Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Togar]

Ramani Voineor

Leszállok a lovamról, majd a kardmarkolatra helyezem a kezem és szétnézek. Felmérem a környéket és az esetlegesen még jelenlévő támadók után kutatok. Mikor kiszáll az ork is a nagy csatabárdjával kissé megnyugszom bár a támadás lehetősége még fennáll. Odalépek a földön fekvő emberekhez és megvizsgálom őket élnek-e még, vagy tudok-e rajtuk segíteni esetleg.

Mikor ezzel végeztem megnézem a többieket merre is vannak és nyomok után kutatok hátha kiderül kik is voltak a támadók.Mert ilyenre még nem volt példa különben felkészültek volna ezek az emberek a támadásra.De ahogy nézem eléggé váratlan lehetett.Figyelem az orkot hátha meg tud valamit...

[Niobe]

( Seela Deranel )

* A nagy vágta miatt erősen kapaszkodom, nem óhajtok kék-zöld foltokat magamon. Nagyon megkönnyebbülök, amikor végre kiszállhatok a kocsiból. A látvány és a szag ellenben nagyon megdöbbent. *

< Ezt a mészárlást. Kik és miért művelték ezt? >

* Nagyon zavar az égett hús szaga, így próbálom eltakarni az orromat és a számat, nem óhajtom kiadni az ebédemet, már ha az utat kibírta. Körbenézek, majd közelebb lépek a holttestekhez és megnézem, milyen sérülés van rajtuk. Majd a nyomokat kezdem el vizsgálni, mielőtt a többiek össze nem taposnak mindent. Először a testek körül, majd az udvaron az épületek körül, ha találok valamit, akkor szólok a többieknek, és követem a nyomokat. *

// Off: Nyomolvasás: 3 //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 11. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg, Seela, Yvett, Ramani.

Arg és Seela kiszállnak a kocsiból, míg Ramani a lovát közelebb lépteti, majd ő is leszáll a lóról.
Kissé eltávolodva egymástól derítitek fel a terepet, de mind a hármótokat igazából a halott emberek teste érdekel.
A kocsis is leszáll a bakról, és közelebb siet.

- Ruperték… - suttogja. – Ó istenem, miért hagytad ezt?

Yvett a bakról figyeli az eseményeket, a döbbenettől mozdulni sem bír. Életében most lát igazi halottakat, lemészárolt családot először. Néma fájdalom ül ki arcára.

Arg, megvizsgálva a halottakon a sebeket, észreveszed, hogy könnyebb fegyverek ejtette sebek ezek. Rövidkardra tippelnél, ha döntened kellene. Ám a sebek nem egyformák. Vannak sima szélű sebek és vannak eléggé tépettek is. Mintha a kardok nem lennének egy minőségűek.
Érzékeny orrodat meglehetősen zavarja a levegőben szálló pernye és füst, ám régről ismert szagokat érzel a szélben… Küzdöttél már ilyen lények ellen, állítólag rokonaid, de te ezt kétled: goblinszagot sodor a szél.

Seela, a nyomokat faggatod, mi is történt itt. Látod, hogy több oldalról sok kis láb hagyott nyomot a környéken, futólépésben rohanták le a házat, leölve mindenkit és mindent, ami az útjukba került. A nyomok hajnaliak lehetnek, és némi összevissza ugrabugra után összeverődve nyugat felé távoztak a tulajdonosaik. Ha tippelned kellene, úgy 25-30 főre tennéd a létszámukat. Érdekes, hogy sebesültet vagy halottat nem hagytak hátra a támadók.

Ramani, hiába reménykedsz, itt már csak holttesteket találtok. A ház belsejében még izzik a parázs is.
A környéket fürkészed, de immár minden csendes itt. A holtak nyugalma ült meg a tájon.
Sem az ork, sem a félelf lány nem tart veszélytől látszólag. Teljesen belemerültek a nyomok kutatásába, és látod, hogy egyikőjüknek sincs ínyére amit talált.
A romok nem utalnak sem felkészülésre, sem komolyabb csatára. A házon és lakóin rajtaütöttek, lemészároltak mindenkit, majd távoztak a támadók. Nem csata volt ez, hanem egy vérgőzös mészárszék.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*A sebeket látván kicsit megkönnyebbülök. Szerencsére nem valami szörny, vagy óriási vadállat. Nem szeretem a vadállatokat, ösztönből harcolnak, ezért nehéz kiszámítaniuk a következő lépést. Ráadásul a emberi ellenfeleknél sokszor a megjelenésem is elég arra, hogy a enyém legyen a győzelem.
Körbekémlelve a terepet megérzem a goblinok szagát. Erre egy nagyot köpök a földre.

-Rühes goblinok. A látványbú’l ítélve biztos többen vo’tak. A goblin gyáva egy fajta, egyedül nem igazán szokott támadni, inkább elfut.

*Seelát elnézve összehúzom a szemöldököm.

<Talán képes a nyomokból olvasni? Soha sem értettem, hogy lehetséges ez. Csak egy illetőt ismertem akihez a nyomok beszéltek, a rabszolga vadász. Ha elszökött egy, akkor ő kereste meg, és szinte tévedhetetlen volt. De már nem él, ő volt az első kivel végeztem szökésemkor.>

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Sok mindent sikerült kiolvasnom a nyomokból, csak azt nem, miféle népség lehetett, akik ezt a szörnyűséget művelték. Szerencsére Argtól megkapom a még fel sem tett kérdésemre a választ. *

- Goblinok? Még nem volt szerencsém találkozni a fajtájával, de ezek után szívesen bemutatkoznék nekik. A kardomról már ne is beszéljek. A nyomokból ítélve hajnalban támadtak kb 25-30-an. Gyorsan végeztek és már mentek is vissza nyugat felé. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én utánuk mennék. Nem hagyhatjuk, hogy ezek a környező farmokon élő embereket így lemészárolják. Ha már a katonák a városban homokba dugják a fejüket, akkor legalább mi tegyünk rendet, amennyire tőlünk telik. * mondom mindezt dühös hangon. *

[Togar]

Ramani Voineor

Seela szavira felemelem a fejem és ránézek, magamban gazat adok neki, mert ilyen halált senki nem érdemel, főleg meg ilyen alantas lényektől.

-Én benne vagyok a dologban hogy elnyerjék ezért a tettért a méltó büntetésüket, ám óvatosnak kell lennünk. A goblinok alapból gyávák de ha sokan vannak akkor eléggé veszélyesek is tudnak lenni.Szóval arra kell figyelnünk nehogy vakon közéjükrohanjunk, ám mielőtt elindulunk megadom a halottaknak a végtisztességet.

Ezután szótlanul az udvar közepére hordok szalmát és épen maradt fadarabokat amiből egy máglyát építek, majd mikor kész, szétnézek a romok között vannak-e még halottak és az összeset a máglyára helyezem,bár nem tudom miféle vallásúak Sogron kegyébe ajánlom őket ő vezesse tovább útjukat istenükhöz vagy ha nincs nekik akkor vegye őket magához.Ha végeztem a temetési szertartással utánna indulhatunk tovább de míg én végzek a dolgommal a többiek megbeszélik mit tegyünk.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Megvakarom a fejem, mikor Seela megmondja a nyomokból, hogy mennyien lehetnek, de nem firtatom, hogy miképp csinálja, úgy sem érteném meg.

-Az igaz, ha sokan vannak, még veszélyesek is lehetnek. Ha bele fér az időnkbe tű’lem megkereshetjük őket, de tű’lem ne várjatok nagy stratégiát. Én csak a csatabárdom forgatásához értek. -* És megemelem egy kicsit a hatalmas fegyvert, mely már oly sok lelket szabadított ki a hús börtönéből.

*Kíváncsian megnézem, ahogy Ramani megadja a végtisztességet halottaknak, közben azért a környéket figyelem, soha nem lehet tudni.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 11. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________


Arg, Seela, Ramani
A halotti máglya elkészülte után a testeknek Ramani megadja a végtisztességet.
Mind a hárman szívetek szerint rohannátok bosszút állni ezért a gyalázatért.
Gizmo is küszködik a sírással, ám a harag is ott virít az arcán.
Láthatóan, ha úgy dönt a csapat, hogy megkeresi a támadókat és végez velük, Ő támogatni fog ebben benneteket.

A lángok felcsapnak, Sogron heve hamar elemészti a holtak porhüvelyét.
Itt az idő, dönteni kell. Ki merre tovább?

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Míg Ramani a temetéssel van elfoglalva, addig én odamegyek Gizmohoz. *

- Jól ismerte a családot? Csak azért kérdezem, mert szeretném megtudni, hogy az egész család itt van e. Nem hiányzik senki, akinek esetleg sikerült elmenekülni, vagy talán elfogták a goblinok és magukkal hurcolták.

< Tudom, hogy a nyomokból ítélve milyen választ fogok kapni, de azért megkérdezem, hátha elkerülte valami a figyelmemet. >

* Amint Ramani is csatlakozik hozzánk, megszólalok: *

- Ha készen vagyunk, akkor akár mehetünk is. Gondolom a goblinok után nyugatra?
- Apropó nyugat* fordulok Gizmo felé*mennyire ismeri arra a környéket?

[Thor]

(Vasöklű Arg)

-Így van a goblinok után megyünk. -* Válaszolok Seela kérdésére. *- A csatabárdom már szomjazik a vérükre. Induljunk hát mi hamarabb. Gondolom gyalog megyünk?

*Ezután kicsit megmozgatom a végtagjaimat, és felkészülök a harcra. Eddig bevált, miért pont most hagyjam ki. A csatabárdot párszor meglendítem, és egy nagy nyögés kíséretében fentről lefelé csapok, hogy kettészeljem a magam elé képzelt patkány goblint. Most, hogy már jobban érzem a fegyveremet, és kicsit fel is hergeltem magam, készen állok a küzdelemre, ami lehet inkább goblin mészárlás lesz, mint tiszta harc.

[Togar]

Ramani Voineor

Miután végeztem a temetéssel és mivel megszületett a döntés így én is helyeslem a dolgot.Menjünk utánnuk és derítsük ki miért támadtak ennek oka van. A goblinok a barlangokban érzik jól magukat nem szívesen hagyják el azokat így ki kell derítenünk miért és honnan jöttek.

-Szóval nyugat, rendben akkor menjünk nyugatra, azt esetleg lehet tudni mennyi idősek a nyomok. Mennyi előnyük lehet mert ha sok akkor lóval gyorsabb ha viszont kevés akkor gyalog is beérjük őket.De mert nem szívesen gyalogolnék napokat teljes menetfelszerelésben.

Megvárom a választ a kérdésemre és a szerint indulok el a többiekkel lóval vagy ló nélkül.Bízom benne ez nem egy öngyilkos küldetés, bár tetszik a gondolat hisz ez Sogronnak tetsző cselekedet.Megmarkolom a kardomat és menetközben elmormolok egy imát hozzá hogy segítse a kardomat az ő dicsőségére.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Mozdulatlanságba dermedve nézem az udvaron szétszóródva lévő halottakat. Egy láthatatlan kötél vonzza tekintetemet feléjük, miközben szívemet, lelkemet valamilyen jeges szorítás markolja. A fájdalom - bár nem ismertem soha a családot -, a döbbenet, a mulandóságra való ráébredés, a borzalom - mind, mind kiül az arcomra.
Nem mozdulok, nem bírok mozdulni a bakról - pedig társaim szorgosan tevékenykednek, amiből én szinte semmit sem fogok fel. Tekintetem még akkor is a halottak látványának rabja, amikor a máglyára kerülnek, s a tűz elemészti porhüvelyüket.
Ahogy a lassan felszálló pernyék eloszlanak a levegőben, úgy térek én is magamhoz különös megdöbbentségemből.
Társaimra téved tekintetem - látom, hallom immár őket. Készülődnek a gyilkosok után - legalább is ezt szűröm le abból a pár szóból, amit elkapok beszélgetésükből. Rajtuk nyomot sem látok annak, hogy először élnének át ilyen helyzetet.*
<Van még mit tapasztalnom, tanulnom. Ők tettre készek - hisz én is az voltam... de ez a borzalom...
Megállíthat, visszafordíthat? Nem! Eddig a könyvek felett ültem egész életemben elzárva mindentől - az élettől. Ideje, hogy az élet mozgalmasabb, de jóval veszélyesebb és kegyetlenebb oldalát is megismerjem!>
...
- Én eddig burokban éltem... Először láttam holtat, először éreztem meg a mulandóság szelét, először találtam szembe magam az élet kegyetlenségével.
Nem akarlak hátráltatni benneteket, nem akarok kolonc lenni a nyakatokon! Segítsetek nekem megtanulni az élet ezen részében a boldogulást, hogy minél jobban segíthesselek benneteket tudásommal. - *mondom társaimnak először kicsit még akadozva, de a legkomolyabb arccal, melyen még a döbbenet, fájdalom nyomai megtalálhatóak.*

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Végig hallgatva a varázslónőt, már nem is tartom annyira félelmetesnek, sőt inkább gyengének látom.

-Hát én szívesen segítek néked, de ügye én csak ennek a forgatásához értek -* És ekkor a csatabárdomra nézek *- és nem tudom, hogy fogod elbírni, ha harcolni kell. Ráadásul be is kő’ne majd szerezni egyet, és nem hiszem, hogy olyan könnyen tudnánk ilyen jó kis fegyvert szerezni.
*Ekkor megvakarom a fejem, majd mosoly jelenik meg az arcomon, és előveszem a dobóbárdot.

-Na itt vóna, ez má sokkal könnyebb. Ha akarod má most megmutatok pár mozdulatot. Bár én ezt csak dobó fegyverként használom, de neked pont megfelel.
*És odalépve hozzá, felé nyújtom a dobófegyvert.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 11. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg, Seela, Ramani, Yvett

Gizmo Arg szavaira és felajánlására olyat kacag, hogy majdnem fenékre ül.
Bár az elmúlt percekben már-már a sírás szélén állt, most a hasát fogja.
- Barátom… téged sem… az eszedért… hoztak magukkal…a többiek… - fulladozik a szavak között a nevetéstől.
Aztán összeszedi kissé magát és úgy folytatja, kissé érthetőbben.
- A hölgy szerintem nem sok mindenre menne a fejszéddel, de szerintem nincs is rá szüksége. Ti rendes népek vagytok, hogy ismeretlen fogadósokért akartok veszélybe rohanni, bosszút állni.

- Én sajnos nem mehetek veletek – mutat a lovakra, - nem hagyom itt az állatokat és a szekeret.
Seelára néz, miközben tovább sorolja.
- A tájat nem ismerem igazán, csak az utakat. Nyugatnak termőföldek, mezők, csalitosok, erdősávok vannak egy darabig, aztán Kapától nyugatabbra már a hegyvidék kezdődik. Arrafelé erdők, bányák, barlangok és hegyek vannak.

Kapa a kocsim tempójában és éjszakai pihenéssel számolva holnap délre elérhetővé válik. Nagyjából.
Nem tudom, hogy maguk hogyan fognak odajutni. Mindenesetre ez az út egyenesen odavisz. Én szerintem hajszolni fogom a lovakat, hogy tudjam a falut figyelmeztetni az itt történtekre, szóval holnap reggelre ott vagyok.

Vegyék le a kocsiról, amit magukkal akarnak vinni, én a többit a falu fogadójába, a Fürge Menyét-be viszem. Ott találkozunk. Remélem.

S ezzel visszaindul a kocsihoz, ellenőrizni, megitatni a lovakat, a kocsit.

[Niobe]

( Seela Deranel )

< Arg egyértelműen mészárlásra készül, szavaiból és mozdulataiból ez tűnik ki. Megértem, hisz bennem is hasonló tűz lobog. Mindenesetre nem szeretnék az ellensége lenni, de megnyugtató, hogy mellettünk fog harcolni. >

* Ramani kérdésére, miszerint mennyi idősek a nyomok, csak felhúzom szemöldökömet, hisz ezt egyszer már kifejtettem, de végül is nem teszek rá megjegyzést, csak válaszolok újból. *

- A nyomok hajnaliak, most pedig délelőtt van.

* Végighallgatva a varázslónőt, nem nagyon lepődöm meg, de az ork reagálásán viszont igen. Kedvem lenne nevetni, de még időben visszafogom magam, nem óhajtom ezzel megsérteni Yvettet. Ellenben Gizmo kijelentése újabb problémát vet fel. Hogyan fogja bírni a terepgyakorlatot a varázslónő és mennyire fog minket hátráltatni. Mindesetre jó kis ismeretszerzés lesz ez számára a valódi világból. Odafordulok Ramanihoz. *

- Nos, a kérdés akkor eldöntve. Gyalog, de a te lovad szerintem jó lesz málhásnak. Ki tudja, meddig fogjuk üldözni őket és van előnyük velünk szemben bőven. Tehát sok felszerelést kell magunkkal vinnünk.

* Mindenesetre én leszedem a kocsiról az összes felszerelésemet, aminek nagyobb részét az élelem és a víz teszi ki. *