Hatodkori tömegsírok

[Abdul Al Sahred]

Még egy része a Nekropolisznak, melynek történetét ma már kevesen ismerik. Azon kevesek pedig jobb esetben halottak, rosszabb esetben élnek is, aki egyik csoportba sem tartozik ezek közül, az ritkán tart előadást a területről. Szóbeszéd terjeng, hogy itt sokkal nagyobb arányban kelnek ki az eltemetettek élőhalottként, és legyen szó akár közönséges tanulatlan írástudatlan földművesről, általában magasabbrendő élőholt válik belőle. Ezért vannak, akik megtagadják, hogy szeretteik földi porhüvelyét ide temessék, ám akadnak olyanok is, akik tesznek róla, hogy haláluk után ide kerüljenek, közülük nem kevés bírt már életében is számottevő varázshatalommal. Tény, hogy a külvilágból ritkán vetődik ide bárki. Azokon, akik nem képzettek az elme erejének tudományában, és nincsenek ezáltal felvértezve valamilyen minimális védelemmel, letargia, és fáradékonyság lesz úrrá. Mindezen tünetért, és az élőholtak átlagon felüli jelenlétéért egyetlen tényező felelős. A hatodkor zűzrzavaros időszakában a legritkább esetben volt idő szertartás keretein belül elföldelni a holtakat, a föld megszentelése pedig szinte minden esetben elmaradt. A tömegsírok pedig egyre csak szaporodtak, szorosan egymás mellé ásták őket, hogy takarékoskodjanak a hellyel. A holtak nem elhanyagolható hányada romlott, külső síkok lakóit felhasználó mágia áldozatai voltak. Ekkora mértékű hanyagság és felelőtlenség egynes következménye a ma is tapasztalható kellemetlen hatások sokasága. Valamikor a múltban ezeket a tömegsírokat, mint rendelkezésre álló üres, jelöletlen területeket, lassan benőtték az egyéni sírok, családi kripták, mára néhány kis templom, kápolna is megtalálható itt, de egyikben sem szolgál pap. Rájöttek, hogy az itt "élőket" nem kell (nagy szerencse, mert nem is lehetne) kordában tartani, a láthatatlan határvonalon túl nem merészkednek. Akik a tömegsírokhoz látogatnak, vagy közveszélyes őrültek, vagy nagyonis tisztában vannak vele, hogy mit keresnek a szentségtelen sírhantok és kripták között.

[Laejj]

(Rafael)

A Nap már alacsonyan járt a Nekropolis felett. A közeledő éjszaka új borzalmakkal kecsegtette a balga vándort, aki felszegett fejjel poroszkált az ódon kripták között. Hosszú szakállát gyakran végigsimította Ranagol felszentelt papja. Kopasz, sima fején még csillogott a lehanyatló Nap sugara. Megváltozott külseje miatt még az ismerősei is nehezen fedezték volna fel a vándor álarca mögött Rafaelt; a hosszú, tömött szakáll alatt teljesen elvesztek gorviki vonásai.

Rafaelnek nagyon is jó oka volt, hogy Erion eme szegletébe tévedjen. Itt lesz a szállása. Az ősi kripták között gyakorlott, kutató szemmel kereste Ranagol kicsiny, álcázott kápolnáját.

<Ranagol, nagy kihívásokat támasztasz elém, és ezért köszönetet mondok! Ez a hely több veszélyt rejt magában, mint Krán legmélyebb fertői...>

Ilyen és efféle gondolatok közepette közelített úticélja iránt. A kápolna elhagyatottan állt régi, előkelő családok kriptái között. A gyakorlatlan szem könnyedén összetéveszthette volna a többi családi temetkezőhellyel. A sötét épület nem volt túl nagy, gyakorlatilag egy szoba az egész. Négyszög alakban rakott falait fekete márvány fedte, a sarkain lévő kicsiny tornyok büszkén néztek Ranagol felé. A viszonylag nagy fémkapun Rafael már felfedezte Ranagol rejtett szimbólumait, illetve az egyéb védővarázsok jeleit, habár ezt csak sejtette, hiszen nem volt képzett csak a papi mágia terén. Miután megbizonyosodottarról, hogy nem figyeli senki, előhúzta a kosfejes kulcsot, amit még Gorvikban kapott. Ez az egyszerű kinézetű kulcs könnyedén fordult el a zárban deaktiválva a védővarázslatokat és beengedve Ranagol felkentjét. A kriptában korom sötét volt, ezért Rafael előhúzott egy fáklyát majd meggyújtotta, és körbenézett.

[Abdul Al Sahred]

Rafael
Meglepő látvány fogad, mikor megyújtod a fáklyát, rögtön észreveszed a kis kőoltárt a termecske végében, azonban nem üres. Nem a Legnagyobb úrnak szánt áldozat lehetett az agyonszurkált fiatal nő, vagy az Úr nem fogadta el, máskülönben eltűnt volna a teteme. Nagyon friss lehet, mert nincs még szaga. Csak ez után nézel körbe, és látod, hogy van néhány mívesen faragott kis fapad, három jobbról, három balról, mint a templomokban. Az oltártól eltekintve, rend és tisztaság uralkodik, a kékes szürke brokát függönyök melyek a keskeny, de magas, csúcsos boltívben végződő ablakokat takarják, ezüst szállal vanak kihímezve. Hirtelen szél kezdi lobogtatni őket, hátrafordulsz, de csak az történhetett, hogy nem csuktad be rendesen az ajtót, résnyire nyitva van.

[Laejj]

(Rafael)

Gondosan körbetekintett a kápolnában. A hűvös levegő kellemesen csiklandozta bőrét. A fáklya homályos fényében csak lassacskán váltak láthatóvá a részletek. Figyelő szeme megakadt a fiatal nő testén, amit még elég frissnek tartott, valahogy ez a részlet nem illett a történetbe.

<Ranagolra! Mi történt itt?>

A libegő drapériák elmélyítették balsejtelmeit.

<Ranagol minden perceben próbát állít elém, és nekem nem szabad megbuknom, vagy nem vagyok érdemes rá, hogy a papja legyek.>

Megáll a kápolna közepén, majd kezét szent szimbólumára helyezi. Ranagolhoz kezd imádkozni, hogy létrejöjjön az általa kért varázslat, ugyanis meg kell tudnia, hogy fenyegeti-e valami veszély a kápolnában.

//A Veszély észlelése nevű varázslatot próbálom végrehajtani.//

[Abdul Al Sahred]

Rafael

A Legnagyobb Úr meghallgatta fohászod. Rögtön rájössz, hogy a nekropoliszban nem mégy sokra a veszély ily módon történő felfedésével. Ahogy a varázs kiteljesedik, minden irányból, hullámokban tör rád a veszély esszenciája, az anyagi síkon túlmutató érzékkel észleled, hogy a sírhantok, kripták felől, de még a föld alól is fenyeget. Konkrét forrása viszont nincs. Úgz tűnik, hozzá kell szoknod ehhez, amíg itt laksz. A szél továbbra is fújdogál, miután rendesen becsukod az ajtót, a függönyök is lenyugodnak, ezt látva, pár pillanat múlva lelked is így tesz.

[Laejj]

(Rafael)

<Kiváló... Itt mindenhonnan veszély fenyeget. A Kosfejes Nagyúr nevére persze méltónak kell lenni, de hogy ennyire.>
Persze lassan rájött, hogy a mostani küldetését nem hagyhatja annyiban. Saját véréből ontottak vért, és ezt nem hagyhatja megtorlatlnaul, különben nem lenne méltó a Kosfejes Nagyúr szolgálatára. Lassan megnyugodott, de azért elhatározta, hogy mindig észben fogja tartani, hogy minden pillanatban életveszélyben van, és ha ezt elfelejti, akkor hamar Ranagol ítélőszéke elé kerül.
A halott nő testét vállára vette, majd a kriptán kívül tett néhány lépést és ledobta, úgysem tud vele mit kezdeni. Gyorsan visszasuhant és becsukta a kripta ajtaját. A teljes csendben imádkozásba kezdett, egészen addig, amíg érzte hogy a varázslat mérhetetlen ereje újra eltölti elméjét. Ezután lefeküdt a koszos priccsre és szunyókált pár órát, hiszen kimerítő volt az út.
Mikor felkelt, már besötétedett, látta az elhúzott függönyök mögött.

<El kell kezdenem a nyomozást, vagy sosem akadok annak a féregnek a nyomára.>

Majd kislisszolt az ajtón, a kulcsot jól elrejtette ruhájában és kinézett, hogy pontosan hogy néz ki a terep, lát-e valakit a közelben.

[Abdul Al Sahred]

Rafael

Pár nap múlva telihold lesz, ez azért jó, mert kiválóan lehet látni az ezüstös fényben. A kis kápolna közelében, meg eleve az egész "környéken" feltűnően sok a családi kripta, szebnél szebb faragásokkal. Valószínűleg nincs, vagy csak nagyon kevés, amelyet ma is látogatna élő hozzátartozó. Hirtelen mozgást veszel észre a szemed sarkából, ahogy odakapod a fejed, nagyon meglepődsz. Egy ember, de legalábbis egy humanoid lényt látsz, nem tudod megállapítani, bő ruhát visel, ráadásul köpeny teszi még formátlanabbá alakját, az arcát széles karimájú kalap takarja, melyet valamilyen élénk színű szalag ékít, a holdfényben nem látszik tisztán. Ő is észrevett téged, most látod, hogy ásó van a kezében, amit ebben a pillanatban dob el, de semmi mást nem tesz, várja reakciódat. Ahhoz képest, hogy hol vagytok, igazán kellemes meglepetés, az ilyen nyugodt viselkedés.

[Laejj]

(Rafael)

Az egész környék tele volt kriptákkal, ódon családi sírokkal. Ez persze nem meglepő, lévén Rafael egy hatalmas temetőben tartózkodott. Egy valóságos temetővárosban, ahol minden irányból veszély lesett rá a legkülönbözőbb formákban. Talán ez az alak is csak egy formája volt a veszélynek, vagy pedig az első lépés a nyomozásban. Minden kínálkozó alkalmat meg kellett ragadnia.

-Ki vagy te, árnya a teliholdnak?

A hangja határozottan csengett, de igyekezett minden ellenséges élt eltüntetni a szavakból.

[Abdul Al Sahred]

[color=#0000FF]Rafael:

Mikor megszólal, egészen emberszerű a hangja, és összefüggően beszél. Tulajdonképpen nem volt még dolgod élőhalottakkal, úgyhogy nem vagy benne biztos, hogy az alak él-e.

- A rohadt életbe, egy költő! Utálom az ilyen nyájas ficsúrokat. "Árnya a teliholdnak!"

Miközben téged idéz, a holdra szegezi tekintetét, szinte teljesen hátrahajtja fejét, a mozdulatot már-már a teste is követi, mintha hídba akarna lemenni, fel is merül benned, hogy talán nincs ki mind a négy kereke. Aztán megint rád néz:

-Másfelől nincs is telihold. Hogy micsoda időket élünk, az ember már egy hullát sem áshat ki nyugodtan, anélkül, hogy ne zavarnák meg. Akarsz tőlem valamit, vagy csak arra voltál kíváncsi, ki vagyok?

[/color]

[Laejj]

(Rafael)

Rafael hirtelen nem tudta eldönteni, mit is gondoljon az idegenről. Nem volt benne biztos, hogy el lehet indítani a nyomozást. Többet meg kellett tudnia a férfiról.

-Nem veszélyes egy kicsit éjnek évadján egyedül áskálódni ezen a környéken? Rafael bozontos és ápolatlan arcán mosoly bujkált, és hangjába is egy kis játékos irónia vegyült.

[Abdul Al Sahred]

Rafael

A fickó újra felveszi az ásót, beleállítja a földbe, és rátámaszkodik, úgy látszik hosszabb beszélgetésre rendezkedik be:

-Semivel sem veszélyesebb, mint nappal. Persze ha ismered a környéket, meg az itt lakókat. Ha úgy jöttél ide, hogy semmit nem tudsz róluk, bizony nagyon könnyen a társaságukban találod magad * ez utóbbit már mosolyogva mondja* De te minden bizonnyal nem vagy ilyen felelőtlen. Nem is olyan rég járt errefelé egy sokkal elővigyázatlanabb fickó. Jól megjegyzem ha idegen jár itt, mert eléggé ritka esemény. Sok bolond él Yneven, Erionban még nagyobb a sűrűségük, de hónapok telnek el, mire új arcot látok itt, és egy örökkévalóság, mire viszontlátom őket . Viccen kívül, tényleg kevésre emlékszem, aki élve, és lelkileg is ép állapotban keveredett volna ki innen. De nyögd már ki cimbora, mit keresel itt? Gondolom nem a kosfejes szakrális helyeiről készítesz katalógust minden bizonnyal jó indokod van arra, hogy ide jöttél.