hölgyem, holnap megnézem a beteget újra. Addig itassák az asztalon hagyott folyadékkal, holnapra el kell fogynia. Ha belázasodna, akkor tekerjék vizes ruhába. Valaki mindig legyen mellette. A barátomat pedig megtalálja itt az étkezőben, - int a kétszárnyú ajtó felé – remélem tartalmas beszélgetésben lesz részük.
- Asszonyom… - biccent még, majd távozik.

[Yvett de Crei]

Sharifah

- Köszönöm a bókjait. - *mondom az orvosnak miközben vele tartok természetesen. Lehet nem annak szánta én annak vettem.* - Ennyit még akkor is megtennék, ha nem a por megléte lenne a feltétel.
Mivel egy hétig előreláthatólag itt leszek kénytelen maradni ... unatkozni pedig nem nagyon szeretek, egy kis ismerkedés, beszélgetés üdítően fog hatni rám. Ha pedig ezzel segíthetek még elégedett is leszek...
Még egyszer köszönöm Damal ápolását, és ezt a ... felkérést. - *ejtek meg előtte egy meghajlást kultúrám szerint.
Miután távozott Damal szobájába veszem az irányt, s közben útbaejtem a szolgáim szállását is.*
- Damalnak állandó felügyelet kell. Gyertek, elmondom mit kell tennetek. - *Azzal Damal szobájába irányulnak lépteim.*
- Itatni kell rendszeresen és ha felszökne a láza vizes lepedőbe burkolni. Nektek lesz ez a feladatotok... Egyvalaki mindig maradjon itt és folyamatosan tartsátok szemmel. Nem hallhat meg. Itt van ez az orvosság. Kis kortyonként itassátok meg vele, úgy hogy elfogyjon holnap reggelre ez az orvosság. Ha bármi gond van, keressetek meg, de soha ne hagyjátok egyedül Damalt!
Kérdésetek van?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, délután
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

Az orvos meghajol feléd és távozik, minden további szó nélkül. Az ajtó halkan záródik be mögötte, a pult mögött álló Enno felpillant munkájából, majd rád nézve elmereng kicsit. Valószínűleg kecses alakod és kissé lenge ruházatod terelte el munkájáról a figyelmét. Ám sokáig nem bámészkodhat, mivel gyorsan felszaladsz a lépcsőn és két tapsolással magadhoz rendeled a szobájukból a szolgálóidat. Eléd sietve mélyen meghajolnak feléd, és szó nélkül hallgatják végig az utasításaidat. Csinos arcukon csak az igyekezet látszik, hogy minél pontosabban tudják utasításaidat végrehajtani.
Utasításaid elhangzása után felteszed nekik a szokásos kérdésed, mire a szokásos válasz érkezik:

- Igenis asszonyom, nincs asszonyom. – felelik kórusban a szolgálók és a dolguk után sietnek. Egyedül maradsz gondolataiddal, így végigpörgetheted magadban a további tennivalóidat.

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Tisztelet tudóan meghajlok Apol mester előtt mikor távozik.

[Elf nyelven]

-Nos mit gondolsz? -* Kérdezem a kutyától. *- Még csak nem rég fejeztem be az iskolát, de már is komoly küldetésben járunk. Na gyere, menjünk és nézzünk körül a parkban.

*Megsimogatom a kis buksiját, majd felállok, és kimegyek az étteremből. A pulthoz megyek, és ott érdeklődök.

[Közös nyelven]

-Legyen szíves, meg tudná mondani nekem, hogy merre találok még a városban fogadót? Persze a normálisabb fajtákra lennék kíváncsi.

[Togar]

Zenir Argun

Kevés pénzem lévén főleg nézelődöm elütöm valamivel az időt, ha esetleg találok valami normális minőségű és számomra megfizethető ruhát akkor megveszem.Beszélgetek a helyikekkel és érdeklődöm a a városról, legalább tudjak már róla valamit ha idevetett a sors.Majd délután visszatérek a fogadóba készülödni az estére, addig a szobámba pihenek, majd mikor itt az idő elindulokeleget tenni a meghívásnak.Magammal viszem a kardom és a lantom ki tudja lehet szükség lesz rájuk.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, délután
Résztvevők: Graion,
__________________________________________________

A pult mögött álló fiatal férfi kissé csodálkozó szemmel néz rád:
- Másik fogadó? Talán nem nyertük el a tetszését, uram?

Pár pillanatra úgy tűnik, nem fog neked segíteni, majd kis sóhajjal válaszol a kérdésedre.
- A városban van még vagy öt fogadó, de sajnos nem tudom, mit ért „normális” alatt.
Sejtem, hogy a Szalmabála a Törött fül és a Tengerészhez nem tartozna bele az ön mércéje szerint ebbe a kategóriába.
Így marad a Szép esték és az Árnyas. Az előbbit valamilyen szuke család vezeti, ki tudja hol van az anyaföldjük. A másikat pedig alig pár hónapja egy félelf férfi vette meg, ő vezeti a húgaival.

Pár szóban mind a két fogadóhoz elmondja az utat, s bár nem vagy ismerős a városban, az út egyszerűnek tűnik mindkettőhöz.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél- est
Résztvevők: Zenir Argun
__________________________________________________

Körbejárod a Piacot, elámulsz a sokszínűségén és a fellelhető áruk mennyiségén, sokféleségén.
Ez a piac lehet a környező vidék, de talán Abasziszig a környék legnagyobb piaca…

Ruhaárust, szabót is könnyen találsz, sokáig válogatsz a kínálat között, míg összeállítasz magadnak egy olyan ruhát, amiben bátran megjelenhetsz egy nemesúr előtt, és a mozgásban sem akadályoz. Túlzottan.
Kifizeted a ruházatért az 5 ezüstöt, a szabó inasával a szállásodra viteted azt.

Immár különösebb cél nélkül sétálsz a városban, megnézed a régi épületeket, a tereket, szobrokat, embereket, állatokat.
Az összkép hamar kialakul benned: ez egy gyűjtőváros. Sokféle náció és faj él itt együtt, főleg a kereskedelemből, bár a környéken igen komoly mezőgazdasági földművelés is folyik.
A város gazdagnak mondható, a városi Tanács feje pedig egy alapító nemes leszármazottja: Dul Merrun gróf.
A város régebbi mint elsőre gondolható: már a kyr időkben is állt, átvészelte az Pártütés korát és a Káoszkort.
Manapság a nyugati végeken banditák akadályozzák az utazást. A helyi tolvajok is nyüzsögnek, a városőrség pedig mind a két esetben tehetetlen. A városlakók a gróftól várják a megoldást, ám a gróf szerelmi bánata miatt nem foglalkozik mostanság a népével…

A fogadóba visszatérve felballagsz a lakosztályodba, ahol már vár az új ruhád. Estig csendesen pihengetsz, gyakorolsz, felidézed az északi balladákat, amikkel talán szórakoztatni tudod a helyieket.
Lefürdesz a nagy kádban, majd magadra öltöd új ruhádat, felszerelkezel és elindulsz a megbeszélt találkozóra.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*A szobámba térek ezek után.
Szétnézek milyenj is valójában. Körbejárom a lakosztájt, majd a fürdőhelyiséget célzom meg - remélve, hogy jár hozzá külön, saját...
Felfrissülésre vágyom... Egy alapos kényeztető fürdés jól esne, de arra nincs időm. Így marad egy egyszerűnek tűnő arcmosás - pár csepp rózsavízzel vegyítve a mosdóvízben. Arra ügyelek, hogy a ruhámat ne vizezzem össze, s a fátylaimat még véletlenül sem veszem le.
Újra elhagyom a szobát - Apol mesterhez idnulok, miután gondosan bezártam ajtómat.
Célirányosan az ebédlőbe tartok, s kutatom, hogy ki is lehet a keresett személy.
Ha nem tudom eldönteni, vagy nincs valami oknál fogva az ebédlőben senki, akkor Ennohoz fordulok segítségért.*
- Bocsásson meg, hogy megzavarom munkájában. Apol mestert keresem.... tudna nekem segíteni?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

A második emeletre sétálsz, de már a lépcsőnél lassítasz. Az első emelethez képest itt már komoly luxust találsz.
Vörös szőnyeggel borított folyosó, faragott és intarziás lambéria. Parázsgömbök és fali kárpitok emelik a folyosó értékét. Lépteidet elnyeli a szőnyeg, annyira puha. El sem tudod képzelni, hogy sáros csizmák tapossanak rajta. Kereskedő férjed mellett nagyjából meg tudod becsülni, hogy csak a folyosó kialakítása több aranytallérba kerülhetett.
A 23-as szobát hamar megtalálod. Kinyitod a kulcsoddal és belépsz rajta.

Fényes és tág lakosztályba lépsz. Puha szőnyegek, nagy ablakok, erkély, szekrények, egy kis italos szekrény, szépen faragott bútorok. Egy kanapé és két fotel. További két ajtó. Az egyik egy hálószobába nyílik, ahol még több puha kárpit és szőnyeg várja a fáradt utazót. A másik pedig egy fürdőszoba, ahol márvánnyal kirakott kisebb medence kényezteti a felfrissülni vágyót. Az egyik falon embermagas tükör, mosdótál és pult. Díszes törölközőtartó és szennyes-kosár. Innen nyílik még egy saját árnyékszék is.
A nappaliként funkcionáló központi szobából lehet az erkélyre kilépni, ami a belső kertre néz. Az istálló teteje fölött a kocsiszín egy részét is látod.

Vágyakozva nézed a medencét, jó lenne megmártózni benne, de úgy döntesz, nem pazarolod rá az időd.
Egy gyors mosdás és kissé felfrissülten lépsz az ajtó felé.
Ekkor jut eszedbe, hogy tulajdonképpen a szolgálóidat is utasíthattad volna, hogy készítsék elő a fürdőt, így csak meg kellett volna mártóznod. Ám most már mindegy… Bosszús fintorral veszed tudomásul, hogy máig nem szoktad meg, hogy a szolgákkal intéztesd az apró-cseprő dolgaid. Mindig magad akarod elintézni a dolgokat. No, majd legközelebb.

Bezárod a szobád, és lesietsz a földszintre.
Enno éppen egy férfival tárgyal, akiből csak úgy sugárzik az ősfajok nemessége, nagyszerűsége.
Egy elf az, de még életedben nem láttál ennyire nemes és vonzó elfet. Mintha az óidők legendái keltek volna életre.
Szívdobogtatóan néz ki, érzed, könnyen elcsavarhatná bármely nő fejét, ha akarná. Még ha nem akarná, talán akkor is.
A képzésed során viszont megtanultad, hogyan küzdd le az ilyetén vágyat, hogyan parancsolj érzéseidnek. Így könnyedén elszakadsz a látványtól és az étkezőbe sietsz könnyed léptekkel. Látszólag csak az elf lábánál várakozó kutya vette észre a jöttödet és távozásodat.

Az étkezőben éppen senki nincs, csak a pincér. Bosszús fintorral már épp sarkon akarsz fordulni, mikor az egyik mellékajtó nyílik és egy ősz hajú, hajlott hátú férfi lép be a terembe. Vidám arccal és élénk tekintettel néz körbe, majd megpillantva téged, huncut mosoly terül szét az arcán. Ezt akár elismerésnek is veheted.