Előtörténet:
Nevem Angmar, Születésem pillanatára nem emlékszem. Arról a napról csak egy emlékem van. Egy esős éjszakán három lovas jelent meg abban az erdőben ahol véres testel, sírva hevertem. A három lovas rendjük házába vitt, paplovagok voltak. az első szó ,amit hallottam az egy öregember szava volt: „Már semmi baj, itt vagy ahol apád is nevelkedett” Krán volt a vidék ahol születtem, és egy vár ahova érkeztem. Csecsemőkoromtól itt nevelkedek, itt tanulok mindent, amit egy gyerek tanulhat, barátaim akadnak, de inkább egyedül élem életem minden percét, amit tehettem. Egy ember van, akit igazán tisztelek, tanítómat Metatront, ő a Kráni paplovag rend vezetője ahová az a bizonyos három lovag hozott, őket sajnos nem ismerhettem eléggé, mivel meghaltak. A három közül kettő életét adta azért, hogy én itt lehessek. A harmadik akkor halt meg mikor még 4 éves voltam, egy napsütötte nyári délután menetelt ki, azt mondják fejvadászok végeztek vele, holttestét egy erdőben találták meg. Talán öt éves lehettem mikor tanítóm elárult valamit, ezen a napon tudtam meg mi történt aznap éjszaka amikor születtem. Megtudtam azt hogy a vérben hevertem, pedig nem véreztem, szüleim vére volt, meggyilkolták őket, a sírás amit hallottam nem sírás volt, az enyém biztos nem, mivel én nem sírtam, a hang az egyik szolgától jött aki sírt, mert ura és úrnője meghalt. Aznap éjjel fejvadászok támadtak ránk. Apám aki jelenlegi rendem tagja volt, nem fizette adósságát, amit nem értek mivel gazdag volt, bérgyilkosokat fogadtak és azok végeztek szüleimmel és kísérőikkel, én a három lovasnak köszönhetem életem akiknek sajnos már nem tudok köszönetet mondani. Egyetlen örökségem, apám holmija, megkapom családom címerét, amit köpenyemen fogok majd hordani, és a címerrel ellátott pecsétgyűrűt. Örökségem csupán ennyi, ezen kívül már csak az a 3 arany marad rám, amit apám tárcájában találtak akkor.
Ezek után folytatódott tanításom, elsajátítottam mindent, amit egy paplovagnak kellett, jó voltam a fegyverforgatásba, kedvencemmé is vált a heraldika és az élet és halál tanulmányozása mellett. Ezeken kívül nagyon szerettem a papi varázslatok tanulását, amire mesterem sok időt fordított. Távoli rokonaim közül egyet ismernek, Necromát, aki egy Gorvikban élő nekromanta. Vele még nem találkoztam, igazából nem is ismerem, de hallottam róla. 25 éves koromban befejeződött a tanulás, maradhattam volna rendem házában, de nem tettem. Megfogadtam azt, hogy megkeresem azt az embert, aki szüleimet megölette, nem tudom, mit teszek vele, ha megtalálom, valószínűleg megpróbálom megölni. Első lépésként fel akarom keresni Egyetlen rokonomat, ezért Gorvik felé veszem az utamat. Nem tudom, hol keressem, de egy nekromantát nem lehet olyan nehezen megtalálni.
Rendem elfogadta döntésem, tanítóm ellátott felszereléssel és kaptam egy lovat is. Ezen kívül megkaptam örökségemet is ami nem nagy dolgokból állt de nekem mégis az, ugyanis ez az egyetlen dolog ami szüleimre emlékeztet. És így 3701 nyarán elindultam Gorvik felé.