Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*A hallgatás rámragad társaimról - bár lehet én sem vagyok beszédes.
Észreveszem, hogy valami piszkál - elmei szinten. Egyedüli "társam" "szól" hozzám - a botom. Vele elvagyok egy ideig - repülnek az órák és már csak arra leszek figyelmes, hogy megáll a batár. Kinézek. Egy pihenőhely.
Kicsit furcsa kiszállni a batárból és mozogni, de nem lehetetlen.
Nehezen oldódom a sok-sok évnyi épületben töltött idő után a szabadban. Mondhatni idegenkedem a helyzettől teljesen. Megszoktam már én a falak óvását, a kényelmes ágyat, a puha párnákat. A hosszú alvásokat háborítatlanul - erre mindez ami történik számomra hirtelen és idegen. Rég volt már, hogy hasonló helyzetben voltam. Kicsit furcsa, mert jól is esik a természet közelében lenni, de másrészt számomra kényelmetlen nagyon a helyzet.
Megvacsorázom, majd ahogy tudok aludni térek.
A reggeli ébresztés számomra korán van. És nem is tudok úgy készülődni ahogy szoktam. Hol marad a reggeli mosakodás, a többi apró női készülődés, a reggeli? Elcsigázott vagyok, főleg mert elgyötört a földön fekvés. Érzem is, hogy nem igazán pihentem, csak aludtam - és még csak nem is reggelizhettem nyugodt körülmények között.
Így kicsit morcban telnek a reggeli perceim.
Aztán bakra szállok - már ha a kocsisunk megengedi.*
- Még a nevét sem tudjuk. Hogyan szólíthatjuk Önt? Én Yvett vagyok, szólítson csak így nyugodtan.
Reggelizni megállunk még valahol, vagy erről lekéstem?
*Próbálok beszélgetni, de csak azért, hátha oldódom egy kicsit a számomra nyomasztó dolgok alól. Közben a bakról nézelődöm a tájat.*

//Érzékelés próba: 14
1k10 = 7 [7] //

[Togar]

Ramani Voineor

Az ima után visszatérek a többiekhez, látom tüzet is raktak.Csendben leülök a tűz mellé és előveszem az ételt amit hoztam majd megvacsorázom.Engem nem zavar a hallgatás, sőt jobban érzem magam ha nem kell beszélni, a fecsegést feleslegesnek tartom ha fontos közlendőm van úgyis elmondom. Miután ettem én is elhelyezkedem a lovam közelében ha esetleg veszély fenyeget ő megérzi és én felébredek.

A hajnali kelés nem zavar kinyújtóztatom kissé elgémberedett végtagjaimat, nem szokatlan nekem a szabadban alvás mégis ha az ember egy darabig nem műveli vissza kell szokni. Az ágyban alvást hamarabb megszokja az ember. Felszerszámozom a lovam és megvárom míg a többiek is elkészülnek, magamhoz veszek egy kis szárított húst reggeli gyanánt. Majd mikor elindulunk akkor megreggelizem menet közben.Ezután a tájat figyelem szememmel veszély után kutatok nem szeretem a meglepetéseket. És ahogy a városban lévő készültség fokát elnézem veszély az van nem is kicsi.Csak azt nem értem miért nem beszéltek nekünk erről, talán azt hitték akkor nemet mondunk? Ezen gondolatokkal a fejemben követem az előttem haladó kocsit.

érzékelés: 1k10 = 3 [3]

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Teljesen megbabonáz a tűz pattogása. A szabadság érzése, és az teli gyomor. A többiek csendben fogyasszák a vacsorát, és mivel én is megszoktam a magányt, ezért nem zavarom meg őket. A többiek már rég alszanak, de én nehezen tudok pihenni. Egyfolytában az őrök intézkedési járnak az eszemben.

<Miféle ellenség lehet a közelben, hogy ők ennyire felkészültek. Mi meg itt vagyunk néhányan, és a veszéllyel szembenézve keressük a halálunkat. Mást nem is kereshetünk. Na de dicsőség harcban meghalni, és szégyen szolgaként.>

*Egy jót mosolygok a gondolatokon, és mivel számomra ez kemény gondolkodás volt, ezért el is nyom az álom.

*Másnap felkelek, és egy morgás félével jelzem mindenkinek, hogy ébren vagyok. Elsétálok pár méterre az erdőbe, és engedek hólyagom feszülésén. Ezután reggelizek, de mivel bármikor érhet minket támadás, annyit eszek, hogy ne akadályozzon a harcban a teli gyomor. Régen rabszolgaként, mikor küzdelem előtt álltam, akkor is így tettem, és eddig bevált. Majd útközben falatozgatok.

<Hmm tényleg, a kocsis nevét nem is tudjuk. Bár valószínű hamar el is felejtem, ha csak meg nem hal. Ki tudja?>

*Felszállok a kocsira, és a tájat figyelem. Remélem hamarabb észre veszem a veszélyt, mint ő engem.

// érzékelés próba Tul: 12. 1k10 = 1 [1] //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 10. nap, este
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg, Seela, Yvett, Ramani.

Seela, gyors leltárod alapján kiderül, hogy szerencsére semmid nem tűnt el. Beültök a kocsiba az orkkal, a varázslónő inkább a bakot választja. Kis idő múlva rájössz, hogy neki volt igaza: az ork nagyon büdös...
Előveszel némi hideg élelmet és kedveszegetten próbálod elrágcsálni, miközben az orrod különféle szagok facsarják.
Kínodban a kocsi ablakán keresztül nézed az északra elterülő tájat, ahol a váltakozó fa-bokor-fa-bokor-mező-bokor látványon kívül semmi érdekesség sincs…

Arg, felcihelődsz a földről, könnyítesz magadon, majd a többiek – főleg a kocsis – sietősségét látva beülsz a batárba.
A gondolatok csak úgy cikáznak a fejedben, de ez nem akadályoz meg abban, hogy az élelmiszeres zsákot a két lábad közé kapd és alaposan bereggelizz…
Közben az elsuhanó tájat nézed, amikor észreveszed a nem is annyira távoli füstcsápokat…

Yvett, a kocsis felsegít a bakra, ahol egy igen jó párnázatú ülést találsz a védőlemezek között…
- Köszönöm Yvett, én Gizmo vagyok. A reggeliről nem késett le, úgy vélem azt mindenki elintézi magának. Délben állnánk meg egy út menti fogadóban, ahol nagyon jó az étel. Addig meg mindenki egyen valamit. - Ha esetleg nincs étele, akkor a pad alatt egy zsákban talál némi szárított húst és kenyeret… - mosolyog rád.
Kissé még kábának érzed magad és a beszélgetés is elvonja a figyelmed. A hajad lobog a menetszélben, érdeklődve figyeled a kocsi irányítását, a lovakat és a tájat. Éppen észak felé nézelődsz, mikor melletted ciccegő hangot hallat a kocsis.

Ramani, az ébredés után megállapítod, hogy egész gyorsan reagál a szervezeted a régi ingerekre. Közel sem viselt meg a szabadban éjszakázás annyira, mint gondoltad.
Felszerszámozod a lovad, megvárod míg a batár elindul és szépen besorolsz mögé. A sebességet tekintve egy könnyű galopnak mondhatnád a batár gyorsaságát. Így bár kicsit zötykölődve bár, de megreggelizel a nyeregben.
Végig a városőrségen és az eligazításon jár az eszed, aztán megállapítod magadban: sok minden lehet, amit „elfelejtetek” közölni veletek. És ami még veszélyessé is válhat számotokra. Már csak az okát kellene kitalálni, miért nem kaptatok részletesebb tájékoztatást a városban az itteni helyzetről.
Az aggodalmad úgy látszik nem hiábavaló, mert délnyugatról füstkígyókat látsz a fák fölé emelkedni. Egy helyről, legalábbis nagyon közelről erednek…

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Óóóóhh, értem... - *mondom a reggelire való válasza után és bizony egy kicsit csalódott vagyok. Na mindegy, majd csak belerázódom. Végül is két nap elvileg az út, nem hosszú idő és ki lehet bírni.*
- Nem köszönöm, van saját élelmem hátul... Majd eszem, ha megállunk...
*Kicsit kedvtelenül nézelődök a tájon. Annyi derű költözik vissza belém, hogy nem ez lesz az első koplalással töltött napom. Bizony amikor az ember belefeledkezik egy vaskos könyvbe...
Lobogó hajamat kezemmel összefogom, kivételesen zavar - egyet tekerek a hajzuhatagon, hogy jobb kezemmel könyebben összefoghassam. A ciccegő hang miatt a kocsisra nézek.*
- Baj van Gizmo?

[Togar]

Ramani Voineor

A gondolataimba merülve utazok a batár mellett, majd eljutva odáig hogy szinte semmit nem mondtak nekünk inkább a hogyan továbbal kezdek foglalkozni. Ezek szerint változott a felállás annyit tudunk hova kell mennünk és hogy kit kell keresnünk semmi többet. Valószínű elég veszélyes a helyzet ezt megerősítendő megpillantom a füstoszlopot. Szakértői szemmel nézem meg valószínűleg nem máglya ég, hanem valami más esetleg ház vagy annál nagyobb dolog. Gyorsítok a lovamon és a batár mellé megyek majd bedübögök a benn ülőknek és megmutatom nekik a föstöt. Ezután tovább megyek a kocsishoz amikor odaérek megkérdezem.

-Látja ott azt a füstöt, elmondaná nekem mi van arrafelé? Meg mesélhetne arról is mi folyik itt mert a városban semmit nem mondtak viszont olyan késültség van mintha ostromra készülnének.Gondolom mivel jár idekint sűrűn tud valamit mondani nekünk.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Észre véve a füstöt, gyanakodóan felhúzom a szemöldököm.

<Biztos nem tábortűz, mert annak nincs ekkor a füstje, vagy igen?>

*Éppen szólni akarok utazó társamnak, mikor Ramani dübög be, hogy nézzünk a füst felé. Bólintok neki, hogy észre vettem.

-Nem kő’ne meg lesni mi ég ottan? Hátha meglátnánk mitől tojtak be a városi őrök.

*Mondom Seelának. Közben, ha hallom, hogy mit beszél a kocsissal Ramani, akkor kíváncsian hallgatózok.

[Niobe]

( Seela Deranel )

< Te jó ég, ezt a fertelmes bűzt. Ha legközelebb megállunk, lehet inkább én is felkérezkedek a bakra, vagy a tetőn fogok utazni. Ez szörnyű. >

* Nehezen, de sikerül elviselni az Ork szagát, bár ezt nehezíti, hogy a látvány is unalmas. Hirtelen meglepődöm, ahogy Ramani bedübög hozzánk és egy irányba mutat. Odanézve füstöt látok, ami nem sok jót jelent. Arg kérdésére csak meghúzom a vállam. *

- Gondolom Ramani nem véletlenül vágtázik a kocsishoz. Ő is kíváncsi, akárcsak mi. Várjuk meg a fejleményeket.

* Majd kihajolok a kocsi ablakán és fülelek, mit beszélnek elől a többiek. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 11. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg, Seela, Yvett, Ramani.

Yvett, a kocsis rád néz, majd állával a délnyugati erdős rész felé bök.
- Füst, és ahogy elnézem, Rupert tanyája felett van..

Összehúzott szemmel méregeti a tájat. Ekkor lovagol mellétek Ramani és teszi fel a kérdését.
Gizmo lassítás nélkül irányítja tovább a kocsit, úgy válaszol a kérdésre. Arg és Seela a kocsiban is jól hallja a beszélgetést, mert két oldalról kihajolnak kissé az ablakon.

- Hát, ahogy elnézem Rupert tanyája felé van a füst. Ott állnánk meg ebédre, úgy fél óra és ott is vagyunk.
Reménykedjünk, hogy csak égetnek valamit, bár mostanában nem biztonságosak az utak errefelé. Úgy egy hete jöttek a hírek, hogy rablók és szörnyek zaklatják az utazókat, de eddig még az itt élőket nem érte baj. Csak az utazókat.
A városőrök meg az Ónix kaput úgy védik és őrzik, hogy senki nem tudja mi folyik ott. Mindenkinek lakat van a száján, ami ennyi katona közt nagy szó.

- Mi légyen? Megnézzük Rupertéket, vagy inkább vágtassunk tovább? – teszi fel kis idő múlva a kérdést felétek, amikor az úton előttetek egy elágazás vezet délnek.
A fák felett a fekete füst is az elágazás távolabbi része felől száll az égre.

[Togar]

Ramani Voineor

-Én szeretnék ebédelni úgyhogy szerintem nézzük meg Rupertet mi van vele.Talán esetleg siethetnénk jobban is hátha valami baj történt.

Majd kicsit távolodok a kocsitól és megyek továbbra is mellette.Szóval szörnyek bóklásznak a környéken és ahelyett hogy az ittenieket védenék a kaput védik hogy ne tudjon senki semmiről.Ezzel csak az az egy gond van hogy előbb utóbb úgyis kiderül a dolog és addigra már az egész környék lángokban fog állni.Hiába nem értek én a politikához talán emiatt vagyok itt, odamegyek ahol segíteni vagy feladatot elvégezni kell, és ezek után a többi nem érdekel.Sem a következmények sem az esetleges megoldás ellen érzett ellenszenv.Most viszont kicsit sietnünk kéne hogy minél hamrabb Rupertékhez érjünk és meg tudjuk mi történt.

[Niobe]

( Seela Deranel )

- Én is szeretnék ebédelni és a füst okára is kíváncsi vagyok. Ha eredetileg is oda mentünk volna, akkor szerintem nem kérdés a dolog, csapjon a lovak közé.

* Majd visszaülök, de úgy, hogy kellő mennyiségű friss levegőt kapjak. *

< Érdekes. Nem szólnak a lakosoknak, de fejpénzt fizetnek a szörnyekért és a rablókért. Mitől tartanak, vagy mire megy ki ez az egész? Valami oka van, hogy nem a katonaságot küldik ki rendet teremteni. Elvégre ez is a feladatuk közé tartozik. Valószínűleg összefüggésben van ez a dolog a mi ügyünkkel. Mivelünk akarják elvégeztetni a piszkos munkát. Nem lesz könnyű dolgunk az tuti. Bár ahogy elnézem Arg barátunkat, nagy hasznunkra lesz az ereje. >

[Thor]

(Vasöklű Arg)

-Menjünk a tanyára, oszt majd harcolunk, ha kő’.

*Ezzel be is fejeztem a hozzá szólást az ügyhöz. Végül is nekem mindegy, hogy segítünk vagy nem. Annyi halált láttam már életemben, hogy nem okoz lelki problémákat mások halála. Bár egy pillanatra meglepődök azon, hogy az itteni katonák csak a várost védik.

<Ha nem akarják, hogy bárki megtudja, hogy mi folyik itt, akkor lehet valaki ludas itt a dolgokban. És a mi dolgunk a problémákat megoldani.>

*Hirtelen olyan arcot vágok, mintha feltaláltam volna a világ dolgait, és az ötletemet meg is osztom az utazó társammal.

-Seela! Szerintem a városban valaki tehet ezekrő’ a támadásokró’, vagy szörnyekrő’, vagy mifélérő’. Ozta’n nekünk kell rendet csiná’ni. Na mit szó’sz, rá gyüttem. Nem hiába, hisz van a fejemben izé, szóva’, na tudod mirő’ beszélek.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Elnézek a füst felé, miközben hallgatom a beszélgetést Gizmo és Ramani között, majd társaim válaszát. Nem szólok közbe, ugyan azt tudnám mondani amit ők. Kicsit komoran és komolyan bólintok mintegy magamnak, és csak halkan jegyzem meg.*
- Menjünk, mielőbb...


//Elnézést kérek mindenkitől a hosszas hallgatásért. Igyekszem betartani a reagváltási határidőt ezentúl. ^^//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 11. nap, Délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg, Seela, Yvett, Ramani.

A kocsitok a déli leágazás felé fordul, majd a lovak felett elcsördített ostor hatására rohanni kezd a füst felé.

- Kapaszkodjon, rázós lesz! – fordul a kocsis Yvett felé, miközben majdnem állva fogja a gyeplőt és a bíztatja a lovakat.
Láthatóan aggódik Ruperték miatt.
Ramani is vágtába ugrasztja lovát, hogy tartsa a tempót.

Alig negyedórás száguldás után dübörögtök elő az eddig titeket kísérő fasor közül.
A látvány nem túl szívderítő: a két kisebb füstoszlop a két gazdasági épület romjaiból ered, a nagy vastag füstoszlop pedig a nagy, kúriának beillő emeletes épület maradékából. Iszonyatosan büdös van, érezni lehet az égett szőr és hús szagát. A nagy épületben még láttok halványan pislákoló fényt, a tomboló tűz parazsát.
Akkora lehetett a tűz, hogy még a környező fák és cserjék is megsínylették.

Az udvaron két kutya és három emberi alak fekszik szétszórva, mindannyian vértócsa közepén, bár láthatóan küzdöttek életükért, és próbáltak a sebeik ellenére is elkúszni a romoktól.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Összeszűkül a szemem a látottak miatt. Ha megáll a kocsi kiszállok belőle jobb kezemben a kétkezes csatabárdommal. A szagok erősen csavarják az orromat, megpróbálok minél kevesebbet szippantani a büdös levegőből. Én nem értek a gyógyításhoz, de a harchoz elég jól. Így inkább a környék felderítésével foglalkozok, hátha figyelnek minket, vagy esetleg van még itt valaki. Nem adok sok esélyt rá, hogy itt lesz még az elkövető közül bárki is, de azért két kézre fogva a csatabárdot elindulok körbe nézni.

-Körbe nézek, nem e leselkedik ránk is veszély, akár ezekre a szerencsétlenekre.

*Annyit azért megnézek, hogy milyen sebek látszódnak a földön fekvőkön. Fegyver, vagy karom okozta.